SztK-Monori SE, 2009.05.30.

Zsubori Ervin tudósítása

Sajnos a bajnokság utolsó meccsére kifulladt az a lendület, amely a Dunaharaszti elleni kiütéses győzelemmel kezdődött, majd a Vác otthonában vesztett állásból megszerzett három ponttal folytatódott. Tudtuk persze, hogy a Monori SE jó kis csapat, de azért bizakodtunk egy kellemes meglepetésben. Nem is indult rosszul a találkozó, Kovács Matyi előtt viszonylag hamar tiszta gólhelyzet adódott, de sajnos a befejezés nem sikerült. Nem úgy az ellenfélnél, így meglehetősen gyorsan kétgólos hátrányba kerültünk. Próbálkoztak persze a srácok, de valahogy semmi nem akart összejönni; a helyzetek kimaradtak, ezúttal Bálint szabadrúgásai is elkerülték a kaput, egy-egy védelmi megingásból pedig rendre gólt kaptunk. Egy idő után már nyilvánvaló volt, hogy ezen a napon nem tudunk kellően felpörögni, így csak a gólarány volt kérdéses; 0:5 lett a vége.
Ezzel maradt a 20 pontunk. Ha nyerünk, megközelíthettük volna az őszi menetelésének köszönhetően még mindig a 8. pozíciót elfoglaló Dunaharasztit, amely Turán is beleszaladt egy 9:3-as vereségbe, de beérni úgy sem tudtuk volna. Így végül a 9. helyet szereztük meg a bajnokságban, azaz egyet javítottunk az őszi részeredményen – igaz, időközben Kőrisfa visszalépett a küzdelmektől. Kétségkívül, ennél egy picit jobb végeredményben reménykedtünk, de azért a nagyarányú győzelmekre, az idegenbeli fordításra, a felső lécről levágódó gólokra, a kapusbravúrokra, a helyenként már igazi csapatjátékra emlékeztető teljesítményekre jó lesz visszaemlékezni. Szép volt srácok, köszönjük!
A folytatás e pillanatban még a jövő ködébe vész.

Edzői értékelés

SzTK-Monori SE 0:5
Szigetszentmiklós, 2009. május 30.

Kezdőcsapat:
Völler (5)
Darabos (5), Szilágyi (4), Gubacsi (4), Nabilek (4)
Nagy (4), Haász (4), Orosz (4), Szuroczky (4)
Kanalas (4), Kovács (4)

Cserék: Herke (5), Ladányi (5), Tótok (6), Dávid (4), Horváth (5), Szamocsta (4), Rácz (-)

Ezen a mérkőzésen semmi nem jött össze a csapatnak. Sokat nem is tettünk érte! Kivétel nélkül mindenki tudása alatt játszott. Ennek csak ez lehetett a vége. Tótok Andrást emelném ki a hozzáállása miatt.

Pandur Tamás, edző

Váci Reménység SE-SzTK, 2009.05.24.

Zsubori Ervin tudósítása

Nagyon fontos győzelmet sikerült begyűjtenünk május 24-én Vácott. Nem azért volt fontos, mert ezzel eldőlt volna a bajnokság sorsa, mint a nagycsapatnál (nem dőlt el), vagy feljebb léptünk volna a tabellán elfoglalt 9. helyről (nem léptünk feljebb). Hanem azért, mert egy eredményei alapján jóval erősebb, a bajnokságban a 4. helyen álló, pár hete a Maglódot simán verő, Dunaharaszti fölött pedig 13:1-re győzedelmeskedő csapattal játszottunk, idegenben, ráadásul egyebek mellett Orosz Bálint, Kanalas Isti és Ladányi Bence nélkül. Mindehhez jött még, hogy a jól játszó hazaiak, kiegyenlített mezőnyjáték után, már az első negyedórában megszerezték a vezetést egy szép kontratámadásból.
Ezen a ponton merült fel élesben a kérdés: vajon a múlt heti, Dunaharaszti elleni remek játék, a 13:3-as magabiztos győzelem lelkileg mennyit számít, ad-e tartást a csapatnak. Nos, adott. A bekapott gól egyáltalán nem törte meg a lendületünket, tovább próbálkoztunk a támadásokkal, bátran játszottunk, kezdeményeztünk. Ez nem utolsósorba az ezúttal középhátvédként remeklő Gubacsi Zoli higgadt, olykor kifejezetten elegáns, szép megelőzésekkel és jó ütemű indításokkal jellemezhető játékának volt köszönhető. Az ismét jó formában lévő Haász Valter, összejátszva-kényszerítőzve a középpályásokkal, többször ügyesen meghúzta a jobb szélt; előtte adódott a legnagyobb gólhelyzet is, de végül az a lehetőség kimaradt. A hazaiak is próbálkoztak, s eljutottak gólhelyzetig is, ám csatáruk egy kicsit elkapkodta a befejezést, s a határozottan kifutó Völler Ádám mellett elgurított labdája centiméterekkel elkerülte a kaput.
Érezni lehetett viszont, hogy a leshatáron állandóan kiugrásra kész Kovács Matyit nem fogják tudni végig tartani az időnként kicsit megszeppenten játszó vendéglátók. Amikor másik támadónk, Zsubori Barnabás egyszer a középpályán labdához jutott, egy cselt követően ismét őt próbálta szöktetni. A passz egy kicsit hosszúra sikeredett, ami viszont arra jó volt, hogy túljutott az utolsó védőn is. Szerencsére Matyi nem állt meg, hanem támadta a kifutó kapust, aki pechjére belebombázta a labdát, amelyet ezt követően már nem volt nehéz a hálóba kotorni. Egyenlítettünk, még a félidő lefújása előtt!
A második részben ott folytattuk, ahol abbahagytuk: mindenki lelkesen, időnként hibákkal tarkítva, de ezzel együtt koncentráltan, jó megoldások sorát bemutatva játszott, hajtott: egyetlen percig sem mondtunk le a győzelemről. Aktívabbá váltak persze a hazaiak is, több támadást is szépen végigvittek, de a nagyon bátran és magabiztosan védő Ádámot nem tudták átjátszani. Előtte a védősorban a rengeteget robotoló Horváth Ádám és kiválóan helyezkedő Szilágyi Gabi is remekül teljesített, s fontos mentései, ügyes labdakihozatalai voltak Nabilek Dávidnak is. A legnagyobb lehetőségük akkor adódott a hazaiaknak, amikor csatáruk egyedül vezethette a kapusra a labdát, ám ekkor Ádám, mint egy igazi rutinos hálóőr, kifutott, s a tizenhatos előtt egy méterrel elvetődve, ellentmondást nem tűrően megakasztotta az akciót (a csatárral együtt); a szabadrúgást megúsztuk.
Támadtunk közben mi is; a középpályán Tótok András és Nagy Bence is nagyon aktív volt, mint ahogyan Szuroczky Krisztián is többször megiramodhatott a bal szélen. Már csak néhány perc volt hátra, amikor ismét bebizonyosodott: a fociban nincs elveszett labda. Kovács Matyi egy olyan labdára startolt rá, amely elvileg a kapusé kellett volna, hogy legyen, de így végül mégis odaért, s a cipője hegyével bele tudott szúrni, elgurítva így a kapus mellett. Fordítottunk! Erre eddig egyszer volt példa, éppen Kovács Matyi bemutatkozó mérkőzésén Kőrisfa ellen; ott is két gólt szerzett, de aztán a végén kiengedtünk, s a hazaiaknak sikerült döntetlenre hozni a meccset. Erre a váciak is mindent megpróbáltak, mozgósították a végső erőtartalékokat is, de csapatunk annyira egységesen jól küzdött, hogy sikerült átvészelni az utolsó percek nyomását. Győztünk! Bravó srácok, ez valóban remek munka volt!

Edzői beszámoló

Váci Reménység SE-SzTK 1:2
Vác, 2009. május 24.

Kezdőcsapat:
Völler (8)
Horváth (7), Szilágyi (8), Gubacsi (8), Nabilek (6)
Tótok (7), Haász (7), Nagy (7), Szuroczky (7)
Zsubori (6), Kovács (9)

Cserék: Dávid (7), Rácz (-), Herke (-)
Gólszerző: Kovács (2)

Vesztett meccset nyertünk meg; ilyen nem volt még edzői pályafutásom alatt. Külön öröm számomra, hogy ezt egy jó csapat ellen hajtottuk végre, méghozzá két kulcsjátékos nélkül. Ez egy igazi csapatmunka volt. Gratulálok mindenkinek! Matyit a 2 gólja miatt kell kiemelnem.

Pandur Tamás, edző

SzTK-Dunaharaszti MTK, 2009. 05. 17.

Zsubori Ervin tudósítása

Álomkezdés után álomjáték és álomeredmény! Röviden ez lehetne az összefoglalója a Dunaharaszti elleni vasárnap délelőtti diadalnak. Az immár a legendás Dina nélkül – és mint utóbb kiderült: egy hatalmas termetű, ám roppant bizonytalan kapussal – felálló DMTK ellen minden idők legjobb első félidei játékát produkáltuk, és a szünetben teljesen megérdemelten vezettünk 10:2-re (!).
Lényegében az első támadásból megszereztük a vezetést: Kanalas István parádés szóló után vette be a kaput. Ennél szebb már csak a következő gól volt (egy darabig): Orosz Bálint szögletből, Détári Lajos klasszisgólját felidézve, érintés nélkül juttatta a hosszú felsőbe a labdát. Innentől a papír és ceruza nélkül felálló tudósítónak nincs könnyű dolga, mert szinte számolatlanul kezdtek potyogni a gólok. De ez még hagyján: maga a játék volt bámulatos. Rendkívül érett passzok, tökéletes ütemű kiugratások, magabiztos megelőző szerelések, bátor elfutások a széleken, higgadt háromszögelések, ziccerig kijátszott szituációk, végigvitt támadások! Túlzás nélkül: ezen a meccsen több jó megoldásunk volt, mint az egész bajnokságban együttvéve (beleértve a Kóka elleni kiütéses győzelmeket is). Ezúttal tényleg nem nagyon lehet senkit kiemelni, mert mint csapat mutattunk csúcsformát (tegyük hozzá azért: egy nem túl ütőképes ellenfél ellen).
Ha megpróbálom felidézni a gólokat, akkor biztosan volt legalább három olyan, amikor Kovács Matyit ugrattuk ki, s ő könnyedén lefutotta és/vagy átjátszotta védőit, s elgurított/ellőtt a kapus mellett (ez akkor eddig 5 gól), s ezen kívül, saját bevallása szerint, még egyszer eredményes volt, de hogy hogyan (mintha Haász Valter visszagurítása találta volna meg), arra nem emlékszem (6). Volt egy olyan is, amikor Szuroczky Krisztián – aki szintén többször meghúzta a szélt, s beadásaira általában érkező is volt – talán egy kipattanót vagy beadást juttatott a hálóba (7). Kanalas Isti, aki szinte megállíthatatlanul lendületesen focizott, többször megforgatta a teljes védelmet; mintha egy újabb gólt is rúgott volna (8), de egyszer biztos, hogy remek fejesgólt ért el (9). Orosz Bálint mindvégig bombaformában játszott, s tanárian osztogatott. Volt egy gólja, amikor megtámadta majd szerelte a labdát kihozó védőt, s higgadtan be is gurított a kapus mellett (10). A mérkőzés legszebb jelenete szintén az ő nevéhez fűződik: 28-30 méterről (!), lendületből leadott, bődületesen nagy lövése a felső kapufáról vágódott elemei erővel a gólvonal mögé (11); ekkora lövést a felnőtt bajnokságban is ritkán látni, de a BL-összefoglalókban is a szépségdíjas találatok között mutathatnák. Mivel a vége 13:3 lett (!), két gólnak még biztosan kellett esnie. Igen, az egyik megvan: Zsubori Barnabás lecsapott egy védőről kipattanó labdára, majd Szurocky Krisztiánnak passzolt, aki ezúttal sem hibázott (12). Ha a hiányzó, 13. gólról hitelt érdemlően kiderül, hogy ki szerezte, majd korrigálom a tudósítást… Szívem szerint talán leginkább Gubacsi Zolinak adnám ezt a találatot, aki ezúttal is rengeteg dolgozott a középpályán, bátran elvállalta a cselt is, ha úgy adódott, s több lövéssel is próbálkozott, de mintha nem jött volna neki össze a gól. Igaz, Haász Valter is megérdemelte volna, hogy felkerüljön a góllövőlistára: nagyon energikusan, hasznosan és ügyesen játszott, jó ütemű beadásai és lövései is voltak. (A videofelvételek elemzése után Szuri apukája hitelt érdemlően kimutatta: a hiányzó találatot Bálint szerezte, aki e szerint szintén 4-szer volt eredményes.)
De talán ezúttal nem is az volt a lényeg, hogy ki tud gól lőni, hanem a felszabadult, magabiztos játék; az élmény, hogy egy meccs ilyen is lehet. Nagyon ideje volt már egy efféle sikernek. Érdekes lenne tudni, hogy ha a bajnokság elején jön össze egy hasonló fölényű győzelem (Kóka mellett), akkor mennyiben lettünk volna képesek jobb teljesítményt, illetve eredményesebb játékot produkálni. Különösen az első félidei produkció volt kimagasló (amit a 10:2 mindennél beszédesebben bizonyít). Persze a második félidőben is egyértelműen mi uraltuk a játékot; az, hogy „csak” három gólt sikerült szerezni, nagyrészt annak volt betudható, hogy a dunaharasztiak edzője, a még katasztrofálisabb vereség elkerülése érdekében, átszervezte a csapatot: hátravonta a nagytermetű, gyors csatárokat védekezni. Emellett kapusposzton is változtatott; a második félidőre beállt apró termetű hálóőr bátor kifutásaival több akciónkat is megakasztotta (Bálint bombáját pedig Edwin Van Der Saar sem védte volna). Bravó srácok! Ez gyönyörű munka volt!

Edzői beszámoló

SzTK-Dunaharaszti MTK 13:3

Szigetszentmiklós, 2009. május 17.

Kezdőcsapat:
Herke (6)
Ladányi (7), Szilágyi (7), Gubacsi (7), Nabilek (7)
Tótok (7), Haász (7), Orosz (10), Szuroczky (8)
Kanalas (9), Kovács (9)

Cserék: Dávid (7), Darabos (7), Horváth (6), Zsubori (6), Rácz (6)
Gólszerzők: Horváth (4); Kanalas (3); Orosz (4); Szuroczky (2)

Ráfért már egy győzelem a srácokra. Minden poszton felülmúltuk az ellenfelet. Végre a helyzetek zömét értékesítettük, meg is lett az eredménye. Volt bombagól, szögletből becsavart gól, fejesgól és kijátszott akció gól. Végre! Remélem egy kis önbizalmat ad a játékosoknak ez a kiváló játék. Elégedett vagyok mindenkivel.

Pandur Tamás, edző

Maglód-Sztk, 2009. 05. 10.

Zsubori Ervin tudósítása

Az elmúlt hetek egyik legjobb formáját mutatta csapatunk a Maglód elleni meccsen. Ez a mondat Haász Gábor tavaly októberi tudósításából való, ahol az itthoni találkozón 0:0-ás döntetlent értünk el. A kezdőmondat az idei május 10-i, idegenbeli mérkőzésre is igaz, jóllehet azon 7:2-re kikaptunk.
Sajnos három szinte teljesen azonos sémára épülő gólt kaptunk gyors egymásutánban: kapuskirúgás, vagy előrevágott labda az ellenfél részéről, amely túljut az utolsó védőnkön, így a gyors csatár egyedül vezetheti a kapusra a labdát, s a végén még is oldja a helyzetet. Ehhez hasonlóból volt még egy negyedik is az első félidőben, előtte azonban Orosz Bálint egy huszonkét méterről leadott, ívelt lövése túljutott a maglódiak hórihorgas kapuvédőjén.
Azt leszámítva, hogy a kiugratások egy részét képtelen voltunk semlegesíteni, kimondottan jól játszott a csapat: remek labdakihozatalok, négy-ötpasszos kombinációk, elfutások, középpályás labdaszerzések jellemezték a játékunkat. Egy szép passzolgatás után Szuroczky Krisztián tanári mozdulattal emelte át a kapust. Ezen felül is több gólhelyzetünk volt; Zsubori Barnabás keresztbe lőtt passzára hajszál híján nem értek csak oda a társak, s Kovács Matyi előtt is több ziccer adódott, de nem tudtunk élni a lehetőségekkel. Közben a hazaiak újabb gólokat szereztek, részben szerencsével, részben szépen kijátszott akciók révén, mindazonáltal a 6:4 reálisabb végeredmény lett volna, s a mezőnyjátékért egyértelműen dicsétet illeti a csapatot.

Edzői beszámoló

Maglód-SzTK 7:2
Maglód, 2009. május 10.

Kezdőcsapat:
Völler (5)
Tótok (5), Szilágyi (5), Gubacsi (5), Nabilek (5)
Nagy (6), Haász (5), Orosz (6)
Szuroczky (6), Kanalas (5), Kovács (5)

Cserék: Herke (5), Zsubori (5)
Gólszerzők: Orosz (1), Szuroczky (1)

Az eredmény nem tükrözi a valóságot. Megint a rengeteg kihagyott helyzet dominált. Mezőnyben mi nyújtottuk a szebb és a jobb focit, de ezt a játékot gólra játsszák. Nagyon álmosan kezdtünk, 15 perc elteltével már 3:0 volt, és innen elég nehezen lehet felállni. Sikerült volna, ha a lehetőségeket kihasználjuk. Szuroczkyt és Nagy Bencét emelném ki.

Pandur Tamás, edző

Abony KID-SzTK, 2009. 04. 25.

Zsubori Ervin tudósítása

Meglehetősen enervált, erőtlen játékkal vendégszerepeltünk a bajnoki tabella élén álló Abony Kid központi fekvésű, ám alig fellelhető pályáján szombaton délelőtt 10 órától. Két szépen végigvitt támadásra, egy-két ügyes labdakihozatalra, pár kapusbravúrra, egy lövésre, s két szabadrúgásra futotta az erőnkből – utóbbiakból az egyiket Orosz Bálint mondhatni szokásos módon belőtte, így egy gólt is feljegyezhettünk. Ezzel szemben az ügyesen passzolgató, s két-három remek képességű és/vagy erőteljes testalkatú, egyúttal gyors játékost felvonultató hazai csapat félidőnként egy hatost rámolt be a hálónkba, miközben kihagyott még vagy ugyanennyi ziccert. Így a 12:1-es végeredmény akár hízelgőnek is tekinthető, ám vigasztalónak aligha. Főleg, hogy mindehhez hajnalban kellett kelni, s kétszer 93 kilométert kellett utazni.

Edzői beszámoló

Abony KID-SzTK 12:1
Abony, 2009. április 25.

Kezdőcsapat
Völler (4)
Ladányi (4), Szilágyi (4), Gubacsi (4), Nabilek (4)
Darabos (4), Haász (4), Orosz (5), Szuroczky (4)
Kanalas (4), Kovács (4)

Cserék: Zsubori (4), Martz (4), Nagy (4), Horváth (4), Herke (5), Tótok (-)
Gólszerző: Orosz

Sajnos azt kell mondanom, hogy ez a csapat ennyivel jobb volt nálunk. A 12 gól mellett még legalább egy tucat helyzetet kihagytak. Gyorsabbak voltak mind fejben, mind fizikálisan. Van még mit fejlődni. Hit és akarat nélkül nem lehet futballozni!

Pandur Tamás, edző

SzTK-Dunakeszi Kinizsi, 2009. 04. 18.

Zsubori Ervin tudósítása

„Ki a jobb?! Dunakeszi!” – skandálták a szombati, 2:3-ra végződött meccs lefújása után a vendégcsapat játékosai. „De nem sokkal! És simán lehetett volna fordított is az eredmény!” – replikázott az egyik vendégszurkoló. És e megjegyzés nem csak roppant sportszerű volt, hanem igaz is: talán az idény legösszeszedettebb játékát nyújtva maradtunk alul a Dunakeszi Kinizsi SE gárdájával szemben, s ha belőjük a helyzeteinket, mi vonulhattunk volna le győztesen a pályáról.
A kezdéssel ezúttal nem volt baj: ha azt nem is lehet mondani, hogy odaszegeztük volna a kapuja elé az ellenfelet, de sikerült egyértelmű mezőnyfölényt kialakítani. Bár kisebb helyzetek a vendégek előtt is adódtak, az első negyedóra végén mi szereztük meg a vezetést is: a bal oldalon felhúzódó Orosz Bálint a 16-os sarkától nem messze kapott labdát, egyet igazított rajta, majd vagy 20 méterről bődületesen nagy gólt ragasztott a kapu jobb felső sarkába! Alig telt azonban el egy-két perc, egy középpályán csúnyán eladott labdával lekontráztak bennünket, s egy higgadtan kijátszott akció végén kiegyenlítettek a Dunakesziek. Sőt, pár perccel később fordítani is tudtak: a félmagasan beível szögletre a rövid saroknál berobbant egy támadó, s a tétovázó védőink között, illetve a határozatlanul kimozduló Völler Ádám mellett a hálóba továbbította a labdát.
Szerencsére a csapat nem omlott össze, sőt helyenként kifejezetten formás, öt-hat passzos akciókat is vezettünk, s több gólhelyzetet is sikerült kidolgozni. Kovács Matyi többször is megiramodhatott a kapu felé, ám veszélyes lövésig nem nagyon jutott el. A középpályán különösen a hátravontan játszó Gubacsi Zoli jeleskedett a labdaszerzésben, s több remek indításra, megindulásra is futotta az erejéből, de Haász Valter és Szuroczky Krisztián is sokat dolgozott. A félidő végére a védők is összekapták magukat, a kezdőként pályára lépő Nabilek Dávidnak több szép felszabadítása, megelőzése is volt, s Ladányi Bence is keményen hajtott. Az akarással Szilágyi Gabinál és Darabos Balázsnál sem volt baj, ám mintha az ő játékukba a szokásosnál több hiba csúszott volna ezen a meccsen.
Balázst a második félidő elején le is hívták a trénerek, s helyére – pontosabban a középpályára - Martz Robi állt be, aki kimondottan friss lendületet adott a csapatnak: láthatólag nagy kedvvel, bátran focizott, keményen ütközött, ha kell, s ügyes kiugratásai is volt. A meccs ezen szakaszában is próbáltuk járatni a labdát, s végigvinni a támadásokat, ami néha sikerült is. Az egyenlítő gól mégis szögletből született: Bálint beívelését, némi kavarodás után, Kanalas István kotorta a hálóba.
Közben persze a több nagytermetű, gyors játékossal felálló vendégeknek is voltak helyzeteik, de vagy nem találták el a kaput, vagy Ádám hárított. Mi többször is visszaszerezhettük volna az előnyt. Egy gyorsan elvégzett pontrúgás Valtert is váratlanul érte, így kimaradt a helyzet. Bálint az egyik szabadrúgását fölé, a másikat a kapus kezébe küldte. Egy szöglete után Kanalas tisztán fejelhetett volna, de nem jól találta el a labdát. Ugyanő a bal oldalon futott el, simán lerázta védőit, ám a tizenhatoson belülről csupán esetlen hazaadásfélére futotta. A csereként beállt Zsubori Barnabás is kapott egy szép kiugratást, s a védőktől szorongatva kapura is küldte a labdát, de nem tudott beleadni elég erőt.
A sok kimaradt helyzet, ahogy az már lenni szokott, meg is bosszulta magát: nem sokkal a vége előtt a bal oldalon könnyedén átjátszották védőinket, s a középre küldött átadást nyomán tizenhatról egy hatalmas bombával megszerezték a vezetést. Ezt követően még próbálkoztunk, de sajnos egyenlíteni már nem sikerült. Kár, mert legalább a döntetlen mindenképpen jogos lett volna. Így pontot ezúttal sem szereztünk, viszont a játék képe már adhat okot némi bizakodásra. Persze az Abony Kid ellen egy hasonló teljesítmény alighanem édeskevés lesz, főleg, ha a helyzeteink is kimaradnak.

Edzői beszámoló

SzTK-Dunakeszi Kinizsi 2:3
Szigetszentmiklós, 2009. április 18.

Kezdőcsapat:
Völler (5)
Ladányi (5), Szilágyi (4), Gubacsi (7), Nabilek (6)
Darabos (4), Haász (5), Orosz (6), Szuroczky (5)
Kanalas (6), Kovács (5)

Cserék: Zsubori (5), Martz (6), Nagy (-)
Gólszerzők: Orosz, Kanalas

Megint egy verhető csapattól kaptunk ki. Az első két kapott gól egyaránt óriási hibából született. A hozzáállással, akarással elégedett vagyok, a helyzetkihasználással már kevésbé. Nem érdemeltünk vereséget, de egy jól eltalált lövés eldöntötte a három pont sorsát.

Pandur Tamás, edző

Versegyházi VSK-SzTK, 2009. 04. 10.

Haász Gábor tudósítása

Csapatunk pénteken Veresegyház gyönyörű füves pályáján mérkőzött. Tekintettel arra, hogy a szokásos kezdőből sokan hiányoztak, a meccsről készült beszámolót is kicsit részletesebben közöljük, hogy a távol lévő játékosok és szurkolók is kellően átélhessék az eseményeket.

I. félidő
3. perc: Egy ellentámadásból Veresegyház megszerezte az első gólt (1:0).
6. perc: A folyamatos hazai támadások ritmusát nem tudtuk felvenni, így a második gól is megszületett (2:0).
13. perc: Csapatunk magához tért, a kiugró Kovács Matyit a 16-os sarkánál az utolsó védekező játékos buktatta, melyre a játékvezető elfordította a fejét, és továbbot intett. Edzőnk, Tomi, felháborodottan reklamált, mindhiába.
17. perc: Matyi reklamálásért sárga lapot kapott, miután egy támadásunkat les címszóval a játékvezető lefújta; ezen még az ellenfél szurkolói is jót nevettek, mivel lesről szó sem volt.
19. perc: Némileg meglepő volt, hogy a bíró nem adta meg a veresegyháziak leshelyzetből született gólját, mivel előtte tucatnyi ellenünk elkövetett szabálytalanságot továbbengedett.
29. perc: Orosz Bálint kiugratása után Matyi vette át a labdát, de hosszan szöktette magát, így végül mellé lőtt.
30. perc: A házigazdák támadást indítottak, de elakadt a labda az ezúttal a jobbhátvédként játszó Haász Valterban, aki azonnal a középpályán lévő Bálintot indította, de a támadás a 16-os sarkánál elhalt.
31. perc: A veresegyháziak ismét áthámozták magukat a védelmünkön, s megszerezték 3. góljukat (3:0).
35. perc: A hazai támadóknak a félidő végén még egy fölére futotta.

Szünet
Már-már azt hittük, hogy a játékvezető nem mer kijönni a folytatásra: a szünet kicsit hosszúra - mintegy 20 percesre - nyúlt; a kezdéshez felállt játékosok értetlenül nézelődtek a kispadok felé, amikor végre megjelent a bíró is.

II. félidő
2. perc: az U11-ből kölcsönkapott Pál Csabi beadását Szuroczky Krisztián 8 méterről a kapu mellé rúgta.
4. perc: Matyi remek kiugratás után a kapu mellé gurított.
5. perc: Jobb oldali szabálytalanság után Bálint a 16-os sarkáról végezhetett el szabadrúgást, ám lövése ezúttal a kapufa mellett hagyta el a játékteret.
7. perc: Bálint kiváló labdája után Matyi került helyzetbe, aki 10 méterről mellé lőtt.
9. perc: Ellentámadásunk során Matyi ment el a jobb oldalon, majd a 16-oson belül Szurinak passzolt, aki azonban 5 méterről nem találta el a kaput.
10.perc: Egy szerelést követően Valter szerzett labdát, aki Matyit indította, ám csatárunk 6 méterről leadott lövését a kapus könnyedén védte.
14. perc: Már-már mezőnyfölényben játszottunk, ám egy ellentámadásból ismét a veresegyháziak szereztek gólt (4:0).
16. perc: A fáradtság első jelei kezdtek mutatkozni játékosainkon; Bálint, tőle szokatlan módon, rosszul vett le egy labdát, mely méterekre pattant, az ellenfél lecsapott rá, s ismét betalált (5:0).
21. perc: A mérkőzés egyik legvitatottabb jelenete játszódott le. Gubacsi Zoli összerúgott az ellenfél egyik játékosával, aki lenn maradt a földön. A játékvezető továbbot intett, majd látván a földön fekvő focistát, mégis megállította a meccset. Ápolás következett, s mindenki úgy gondolta, a mérkőzés játékvezetői labdával folytatódik. Nem így történt; a bíró érthetetlen módon szabadrúgást ítélt a házigazdák javára, 20 méterre kapunktól. Szerencsére ebből nem esett gól, mert a labda a kapu fölé szállt.
27. perc: Egy veresegyházi támadás után védőink a gólvonalról mentettek, majd egy gyors kontrából a frissen leigazolt Kanalas István megszerezte első gólunkat (5:1).
30. perc: Rácz Tomi indította Matyit a 16-os sarkánál, de a 8 méterről leadott lövés a kapus kezében kötött ki.
31. perc: A veresegyházi ellentámadás után a labda a felső kapufáról az 5-ös vonaláig pattant ki, s Valter felszabadító rúgása kellett ahhoz, hogy ne legyen nagyobb baj a dologból.
33. perc: Matyi a megszerzett labdát újonnan igazolt játékosunkhoz, Istihez pöckölte, aki 7 méterről másodszor is betalált, beállítva a végeredményt (5:2).

Mindent egybevetve, ha a kihagyott helyzeteinket nem puskázzuk el, akár gólokkal is nyerhettünk volna. Ám, ha figyelembe vesszük, hogy a játékvezető, mint hírlik, veresegyházi lakos, akár hálásak is lehetünk a sorsnak, hogy a végén a gólkülönbség nem lett ennél nagyobb.
Hajrá srácok! Hajrá SzTK!

Edzői beszámoló

Versegyházi VSK-SzTK 5:2
Versegyház, 2009. április 10.

Kezdőcsapat
Herke (4)
Haász (5), Szilágyi (5), Gubacsi (8), Gönczi (4)
Szamocseta (4), Pál (4), Orosz (5), Szuroczky (5)
Kanalas (7), Kovács (6)

Cserék: Nabilek (5), Rácz(-)
Gólszerző: Kanalas (2)

Az ünnepek miatt kicsit felforgatott csapattal álltunk fel. Ez azonban nem magyarázat a 8 százszázalékos helyzet kimaradására. Még a legrosszabb esetben is minimum 1 ponttal kellett volna távoznunk. Nem szoktam a játékvezetővel foglalkozni, de ez kritikán aluli volt. Már az elején ki kellett volna állítani az utolsó emberként szabálytalankodó hazai játékost. Ami pozitivum, az a rengeteg kidolgozott helyzet; a negatívum pedig, hogy kimaradtak: ennyi lehetőséggel 3 meccset is meg lehet nyerni. Egyedül Gubacsi Zolit emelném ki, aki szerintem a mezőny legjobbja volt.

Pandur Tamás, edző

SzTK-Alsónémedi SE, 2009. 04. 04.

Zsubori Ervin tudósítása

Nem játszottunk jól a tabella negyedik helyén álló Alsónémedi ellen, vagy talán mondjuk inkább így: rosszul játszottunk. Az egész mérkőzésen összesen három érdemi helyzetünk adódott, ami nagyon kevés. Az elsőt Haász Valter verekedte ki magának, aki a jobb oldalon iramodhatott meg, majd egy ütközés után átjutott védőjén, s egyedül vihette a kapusra a labdát, ám nyolc-tíz méterről leadott lövése mellé szállt. A második helyzetünket belőttük: egy tizenhatoson belüli kavarodás után Kovács Matyi elé került a labda, aki öt méterről a hálóba bombázott. A harmadiknál, már a meccs vége felé, Orosz Bálint hosszú sarokra ívelt szögletére érkezett - a hátul amúgy viszonylag eredményesen romboló - Szilágyi Gabi, ám fölé fejelt. Ezen kívül talán még Zsubori Barnabás szép kiugratása említhető Szuroczky Krisztián felé, ám ezt aztán nem sikerült gólhelyzetig vinni, meg egy Orosz-szabadrúgás, amely azonban ezúttal fölé lett.
A többi küzdelem volt, amely küzdelemből az esetek többségében sajnos vesztesen kerültünk ki. Tótok Andris rengeteget dolgozott ugyan a középpályán, de nagyon sok hibával. A jobb oldali védelmünket többször is átjátszották; az egyik alkalommal egészen a tizenhatos sarkáig futhatott el a gyors vendég szélső, s bár lövését az amúgy négy-öt bravúrt is bemutató Völler Ádám kivédte, kijött róla a labda, s a támadó másodszor már nem tévesztett. Ez nagyjából az első félidő derekán történt, s előtte már megúsztunk három-négy ziccert – vagy Ádám, vagy a felső kapufa mentett. Könnyedén menthető lett volna a második gól is, ha Ladányi Bence középtájon kiengedi bedobásra a hosszú indítást, ám nem ezt tette: megpróbálta megjátszani, szerelték, majd egy ezt követő pontrúgás után egy amúgy szép távoli lövéssel, közvetlenül a félidő lefújása előtt, amikor épp feltámadtunk valamelyest, bekaptuk a második gólt is.
Az ezt megelőző hiba lehetett az utolsó csepp a pohárban Csurka Zolinál, aki ezúttal - Pandur Tomi távollétében - egyedül ült a kispadon. A szünetben a túloldali lelátóról is feltűnő volt, hogy míg a vendégek mestere - a biztos vezetés és a nyomasztó mezőnyfölény dacára - széles gesztusokkal magyarázott csapatának, kielemezve a gyenge pontokat, még egyszer átvéve a taktikát, addig a mi edzőnk csak ült a kispad szélén, s úgy tűnt, mintha az erőtlen játék, az elemi hibák, a megbeszélt elemek be nem tartása miatt egyszerűen elment volna a kedve az egésztől.
Az érezhető feszültség nem tette felszabadultabbá a játékunkat a második félidőben sem. Próbálkoztak persze a srácok, Gubacsi Zoli például ezúttal is többször szerelt a középpályán, s hosszú indításokkal is kísérletezett, a csereként beállt Horváth Ádám is igyekezett meghúzni a szélt, de épkézláb támadást nem nagyon tudtunk vezetni. Alsónémedi egy lesgyanús szituáció után tovább növelte az előnyt, s egy gyönyörű kontratámadást is góllal fejeztek be a vendégek, akik egy újabb védelmi bizonytalankodást is kihasználtak.
E meccsből nehéz lesz építkezni a következő forduló előtt, amelyben amúgy Veresegyházára látogatunk majd. Ez volt Tura mellett a másik csapat az ősz folyamán, amelyet le tudtunk győzni: itthon, jó játékkal, 3:0-ra vertük őket. Nagyon fontos lenne most is egy megnyugtató, önbizalom-növelő győzelem, ám ez korántsem ígérkezik lefutottnak: az elmúlt fordulóban például a Veresegyháza 2:0-ra legyűrte otthon Dunaharasztit (igaz, ez valószínűleg nem az a Dunaharaszti, amelyet tavaly láthattunk, hiszen Alsónémedi két hete nekik is gurított egy ötöst). Annyi mindenesetre biztos: messze még a bajnokság vége, korai lenne már most föladni… Hajrá srácok!

Edzői beszámoló

SzTK-Alsónémedi SE 1:5
Szigetszentmiklós, 2009. április 4.

Kezdőcsapat:
Völler (7)
Ladányi (4), Darabos (4), Szilágyi (5), Szamocseta (3),
Haász (4), Orosz (5), Martz (3), Tótok (4), Szuroczky (5),
Kovács (4)

Cserék: Herke, Gubacsi (5), Horváth (5), Nabilek, Zsubori
Gólszerző: Kovács

Rosszul, pontatlanul, akarat gyengén futballoztunk. Tisztelet a kivételnek, de egy ilyen vereség után nem akarok senkit sem kiemelni.

Csurka Zoltán, edző

Tura (Kóka)-SzTK, 2009.03.28.

Kötelező győzelmet mentünk aratni Kókára, s annak rendje és módja szerint le is arattuk. Így igazán messzemenő következtetéseket nem lehet levonni ebből a sikerből, de mégiscsak nagyszerű dolog leírni, hogy 8:1 ide!
Az egzotikus mélyedésekkel, váratlan domborulatokkal és masszív fűcsomókkal ékesített pályán az első percek a tapogatódzás jegyében teltek. Több magas, nyurga játékos is volt a hazaiaknál, s az első negyedórában sikerült is hatékonyan rombolniuk. Ezzel együtt, végig mi uraltuk a játékot; a védők már a félpályán megszűrték a támadásokat. A kapuban Völler Ádám az első félidőben mindössze egyszer találkozott a labdával – igaz, akkor nagyot kellett védenie, de szépen megoldotta a feladatot. Elől nehezen indult be a folyamatos játék, de néhány kapura lövésig azért eljutottunk.
Végülis a gólcsendet egy pontrúgásból tudtuk megtörni: Orosz Bálint erőteljes ívben csavarta be a szögletet, amelyhez a kapus még hozzáért, de kiütni nem tudta; vezettünk. A második gólunk már egy sokkal formásabb akcióra tette fel a koronát; a jobb szélen remekül mozgó, jól helyezkedő Haász Valter kapott egy szép labdát, áthámozta magát a védőkőn, s az ötös vonalából hajszálpontosan passzolt a középen érkező Kovács Matyinak, akinek már addig is több helyzete volt, s ezúttal nem hibázott. Nem sokra rá Gubacsi Zoli növelhette volna az előnyt, ám távoli bombája a felső lécre vágódott. Zoli – aki talán a mezőny legjobbja volt: rengeteget futott, mindenhová odaért, bátran cselezett, kiváló érzékkel passzolt, s több ellentámadást is megakasztott - pár perccel később egy remekbe szabott gólpasszal vigasztalódott. Bal oldalról tálalt a kaputól hét-nyolc méterre helyezkedő Zsubori Barnabás elé, aki látványos mozdulattal csavarta el a kapus feje mellett a labdát. A harmadik gól végképp megnyugtatta a srácokat, aki a magabiztos vezetés tudatában vonulhattak a szünetre.
A mindössze egy cserével felvonuló, s emiatt az utolsó húsz percet sántikáló középhátvéddel végigjátszani kényszerülő hazaiak a második félidőben sem tudtak igazából új energiákat mozgósítani. Ekkor ugyan két támadást már sikerült végigvinniük, ám a sikeres befejezést védőink – élükön a higgadtan, jó helyezkedéssel játszó Szilágyi Gabival és az egyaránt sokat dolgozó Darabos Balázzsal és Ladányi Bencével – mindkétszer meghiúsították. Becsületgóljuk végül egy mezhúzást miatt megadott távoli szabadrúgásból született: az addig szinte teljesen „munkanélküli” Ádám kezei közt átcsúszott a labda, amelyet így sikerült a hálóba pofozni.
Ez azonban már 0:5-ös állásnál született, mi ugyanis közben sorra vezettük a támadásokat. A rendkívül aktív és erőszakos Szuroczky Krisztián előtt is adódtak helyzetek, ám végül ismét Bálint volt eredményes: egy lepattanót juttatott a roppant bizonytalanul védő hazai kapus közreműködésével a hálóba. A következő gólnál is ő volt az egyik főszereplő: becsavart szögletét a védelem csak továbbtolni tudta, így a hosszún helyezkedő Szilágyi Gabinak már nem volt nehéz dolga. A kókaiak szépítése után Valter csinált meg magának egy helyzetet: a tizenhatoson belülről, lehetetlen szögből, kemény lövést küldött a felső kapufára; a kipattanóra ismét ez erőteljesen és hasznosan játszó Matyi érkezett jó ütemben. Barnabásnak is volt két kiváló próbálkozása: a tizenhatosnál lefordult a védőkről, enyhén felpörgette magáénak a labdát, majd nagy erejű lövést eresztett meg, amelyből azonban sajnos nem lett gól; pár perccel később pedig, egy szögletnél a hosszún helyezkedve félmagasan, kapásból bombázott, ám a védőkről kijött a labda.
Ebben a játékrészben már nyomasztó mezőnyfölényt sikerült kialakítanunk; több szép, négy-öt passzos kombináció is végigment, amelyekből a már említetteken kívül Tótok Andris, majd a csereként beálló Nagy Bence is aktívan kivette a részét. Az Ádámot váltó Herke Dani, amikor kellett, jól futott ki; Nabilek Dávid is bevállalta a cselt a jobbhátvéd posztján, Szamocseta Balázs bátran szerelt, s az utolsó tíz percre lehetőséget kapó Rácz Tominak is voltak ügyes megmozdulásai. Sőt a hetedik gólunk is tőle indult: kiváló ütemben ugratta ki két védő között a jobb szélen felrobogó Nagy Bencét, akinek középre kanyarított labdáját Matyi szép mozdulattal küldte a jobb fölső pipa felé – a kapus már csak ujjheggyel tudott beleérni. Így ezért a gólért aligha volt hibáztatható, a nyolcadik találatunk viszont klasszikus potya volt, de mondjuk inkább így: szemfülessége és szerencséje a negyedik találatot is meghozta Kovács Matyinak. Így a tavalyi nyolcast ezúttal is behúzhattuk a változatlanul nulla ponttal álló Tura (Kóka) ellen, aminek mindenképpen örülni kell, de közben arra sem árt emlékeztetni: ilyen könnyű meccsünk ebben az évadban már aligha lesz. Ideje tehát lassan megnyeregetni a nehéz mérkőzéseket is... Szép volt, srácok!>>Képriport (26 fotó)

Edzői beszámoló

Tura (Kóka)-SzTK 1:8
Kóka, 2009. március 28.

Kezdőcsapat
Völler (0)
Ladányi (7), Darabos (7), Szilágyi (8), Tótok (7)
Gubacsi (8), Haász (7), Orosz (9), Szuroczky (7)
Zsubori (7), Kovács (10)

Cserék: Herke (0), Nagy (7), Szamocseta (-), Nabilek (-), Rácz (-)
Gólszerzők: Kovács Mátyás (4); Orosz Bálint (2); Zsubori Barnabás (1); Szilágyi Gábor (1)

Az első gólig volt nehéz a dolgunk, utána már kijött a tudáskülönbség. A srácok maximálisan betartották, amit kértem tőlük. Ez a győzelem igazi csapatmunka volt, kivette belőle a részét mindenki. A pálya minőségén múlt, hogy "csak" ennyi gólt rúgtunk. Remélem, ez egy kis önbizalmat ad a játékosoknak. Matyit külön kiemelném, a 4 gólja miatt. A kapusoknál a nullás osztályzat arra utal, hogy lényegében nem volt védeni valójuk.

Pandur Tamás, edző

SzTK-Lindab-Törökbálinti TC, 2009.02.21.

Zsubori Ervin és Haász Gábor tudósítása

Sajnos nem mi voltunk az esélyesek a 2008/2009-es idény első tavaszi bajnoki mérkőzésén, amelyen a Lindab-Törökbálinti TC együttesét fogadtuk. A vendégek az őszt a második helyen zárták a tabellán, s előző meccsünkön otthon 12:3-ra tudtak győzni ellenünk. Már a bemelegítésnél látszott, hogy ezúttal is több magas, erős felépítésű, jó mozgású játékos van náluk a keretben. Viszonylag gyorsan be is kaptuk az első gólt: némi kiegyenlített mezőnyjáték, s egy-egy kimaradt helyzet után a bal oldalon vezettek egy támadást, amelynek végén sikerült kapusunk, Herke Dani fölött a hálóba juttatni a labdát. Ezzel együtt, az elején nem mutatkozott nyomasztó mezőnyfölény a javukra. A jobbszélsőként bemutatkozó Horváth Ádám futógyorsaságban többször is megverte védőit, miközben a kontratámadások megakasztásában is jeleskedett - igaz, pontos beadásokra már kevesebbszer futotta az erejéből. A középpályán az ezúttal visszavontan játszó Haász Valter és Gubacsi Zoli is sokat és eredményesen dolgozott. Sőt, utóbbi egy szerelést követően remek ütemben szöktette Kovács Matyit, aki két védő között okosan maga elé engedte a labdát, majd viszonylag messziről, laposan előtt a kifutó kapus mellett, s ezzel ismét egyenlő lett az állás. Nem sokáig örülhettünk azonban az egyenlítésnek, mert gyors egymásutánban négy enyhén potyagyanús gólt is kaptunk. Vagy Dani állt túlságosan kint, s így messziről átívelték, vagy a védők szerencsétlenkedtek túl sokáig a felszabadítással, s előbb-utóbb csak az ellenfélhez került a labda a tizenhatoson belül, vagy a sorfal állt fel rosszul a szabadrúgáshoz, s egyszerűen kilőtték mellettük a hosszú sarkot. (Az utóbbi, egyébként szép gólhoz azért hozzátartozik: a szabálytalanság egy jogtalan szögletet követően következett – egy remek távoli bomba a felső kapufáról vágódott az alapvonalon túlra, a bíró mégis a sarokzászló felé mutatott.) Ekkora már egyértelműen kapkodóvá vált a játékunk, s a múltkorihoz hasonló összeomlás réme fenyegetett, amikor egy sárga lapot érő buktatás után szabadrúgáshoz jutottunk. A labdához a sértett, a betegség miatt jó néhány edzést kihagyni kényszerülő Orosz Bálint állt oda, s 20 méterről, tőle már-már kötelező gyakorlatként, a bal felső sarokba ívelt. A szépítés így visszahozta a reményt, s ismét tartást adott a csapatnak. Mindenki próbált nagyobb fokozatra kapcsolni, aminek viszont lett egy sajnálatos következménye is: nagy igyekezetükben Darabos Balázs és Dávid Ricsi véletlenül összefejeltek, s utóbbinak annyira felszakadt a bőre, hogy vérző fejjel kísérték be az öltözőbe. Sajnos a mentők kiérkezéséig több mint 20 percet kellett várni. Miután sérülését ellátták, Ricsit a Heim Pál kórházba szállították. Mint utóbb kiderült, a fején keletkezett mély sebet pár öltéssel össze kellett varrni, de azután hazaengedték, s jól van.
A második félidőben Völler Ádám állt be a kapuba, Ricsi helyett pedig Szamocseta Balázs lépett pályára. A törökbálintiak ott folytatták, ahol abbahagyták: támadtak, de a félidő derekáig nem találtak be a kapunkba. Akkor azonban, egy kavarodás után, a csatárjuk 8 méterről lőhetett, s ezt már az addig kitűnő formában védő Ádám sem tudta hárítani. Mindazonáltal védőinket és a védekezni hátrahúzódó játékosokat meg kell dicsérni, ahogy azt még az ellenfél edzője is megtette, amikor Gubacsi Zoli gyönyörű ollózó mozdulattal segítette ki védőtársait. Négygólos hátrányban sem adtuk tehát fel, s bár helyzetig nem tudtunk eljutni, két szabadrúgást sikerült kiharcolnunk. A koreográfia innentől már kiszámítható volt: Orosz Bálint odaállt, s berúgta. Mindkettőt. A szorosabbá váló eredmény az ellenfél játékosait is elbizonytalanította valamelyest, így a lefújásáig már csak egy góllal tudtak válaszolni, vagyis a második félidő döntetlennel zárult, s 4:7 lett a vége. A mérkőzés végén a törökbálinti szülök elismerően nyilatkoztak csapatunkról; mint mondták, megleptük őket, mert a tavalyi teljesítményükhöz képest igen sokat fejlődtek a srácok. Egyszóval, a vereség ellenére nincs okunk a szégyenkezésre. Kicsit bátrabb játékkal, több beszéddel talán a jobb eredményt is elérhettünk volna.

Edzői beszámoló

SzTK – Lindab-Törökbálinti TC 4:7
Szigetszentmiklós, 2009. március 21.

Kezdőcsapat:
Herke (5)
Ladányi (5), Darabos (5), Szilágyi (5), Dávid (5)
Haász (5), Orosz (10), Gubacsi (6)
Horváth(6), Kovács (7), Szuroczky (5)

Cserék: Völler (8), Szamocseta (5), Hóbor, Nabilek, Rácz
Gólszerzők: Orosz (3), Kovács (1)

Szorosabb meccset játszottunk, mint tavaly, ez mindenféleképpen pozitívum. A második félidő jobb volt, ami annak köszönhető, hogy azok a játékosok is feljavultak, akik az első játékrészben halványabban teljesítettek. A 7 kapott gól soknak tűnik, bár ezekből kettőt-hármat Herke Daninak illendő lett volna megfognia. Völler Ádámot a bravúrjai, Orosz Bálintot a 3 szabadrúgásgólja, Kovács Matyit a gólja és a mezőnyjátéka miatt emelném ki.

Pandur Tamás, edző

Monori SE-SzTK, 2008. 11. 16.

Zsubori Ervin tudósítása

Szép lett volna győzelemmel búcsúzni az őszi évadtól, mert megérdemelte volna a csapat, s erre elvileg meg is volt a remény, hiszen a tabellán mögöttünk álló Monorhoz látogattunk, de sajnos nem jött össze. Gyorsan nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy az ellenünk felálló védelem aligha az, amely 34 gólt kapott az első 10 körben, s amely egy hete 7:2-re maradt alul Dunakeszin; az összeállítás sokkal inkább emlékeztethetett arra a csapatéra, amely még a második fordulóban 1:1-re végzett Törökbálint ellen. A házigazdák nem is titkolták, hogy ők is szépen szeretnék zárni az évadot, s ezért visszahívtak néhány játékost a feljebb játszók közül: ez, ahogy hallottuk - s amint az látható is volt -, lényegében a teljes védelmi alakzatot jelentette, beleértve a kapust is, ami nagyjából el is döntötte a meccset. Félreértés ne essék, a feltételezhető alapcsapatot is zömmel ügyes, jól mozgó, tehetséges játékosok alkották, ám „csak” ellenük biztosan eséllyel vettük volna fel a küzdelmet - igaz, így sem kellett szégyenkezve levonulnunk a pályáról (ellentétben például az áprilisban 20:0-ra elvesztett találkozóval).
Erős hazai mezőnyfölénnyel indult a vasárnapi meccs a még reggel kilenckor is sűrű köddel borított monori pályán, beszorultunk a kapunk elé, ám komoly gólveszélyt jó ideig nem sikerült a hazaiaknak kialakítaniuk. Már épp kezdtünk volna magunkra találni, amikor az egyik játékosuk váratlanul távoli lövésre szánta el magát, s vagy huszonöt méterről be is talált. Továbbra is meglehetősen kapkodva játszottunk, gyér támadási próbálkozásainkat pedig jobbára könnyedén hárította a magabiztos védelem. A félidő vége felé újra villantak a vendéglátók, csatáruk három védőnk között játszotta tisztára magát, s megkaptuk a második gólt is.
Elég reménytelennek tűnt a meccs, ám a második félidőre egy lényegesen aktívabb, hajtósabb és elszántabb csapat futott ki, így egyre több labdát sikerült szereznünk a középpályán, a széleket is többször tudtuk meghúzni, s végre gólhelyzetünk is adódott: Szuroczky Krisztián kapott jobb oldalról tökéletes beívelést, ám az ötös sarkáról fölé bólintott. A nagytermetű védőket továbbra is nehéz volt lefutni vagy megkerülni, amire az átlövés kínálhatott volna megoldást. Ezt érezhette meg Orosz Bálint is, aki a második félidő derekán - egy ígéretes támadásunkat megállító felszabadítás után - a felezővonal közelében szerzett labdát, tolt rajta kettőt, majd vagy harmincról csak rá jellemző, bődületes erejű lövést eresztett meg, amely szenzációs ívet leírva, védhetetlenül csapódott a léc alá. A csapat ezt követően mindent megtett az egyenlítésért, s erre egy darabig volt is esélye, mert Acsai Misi zseniális helyezkedéssel ismét hárított két százszázalékos ziccert, ám a második nagy védését követő szögletnél a fejjel ügyesen megcsúsztatott beadást már nem foghatta. Még így is volt egy parádés jelenet a mérkőzésben: a kaputól 20-22 méterre jutottunk szabadrúgáshoz, amelyhez Bálint állt oda, s elemi erejű, szenzációs lapos lövést küldött a bal sarok felé, ám a monori kapus, nem kevésbé bravúros vetődéssel, szögletre tolta a labdát. Így több gól már nem esett, s összességében azt mondhatjuk, ez ellen a Monor ellen a 3:1-es végeredmény tisztes helytállásnak minősíthető.
Egyébiránt a hazai csapat edzője nemhiába törekedett győzelemesélyes keretet összeállítani, hiszen az utolsó fordulóban megszerzett 3 ponttal e csapat beelőzött minket, így végeredményben a 10. hellyel kellett beérnünk a 12 csapatos mezőnyben. Ha ezúttal mi nyerünk, s pár hete a 3:1-es vezetés birtokában Kőrisfa ellen is begyűjtöttünk volna a 3 pontot (a végül elkönyvelt 1 helyett), akkor a 7-8. hely valamelyikén zárunk. Az kétségkívül jobban hangzott volna, ám ezzel együtt nagyon sok olyan reménykeltő momentumot láthattunk ezen az őszön, amely - a szurkolói elfogultságon túl is - bizakodásra adhat okot a tavaszi megmérettetés előtt. (Ennél részletesebb, hangsúlyosan szubjektív blogtudósítói idényértékelés hamarosan.) Szép volt srácok! Köszönjük!>>Képriport (26 fotó)

Edzői beszámoló

Monor SE-SzTK 3:1
Monor, 2008. november 16.

Kezdőcsapat:
Acsai
Ladányi, Szilágyi, Darabos, Dávid
Haász, Tótok, Orosz, Golts
Szuroczky, Kovács

Cserék: Horváth, Zsubori, Märtz, Szabó, Szamocseta, Hóbor
Gólszerző: Orosz

Az első félidő nagyon gyengére sikeredett, aminek nem tudom megmondani az okát. Talán ennyi idő kell ahhoz, hogy a srácok hozzászokjanak a füves pályához. Ám amíg nem hiszik el magukról, hogy tudnak focizni, és nem próbálnak meg bátrabban játszani, addig mindig nekünk kell majd futni az eredmény után. Bizonyára másként alakult volna a meccs, ha nincs az ellenfélnél pár visszajátszó, de tavaly mi is éltünk ezzel a lehetőséggel, úgyhogy más csapatoktól is el kell ezt fogadnunk.

Pandur Tamás, edző

SzTK-Váci Reménység, 2008. 11. 08.

Zsubori Ervin tudósítása

Küzdelmes, közepes színvonalú mérkőzésen megérdemelten nyert ellenünk 2:0 arányban a Váci Reménység tehetséges fiatalokból álló csapata. A 17 pontjával a tabella 5. helyén álló gárda (mi a meccs előtt 8 ponttal a 9. pozíciót foglaltuk el) már az első percekben mezőnyfölényt alakított ki, hosszú ideig beszorítottak bennünket a kapunk elé, ám a védelem és a középpálya – élén a remek formát, tanári megoldásokat mutató Martz Robival – jó ideig tartotta magát. Az első játékrész végéhez közeledve a kimondottan ügyesen és taktikusan futballozó vendégek – akik magasságban, életkorban, testfelépítésben ezúttal a mi srácainkhoz hasonló összképet mutattak - mégis megszerezték a vezetést. Gyors és jól cselező balszélsőjük többedszer húzta meg a szélt, majd középre kanyarított; a lesgyanús szituációban ketten is érkeztek a beadásra, és sikerült is betalálniuk. Szerencsére a gól után nem vált nyomasztóvá a fölény, mert mindenki tisztességgel dolgozott, sőt egy kontrából tiszta gólhelyzetünk is adódott; Haász Valter átadása nyomán Kovács Matyi maradt tisztán a tizenhatoson belül, el is lőtte a labdát, ám a kapus hárított.
A második félidőben ott folytatódott minden, ahol az első játékrész végén abbamaradt: jobbára a vendégek uralták a mezőnyt, nem nagyon tudtunk kibontakozni. A második gól mégis némiképp váratlanul, egy remek egyéni megmozdulás nyomán születetett: egy felhúzódó váci játékos észrevette a rést, s tévéközvetítésbe illő, látványos cselsorozat után kilőtte a hosszú sarkot. Szépítésre akkor kínálkozott alkalom, amikor Zsubori Barnabás egy ütközés után lefordult védőjéről, s egyedül törhetett kapura, ám hátulról elkaszálták (a sárga alighanem jogos lett volna, hiszen gólhelyzetben az utolsó játékosok egyike követett el szándékos szabálytalanságot). A szabadrúgást a keményen robotoló, ám megszokott formájától ezúttal elmaradó Orosz Bálint küldte kapura, de erős, ívelt lövése mellé szállt. Szuroczky Krisztiánnak is voltak szép megmozdulásai, egyszer a szögletzászló közelében többször is hintába ültette a védőit, ám a beadása már nem okozott veszélyt. Acsai Misi – aki egyik gólról sem tehetett – bemutatott még néhány bravúrt, egyszer a kapufa is segített, egyszer pedig a bíró les miatt érvénytelenítette a váciak találatát, így az állás már nem változott.
Összességében nem rossz ez a szoros eredmény - talán a kétszámjegyű kapott gólokat lassan tényleg elfelejthetjük -, mert ezen a szombaton a váciak kétségkívül jobbak voltak. Az elszántsággal, küzdeni akarással nem volt gond (csak azokon a fránya szabálytalan bedobásokon jutnánk már túl végre), ám ez most csak a tisztes helytálláshoz volt elég; hiányzott az a plusz, amivel a mostani ellenfélnél lényegesen erősebb csapatokat is képesek voltunk már megszorongatni. Az idei utolsó állomás, Monor, nem tartozik ez utóbbiak közé, hiszen a mostani forduló előtt (11:27-es gólaránnyal) egy ponttal mögöttünk, a 10. helyen tanyáztak. De szép is lenne egy idegenbeli győzelemmel búcsúzni az őszi évadtól! És miért is ne sikerülne? Hajrá srácok!

Edzői beszámoló

SzTK-Váci Reménység 0:2
Szigetszentmiklós, 2008. november 8.

Kezdőcsapat:
Acsai
Ladányi, Szilágyi, Darabos, Dávid
Märtz, Haász, Orosz, Golts
Szuroczky, Kovács

Cserék: Zsubori, Horváth, Szabó, Rácz

Csak a második félidőre értem oda, de Csurka Zoli elmondása szerint az első játékrészben egyenrangú ellenfelei voltunk a Vácnak. Ezúttal is kimaradt egy óriási helyzet, és a végeredmény is megegyezett a Dunaharaszti elleni meccsével. Most is mindent megtettünk, de az ellenfél kiemelkedő tudású játékosa egy klasszis góllal végképp eldöntötte a három pont sorsát.

Pandur Tamás, edző

Dunaharaszti MTK-SzTK, 2008. 10. 02.

Zsubori Ervin tudósítása

Az előzetes közvélemény-kutatás során a többség itt, az U13-as szurkolói blogon arra voksolt, hogy ezúttal képesek leszünk meglepni Dunaharasztit, s elhozzuk a három pontot az „ősi rivális” otthonából. A tabellán öt hellyel előttünk álló csapattal kapcsolatos optimizmust - folyamatosan javuló teljesítményünk mellett - alighanem az is táplálhatta, hogy mindenki biztosra vette: a már tavaly is három évvel idősebbnek tetsző, hatalmas termetű Dina időközben kiöregedett a keretből. Nos, Dina ott volt a kezdőben, mégsem sok hiányzott ahhoz, hogy a remények valóra váljanak. Csapatunk ugyanis minden idők talán legjobb első félidei játékát produkálta.
Agresszív letámadás, a félpályáig feltolt védekezés, kiváló középpályás teljesítmények, okos, higgadt, tudatos labdafelhozatalok, hatalmas mezőnyfölény, kidolgozott helyzetek - a mi szemszögünkből ezek jellemezték az első 35 percet. Ez a játékfelfogás olyan hatékonyan működött, hogy az otthoni együttes először a 25. (!) percben tudta a védelmünk mögé bejátszani a labdát, ám a kritikus szituációban Acsai Misi bravúrral hárított. A valóban szemet gyönyörködtető játékból, ahol mindenki a maximumot nyújtotta, egyedül a gól hibádzott. Pedig arra is lett volna több lehetőség. A legnagyobb talán Szuroczky Krisztián előtt adódott, aki a harcosan küzdő Kovács Matyitól kapott egy kiugratást, amellyel egyedül iramodhatott a kapu felé, ám miközben megpróbálta elhúzni a kapus mellett a labdát, sikerült szerelni. A hórihorgas hálóőrnek lehettek hálásak a harasztiak akkor is, amikor – a mezőnyben Golts Rolanddal együtt ezúttal is rengeteget dolgozó – Orosz Bálint 17 méterről elvégzett, tökéletesen eltalált szabadrúgását is kitornászta a pipából. Az ihletetten játszó csapatból Dávid Ricsi és Szilágyi Gabi magabiztos védőmunkáját és pontos szöktetéseit, Darabos Balázs és Ladányi Bence hasznos védekezését, Haász Valter határozott labdaszerzéseit és támadásvezetéseit, s mindenekelőtt a mezőny legjobbja, Tótok Andris lényegében hibátlan, csupaszív, fáradhatatlan, mindenhová odaérő, mindig időben felszabadító, bátor játékát is ki kell emelni. És persze a kapuban Misiét, akire három ízben vezették egy az egyben a labdát, ám zseniális kifutásaival és helyezkedéseivel mindháromszor hárítani tudta a százszázalékos gólhelyzetet.
Ebből a három ziccerből kettő a 0:0-ra végződött első félidőt követő második játékrészre esett, amelyet - váratlan módon - jóval bizonytalanabbul, kapkodóbban kezdtünk. Ezúttal nehezebben tudtuk megtartani a labdát, miközben a hazaiak érezhetően rákapcsoltak; Dina is többször felhúzódott a középhátvédi posztról, cselsorozatokat is vállalt, s eredményesen osztogatott a szintén magas és ügyes szélsőknek. A 10. percben a gól mégsem egy kijátszott akcióból, hanem tulajdonképpen a „semmiből” esett: egy tizenhatoson belüli kavarodásból többszöri próbálkozásra sem sikerült kivágni a labdát, így azt végül bekotorták a hálónkba.
Nem adtuk fel, támadtunk tovább, s voltak is helyzeteink. A bekapott gól után beállt, s végig aktívan, jól játszó Zsubori Barnabás az ellenfél büntetőterületének előterében szerzett labdát, s Matyival játszott össze; a második kényszerítő után utóbbi már tisztán állt szemben a kapussal, de a meccset mindvégig jól - következetesen és határozottan - vezető bíró les miatt lefújta az akciót. Voltak újabb szabadrúgásaink és szögleteink is, de ezen a vasárnapon valahogy nem sikerült betalálni. A fizikailag összességében erősebb harasztiak a meccs végére fölénybe kerültek, majd néhány perccel a lefújás előtt - amikor a frissen becserélt védelem nem tudta elég gyorsan lereagálni az ugyancsak akkor beállt Völler Ádám túl rövidre sikerült kirúgása nyomán kibontakozó kontrát - megszerezték második góljukat is. Így végül „papírforma” érvényesült, holott a reális végeredmény sokkal inkább a döntetlen lett volna - elsősorban az első félidei kiemelkedő teljesítményünk alapján. Ebből kell építkezni. Szép volt, srácok!

Edzői beszámoló

Dunaharaszti MTK- SzTK 2:0
Dunaharaszti, 2008. november 2.

Kezdőcsapat:
Acsai
Ladányi, Szilágyi, Darabos, Dávid
Tótok, Haász, Orosz, Golts
Szuroczky, Kovács

Cserék: Zsubori, Hóbor, Szamocseta, Völler

Megint az a bosszantó kimaradt helyzet az elején... Szerintem másképp alakult volna a mérkőzés, ha mi szerezzük meg a vezetést. Akkor a házigazdáknak kellett volna támadniuk, mi meg kontrázhattunk volna. A végén már mindent megpróbáltunk, feltettünk mindent egy lapra (3 hátvéd, 4 csatár), de sajnos ez is kevés volt. A második kapott gól már nem osztott, nem szorzott.

Pandur Tamás, edző

SZTK-Maglód, 2008. 10. 25.

Haász Gábor tudósítása

Az elmúlt hetek egyik legjobb formáját mutatta csapatunk a Maglód elleni itthoni meccsen. Külön-külön talán nem is lehetne senkit kiemelni; mindenki teljes odaadással játszott, s mindvégig megpróbált eleget tenni az edzők elvárásainak. Kapusunk, mint mindig, tette a dolgát, és ezzel magabiztosságot adott a csapatnak. A védők erőszakossága nem engedett teret az ellenfél csatárainak, hogy százszázalékos helyzetig jussanak; középpályásaink fegyelmezetten visszazártak, támadóink pedig sokszor lehetetlennek tűnő helyzetből is megpróbáltak gólt szerezni, ha ez most sajnos nem is sikerült. Persze nem szabad elégedetlennek lennünk: tavaly ilyenkor mit nem adtunk volna egy győzelemért, vagy egy döntetlenért, amelyekből az idén már több is van a tarsolyunkban.
Bár nem akartam senkit kiemelni, egy kivételt azért tennék: a játékvezető ezen a mérkőzésen is főszereplővé vált, érthetetlen döntéseivel. Többször is alkalmazhatott volna például előnyszabályt, ám nem tette, megfosztva így kiugró támadóinkat az esetleges gólörömtől.
Ezzel együtt, senki nem volt elégedetlen a látottakkal, amit az is bizonyít, hogy a második félidei cserék során „tapsorkán” kísérte a kispadig a pályáról levonuló játékosainkat. Külön öröm volt látni, hogy balhátvédünk, Dávid – immár járógipsszel – szintén ott ült a lelátón, s együtt szurkolt velünk a csapattársainak; talán ez a jó kis mérkőzés is siettette gyógyulását.
Mindenesetre úgy néz ki, igaza volt az SZTK vezetőségének, hogy már tavaly is benevezte a srácokat az U13-as bajnokságba, mert nyilván annak a küzdelmes, és sikerekben nem igazán bővelkedő évadnak is köszönhető, hogy mostanra talán tényleg beérett a csapatunk. Meg alighanem annak is, hogy immár két kiváló edző irányítja az együttest.
Visszatérve a hétvégi mérkőzésre: szép volt fiúk, csak így tovább, megtaláltátok az utat a sikerek felé. Hajrá SZTK!>>Képriport (13 fotó)

Edzői beszámoló

SzTK-Maglód 0:0
Szigetszentmiklós, 2008. október 25.

Kezdőcsapat:
Acsai
Ladányi, Szilágyi, Martz, Dávid
Tótok, Haász, Orosz, Golts
Szuroczky, Kovács

Cserék: Horváth, Szabó

Egy jobb csapat ellen értünk el döntetlent, hazai pályán. A vendégek valamivel közelebb álltak a győzelemhez, de kis szerencsével vagy pontosabb végjátékkal akár a három pontot is itthon tarthattuk volna.

Pandur Tamás, edző

Kőrisfa-Nagykőrös - SzTK, 2008. 10. 19.

Zsubori Ervin tudósítása

Három meccsből három vereség, 3:25-ös gólkülönbség - így festett a mérlegünk a mostani találkozó előtt Kőrisfa-Nagykőrös ellen. Ennek ismeretében, azt hiszem, előzetesen egy döntetlennel sokan kiegyeztek volna. Nos, az eredmény 3:3 lett, ami az első idei pontszerzésünk idegenben, a jogos örömbe mégis vegyül egy kis csalódottság: mindössze 3 percen múlott, hogy nem 3 pontot begyűjtve utazhattunk haza…
A hideg, ködös vasárnap délelőttön a mérkőzés nem egészen úgy indult, ahogy elképzeltük: tízegynéhány percnyi, viszonylag kiegyenlített mezőnyküzdelem után a hazaiak találtak egy gólt. A tizenhatos sarkáról az egyik támadójuk, suta mozdulattal, lőtt egy hatalmas gyertyát, a labda azonban olyan szerencsétlenül hullott le kapusunk, Acsai Misi előtt, hogy nem tudta blokkolni, s az valahogy átpattant rajta, majd visszahullott a kapuba. Mégis, érezni lehetett, hogy ez a Kőrisfa nem az a Kőrisfa, amelytől sorra gólzáporos vereséget szenvedtünk, így a bekapott gól nem fogta meg a csapatot. A védekező alakzat – ha időnként kicsit kapkodva, máskor szerencsével is (két kapufa egy támadáson belül), de állta a sarat. Misi magabiztosan védett, Ladányi Bence, Szilágyi Gabi és Dávid Ricsi kitartóan robotolt, Märtz Robi egy-egy cselt is bevállalt (bár néha jobb lett volna inkább indítani), Darabos Balázs pedig - a mezőny egyik legjobbjaként - lényegében végig hiba nélkül játszott, többször is tanári módon megelőzte ellenfelét, kisegített jobbra-balra, s számos létfontosságú felszabadító rúgás is fűződött a nevéhez.
Ilyen háttér előtt a középpályán is gyakran labdához jutottunk, így Orosz Bálint vezérletével egyre inkább erőltethettük a támadásokat. Haász Valter is többször visszahúzódott labdát szerezni, keményen ütközött, ha kellett, jó passzai voltak, s néhányszor meg is húzta a jobb szélt; talán érdemes lett volna még többször indítani, mert egy meglehetősen kis termetű védő állt vele szemben. Nem így a bal oldalon, ahol Szuroczky Krisztián hórihorgas bekket fogott ki, ám ő is végig erőszakosan és lelkesen küzdött, gyakran kényszerítőzött a felhúzódó Golts Rolanddal, s egyszer sikerült is leráznia védőjét, de lövése centikkel mellégurult. Pár perccel később középcsatárunk, Zsubori Barnabás került helyzetbe; a tizenhatosról vette célba a kaput, de lapos lövése szintén mellé ment vagy fél méterrel. Ám a lelkes és egyre magabiztosabb játéknak így is meglett az eredménye, még az első félidőben. Bálint, akinek a lövésekkel ma nem volt szerencséje, egy 40-45 méteres szabadrúgást ívelt a tizenhatos előterébe, amelyet sikerült fejjel megcsúsztatni. A labda így átjutott a védőkön, s a bemozduló Barnabás előtt pattant le, aki az ötösről ballal higgadtan a kapuba lőtt.
Az egyenlítéstől érthetően feldobódva vonultak a szünetre a mieink, hogy néhány perc múlva még feltüzeltebben folytassák a játékot. Ha az első félidőben jól játszottunk, akkor a második játékrész első felében valósággal remekelt a csapat. Sorra dolgoztuk ki a helyzeteket, a hazaiak fejvesztve, s egyre idegesebben védekeztek, de egy darabig megúszták gól nélkül. Körülbelül tíz perc elteltével Pandur Tomi megpróbált rátenni még egy lapáttal, s hármas cserét hajtott végre. A védelembe Horváth Ádám, a középpályára Tótok Andris jött be, előre pedig a csapatunknál első ízben pályára lépő Kovács Matyi. Méghozzá nem is akárhogyan: a magas, erős, gyors játékos - akivel lényegében kétcsatáros játékra tértünk át - már első megmozdulásaival zavart okozott a védelemben, majd egy Barnabástól kapott átadásból rögtön gólt is szerzett. Vezettünk! Mi több, vesztes állásból fordítani tudtunk, amire még eddig nem volt példa! És az iram nem csökkent: mindenki a maximumot nyújtotta, az első félidőben még nem százszázalékos Roland valósággal megtáltosodott, Szuri még aktívabbá és bátrabbá vált, Barnabás pedig elkezdte „ontani” a gólpasszokat. A következőt akkor, amikor egy gyönyörűen kijátszott, három átadásos szituáció után ismét Matyi elé tálalt, akinek a lövésébe a kapus most beleért, de védeni nem tudta: ezzel 3:1 ide; idegenben, 0:1-ről! No, erre meg eddig végképp nem volt precedens!
A nagykőrösiek becsületére legyen mondva, hogy még ekkor sem adták fel, s megpróbáltak támadni. Misinek többször is dolga akadt, s tette is a dolgát, ám egy kavarodás után mégis bevették a kapuját. Ezzel szorosabbá vált a meccs, de egy újabb fordulat a játék képe alapján irreálisnak tűnt. S végképp azzá vált volna, ha Matyi első meccsén megszerzi a mesterhármast, amire minden esélye meg is volt. A hazaiak kitámadtak, ám a középkörben Barnabásnak sikerült szerelnie; csinált egy cselt, majd ugyanazzal a mozdulattal erőteljes passzal indította a leshatáron helyezkedő Matyit, aki a rárontó két védő között lendületből úgy vette át a labdát, hogy ezzel kétméteres előnybe került. Teljesen egyedül roboghatott a kapu felé, ám valószínűleg egy mélyedésen irányt változtatott a labda - a pálya katasztrofális állapotban volt, tele gödrökkel, fűmentes foltokkal, huppanókkal -, s ettől megtört a lendülete, visszacselre kényszerült, s oda volt a helyzet. Közben már pályára lépett Szabó Ákos és Rácz Tomi is, s mindenki hősiesen igyekezett tartani az eredményt, ám végül a szerencse nem állt mellénk: három perccel a vége előtt a remek formában védő Misi előbb még kiütötte a lövést, ám a kipattanót sikerült a kapu felé terelni, s az a belső kapufáról becsorgott a hálónkba.
Megérdemelték volna a srácok a győzelmet, mert mindent megtettek érte, s valóban jól játszottak, de ez a döntetlen is nagyon szép eredmény, s tartást adhat a továbbiakra a csapatnak. Szép volt, fiúk!>>Képriport (24 fotó)

Edzői beszámoló

Kőrisfa-Nagykőrös - SzTK 3:3
Nagykőrös, 2008. október 19.

Kezdőcsapat:
Acsai (6)
Ladányi (6), Szilágyi (6), Darabos (7), Dávid (6)
Märtz (5), Haász (5), Orosz (5), Golts (6)
Szuroczky (6), Zsubori (7)

Cserék: Kovács (8), Tótok (6), Horváth (5), Szabó, Rácz
Gólszerzők: Kovács (2), Zsubori (1)
Jók: Kovács, Szuroczky, Darabos, Zsubori

Igazságos döntetlen született, bár nagyon bosszantó, hogy kétgólos előnyt pazaroltunk el. Azért viszont külön dicséret illeti a csapatot, hogy hátrányból tudott fordítani, amire még nem volt példa. Megint volt az elején egy elkerülhető gól, meg két kimaradt helyzetünk. Ezeket a hibákat kell kijavítani, és biztos vagyok benne, hogy még jobbak leszünk.

Pandur Tamás, edző

SzTK-Abony KID, 2008. 10. 12.

Zsubori Ervin tudósítása

Egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy ebben a korosztályban nincsenek még biztos favoritok (persze kérdés, a többiben vannak-e), így előre lefutott, papírforma-mérkőzésekről sem beszélhetünk. Ha nem így lenne, két hete az akkor még nulla pontos Dunakeszi ellen simán kellett volna hoznunk a meccset, legutóbb pedig a 15 ponttal a második helyen álló Abony KID csapatától sima vereséget kellett volna szenvednünk. Ez utóbbira persze lehet azt mondani, hogy így is történt, hiszen 0:4 lett a vége (s ahogy mondani szokás: a jegyzőkönyvekben csak ez marad meg), ám pusztán az eredmény alapján véleményt mondani súlyos leegyszerűsítés lenne.
Szóval nincs papírforma, s az U13-as mezőnyben hatványozottan igaz, hogy egy csapat úgy játszik, ahogy az ellenfél engedi, s az addigi eredményei alapján egy mégoly esélyes gárda is elbizonytalanodik, kizökken, amennyiben a vártnál komolyabb ellenállásba ütközik. Október 12-én is ez történt: csapatunk lelkesen, feltüzelve, bátran futott ki a pályára, s néhány percnyi tapogatózás után lényegében beszorította a kapuja elé az ellenfelet. Kapkodás, kivágott labdák, tétova ellentámadási kísérletek: az első negyedórában lényegében erre futotta a jó felépítésű, visszajátszókat is bevető, technikailag láthatólag képzett abonyiaknak. Eközben előttük több helyzet is adódódott, ám az általam oly sokat emlegetett, sorsdöntő első gól sajnos nem akart összejönni: az ötös sarkára kisodródó Barnabás váratlan bal lábas lövése a kapufát találta el; pár perccel később a kapus kezeiből kicsúszó labdára egy tizedmásodperccel később csapott le a kelleténél; egy energikus betörés után 15 méterről leadott erős lövését sikerült kitornászni a jobb felső sarokból. Miután pedig a félidő vége felé a kapus mellett már eltolta a labdát, s elkaszálták (megjegyzendő: a bírónak teljesen egyértelműen piros lapot kellett volna adnia az utolsó emberként szabálytalankodó hálóőrnek, ám ez elmaradt), az ezúttal is rengeteg dolgozó Bálint 16 méterről leadott - s eddig jobbára góllal végződő - szabadrúgása szintén nem ment be.
A szünetben ezzel együtt teljesen reálisnak tűnt, hogy beigazolódik a blogos szavazás optimizmusa, miszerint sikerül meglepetést okozni, s nem fogunk kikapni Abonytól. „Egygólos meccs” - mondta Gábor. „Nem egygólos, hanem az nyer, amelyik csapat az első gólt rúgja” - mondtam én, természetesen abban reménykedve, hogy mi rúgjuk majd azt a bizonyost. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy ebben a korosztályban 1. amelyik csapat az első gólt rúgja, az pontszerzőnek tekintheti magát; 2. amelyik csapat két gólra növeli az előnyét, szinte biztos, hogy három pontot vihet majd haza; 3. háromgólos előnyt pedig gyakorlatilag lehetetlen megfordítani, sőt ahol három gól becsúszik, ott könnyen lehet a végén hét-nyolc is.
Sajnos, ezúttal nem mi rúgtuk az elsőt, hanem az 50. perc tájékán a vendégek. Ezúttal itt még nem dőlt el semmi, mert támadtunk tovább, ám a második gól után lényegében elúszott a meccs. A kitűnően védő Misi, majdnem a félpályáig kifutva egy hosszú szöktetésre, egy másodperccel később ért oda (meg lehetett próbálni, hiszen két perccel korábban, hasonló szituációban, remekül megelőzte a csatárt, s tisztázott), így a támadó megtarthatta a labdát, s higgadtan el is találta a kapunkat. A srácok becsületére legyen mondva, hogy küzdöttek tovább, ám emiatt egyrészt kitámadtunk, másrészt a góloktól a vendégek visszanyerték magabiztosságukat, s két kontrából négyre növelték az előnyt. Így végül mégis azzal a jó érzéssel mehettek haza, hogy hozták a papírformát. Pedig állítom: ha mi rúgjuk az elsőt, simán lehetett volna 4:0 ide.
Következik Kőrisfa, amely csak 1 ponttal áll előttünk, így papírformáról egyáltalán nem beszélhetünk, viszont az emlékeink nem túl jók velük kapcsolatban. De hát az emlékekre végképp nem szabad taktikát építeni…

Edzői beszámoló

SzTK-Abony KID 0:4
Szigetszentmiklós, 2008. október 12.

Kezdőcsapat:
Acsai (5)
Ladányi (5), Szilágyi (6), Darabos (5), Dávid (5)
Märtz (5), Haász (6), Orosz (5), Golts (5)
Szuroczky (5), Zsubori (5)

Cserék: Horváth (4), Szabó (5), Hóbor, Szamocseta
Jók: Acsai, Haász

Az eredmény nem tükrözi megfelelően a mérkőzést. Amíg bírtuk erővel, addig egyenlő ellenfelei voltunk a nem rossz erőt képviselő Abonynak. Ami nálunk kimaradt, azt ők berúgták. A helyzetkihasználáson kell javítanunk.

Pandur Tamás, edző

Dunkakeszi Kinizsi USE-SzTK, 2008. 10. 04.

Zsubori Ervin tudósítása

Nagyon kellett volna ez az idegenbeli győzelem. Ha sikerült volna begyűjteni, akkor 9 pontjával a csapat stabilan megkapaszkodhatott volna az élbolyban, s a srácok talán végleg elhitték volna, hogy van keresnivalójuk a Pest megyei kiemelt U13-as mezőnyben. Vagyis megerősödhetett volna annyira az önbizalmuk, hogy bárkivel eséllyel vegyék fel a versenyt. A siker azonban ezúttal elmaradt - sőt belefutottunk egy 9:2-es zakóba -, így korántsem lehet még hátradőlni.
Pedig az előzetes esélylatolgatások egészen más végeredményt ígértek: a Dunakeszi Kinizsi Utánpótlás SE – az MLSZ adatbankjának adatai szerint – a meccs előtt 0 ponttal, 5:13-as gólkülönbséggel tanyázott a sereghajtók között, míg mi 6 ponttal, 15:14-es gólaránnyal az 5. helyet foglalhattuk el a 12 csapatos bajnokságban. Ráadásul az utóbbi három találkozón mutatott játék is azt ígérte, hogy meg lehet az első idegenbeli győzelmünk. Sajnos nem ez történt. Az okokat kutatva, a mérkőzés körülményeiről mindenképpen érdemes szót ejteni. Egyfelől zuhogó esőben léptünk pályára, amit az idei és a tavalyi bajnokikon jobbára megúsztunk, s így nem nagyon volt tapasztalatunk arról, mennyiben kell ilyenkor mást játszani. Másfelől, a meccsre a gyönyörűen felújított (vagy talán még rekonstrukció alatt lévő – erre a Fűre lépni tilos! táblák utaltak) főpálya mögötti, gödrökkel, mélyedésekkel sűrűn tarkított, leginkább gazosnak nevezhető edzőpályán került sor. Persze az otthoniaknak is azon kellett játszaniuk, így elvben egyenlő eséllyel rajtolt a két gárda, ám az az igazság, hogy a kiváló műfű birtokában kicsit elszoktunk már az efféle játékterektől. Mindemellett az ellenfél nyurga, s igen jól mozgó, ügyesen passzoló, technikás játékosai sem keltették a tabellából leszűrhető „pofozógép” benyomását, könnyen elképzelhető tehát, hogy az eddigi keretet ezúttal megerősítették néhány visszajátszóval.
Mindezzel együtt, az elején mi irányítottuk a játékot, az utóbbi hetekben megszokott módon beszorítottuk az ellenfelet. Mégis mi kaptuk az első gólt, amely, finoman szólva is, elkerülhető lett volna: az amúgy - az eredmény ellenére - végig jól védő Misi az ötösről nem kirúgta, hanem kipasszolta a legközelebb álló védőnek a labdát, aki a rárontó támadóktól fenyegetve túl röviden gurította azt vissza, s kapusunk már nem tudott felszabadítani. Az egyértelmű potya szerencsére nem szegte kedvét a csapatnak, nyomtunk tovább. Egy szöglet után Barnabás előtt adódott nagy lehetőség a hosszú saroknál, de nem találta el jól, néhány perccel később azonban, hasonló szituációban, Gabi már eredményes volt. Ezt követően kiegyenlítettebb lett a játék, a hazaiak gyors csatárai többször eljutottak a tizenhatosunkig, de két ízben a kapufa, a többi esetben pedig Misi állta útját a gólnak. Egy tizennyolcról, takarásból a hosszúra elcsavart lövésre azonban már ő sem érhetett oda, így 2:1-es állásnál vonultak szünetre a csapatok.
Úgy tűnt, még messze nem úszott el ez a meccs, bár a srácokon kétségkívül nem érződött az az ellenállhatatlan lendület, elszántság, amely például Tura ellen megfigyelhető volt. Ezzel együtt, ha sikerül kiegyenlíteni, egészen más végeredmény is születhetett volna. Ám a második félidő elején Dunakeszi csapata növelte előnyét, méghozzá a mi öngólunkkal: egy beadás után a felszabadítani igyekvő Darabos Balázs védhetetlenül kilőtte a hosszú sarkot. A 3:1 már nehezen tűnt ledolgozhatónak, egy újabb, szépen kijátszott találat után pedig lényegében eldőlt a mérkőzés. Valószínűleg ezen a szinten nagyon sokat számít, ki rúgja az első gólt, ha pedig valamelyik csapat háromgólos előnyre tesz szert, akkor az olyan behozhatatlannak tűnik, hogy az ellenfél akarva-akaratlanul feladja. Itt is ez történt. A dunakesziek megérezték, hogy végre elkönyvelhetik első győzelmüket; ez fellelkesítette, majd magabiztossá tette őket, s egy idő után ez a játékukon is meglátszott: sorra dolgozták ki a helyzeteket, s ezek egy jelentékeny hányadát értékesítették is. Talán ha még az első félidőben Bálint szabadrúgása bemegy, vagy a másodikban egy szöglet után Ricsi bombája nem pont a kapust találja el, s feljövünk 4:2-re, akkor még fel lehetett volna pörögni, de Roland révén a szépítés túl későn sikerült, így 9:2 lett a vége.
Sajnos többen végig álmosan, erőtlenül, mélyen tudásuk alatt játszottak; önmagukhoz képest Bálint és Roland sem tudott most nagyot alkotni, a csatáraink pedig belegabalyodtak a feltoltan védekező hátvédek csapdáiba. Egyenletesen jó teljesítményt talán csak Szilágyi Gabi nyújtott ezen a meccsen, aki ugyebár gólt is szerzett, de védőként így is csak ideig-óráig tudta feltartóztatni a futószalagon érkező támadásokat.
Jövő szombaton az első 4 meccsen 9 pontot és 21 gólt szerző, s így a 3. helyen álló Abony Kid csapatát fogadjuk. ezúttal tehát az előjelek aligha a mi győzelmünk mellett szólnak. De miért nem bízhatnánk egy meglepetés-eredményben? Hajrá srácok! Hajrá SzTK!>>Képriport (24 fotó)

Edzői beszámoló

Dunakeszi Kinizsi USE-SzTK 9:2
Dunakeszi, 2008. október 4.

Kezdőcsapat:
Acsai
Szilágyi, Dávid, Darabos, Nabilek
Orosz, Martz, Golts
Haász, Zsubori, Szuroczky

Cserék: Horváth, Herke, Szamocseta, Hóbor
Gólszerzők: Szilágyi, Golts

Irreális pályán - amelyet látva még a játékvezető is elgondolkodott, hogy levezesse e a mérkőzést - bosszantó eredmény született. Rosszul kezdtünk, aztán lassan magunkra találtunk, de mielőtt szorossá tehettük volna a meccset, rögtön kaptunk egy újabb gólt. A második félidőben teljesen szétestünk, aminek csúnya vége lett; az egész a törökbálinti mérkőzésre hasonlított. A sok kapott gól ellenére a két középső védőt tudnám kiemelni; ha ők nem így játszanak, akkor a végeredmény még szomorúbb lett volna.

Pandur Tamás, edző

SzTK-Veresegyházi VSK, 2008. 09. 27.

Zsubori Ervin tudósítása

Valami elindult, valami nagyon jó – az utóbbi három találkozó után ezt most már nyugodtan kijelenthetjük. Első itthoni meccsünkön a legendás 8:0 adta meg az eufórikus alaphangot; a múlt héten Alsónémedi ellen egy kicsit talán későn kezdtünk el hajrázni, így nem volt már idő az egyenlítésre, de az 1:2 is vállalható eredmény; a második hazai mérkőzés pedig ismét végig lelkes, helyenként pedig remek játékot, s végeredményben ismét magabiztos győzelmet hozott!
Az már a bemelegítéskor látszott, hogy Veresegyháza csapata – amely némi késéssel érkezett meg az SzTK-pályához a szombat reggeli meccsre – nagyobb játékerőt képvisel a turaiaknál: a többségében magas, jól mozgó játékosok ügyesen és gyorsan passzolgattak a rákészülés során. A Tomi távollétében ismét Csuri vezette csapatunk azonban átélte már, hogy képes a jó játékra; így a sípszó után azonnal nagy elánnal kezdtünk támadni, ami szemmel láthatólag meglepte és elbizonytalanította az ellenfelet. Az első percekben végig mi irányítottuk a játékot, kapura lövésekkel is próbálkoztunk, beszorítottuk a vendégeket, s ennek gyorsan meg is lett az eredménye. Egy kavarodás után, az 5. percben szöglethez jutottunk, amelyhez természetesen Bálint állt oda; remekül eltalált beívelése a kapu felé csavarodott, méghozzá olyan erővel, hogy a kapus nem tudta fogni, csak továbbütni, a hosszú saroknál pedig Barnabás érkezett, s „menetrendszerűen” a hálóba bombázta a lélektanilag nagyon fontos első gólt! A megnyugtató vezetés birtokában tovább támadott a csapat; a középpályán Roland, Gabi, András, illetve a fel-le ingázó Bálint jól szűrte meg az ellenfél próbálkozásait, s a támadásoknál mindkét szélsőnk, Szuri és Valter előtt is adódtak lehetőségek. A fölényünk azonban most nem volt olyan nyomasztó, mint Tura ellen, egy-egy kontrára azért futotta a versegyháziaknak, majd egy 18 méternél megadott szabadrúgásnál gólhelyzetük is adódott: a sorfal fölött átszálló, erős lövés a léc alá tartott, ám Misi hatalmas bravúrral még bele tudott érni, s a kapu fölé tornászta a labdát. Ám a válasz sem maradt el: Bálint vagy 22 méterről végezhetett el szabadrúgást, s ott sem sokon múlott a gól. Védelmünk baloldalán Dávid kifejezetten jól játszott, általában odaért, belépett, s gyakran higgadtan indított is a szerelés után, de Robi és Bence is eredményesen tette a dolgát. Így az ellenfélnek egy érdemi helyzete akadt még az első félidőben: egy jó ütemű kiugratás után a gyors szélsőjük lefutotta a hátvédeket, betört a tizenhatoson belülre, ahol egy kétségbeesett mentési kísérlet során kis híján elkaszáltuk. A „szándék” megvolt, ám az utána nyúló láb szerencsére nem érte el (különben egyértelmű büntető lett volna), így tovább tudta vinni a labdát, ám Misi ezúttal is jól helyezkedett, a helyzetet tehát nem sikerült gólra váltani. Nem így a mieinknek, akik szintén több helyzetet dolgoztak ki, s veszélyes szögleteket is kiharcoltak, ám a második gól nem ezekből, hanem Barnabás továbbpöckölt labdája nyomán egy 15 méterről leadott, védhetetlen Bálint-bombából született, a 28. percben. Fölényünk ezt követően is állandósult, így úgy vonultak a szünetre a csapatok, hogy a meccs végkimenetele eldőlni látszott.
A Versegyháza erejét és játéktudását mutatja, hogy 0:2-nél egyáltalán nem omlottak össze, sőt a második félidőre egy feltüzelt, támadó szellemű gárda futott ki a pályára. Agresszívebben léptek fel, a széleken pedig hosszú indításokkal próbálkoztak, amihez meg is voltak a kellően gyors szélsőik. Hősiesen védekeztünk, ám a középpályán kevésbé tudtuk megtartani a labdát, s ezzel magunkra húztuk az ellenfelet. Misin azonban ma nem lehetett kifogni; együtt élt a játékkal, kifutott, tisztázott, jól helyezkedett, vetődött, s – amint jó kapushoz illik – szerencséje is volt. Különösen akkor, amikor egy tiszta helyzetben leadott kőkemény lövés a felső kapufáról nagy erővel, ám még épp a gólvonalon kívül csapódott le mögötte; kapusunk gyorsan eszmélt, s a rárontó csatárok között megkaparintotta a labdát. A nyomás legalább 25 percen át tartott, ám a csapat becsületére legyen mondva: ha helyenként hibázva, kapkodva is, de végig álltuk a sarat; a játékosok kisegítették egymást, mindenki igyekezett, sokat dolgozott; a középpályán különösen András harciasságát érdemes kiemelni. Elöl inkább csak kontrákra futotta, azokból viszont többre is. A felfutó Rolandot kétszer-háromszor is az utolsó pillanatban tudták csak szerelni (néha, ha egy picit hamarabb szabadul a labdától, gólhelyzet is adódhatott volna). Valter egy kényszerítő után bejutott a büntető területen belülre, s megcélozta a rövid felső sarkot, ám lövését az amúgy szintén kiválóan védő vendégkapus hárítani tudta. Egy beadás után Barnabás előtt is adódott egy újabb lehetőség a jobb oldalon: a lőtt passzt szépen levette, be is fordult, ám a lövésre már nem maradt ereje.
A meccs vége felé a vendégcsapat tagjai – a sorozatos cserék ellenére – kezdtek elfáradni, így enyhült a nyomás, aminek következtében mi is egyre több kidolgozott támadást tudtunk vezetni. Az egyik ilyennél, öt perccel a vége előtt, Bálint keveredett a tizenhatoson belülre, s bár lövése kijött a kapufáról, ismét meg tudta szerezni a labdát, majd csinált egy pimasz hátrahúzós cselt, ami már sok volt a védőknek, s felvágták az ötösön belül. A büntetőhöz a sértett állt oda, s bár erős és helyezett lövését a kapus bravúrral kiütötte, a kipattanónál már nem volt esélye, azt Bálint bebikázta a bal sarokba. Ezzel a meccs végleg eldőlt, ám nem fejeződött be: még szinte tartott a gólöröm, amikor a felezővonalnál helyezkedő veresegyházi csatár kapott egy zseniális kiugratást; ahogy maga elé engedte a labdát, már látszott, hogy az ellenfél térfelén tartózkodó védőinknek esélyük sincs arra, hogy utolérjék. A játékos így egyedül iramodhatott a kapunk felé, kétszer ügyesen megtolta a labdát, s már a tizenhatosunknál járt; Misi a végsőkig kivárt, s bár kifelé mozgott, hogy szűkítse a szöget, nem mozdult el egyik irányban sem, ami épp elég volt ahhoz, hogy elbizonytalanítsa a csatárt: a jobb alsó sarkot vette célba, ám labdája elgurult a kapufa mellett. A kirúgást követően a meccset hiba nélkül vezető játékvezető lefújta a találkozót.
Ismét jó volt tehát SzTK-szurkolónak lenni, s ismét nagy öröm az SzTK U13 Szurkolói Blog tudósítójának lenni. E győztes meccs után a srácaink talán tényleg elhiszik, hogy képesek győzni, képesek azt játszani, amit valójában tudnak – s amit e meccs háromnegyed részében meg is tudtak valósítani -, így bárkivel szemben felvehetik a versenyt. Szép ősz lesz ez, akárki akármit mond. Bravó srácok! Hajrá SzTK!>>Képriport (23 fotó)

Edzői beszámoló

SZTK-Veresegyháza 3:0
Szigetszentmiklós, 2008. szeptember 27.

Kezdőcsapat:
Acsai
Ladányi, Szilágyi, Martz, Nabilek
Orosz, Tótok, Golts
Haász, Zsubori, Szuroczky

Cserék: Szamocseta, Hóbor
Gólszerzők: Zsubori, Orosz (2)

Sajnos nem tudtam jelen lenni ezen a találkozón, így erről nem tudok értékelést adni, de azt hiszem, az eredménnyel mindenképpen elégedettek lehetünk, s ahogy hallottam, a mutatott játékkal sem volt különösebb probléma.

Pandur Tamás, edző