Talán az előző meccsen mutatott első félidei játék alapján, valahogy bizakodóan vártuk a bemelegítés alatt a tavaszi idény utolsó találkozóját. Erősítette az optimizmust az is, hogy két megtermett visszajátszó - Kovács Lacika, illetve az amúgy kapusposzton szereplő, de ezúttal támadóként bemutatkozó Páldi Fecó - is helyet kapott a keretben. Nem is kezdtünk rosszul, adódott néhány ígéretes kiugratási lehetőség, illetve egy jó helyről elvégzett szabadrúgás jelenthetett volna még veszélyt a Nagykőrös-Kőrisfa kapujára, de sajnos nem sikerült érdemi helyzetig eljutni. Közben viszont mi bekaptunk néhány gólt, így az gyorsan egyértelművé vált, hogy meglepetés-eredményre aligha születhet, a szépítésért viszont mindvégig küzdött a csapat. Ez a második félidőben aztán sikerült is: Barnabás a bal oldalon vette át a labdát, tisztára játszotta magát, majd remek ütemben perdített a kiugró Fecó elé, aki átverekedte magát a védőkön, s a jobb alsó sarokba lőtt. A hátralévő időben két további hatalmas helyzetünk is adódott, szintén a visszajátszók főszereplésével, de a kellő pillanatban nem sikerült kellően higgadtan dönteni, így újabb gólra már nem futotta. Ezzel együtt, a játék képe alapján, a kialakult 1:8 helyett a 3:6-os végeredmény reálisabb lett volna.
E meccsel mindenesetre véget ért a szezon; sajnos a hivatalos tabelláról egyelőre nincs információnk, de alighanem ezúttal is csak Örkény csapatát sikerült megelőzni, ami a 7. helyet jelentheti. A házi gólkirályi címen Märtz Róbert és Zsubori Barnabás osztozik, sajnos csupán 1-1 találattal. Reméljük, ősszel a gólok, a pontok és a helyezés tekintetében is sikerül majd előrelépni. Hajrá srácok! Hajrá SzTK!
>>Képriport (17 fotó)
