2009. június 7., vasárnap

Pünkösdi Kupa, 2009.05.31-06.01.

Zsubori Ervin tudósítása

Pünkösd Kupával búcsúztattuk az idei tavaszt, illetve köszöntöttük a nyarat a csepeli stadionban. Az U13-as korosztályban 7 csapatos mezőny jött össze. A felújított, jó minőségű füves edzőpályán zajló találkozók 1x30 percesek, illetve 2x15 percesek voltak, attól függően, hogy volt e partjelző is a bíró mellett. Az időjárás is igen változatosra sikeredett: a kánikulától a viharos esőig mindenből kijutott a csapatoknak és a szurkolótáboroknak. A sorsolás úgy hozta, hogy május 31-én, illetve június elsején is három-három mérkőzést játszottunk. Nézzük sorjában.

SzTK-Csepel 96FC
Hatalmas termetű játékosokkal teletűzdelve futott ki a pályára a vendéglátók U13-as csapata. Már az első percekben bebizonyosodott azonban, hogy a méret nem minden. Nagyon erős kezdést produkáltunk, Tótok Andris és Haász Valter középpályás aktivitásának is köszönhetően gyorsan mezőnyfölényt alakítottunk ki a meglehetősen lassan mozgó és kombináló hazaiak ellenében. Miközben mi több helyzetet is kidolgoztunk, a csepeliek szinte a felezővonalat sem tudták átlépni. Szuroczky Krisztián gyönyörű emelése még a felső lécen csattant, ám egy szögletet követően Gubacsi Zoli a 10. percben már betalált (1:0). Az ellenfél középkezdését azonnal letámadtuk, s Orosz Bálint már szöktette is Kovács Matyit, aki okosan Kanalas Istihez passzolt, hórihorgas csatárunk pedig gyönyörűen elcsavarta a védők mellett a labdát (2:0). Ezt követően a Csepel némileg magára talált, lövésig is eljutottak, majd egy szabadrúgást harcoltak ki a kapunk előtt. A 17 méterről elvégzett beívelésre jól érkezett a csatáruk, s szép mozdulattal a kapuba fejelt (2:1). Mindössze egy percig örülhettek azonban a szépítésnek, mert Bálint szenzációs ütemű kiugratása nyomán Matyi teljesen egyedül vezethette a hatalmas termetű, ám bizonytalanul helyezkedő kapusra a labdát, s miután higgadtan elhúzta mellette, közelről a kapuba gurított (3:1). A 16. percben, lényegében a következő támadásból ismét eredményesek voltunk: Matyi Zsubori Barnabás labdájával ezúttal a jobb szélen húzott el, majd szépen kilőtte a hosszú sarkot (4:1). Kicsit később Bálint 18 méteres szabadrúgását kézzel ütötték el a védők, ám a jogos büntetőt a „sértett” erőtlenül gurította a jobb sarok felé, így a kapus védeni tudott. Kanalas passza után még Barnabás eresztett meg egy szép kapáslövést a tizenhatosról, amely kicsit magasra sikeredett, majd ugyanő két bravúros szólót is bemutatott, ám a második után keresztbelőtt labdájára nem volt érkező. Egy kontránál Völler Ádám kapusbravúrt mutatott be, így több gól nem esett, maradt tehát a 4:1-es eredmény, egy remek, önbizalom növelő játék végén.
SzTK-STK Zemplén FS
Nagyon jó mozgású, s a kupa legaktívabb, hangosbeszélő készülékekkel is felszerelkezett szurkolótáborát maga mögött tudó sátoraljaújhelyi csapat ellen ott folytattuk, ahol a csepeliek ellen abbahagytuk: motivált, agresszív, koncentrált játékkal. A kiegyenlített első percek után is nyilvánvaló volt azonban, hogy itt egy lényegesen keményebb ellenfélről van szó. Az egyetlen gyenge pontjuknak a feltűnően apró termetű, hórihorgas csatárainknak nagyjából a köldökéig érő kapus tűnt (akinek viszont az előző meccsen egyszerűen nem kellett játékba avatkoznia, olyan masszív védelem állt előtte). Mindenesetre Herke Dani részéről már az elején bravúrra volt szükség, hogy elkerüljük a gólt. Mi is erőltettük a támadásokat, de valódi lövőhelyzetig egyszer sem sikerült eljutni: jellemzően már a középpályán, de legkésőbb a 25 méteres sávban rendre megszűrték a támadásainkat. A srácok is felismerték, hogy ebben a helyzetben az átlövés lehet az üdvözítő megoldás. Nagy Bence abszurd pozícióból, vagy 35 méterről vállalkozott erre; emelése átszállt a védők feje fölött, majd a tizenhatoson belül földet érve átpattant a kétségbeesetten nyújtózkodó apró hálóőr feje fölött is (1:0). Szerencsés gólunk alaposan felpaprikázta az újhelyieket (a szurkolóikról nem is beszélve), s hamarosan százszázalékos ziccerük is adódott, ám az ihletetten védő Dani a tisztán kapura törő csatár elől menteni tudott. Nem így egy védelmi hibát követő szituációban, amikor egy bosszantó potyagóllal egyenlítettek a zempléniek (1:1). Mi sem adtuk fel azonban a támadásokat, s noha ziccerig nem jutottunk el, egy buktatással megállított Kanalas-szóló arra elég volt, hogy 25 méterre a kaputól szabadrúgáshoz jussunk. Ez pedig, mint tudjuk, Orosz Bálint számára már bőven lövő távolságnak számít, főleg egy ilyen aprócska kapussal szemben, aki csak nézte, amint a mesteri ívelés behullik a hosszú sarokba (2:1). A meccs hátralévő részében nagy nyomás nehezedett a védelmünkre, de a középpályán Orosz és Martin egyaránt eredményesen dolgozott, Gubacsi Zoli tanári játéka pedig a középhátvéd posztján ezúttal garancia volt a győzelemre. Igaz, egyszer, utolsó emberként, csak buktatással tudta megállítani az akciót, de a szabadrúgást megúsztuk. Ez egy igazi kiküzdött győzelem volt, mindenki maximumot nyújtott.
SzTK-St. Valentin
Nagyon kevésen múlott a győzelem a torna osztrák résztvevőjével szemben is, hiszen félidőben még mi álltunk vezetésre. A védelemben Ladányi Bence, Szilágyi Gabi és Nabilek Dávid egyaránt jól teljesített, s egy szöglet után, a felhúzódó Horváth Ádám révén, gyorsan megszereztük a vezetést is (1:0). Ám kisvártatva egy ügyes kontrából a kifejezetten szépen játszó, s egy rendkívül jó felépítésű, villámgyors támadóval felálló vendégek kiegyenlítettek (1:1). Ez után a küzdelem dominált, kiugró csatárainkat rendre lesen állították meg. Egyszer azonban Matyinak mégis sikerült jó ütemben kilépnie, majd önzetlenül Kanalashoz passzolt; Isti szép mozdulattal átvette az átadást, tolt egyet a labdán, majd szépségdíjas mozdulattal elcsavarta a kapus mellett (2:1). A második félidő elején ezúttal az osztrákok éltek sikerrel a kiugratás fegyverével. A kapu felé lóduló csatár és a kifutó Dani versenyfutásának végeredménye sajnos nem lehetett kérdéses, a befejezés pedig nem okozhatott gondot (2:2). Mint utóbb kiderült, lényegében ezen a ponton ment el e tornagyőzelmünk: ha itt nyerni tudtunk volna, alighanem aranyéremmel jöhetünk haza, de a döntetlen is sokat jelenthetett volna a végelszámolásnál, sajnos azonban egy kavarodás után a Valentin ismét betalált, így elszenvedtük egyetlen vereségünket (2:3).
SzTK-Csepel Halászi FS
Az esővel induló, ám aztán fokozatosan szép időre váltó Pünkösd hétfő a legnehezebbnek ígérkező meccsel, Halászi ellen kezdődött. Itt egy győzelem esetén még mindig bőven lehetett volna számolgatni, hogy mi kell az aranyhoz. Az ellenfél játékerejét azonban jól jellemezte, hogy nyitómeccsükön le tudták győzni az osztrákokat. Tapogatózó, kiegyenlített játékot hoztak az első percek, kontrákkal próbálkoztunk, ám ezek általában lessel végződtek. A védelem azonban stabilan állt a lábán, Darabos Balázs és Szilágyi Gabi egyaránt jól szűrte meg a támadásokat, s Gubacsi Zoli is a tőle elvárható aktivitással küzdött. Fő erősségünk, a jó ütemű kiugratás ezúttal is meghozta gyümölcsét: ha emlékezetem nem csal, Orosz volt ismét a „tettes”, akinek tökéletes labdájával a 8. percben Kanalas gyorsíthatott fel; a védőknek pár lépés után esélyük sem volt, s végül a kapusnak sem, a szépen elcsavart lövéssel szemben (1:0). Szinte még tartott a gólöröm, amikor a Halászi jutott szabadrúgáshoz a tizenhatosunk bal sarkának magasságában. Sajnos a hosszú sarokra nem ügyelt senki (1:1). Néhány perccel később aztán ugyanez még egyszer lejátszódott: Dani ekkor is csak beleütni tudott a labdába, de hárítani nem (1:2). Fiaink azonban nem adták fel a küzdelmet, tovább támadtak. Barnabás lövése még elkerülte a kaput, ám Bálint menetrendszerű, 18 méteres szabadrúgását már nem tudták hárítani (2:2). A hátralévő időt pedig – a mezőny legjobbja, Gubacsi Zoli vezényletével – sikerrel kivédekeztük. Így bár a végső győzelemről lassan lemondhattunk, a helyezések szempontjából igen fontos döntetlen tudtunk begyűjteni.
SzTK-Csepel97 FC
Sima győzelemnek ígérkezett az egy korosztállyal lentebbről benevezett házigazdák elleni meccs; végül az is lett, de ezt az elején még korántsem lehetett biztosra venni. A lelkesen küzdő kicsik ellen nehezen vettük fel a ritmust, s bár gyorsan kialakítottuk a mezőnyfölényt, a helyzeteink sorra kimaradtak. Aztán a klasszikus kiugratás-kombináció hozott megint eredményt: Matyi higgadtan eltolta a kifutó kapus mellett a labdát, s a hálóba pöckölt (1:0). Következhetett volna tehát a felszabadult örömfoci, ám a csepeliek egyelőre másként gondolták. Az ügyes kontrák végén Völler Ádámnak is többször játékba kellett avatkoznia, nálunk pedig előbb Dávid Ricsi a kapufára emelt, Kanalas Isti fejesét pedig hárították. Csatárunk egy újabb hatalmas szóló után már a kapust is átjátszotta, ám nem kellően erős lövésébe egy visszafutó védő belevetődött. A szöglet után Szilágyi Gabi bombázott fölé, majd egy szokásosan jó szöktetés követően Matyi is túlságosan alányúlt a labdának. S ahogy az ilyenkor lenni szokott, következett a hidegzuhany: az amúgy szigetszentmiklósi Vas Konrád hatalmas szólót mutatott be, két védőnket is átjátszotta, s a harmadik is csak buktatással volt képes megállítani, méghozzá a tizenhatoson belül. A büntetőt a csepeliek magabiztosan értékesítették (1:1). Mielőtt azonban még a hazai szurkolók komoly elkezdhettek volna reménykedni abban, hogy épp ezen a meccsen születik meg a torna legnagyobb meglepetése, végre beindult nálunk a gólgyártás. Először egy távoli szabadrúgást ívelt be Bálint a védők mögé, amelyre Kanalas Isti csapott le, s ezúttal nem hibázott (2:1). A következő akció főszereplői is ők voltak: Orosz cselsorozat, majd passz Kanalashoz; a lövés ugyan kipattan, de Matyi begurítja (3:1). Kicsit később szöglet, a védők kifejelik, de pont Horváth Ádám elé, aki bepöccinti (4:1). Ez után Szuri helyzete kimarad; Barnabás első lövését hárítják, a második bombája pedig fölészáll, de Bálint ismételten zseniális emelése már védhetetlen (5:1). A vége tehát magabiztos győzelem lett, de a játék képét és az erőviszonyokat egy tízgólós siker pontosabban tükrözte volna.
SzTK-Újpesti Haladás
A mezőny másik fiatal csapata ellen vívtuk utolsó találkozónkat, ahol az előjelek alapján csak a gólarány lehetett kérdéses. Ez viszont nem volt mellékes szempont, miután az osztrákok döntetlent játszottak a sátoraljaújhelyiekkel. (Az utolsó pillanatokban szerzett góljukat, erősen vitatható módon, les címén nem adták meg; pedig ha a Valentin győz, mi is előrébb léptünk volna egy helyet a végelszámolásnál.) Ez a mérkőzés szintén kissé nyögvenyelősen indult. Matyi gyorsan két ziccert is kihagyott, az újpestiek pedig hősiesen védekeztek. Végül az első gólt mégis beerőszakoltuk: a jobb szélen Barnabás szépen passzolt Kanalashoz, aki nem hibázott (1:0). Ismét Kovács Matyi előtt adódott gólszerzési lehetőség, ám kihagyta ezt is, s Isti is elpuskázott egy esélyt. A következőt viszont már nem: megszelídítette az előrevágott labdát, majd egy felpörgetés után a hálóba fejelt (2:0). Tovább támadtunk, miközben az ellenfél a félpályát sem lépte át, s egy Kanalas-cselsorozat ismét gólt ért (3:0). Közben azonban hosszú percek teltek el sorra kihagyott helyzetekkel, miközben nekünk gólarányt kellett volna javítani. Végül az egész tornán sokat dolgozó, jó formában játszó Haász Valter unta meg a pepecselést, s 17 méterről elvállalt egy kemény lövést, amely a védőkön megpattanva jutott a hálóba (4:0). A további féltucatnyi helyzet azonban már kimaradt, így látszólag magabiztos győzelemmel, valójában mégis kissé keserű szájízzel fejezték be a srácok a torna utolsó meccsét.
A végeredmény
Nem hivatalos adat, de házi nyilvántartásunk szerint alighanem az első négy helyezett egyaránt 13 pontot gyűjtött (4 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség), így a végső sorrendet az egymás elleni eredmény, illetve a gólkülönbség dönthette el. A pontos eredményeket a díjátadás során sem ismertették, így nem tudtuk meg, milyen gólarányra lett volna szükség egy jobb eredményhez, de nyilván a negyedik helyen záró Csepel Halászi FS csapatát így sikerült megelőznünk. A mezőny végére a két Csepel FC-s csapat, illetve az Újpest szorult. A második helyen a zempléniek végeztek, a végső győzelmet pedig az ausztriai St. Valentin szerezte meg. Számunkra maradt a bronzérem, ami nagyon szép eredmény (csak a végső győztestől kaptunk ki, lőttünk 19 gólt és csak 8-at kaptunk), de minimális szerencsével, még néhány percnyi koncentrációval ez könnyen lehetett volna ezüst, sőt arany is. Szép volt srácok! A zárómérleghez tartozik még, hogy A torna legjobb kapusa címet a szervezők – szimpatikus gesztussal – az újhelyiek apróságának ítélték, akinek lényegében nem volt védenivalója (vagy azért, mert lövésig sem jutott az ellenfél, vagy mert elérhetetlen volt számára a magas labda), egy nagy bravúrt viszont bemutatott. A gólkirályi címért járó szobrot – megosztva – Kanalas Isti vette át.

Az SzTK U13 kerete a Pünkösdi Kupán
Herke Dani, Völler Ádám - Ladányi Bence, Gubacsi Zoli, Dávid Ricsi, Darabos Balázs, Szilágyi Gabi, Horváth Ádám, Nabilek Dávid - Haász Valter, Orosz Bálint, Nagy Bence, Tótok András, Martin - Szuroczky Krisztián, Kovács Matyi, Kanalas István, Zsubori Barnabás

Eredményeink
SzTK-Csepel 96FC (4:1)
SzTK-STK Zemplén FS (2:1)
SzTK-St. Valentin (2:3)
SzTK-Csepel Halászi FS (2:2)
SzTK-Csepel97 FC (5:1)
SzTK-Újpesti Haladás (4:0)

Az éremszerző csapatok
1. St. Valentin, Ausztria
2. STK Zempélén Fs
3. SzTK U13
4. Csepel Halászi FS

Házi góllövőlista
Kanalas István (7)
Kovács Matyi (4)
Orosz Bálint (3)
Horváth Ádám (2)
Gubacsi Zoli (1)
Haász Valter (1)
Nagy Bence (1)

2009. június 2., kedd

SztK-Monori SE, 2009.05.30.

Zsubori Ervin tudósítása

Sajnos a bajnokság utolsó meccsére kifulladt az a lendület, amely a Dunaharaszti elleni kiütéses győzelemmel kezdődött, majd a Vác otthonában vesztett állásból megszerzett három ponttal folytatódott. Tudtuk persze, hogy a Monori SE jó kis csapat, de azért bizakodtunk egy kellemes meglepetésben. Nem is indult rosszul a találkozó, Kovács Matyi előtt viszonylag hamar tiszta gólhelyzet adódott, de sajnos a befejezés nem sikerült. Nem úgy az ellenfélnél, így meglehetősen gyorsan kétgólos hátrányba kerültünk. Próbálkoztak persze a srácok, de valahogy semmi nem akart összejönni; a helyzetek kimaradtak, ezúttal Bálint szabadrúgásai is elkerülték a kaput, egy-egy védelmi megingásból pedig rendre gólt kaptunk. Egy idő után már nyilvánvaló volt, hogy ezen a napon nem tudunk kellően felpörögni, így csak a gólarány volt kérdéses; 0:5 lett a vége.
Ezzel maradt a 20 pontunk. Ha nyerünk, megközelíthettük volna az őszi menetelésének köszönhetően még mindig a 8. pozíciót elfoglaló Dunaharasztit, amely Turán is beleszaladt egy 9:3-as vereségbe, de beérni úgy sem tudtuk volna. Így végül a 9. helyet szereztük meg a bajnokságban, azaz egyet javítottunk az őszi részeredményen – igaz, időközben Kőrisfa visszalépett a küzdelmektől. Kétségkívül, ennél egy picit jobb végeredményben reménykedtünk, de azért a nagyarányú győzelmekre, az idegenbeli fordításra, a felső lécről levágódó gólokra, a kapusbravúrokra, a helyenként már igazi csapatjátékra emlékeztető teljesítményekre jó lesz visszaemlékezni. Szép volt srácok, köszönjük!
A folytatás e pillanatban még a jövő ködébe vész.

Edzői értékelés

SzTK-Monori SE 0:5
Szigetszentmiklós, 2009. május 30.

Kezdőcsapat:
Völler (5)
Darabos (5), Szilágyi (4), Gubacsi (4), Nabilek (4)
Nagy (4), Haász (4), Orosz (4), Szuroczky (4)
Kanalas (4), Kovács (4)

Cserék: Herke (5), Ladányi (5), Tótok (6), Dávid (4), Horváth (5), Szamocsta (4), Rácz (-)

Ezen a mérkőzésen semmi nem jött össze a csapatnak. Sokat nem is tettünk érte! Kivétel nélkül mindenki tudása alatt játszott. Ennek csak ez lehetett a vége. Tótok Andrást emelném ki a hozzáállása miatt.

Pandur Tamás, edző

2009. május 26., kedd

Váci Reménység SE-SzTK, 2009.05.24.

Zsubori Ervin tudósítása

Nagyon fontos győzelmet sikerült begyűjtenünk május 24-én Vácott. Nem azért volt fontos, mert ezzel eldőlt volna a bajnokság sorsa, mint a nagycsapatnál (nem dőlt el), vagy feljebb léptünk volna a tabellán elfoglalt 9. helyről (nem léptünk feljebb). Hanem azért, mert egy eredményei alapján jóval erősebb, a bajnokságban a 4. helyen álló, pár hete a Maglódot simán verő, Dunaharaszti fölött pedig 13:1-re győzedelmeskedő csapattal játszottunk, idegenben, ráadásul egyebek mellett Orosz Bálint, Kanalas Isti és Ladányi Bence nélkül. Mindehhez jött még, hogy a jól játszó hazaiak, kiegyenlített mezőnyjáték után, már az első negyedórában megszerezték a vezetést egy szép kontratámadásból.
Ezen a ponton merült fel élesben a kérdés: vajon a múlt heti, Dunaharaszti elleni remek játék, a 13:3-as magabiztos győzelem lelkileg mennyit számít, ad-e tartást a csapatnak. Nos, adott. A bekapott gól egyáltalán nem törte meg a lendületünket, tovább próbálkoztunk a támadásokkal, bátran játszottunk, kezdeményeztünk. Ez nem utolsósorba az ezúttal középhátvédként remeklő Gubacsi Zoli higgadt, olykor kifejezetten elegáns, szép megelőzésekkel és jó ütemű indításokkal jellemezhető játékának volt köszönhető. Az ismét jó formában lévő Haász Valter, összejátszva-kényszerítőzve a középpályásokkal, többször ügyesen meghúzta a jobb szélt; előtte adódott a legnagyobb gólhelyzet is, de végül az a lehetőség kimaradt. A hazaiak is próbálkoztak, s eljutottak gólhelyzetig is, ám csatáruk egy kicsit elkapkodta a befejezést, s a határozottan kifutó Völler Ádám mellett elgurított labdája centiméterekkel elkerülte a kaput.
Érezni lehetett viszont, hogy a leshatáron állandóan kiugrásra kész Kovács Matyit nem fogják tudni végig tartani az időnként kicsit megszeppenten játszó vendéglátók. Amikor másik támadónk, Zsubori Barnabás egyszer a középpályán labdához jutott, egy cselt követően ismét őt próbálta szöktetni. A passz egy kicsit hosszúra sikeredett, ami viszont arra jó volt, hogy túljutott az utolsó védőn is. Szerencsére Matyi nem állt meg, hanem támadta a kifutó kapust, aki pechjére belebombázta a labdát, amelyet ezt követően már nem volt nehéz a hálóba kotorni. Egyenlítettünk, még a félidő lefújása előtt!
A második részben ott folytattuk, ahol abbahagytuk: mindenki lelkesen, időnként hibákkal tarkítva, de ezzel együtt koncentráltan, jó megoldások sorát bemutatva játszott, hajtott: egyetlen percig sem mondtunk le a győzelemről. Aktívabbá váltak persze a hazaiak is, több támadást is szépen végigvittek, de a nagyon bátran és magabiztosan védő Ádámot nem tudták átjátszani. Előtte a védősorban a rengeteget robotoló Horváth Ádám és kiválóan helyezkedő Szilágyi Gabi is remekül teljesített, s fontos mentései, ügyes labdakihozatalai voltak Nabilek Dávidnak is. A legnagyobb lehetőségük akkor adódott a hazaiaknak, amikor csatáruk egyedül vezethette a kapusra a labdát, ám ekkor Ádám, mint egy igazi rutinos hálóőr, kifutott, s a tizenhatos előtt egy méterrel elvetődve, ellentmondást nem tűrően megakasztotta az akciót (a csatárral együtt); a szabadrúgást megúsztuk.
Támadtunk közben mi is; a középpályán Tótok András és Nagy Bence is nagyon aktív volt, mint ahogyan Szuroczky Krisztián is többször megiramodhatott a bal szélen. Már csak néhány perc volt hátra, amikor ismét bebizonyosodott: a fociban nincs elveszett labda. Kovács Matyi egy olyan labdára startolt rá, amely elvileg a kapusé kellett volna, hogy legyen, de így végül mégis odaért, s a cipője hegyével bele tudott szúrni, elgurítva így a kapus mellett. Fordítottunk! Erre eddig egyszer volt példa, éppen Kovács Matyi bemutatkozó mérkőzésén Kőrisfa ellen; ott is két gólt szerzett, de aztán a végén kiengedtünk, s a hazaiaknak sikerült döntetlenre hozni a meccset. Erre a váciak is mindent megpróbáltak, mozgósították a végső erőtartalékokat is, de csapatunk annyira egységesen jól küzdött, hogy sikerült átvészelni az utolsó percek nyomását. Győztünk! Bravó srácok, ez valóban remek munka volt!

Edzői beszámoló

Váci Reménység SE-SzTK 1:2
Vác, 2009. május 24.

Kezdőcsapat:
Völler (8)
Horváth (7), Szilágyi (8), Gubacsi (8), Nabilek (6)
Tótok (7), Haász (7), Nagy (7), Szuroczky (7)
Zsubori (6), Kovács (9)

Cserék: Dávid (7), Rácz (-), Herke (-)
Gólszerző: Kovács (2)

Vesztett meccset nyertünk meg; ilyen nem volt még edzői pályafutásom alatt. Külön öröm számomra, hogy ezt egy jó csapat ellen hajtottuk végre, méghozzá két kulcsjátékos nélkül. Ez egy igazi csapatmunka volt. Gratulálok mindenkinek! Matyit a 2 gólja miatt kell kiemelnem.

Pandur Tamás, edző

2009. május 17., vasárnap

SzTK-Dunaharaszti MTK, 2009. 05. 17.

Zsubori Ervin tudósítása

Álomkezdés után álomjáték és álomeredmény! Röviden ez lehetne az összefoglalója a Dunaharaszti elleni vasárnap délelőtti diadalnak. Az immár a legendás Dina nélkül – és mint utóbb kiderült: egy hatalmas termetű, ám roppant bizonytalan kapussal – felálló DMTK ellen minden idők legjobb első félidei játékát produkáltuk, és a szünetben teljesen megérdemelten vezettünk 10:2-re (!).
Lényegében az első támadásból megszereztük a vezetést: Kanalas István parádés szóló után vette be a kaput. Ennél szebb már csak a következő gól volt (egy darabig): Orosz Bálint szögletből, Détári Lajos klasszisgólját felidézve, érintés nélkül juttatta a hosszú felsőbe a labdát. Innentől a papír és ceruza nélkül felálló tudósítónak nincs könnyű dolga, mert szinte számolatlanul kezdtek potyogni a gólok. De ez még hagyján: maga a játék volt bámulatos. Rendkívül érett passzok, tökéletes ütemű kiugratások, magabiztos megelőző szerelések, bátor elfutások a széleken, higgadt háromszögelések, ziccerig kijátszott szituációk, végigvitt támadások! Túlzás nélkül: ezen a meccsen több jó megoldásunk volt, mint az egész bajnokságban együttvéve (beleértve a Kóka elleni kiütéses győzelmeket is). Ezúttal tényleg nem nagyon lehet senkit kiemelni, mert mint csapat mutattunk csúcsformát (tegyük hozzá azért: egy nem túl ütőképes ellenfél ellen).
Ha megpróbálom felidézni a gólokat, akkor biztosan volt legalább három olyan, amikor Kovács Matyit ugrattuk ki, s ő könnyedén lefutotta és/vagy átjátszotta védőit, s elgurított/ellőtt a kapus mellett (ez akkor eddig 5 gól), s ezen kívül, saját bevallása szerint, még egyszer eredményes volt, de hogy hogyan (mintha Haász Valter visszagurítása találta volna meg), arra nem emlékszem (6). Volt egy olyan is, amikor Szuroczky Krisztián – aki szintén többször meghúzta a szélt, s beadásaira általában érkező is volt – talán egy kipattanót vagy beadást juttatott a hálóba (7). Kanalas Isti, aki szinte megállíthatatlanul lendületesen focizott, többször megforgatta a teljes védelmet; mintha egy újabb gólt is rúgott volna (8), de egyszer biztos, hogy remek fejesgólt ért el (9). Orosz Bálint mindvégig bombaformában játszott, s tanárian osztogatott. Volt egy gólja, amikor megtámadta majd szerelte a labdát kihozó védőt, s higgadtan be is gurított a kapus mellett (10). A mérkőzés legszebb jelenete szintén az ő nevéhez fűződik: 28-30 méterről (!), lendületből leadott, bődületesen nagy lövése a felső kapufáról vágódott elemei erővel a gólvonal mögé (11); ekkora lövést a felnőtt bajnokságban is ritkán látni, de a BL-összefoglalókban is a szépségdíjas találatok között mutathatnák. Mivel a vége 13:3 lett (!), két gólnak még biztosan kellett esnie. Igen, az egyik megvan: Zsubori Barnabás lecsapott egy védőről kipattanó labdára, majd Szurocky Krisztiánnak passzolt, aki ezúttal sem hibázott (12). Ha a hiányzó, 13. gólról hitelt érdemlően kiderül, hogy ki szerezte, majd korrigálom a tudósítást… Szívem szerint talán leginkább Gubacsi Zolinak adnám ezt a találatot, aki ezúttal is rengeteg dolgozott a középpályán, bátran elvállalta a cselt is, ha úgy adódott, s több lövéssel is próbálkozott, de mintha nem jött volna neki össze a gól. Igaz, Haász Valter is megérdemelte volna, hogy felkerüljön a góllövőlistára: nagyon energikusan, hasznosan és ügyesen játszott, jó ütemű beadásai és lövései is voltak. (A videofelvételek elemzése után Szuri apukája hitelt érdemlően kimutatta: a hiányzó találatot Bálint szerezte, aki e szerint szintén 4-szer volt eredményes.)
De talán ezúttal nem is az volt a lényeg, hogy ki tud gól lőni, hanem a felszabadult, magabiztos játék; az élmény, hogy egy meccs ilyen is lehet. Nagyon ideje volt már egy efféle sikernek. Érdekes lenne tudni, hogy ha a bajnokság elején jön össze egy hasonló fölényű győzelem (Kóka mellett), akkor mennyiben lettünk volna képesek jobb teljesítményt, illetve eredményesebb játékot produkálni. Különösen az első félidei produkció volt kimagasló (amit a 10:2 mindennél beszédesebben bizonyít). Persze a második félidőben is egyértelműen mi uraltuk a játékot; az, hogy „csak” három gólt sikerült szerezni, nagyrészt annak volt betudható, hogy a dunaharasztiak edzője, a még katasztrofálisabb vereség elkerülése érdekében, átszervezte a csapatot: hátravonta a nagytermetű, gyors csatárokat védekezni. Emellett kapusposzton is változtatott; a második félidőre beállt apró termetű hálóőr bátor kifutásaival több akciónkat is megakasztotta (Bálint bombáját pedig Edwin Van Der Saar sem védte volna). Bravó srácok! Ez gyönyörű munka volt!

Edzői beszámoló

SzTK-Dunaharaszti MTK 13:3

Szigetszentmiklós, 2009. május 17.

Kezdőcsapat:
Herke (6)
Ladányi (7), Szilágyi (7), Gubacsi (7), Nabilek (7)
Tótok (7), Haász (7), Orosz (10), Szuroczky (8)
Kanalas (9), Kovács (9)

Cserék: Dávid (7), Darabos (7), Horváth (6), Zsubori (6), Rácz (6)
Gólszerzők: Horváth (4); Kanalas (3); Orosz (4); Szuroczky (2)

Ráfért már egy győzelem a srácokra. Minden poszton felülmúltuk az ellenfelet. Végre a helyzetek zömét értékesítettük, meg is lett az eredménye. Volt bombagól, szögletből becsavart gól, fejesgól és kijátszott akció gól. Végre! Remélem egy kis önbizalmat ad a játékosoknak ez a kiváló játék. Elégedett vagyok mindenkivel.

Pandur Tamás, edző

Maglód-Sztk, 2009. 05. 10.

Zsubori Ervin tudósítása

Az elmúlt hetek egyik legjobb formáját mutatta csapatunk a Maglód elleni meccsen. Ez a mondat Haász Gábor tavaly októberi tudósításából való, ahol az itthoni találkozón 0:0-ás döntetlent értünk el. A kezdőmondat az idei május 10-i, idegenbeli mérkőzésre is igaz, jóllehet azon 7:2-re kikaptunk.
Sajnos három szinte teljesen azonos sémára épülő gólt kaptunk gyors egymásutánban: kapuskirúgás, vagy előrevágott labda az ellenfél részéről, amely túljut az utolsó védőnkön, így a gyors csatár egyedül vezetheti a kapusra a labdát, s a végén még is oldja a helyzetet. Ehhez hasonlóból volt még egy negyedik is az első félidőben, előtte azonban Orosz Bálint egy huszonkét méterről leadott, ívelt lövése túljutott a maglódiak hórihorgas kapuvédőjén.
Azt leszámítva, hogy a kiugratások egy részét képtelen voltunk semlegesíteni, kimondottan jól játszott a csapat: remek labdakihozatalok, négy-ötpasszos kombinációk, elfutások, középpályás labdaszerzések jellemezték a játékunkat. Egy szép passzolgatás után Szuroczky Krisztián tanári mozdulattal emelte át a kapust. Ezen felül is több gólhelyzetünk volt; Zsubori Barnabás keresztbe lőtt passzára hajszál híján nem értek csak oda a társak, s Kovács Matyi előtt is több ziccer adódott, de nem tudtunk élni a lehetőségekkel. Közben a hazaiak újabb gólokat szereztek, részben szerencsével, részben szépen kijátszott akciók révén, mindazonáltal a 6:4 reálisabb végeredmény lett volna, s a mezőnyjátékért egyértelműen dicsétet illeti a csapatot.

Edzői beszámoló

Maglód-SzTK 7:2
Maglód, 2009. május 10.

Kezdőcsapat:
Völler (5)
Tótok (5), Szilágyi (5), Gubacsi (5), Nabilek (5)
Nagy (6), Haász (5), Orosz (6)
Szuroczky (6), Kanalas (5), Kovács (5)

Cserék: Herke (5), Zsubori (5)
Gólszerzők: Orosz (1), Szuroczky (1)

Az eredmény nem tükrözi a valóságot. Megint a rengeteg kihagyott helyzet dominált. Mezőnyben mi nyújtottuk a szebb és a jobb focit, de ezt a játékot gólra játsszák. Nagyon álmosan kezdtünk, 15 perc elteltével már 3:0 volt, és innen elég nehezen lehet felállni. Sikerült volna, ha a lehetőségeket kihasználjuk. Szuroczkyt és Nagy Bencét emelném ki.

Pandur Tamás, edző

2009. április 25., szombat

Abony KID-SzTK, 2009. 04. 25.

Zsubori Ervin tudósítása

Meglehetősen enervált, erőtlen játékkal vendégszerepeltünk a bajnoki tabella élén álló Abony Kid központi fekvésű, ám alig fellelhető pályáján szombaton délelőtt 10 órától. Két szépen végigvitt támadásra, egy-két ügyes labdakihozatalra, pár kapusbravúrra, egy lövésre, s két szabadrúgásra futotta az erőnkből – utóbbiakból az egyiket Orosz Bálint mondhatni szokásos módon belőtte, így egy gólt is feljegyezhettünk. Ezzel szemben az ügyesen passzolgató, s két-három remek képességű és/vagy erőteljes testalkatú, egyúttal gyors játékost felvonultató hazai csapat félidőnként egy hatost rámolt be a hálónkba, miközben kihagyott még vagy ugyanennyi ziccert. Így a 12:1-es végeredmény akár hízelgőnek is tekinthető, ám vigasztalónak aligha. Főleg, hogy mindehhez hajnalban kellett kelni, s kétszer 93 kilométert kellett utazni.

Edzői beszámoló

Abony KID-SzTK 12:1
Abony, 2009. április 25.

Kezdőcsapat
Völler (4)
Ladányi (4), Szilágyi (4), Gubacsi (4), Nabilek (4)
Darabos (4), Haász (4), Orosz (5), Szuroczky (4)
Kanalas (4), Kovács (4)

Cserék: Zsubori (4), Martz (4), Nagy (4), Horváth (4), Herke (5), Tótok (-)
Gólszerző: Orosz

Sajnos azt kell mondanom, hogy ez a csapat ennyivel jobb volt nálunk. A 12 gól mellett még legalább egy tucat helyzetet kihagytak. Gyorsabbak voltak mind fejben, mind fizikálisan. Van még mit fejlődni. Hit és akarat nélkül nem lehet futballozni!

Pandur Tamás, edző

2009. április 20., hétfő

SzTK-Dunakeszi Kinizsi, 2009. 04. 18.

Zsubori Ervin tudósítása

„Ki a jobb?! Dunakeszi!” – skandálták a szombati, 2:3-ra végződött meccs lefújása után a vendégcsapat játékosai. „De nem sokkal! És simán lehetett volna fordított is az eredmény!” – replikázott az egyik vendégszurkoló. És e megjegyzés nem csak roppant sportszerű volt, hanem igaz is: talán az idény legösszeszedettebb játékát nyújtva maradtunk alul a Dunakeszi Kinizsi SE gárdájával szemben, s ha belőjük a helyzeteinket, mi vonulhattunk volna le győztesen a pályáról.
A kezdéssel ezúttal nem volt baj: ha azt nem is lehet mondani, hogy odaszegeztük volna a kapuja elé az ellenfelet, de sikerült egyértelmű mezőnyfölényt kialakítani. Bár kisebb helyzetek a vendégek előtt is adódtak, az első negyedóra végén mi szereztük meg a vezetést is: a bal oldalon felhúzódó Orosz Bálint a 16-os sarkától nem messze kapott labdát, egyet igazított rajta, majd vagy 20 méterről bődületesen nagy gólt ragasztott a kapu jobb felső sarkába! Alig telt azonban el egy-két perc, egy középpályán csúnyán eladott labdával lekontráztak bennünket, s egy higgadtan kijátszott akció végén kiegyenlítettek a Dunakesziek. Sőt, pár perccel később fordítani is tudtak: a félmagasan beível szögletre a rövid saroknál berobbant egy támadó, s a tétovázó védőink között, illetve a határozatlanul kimozduló Völler Ádám mellett a hálóba továbbította a labdát.
Szerencsére a csapat nem omlott össze, sőt helyenként kifejezetten formás, öt-hat passzos akciókat is vezettünk, s több gólhelyzetet is sikerült kidolgozni. Kovács Matyi többször is megiramodhatott a kapu felé, ám veszélyes lövésig nem nagyon jutott el. A középpályán különösen a hátravontan játszó Gubacsi Zoli jeleskedett a labdaszerzésben, s több remek indításra, megindulásra is futotta az erejéből, de Haász Valter és Szuroczky Krisztián is sokat dolgozott. A félidő végére a védők is összekapták magukat, a kezdőként pályára lépő Nabilek Dávidnak több szép felszabadítása, megelőzése is volt, s Ladányi Bence is keményen hajtott. Az akarással Szilágyi Gabinál és Darabos Balázsnál sem volt baj, ám mintha az ő játékukba a szokásosnál több hiba csúszott volna ezen a meccsen.
Balázst a második félidő elején le is hívták a trénerek, s helyére – pontosabban a középpályára - Martz Robi állt be, aki kimondottan friss lendületet adott a csapatnak: láthatólag nagy kedvvel, bátran focizott, keményen ütközött, ha kell, s ügyes kiugratásai is volt. A meccs ezen szakaszában is próbáltuk járatni a labdát, s végigvinni a támadásokat, ami néha sikerült is. Az egyenlítő gól mégis szögletből született: Bálint beívelését, némi kavarodás után, Kanalas István kotorta a hálóba.
Közben persze a több nagytermetű, gyors játékossal felálló vendégeknek is voltak helyzeteik, de vagy nem találták el a kaput, vagy Ádám hárított. Mi többször is visszaszerezhettük volna az előnyt. Egy gyorsan elvégzett pontrúgás Valtert is váratlanul érte, így kimaradt a helyzet. Bálint az egyik szabadrúgását fölé, a másikat a kapus kezébe küldte. Egy szöglete után Kanalas tisztán fejelhetett volna, de nem jól találta el a labdát. Ugyanő a bal oldalon futott el, simán lerázta védőit, ám a tizenhatoson belülről csupán esetlen hazaadásfélére futotta. A csereként beállt Zsubori Barnabás is kapott egy szép kiugratást, s a védőktől szorongatva kapura is küldte a labdát, de nem tudott beleadni elég erőt.
A sok kimaradt helyzet, ahogy az már lenni szokott, meg is bosszulta magát: nem sokkal a vége előtt a bal oldalon könnyedén átjátszották védőinket, s a középre küldött átadást nyomán tizenhatról egy hatalmas bombával megszerezték a vezetést. Ezt követően még próbálkoztunk, de sajnos egyenlíteni már nem sikerült. Kár, mert legalább a döntetlen mindenképpen jogos lett volna. Így pontot ezúttal sem szereztünk, viszont a játék képe már adhat okot némi bizakodásra. Persze az Abony Kid ellen egy hasonló teljesítmény alighanem édeskevés lesz, főleg, ha a helyzeteink is kimaradnak.

Edzői beszámoló

SzTK-Dunakeszi Kinizsi 2:3
Szigetszentmiklós, 2009. április 18.

Kezdőcsapat:
Völler (5)
Ladányi (5), Szilágyi (4), Gubacsi (7), Nabilek (6)
Darabos (4), Haász (5), Orosz (6), Szuroczky (5)
Kanalas (6), Kovács (5)

Cserék: Zsubori (5), Martz (6), Nagy (-)
Gólszerzők: Orosz, Kanalas

Megint egy verhető csapattól kaptunk ki. Az első két kapott gól egyaránt óriási hibából született. A hozzáállással, akarással elégedett vagyok, a helyzetkihasználással már kevésbé. Nem érdemeltünk vereséget, de egy jól eltalált lövés eldöntötte a három pont sorsát.

Pandur Tamás, edző

2009. április 16., csütörtök

Új szülői értekezlet április 21-én!

Az eredetileg meghirdetett április 14-i időpontban sajnos csak hárman jelentek meg az U13-as csapat szülői értekezletén, ezért a vezetőség április 21-én 19 órára új megbeszélést hívott össze. Addig is azt kérték, a szülők próbáljanak meg összefogni annak érdekében, hogy a 24 leigazolt játékosból ne csak 13-15 gyerek vegyen részt rendszeresen az edzéseken (ráadásul ez utóbbit a jellemző kezdőcsapat tagjai közül sem mindenki mondhatja el magáról). Ez ugyanis érdemben közrejátszhat a sorozatos bajnoki kudarcokban, így ezt, s az esetleges egyéb problémákat mindenképpen érdemes egy szülői értekezlet keretében átbeszélni, tisztázni. Aki tud, legyen tehát ott az április 21-i találkozón.

2009. április 13., hétfő

Versegyházi VSK-SzTK, 2009. 04. 10.

Haász Gábor tudósítása

Csapatunk pénteken Veresegyház gyönyörű füves pályáján mérkőzött. Tekintettel arra, hogy a szokásos kezdőből sokan hiányoztak, a meccsről készült beszámolót is kicsit részletesebben közöljük, hogy a távol lévő játékosok és szurkolók is kellően átélhessék az eseményeket.

I. félidő
3. perc: Egy ellentámadásból Veresegyház megszerezte az első gólt (1:0).
6. perc: A folyamatos hazai támadások ritmusát nem tudtuk felvenni, így a második gól is megszületett (2:0).
13. perc: Csapatunk magához tért, a kiugró Kovács Matyit a 16-os sarkánál az utolsó védekező játékos buktatta, melyre a játékvezető elfordította a fejét, és továbbot intett. Edzőnk, Tomi, felháborodottan reklamált, mindhiába.
17. perc: Matyi reklamálásért sárga lapot kapott, miután egy támadásunkat les címszóval a játékvezető lefújta; ezen még az ellenfél szurkolói is jót nevettek, mivel lesről szó sem volt.
19. perc: Némileg meglepő volt, hogy a bíró nem adta meg a veresegyháziak leshelyzetből született gólját, mivel előtte tucatnyi ellenünk elkövetett szabálytalanságot továbbengedett.
29. perc: Orosz Bálint kiugratása után Matyi vette át a labdát, de hosszan szöktette magát, így végül mellé lőtt.
30. perc: A házigazdák támadást indítottak, de elakadt a labda az ezúttal a jobbhátvédként játszó Haász Valterban, aki azonnal a középpályán lévő Bálintot indította, de a támadás a 16-os sarkánál elhalt.
31. perc: A veresegyháziak ismét áthámozták magukat a védelmünkön, s megszerezték 3. góljukat (3:0).
35. perc: A hazai támadóknak a félidő végén még egy fölére futotta.

Szünet
Már-már azt hittük, hogy a játékvezető nem mer kijönni a folytatásra: a szünet kicsit hosszúra - mintegy 20 percesre - nyúlt; a kezdéshez felállt játékosok értetlenül nézelődtek a kispadok felé, amikor végre megjelent a bíró is.

II. félidő
2. perc: az U11-ből kölcsönkapott Pál Csabi beadását Szuroczky Krisztián 8 méterről a kapu mellé rúgta.
4. perc: Matyi remek kiugratás után a kapu mellé gurított.
5. perc: Jobb oldali szabálytalanság után Bálint a 16-os sarkáról végezhetett el szabadrúgást, ám lövése ezúttal a kapufa mellett hagyta el a játékteret.
7. perc: Bálint kiváló labdája után Matyi került helyzetbe, aki 10 méterről mellé lőtt.
9. perc: Ellentámadásunk során Matyi ment el a jobb oldalon, majd a 16-oson belül Szurinak passzolt, aki azonban 5 méterről nem találta el a kaput.
10.perc: Egy szerelést követően Valter szerzett labdát, aki Matyit indította, ám csatárunk 6 méterről leadott lövését a kapus könnyedén védte.
14. perc: Már-már mezőnyfölényben játszottunk, ám egy ellentámadásból ismét a veresegyháziak szereztek gólt (4:0).
16. perc: A fáradtság első jelei kezdtek mutatkozni játékosainkon; Bálint, tőle szokatlan módon, rosszul vett le egy labdát, mely méterekre pattant, az ellenfél lecsapott rá, s ismét betalált (5:0).
21. perc: A mérkőzés egyik legvitatottabb jelenete játszódott le. Gubacsi Zoli összerúgott az ellenfél egyik játékosával, aki lenn maradt a földön. A játékvezető továbbot intett, majd látván a földön fekvő focistát, mégis megállította a meccset. Ápolás következett, s mindenki úgy gondolta, a mérkőzés játékvezetői labdával folytatódik. Nem így történt; a bíró érthetetlen módon szabadrúgást ítélt a házigazdák javára, 20 méterre kapunktól. Szerencsére ebből nem esett gól, mert a labda a kapu fölé szállt.
27. perc: Egy veresegyházi támadás után védőink a gólvonalról mentettek, majd egy gyors kontrából a frissen leigazolt Kanalas István megszerezte első gólunkat (5:1).
30. perc: Rácz Tomi indította Matyit a 16-os sarkánál, de a 8 méterről leadott lövés a kapus kezében kötött ki.
31. perc: A veresegyházi ellentámadás után a labda a felső kapufáról az 5-ös vonaláig pattant ki, s Valter felszabadító rúgása kellett ahhoz, hogy ne legyen nagyobb baj a dologból.
33. perc: Matyi a megszerzett labdát újonnan igazolt játékosunkhoz, Istihez pöckölte, aki 7 méterről másodszor is betalált, beállítva a végeredményt (5:2).

Mindent egybevetve, ha a kihagyott helyzeteinket nem puskázzuk el, akár gólokkal is nyerhettünk volna. Ám, ha figyelembe vesszük, hogy a játékvezető, mint hírlik, veresegyházi lakos, akár hálásak is lehetünk a sorsnak, hogy a végén a gólkülönbség nem lett ennél nagyobb.
Hajrá srácok! Hajrá SzTK!

Edzői beszámoló

Versegyházi VSK-SzTK 5:2
Versegyház, 2009. április 10.

Kezdőcsapat
Herke (4)
Haász (5), Szilágyi (5), Gubacsi (8), Gönczi (4)
Szamocseta (4), Pál (4), Orosz (5), Szuroczky (5)
Kanalas (7), Kovács (6)

Cserék: Nabilek (5), Rácz(-)
Gólszerző: Kanalas (2)

Az ünnepek miatt kicsit felforgatott csapattal álltunk fel. Ez azonban nem magyarázat a 8 százszázalékos helyzet kimaradására. Még a legrosszabb esetben is minimum 1 ponttal kellett volna távoznunk. Nem szoktam a játékvezetővel foglalkozni, de ez kritikán aluli volt. Már az elején ki kellett volna állítani az utolsó emberként szabálytalankodó hazai játékost. Ami pozitivum, az a rengeteg kidolgozott helyzet; a negatívum pedig, hogy kimaradtak: ennyi lehetőséggel 3 meccset is meg lehet nyerni. Egyedül Gubacsi Zolit emelném ki, aki szerintem a mezőny legjobbja volt.

Pandur Tamás, edző

2009. április 4., szombat

SzTK-Alsónémedi SE, 2009. 04. 04.

Zsubori Ervin tudósítása

Nem játszottunk jól a tabella negyedik helyén álló Alsónémedi ellen, vagy talán mondjuk inkább így: rosszul játszottunk. Az egész mérkőzésen összesen három érdemi helyzetünk adódott, ami nagyon kevés. Az elsőt Haász Valter verekedte ki magának, aki a jobb oldalon iramodhatott meg, majd egy ütközés után átjutott védőjén, s egyedül vihette a kapusra a labdát, ám nyolc-tíz méterről leadott lövése mellé szállt. A második helyzetünket belőttük: egy tizenhatoson belüli kavarodás után Kovács Matyi elé került a labda, aki öt méterről a hálóba bombázott. A harmadiknál, már a meccs vége felé, Orosz Bálint hosszú sarokra ívelt szögletére érkezett - a hátul amúgy viszonylag eredményesen romboló - Szilágyi Gabi, ám fölé fejelt. Ezen kívül talán még Zsubori Barnabás szép kiugratása említhető Szuroczky Krisztián felé, ám ezt aztán nem sikerült gólhelyzetig vinni, meg egy Orosz-szabadrúgás, amely azonban ezúttal fölé lett.
A többi küzdelem volt, amely küzdelemből az esetek többségében sajnos vesztesen kerültünk ki. Tótok Andris rengeteget dolgozott ugyan a középpályán, de nagyon sok hibával. A jobb oldali védelmünket többször is átjátszották; az egyik alkalommal egészen a tizenhatos sarkáig futhatott el a gyors vendég szélső, s bár lövését az amúgy négy-öt bravúrt is bemutató Völler Ádám kivédte, kijött róla a labda, s a támadó másodszor már nem tévesztett. Ez nagyjából az első félidő derekán történt, s előtte már megúsztunk három-négy ziccert – vagy Ádám, vagy a felső kapufa mentett. Könnyedén menthető lett volna a második gól is, ha Ladányi Bence középtájon kiengedi bedobásra a hosszú indítást, ám nem ezt tette: megpróbálta megjátszani, szerelték, majd egy ezt követő pontrúgás után egy amúgy szép távoli lövéssel, közvetlenül a félidő lefújása előtt, amikor épp feltámadtunk valamelyest, bekaptuk a második gólt is.
Az ezt megelőző hiba lehetett az utolsó csepp a pohárban Csurka Zolinál, aki ezúttal - Pandur Tomi távollétében - egyedül ült a kispadon. A szünetben a túloldali lelátóról is feltűnő volt, hogy míg a vendégek mestere - a biztos vezetés és a nyomasztó mezőnyfölény dacára - széles gesztusokkal magyarázott csapatának, kielemezve a gyenge pontokat, még egyszer átvéve a taktikát, addig a mi edzőnk csak ült a kispad szélén, s úgy tűnt, mintha az erőtlen játék, az elemi hibák, a megbeszélt elemek be nem tartása miatt egyszerűen elment volna a kedve az egésztől.
Az érezhető feszültség nem tette felszabadultabbá a játékunkat a második félidőben sem. Próbálkoztak persze a srácok, Gubacsi Zoli például ezúttal is többször szerelt a középpályán, s hosszú indításokkal is kísérletezett, a csereként beállt Horváth Ádám is igyekezett meghúzni a szélt, de épkézláb támadást nem nagyon tudtunk vezetni. Alsónémedi egy lesgyanús szituáció után tovább növelte az előnyt, s egy gyönyörű kontratámadást is góllal fejeztek be a vendégek, akik egy újabb védelmi bizonytalankodást is kihasználtak.
E meccsből nehéz lesz építkezni a következő forduló előtt, amelyben amúgy Veresegyházára látogatunk majd. Ez volt Tura mellett a másik csapat az ősz folyamán, amelyet le tudtunk győzni: itthon, jó játékkal, 3:0-ra vertük őket. Nagyon fontos lenne most is egy megnyugtató, önbizalom-növelő győzelem, ám ez korántsem ígérkezik lefutottnak: az elmúlt fordulóban például a Veresegyháza 2:0-ra legyűrte otthon Dunaharasztit (igaz, ez valószínűleg nem az a Dunaharaszti, amelyet tavaly láthattunk, hiszen Alsónémedi két hete nekik is gurított egy ötöst). Annyi mindenesetre biztos: messze még a bajnokság vége, korai lenne már most föladni… Hajrá srácok!

Edzői beszámoló

SzTK-Alsónémedi SE 1:5

Szigetszentmiklós, 2009. április 4.

Kezdőcsapat:
Völler (7)
Ladányi (4), Darabos (4), Szilágyi (5), Szamocseta (3),
Haász (4), Orosz (5), Martz (3), Tótok (4), Szuroczky (5),
Kovács (4)

Cserék: Herke, Gubacsi (5), Horváth (5), Nabilek, Zsubori
Gólszerző: Kovács

Rosszul, pontatlanul, akarat gyengén futballoztunk. Tisztelet a kivételnek, de egy ilyen vereség után nem akarok senkit sem kiemelni.

Csurka Zoltán, edző

2009. március 28., szombat

Tura (Kóka)-SzTK, 2009.03.28.

Kötelező győzelmet mentünk aratni Kókára, s annak rendje és módja szerint le is arattuk. Így igazán messzemenő következtetéseket nem lehet levonni ebből a sikerből, de mégiscsak nagyszerű dolog leírni, hogy 8:1 ide!
Az egzotikus mélyedésekkel, váratlan domborulatokkal és masszív fűcsomókkal ékesített pályán az első percek a tapogatódzás jegyében teltek. Több magas, nyurga játékos is volt a hazaiaknál, s az első negyedórában sikerült is hatékonyan rombolniuk. Ezzel együtt, végig mi uraltuk a játékot; a védők már a félpályán megszűrték a támadásokat. A kapuban Völler Ádám az első félidőben mindössze egyszer találkozott a labdával – igaz, akkor nagyot kellett védenie, de szépen megoldotta a feladatot. Elől nehezen indult be a folyamatos játék, de néhány kapura lövésig azért eljutottunk.
Végülis a gólcsendet egy pontrúgásból tudtuk megtörni: Orosz Bálint erőteljes ívben csavarta be a szögletet, amelyhez a kapus még hozzáért, de kiütni nem tudta; vezettünk. A második gólunk már egy sokkal formásabb akcióra tette fel a koronát; a jobb szélen remekül mozgó, jól helyezkedő Haász Valter kapott egy szép labdát, áthámozta magát a védőkőn, s az ötös vonalából hajszálpontosan passzolt a középen érkező Kovács Matyinak, akinek már addig is több helyzete volt, s ezúttal nem hibázott. Nem sokra rá Gubacsi Zoli növelhette volna az előnyt, ám távoli bombája a felső lécre vágódott. Zoli – aki talán a mezőny legjobbja volt: rengeteget futott, mindenhová odaért, bátran cselezett, kiváló érzékkel passzolt, s több ellentámadást is megakasztott - pár perccel később egy remekbe szabott gólpasszal vigasztalódott. Bal oldalról tálalt a kaputól hét-nyolc méterre helyezkedő Zsubori Barnabás elé, aki látványos mozdulattal csavarta el a kapus feje mellett a labdát. A harmadik gól végképp megnyugtatta a srácokat, aki a magabiztos vezetés tudatában vonulhattak a szünetre.
A mindössze egy cserével felvonuló, s emiatt az utolsó húsz percet sántikáló középhátvéddel végigjátszani kényszerülő hazaiak a második félidőben sem tudtak igazából új energiákat mozgósítani. Ekkor ugyan két támadást már sikerült végigvinniük, ám a sikeres befejezést védőink – élükön a higgadtan, jó helyezkedéssel játszó Szilágyi Gabival és az egyaránt sokat dolgozó Darabos Balázzsal és Ladányi Bencével – mindkétszer meghiúsították. Becsületgóljuk végül egy mezhúzást miatt megadott távoli szabadrúgásból született: az addig szinte teljesen „munkanélküli” Ádám kezei közt átcsúszott a labda, amelyet így sikerült a hálóba pofozni.
Ez azonban már 0:5-ös állásnál született, mi ugyanis közben sorra vezettük a támadásokat. A rendkívül aktív és erőszakos Szuroczky Krisztián előtt is adódtak helyzetek, ám végül ismét Bálint volt eredményes: egy lepattanót juttatott a roppant bizonytalanul védő hazai kapus közreműködésével a hálóba. A következő gólnál is ő volt az egyik főszereplő: becsavart szögletét a védelem csak továbbtolni tudta, így a hosszún helyezkedő Szilágyi Gabinak már nem volt nehéz dolga. A kókaiak szépítése után Valter csinált meg magának egy helyzetet: a tizenhatoson belülről, lehetetlen szögből, kemény lövést küldött a felső kapufára; a kipattanóra ismét ez erőteljesen és hasznosan játszó Matyi érkezett jó ütemben. Barnabásnak is volt két kiváló próbálkozása: a tizenhatosnál lefordult a védőkről, enyhén felpörgette magáénak a labdát, majd nagy erejű lövést eresztett meg, amelyből azonban sajnos nem lett gól; pár perccel később pedig, egy szögletnél a hosszún helyezkedve félmagasan, kapásból bombázott, ám a védőkről kijött a labda.
Ebben a játékrészben már nyomasztó mezőnyfölényt sikerült kialakítanunk; több szép, négy-öt passzos kombináció is végigment, amelyekből a már említetteken kívül Tótok Andris, majd a csereként beálló Nagy Bence is aktívan kivette a részét. Az Ádámot váltó Herke Dani, amikor kellett, jól futott ki; Nabilek Dávid is bevállalta a cselt a jobbhátvéd posztján, Szamocseta Balázs bátran szerelt, s az utolsó tíz percre lehetőséget kapó Rácz Tominak is voltak ügyes megmozdulásai. Sőt a hetedik gólunk is tőle indult: kiváló ütemben ugratta ki két védő között a jobb szélen felrobogó Nagy Bencét, akinek középre kanyarított labdáját Matyi szép mozdulattal küldte a jobb fölső pipa felé – a kapus már csak ujjheggyel tudott beleérni. Így ezért a gólért aligha volt hibáztatható, a nyolcadik találatunk viszont klasszikus potya volt, de mondjuk inkább így: szemfülessége és szerencséje a negyedik találatot is meghozta Kovács Matyinak. Így a tavalyi nyolcast ezúttal is behúzhattuk a változatlanul nulla ponttal álló Tura (Kóka) ellen, aminek mindenképpen örülni kell, de közben arra sem árt emlékeztetni: ilyen könnyű meccsünk ebben az évadban már aligha lesz. Ideje tehát lassan megnyeregetni a nehéz mérkőzéseket is... Szép volt, srácok!>>Képriport (26 fotó)

Edzői beszámoló

Tura (Kóka)-SzTK 1:8
Kóka, 2009. március 28.

Kezdőcsapat
Völler (0)
Ladányi (7), Darabos (7), Szilágyi (8), Tótok (7)
Gubacsi (8), Haász (7), Orosz (9), Szuroczky (7)
Zsubori (7), Kovács (10)

Cserék: Herke (0), Nagy (7), Szamocseta (-), Nabilek (-), Rácz (-)
Gólszerzők: Kovács Mátyás (4); Orosz Bálint (2); Zsubori Barnabás (1); Szilágyi Gábor (1)

Az első gólig volt nehéz a dolgunk, utána már kijött a tudáskülönbség. A srácok maximálisan betartották, amit kértem tőlük. Ez a győzelem igazi csapatmunka volt, kivette belőle a részét mindenki. A pálya minőségén múlt, hogy "csak" ennyi gólt rúgtunk. Remélem, ez egy kis önbizalmat ad a játékosoknak. Matyit külön kiemelném, a 4 gólja miatt. A kapusoknál a nullás osztályzat arra utal, hogy lényegében nem volt védeni valójuk.

Pandur Tamás, edző

2009. március 21., szombat

SzTK-Lindab-Törökbálinti TC, 2009.02.21.

Zsubori Ervin és Haász Gábor tudósítása
Sajnos nem mi voltunk az esélyesek a 2008/2009-es idény első tavaszi bajnoki mérkőzésén, amelyen a Lindab-Törökbálinti TC együttesét fogadtuk. A vendégek az őszt a második helyen zárták a tabellán, s előző meccsünkön otthon 12:3-ra tudtak győzni ellenünk. Már a bemelegítésnél látszott, hogy ezúttal is több magas, erős felépítésű, jó mozgású játékos van náluk a keretben. Viszonylag gyorsan be is kaptuk az első gólt: némi kiegyenlített mezőnyjáték, s egy-egy kimaradt helyzet után a bal oldalon vezettek egy támadást, amelynek végén sikerült kapusunk, Herke Dani fölött a hálóba juttatni a labdát. Ezzel együtt, az elején nem mutatkozott nyomasztó mezőnyfölény a javukra. A jobbszélsőként bemutatkozó Horváth Ádám futógyorsaságban többször is megverte védőit, miközben a kontratámadások megakasztásában is jeleskedett - igaz, pontos beadásokra már kevesebbszer futotta az erejéből. A középpályán az ezúttal visszavontan játszó Haász Valter és Gubacsi Zoli is sokat és eredményesen dolgozott. Sőt, utóbbi egy szerelést követően remek ütemben szöktette Kovács Matyit, aki két védő között okosan maga elé engedte a labdát, majd viszonylag messziről, laposan előtt a kifutó kapus mellett, s ezzel ismét egyenlő lett az állás. Nem sokáig örülhettünk azonban az egyenlítésnek, mert gyors egymásutánban négy enyhén potyagyanús gólt is kaptunk. Vagy Dani állt túlságosan kint, s így messziről átívelték, vagy a védők szerencsétlenkedtek túl sokáig a felszabadítással, s előbb-utóbb csak az ellenfélhez került a labda a tizenhatoson belül, vagy a sorfal állt fel rosszul a szabadrúgáshoz, s egyszerűen kilőtték mellettük a hosszú sarkot. (Az utóbbi, egyébként szép gólhoz azért hozzátartozik: a szabálytalanság egy jogtalan szögletet követően következett – egy remek távoli bomba a felső kapufáról vágódott az alapvonalon túlra, a bíró mégis a sarokzászló felé mutatott.) Ekkora már egyértelműen kapkodóvá vált a játékunk, s a múltkorihoz hasonló összeomlás réme fenyegetett, amikor egy sárga lapot érő buktatás után szabadrúgáshoz jutottunk. A labdához a sértett, a betegség miatt jó néhány edzést kihagyni kényszerülő Orosz Bálint állt oda, s 20 méterről, tőle már-már kötelező gyakorlatként, a bal felső sarokba ívelt. A szépítés így visszahozta a reményt, s ismét tartást adott a csapatnak. Mindenki próbált nagyobb fokozatra kapcsolni, aminek viszont lett egy sajnálatos következménye is: nagy igyekezetükben Darabos Balázs és Dávid Ricsi véletlenül összefejeltek, s utóbbinak annyira felszakadt a bőre, hogy vérző fejjel kísérték be az öltözőbe. Sajnos a mentők kiérkezéséig több mint 20 percet kellett várni. Miután sérülését ellátták, Ricsit a Heim Pál kórházba szállították. Mint utóbb kiderült, a fején keletkezett mély sebet pár öltéssel össze kellett varrni, de azután hazaengedték, s jól van.
A második félidőben Völler Ádám állt be a kapuba, Ricsi helyett pedig Szamocseta Balázs lépett pályára. A törökbálintiak ott folytatták, ahol abbahagyták: támadtak, de a félidő derekáig nem találtak be a kapunkba. Akkor azonban, egy kavarodás után, a csatárjuk 8 méterről lőhetett, s ezt már az addig kitűnő formában védő Ádám sem tudta hárítani. Mindazonáltal védőinket és a védekezni hátrahúzódó játékosokat meg kell dicsérni, ahogy azt még az ellenfél edzője is megtette, amikor Gubacsi Zoli gyönyörű ollózó mozdulattal segítette ki védőtársait. Négygólos hátrányban sem adtuk tehát fel, s bár helyzetig nem tudtunk eljutni, két szabadrúgást sikerült kiharcolnunk. A koreográfia innentől már kiszámítható volt: Orosz Bálint odaállt, s berúgta. Mindkettőt. A szorosabbá váló eredmény az ellenfél játékosait is elbizonytalanította valamelyest, így a lefújásáig már csak egy góllal tudtak válaszolni, vagyis a második félidő döntetlennel zárult, s 4:7 lett a vége. A mérkőzés végén a törökbálinti szülök elismerően nyilatkoztak csapatunkról; mint mondták, megleptük őket, mert a tavalyi teljesítményükhöz képest igen sokat fejlődtek a srácok. Egyszóval, a vereség ellenére nincs okunk a szégyenkezésre. Kicsit bátrabb játékkal, több beszéddel talán a jobb eredményt is elérhettünk volna.

Edzői beszámoló

SzTK – Lindab-Törökbálinti TC 4:7
Szigetszentmiklós, 2009. március 21.

Kezdőcsapat:
Herke (5)
Ladányi (5), Darabos (5), Szilágyi (5), Dávid (5)
Haász (5), Orosz (10), Gubacsi (6)
Horváth(6), Kovács (7), Szuroczky (5)

Cserék: Völler (8), Szamocseta (5), Hóbor, Nabilek, Rácz
Gólszerzők: Orosz (3), Kovács (1)

Szorosabb meccset játszottunk, mint tavaly, ez mindenféleképpen pozitívum. A második félidő jobb volt, ami annak köszönhető, hogy azok a játékosok is feljavultak, akik az első játékrészben halványabban teljesítettek. A 7 kapott gól soknak tűnik, bár ezekből kettőt-hármat Herke Daninak illendő lett volna megfognia. Völler Ádámot a bravúrjai, Orosz Bálintot a 3 szabadrúgásgólja, Kovács Matyit a gólja és a mezőnyjátéka miatt emelném ki.

Pandur Tamás, edző

2009. március 7., szombat

Télbúcsúztató edzőmeccsek

Zsubori Ervin tudósítása

Három edzőmeccsre került sor a téli felkészülési időszak végén, amelyekre alighanem még rányomta a bélyegét a fagyos február, így talán remélhetjük, hogy a tavaszi hadjárat ütközeteiről vidámabb képpel vonulhatunk majd az öltözőbe.
Február 26-án, csütörtökön a Szent Pál Akadémia FC csapatát fogadtuk a hókupacokkal szegélyezett, műfüves hazai pályán. Jómagam ezt a meccset nem tudtam megnézni, így csak hallomásból tudom: a mi szempontunkból a legnagyobb pozitívum, ami elmondható, hogy 0:2-ről még tudtunk egyenlíteni, ám a vége sajnos így is 3:6 lett. Szurkolói értékelések szerint nagyjából mindenki tudása alatt teljesített. Góljainkat Haász Valter, Kovács Matyi és a nemrégóta a csapattal edző Bartos Matyi szerezték.
A hókupacok egy része még megvolt március elsején, vasárnap is, ám a gyönyörű napsütés már a valódi tavaszt idézte, mint ahogyan - remélhetőleg - az első 30 perc is. A KISE elleni találkozón ekkor kimondottan jól játszottunk: beszorítottuk az ellenfelet, voltak passzok, elfutások, ütközések és gólhelyzetek is, ám ez utóbbiak sajnos kimaradtak. A sorozatos cserék után a második félórát egy bátortalanabbnak ható csapat kezdte meg, már az elején magunkra húztuk az ellenfelet, s ez gyorsan meg is bosszulta magát: egy szép szólót követően a KISE csatára elhúzta a kapusunk mellett a labdát, s a bal alsóba lőtt. A támadásszervezés továbbra sem nagyon indult be, görcsösen és rendre egy-két ütemmel lemaradva játszottunk, a védelem is bizonytalankodott, sok volt az eladott labda, mégis sikerült kiegyenlíteni: a tizenhatos sarkáról, bal oldalról megítélt szabadrúgást az ezúttal is sokat dolgozó Orosz Bálint, a tőle elvárható magabiztossággal, a hosszú felsőbe ívelte. Nem sokáig örülhettünk azonban az egyenlítésnek, mert a vendégek büntetőhöz jutottak, s ismét megszerezték a vezetést, sőt, egy kapusról kijövő labdára lecsapva újra eredményesek voltak. A harmadik harminc perc megint kiegyenlítettebb játékot hozott, s - főként csapatunk egyik legjobbja, Gubacsi Zoli rengeteg szerelése, megelőzése, indítása révén - több jó kiugratásra is futotta, ám sajnos Kovács Matyi és az ezúttal előretoltan játszó Martz Robi is rendre kihagyta a kínálkozó lehetőségeket, így nem sikerült szépíteni.
Már bőven tavaszi találkozónak volt minősíthető a Dalnoki Akadémia U11-es csikócsapata elleni edzőmecs március 7-én 9 órakor. Noha esetenként 3 év korkülönbség is volt a javunkra a szemben álló felek között, ez sajnos a játék képén egyáltalán nem tükröződött. Bátortalanul, erőtlenül, sok hibával játszottunk, ahogy mondani szokás, "fejben" sem voltunk ott, míg az ellenfél kerete kifejezetten ügyes, gyors, jól helyezkedő srácokból állt. Az első félidő során lényegében helyzetig sem jutottunk el, ellenben kaptunk egy ötöst (ezek részben lesgyanús gólok voltak, de ez a döntő fölény tényén mit sem változtat). A második játékrészre egy kicsit összekapták magukat a fiúk, így három gólhelyzetünk is adódott, de ezek sajnos rendre kimaradtak. Mégis, ez a félidő legalább döntetlenre végződött: Orosz Bálint egy 18 méterről megítélt szabadrúgást védhetetlenül ívelt a léc alá, amire az ellenfél egy szép kontratámadással válaszolt.
Ezen a három meccsen aligha érdemes sokáig keseregni, annál kevésbé, mert nyakunkon a bajnokság. Március 21-én a törökbálintiakat fogadjuk, akik ellen tavaly idegenben az első félidőben jól tartottunk magunkat, de aztán 12:3 lett a vége. Ha nem akarunk most is egy hasonló pofonba belefutni, igencsak nagy formajavulásra lesz szükség a hátralévő két hétben. Ez ügyben nyilván az edzők tehetnek a legtöbbet, de az is fontos volna, hogy a szurkolók ne forduljanak el a csapattól, s továbbra is biztassák, bátorítsák a játékosokat. Mert miközben érthető a türelmetlenség, vagy akár az elkeseredettség is, s persze mindenki szeretne szép játékot, nagyszerű győzelmeket látni, nem szabadna elfelejteni: nem azért szurkolunk ennek a csapatnak, mert messze földön a legjobb, hanem mert a mi fiaink fociznak benne... Hajrá szülők, hajrá edzők, hajrá srácok!

SzTK-Szent Pál Akadémia FC 3:6
Szigetszentmiklós, 2009. február 26.

SzTK-KISE 1:3
Szigetszentmiklós, 2009. március 1.

SzTK-Dalnoki Akadémia Csikócsapat 1:6
Szigetszentmiklós, 2009. március 7.

2009. február 22., vasárnap

Teremkupa - Szigetszentmiklós, 2009.02.22.

Zsubori Ervin tudósítása

Hatcsapatos U13-as teremtornára került sor 2009. február 22-én, vasárnap délelőtt 9 órától az SzTK fedett csarnokában. Mi ismét két gárdát állítottunk ki, ám a múltkorihoz képest némiképp eltérő (kiegyenlítettebb) összetételben. Már csak azért is, mert a keret egyik kapusa sem tudott eljönni; így az SzTK1-nél Szamocseta Balázs vállalta a posztot, a másik csapat pedig az U11-es keret egyik hálóőrét, Danit kapta kölcsön. A tornára Csepel, Dunaharaszti, Tököl és Dunaújváros együttese nevezett még be. A 20 perces meccseken 5+1-es felállásban mérkőztek meg a csapatok; mindenki játszott mindenkivel.

Csapataink
SzTK1: Szamocseta Balázs, Darabos Balázs, Ladányi Bence, Horváth Ádám, Orosz Bálint, Hóbor Mihály, Tótok András, Szabó Ákos
SzTK2: Dani, Nabilek Dávid, Szilágyi Gábor, Dávid Ricsi, Märtz Robi, Nagy Bence, Haász Valter, Kovács Mátyás, Zsubori Barnabás

A mérkőzések összefoglalói

1. SzTK1-Csepel 1:2
Elég gyengén kezdtünk, nem találtuk a ritmust, nem nagyon tudtunk folyamatos játékot kialakítani. Az ellenfél szerezte meg a vezetést (0:1), majd a csepeliek fölénye nyomasztóvá vált, nem tudtunk gólhelyzetig eljutni: első igazi kapura lövésünkre a 12. percig kellett várni. Bár Szamocseta Balázs jól védett, egy újabb kontránál hárman vezethették rá a labdát, így nem volt esélye (0:2). Még sikerült szépíteni - Orosz Bálint remekül húzott el a szélen, s gyönyörűen tálalt középre, ahol Ladányi Bencének már nem volt nehéz dolga (1:2) -, ám egyenlíteni már nem tudtunk.

2. SzTK2-Tököl 5:0
Nagy lendülettel kezdett a csapat, beszorítottuk a tökölieket a kapujuk elé, aminek meg is lett az eredménye. Előbb Kovács Matyi köszönt be egy távoli lövéssel (1:0), majd Szilágyi Gabi elvállalta vagy 15 méterről, s a lábak között a labda egészen a hálóig jutott (2:0). A kis Dani, amikor szükség volt rá, magabiztosan védett, Märtz Robi pedig tanári játékkal takarított hátul, így tovább támadhattunk. Dávid Ricsi nagy erejű lövése még kipattant a védőkről, de a kapu baloldalán helyezkedő Zsubori Barnabás kapásból, ballal védhetetlenül a léc alá bombázott (3:0). Ekkor már felszabadultan, bátran fociztunk; Matyi ismét távolról suhintott, s bár egy védő még bele tudott érni, a lábáról a hálóba vágódott a labda (4:0). Nem sokkal a vége előtt pedig Barnabás került helyzetbe, aki ismét bal oldalról, háttal a kapunak, szenzációs mozdulattal besarkazta az újabb gólunkat (5:0). Ezzel a torna legnagyobb arányú győzelmét sikerült begyűjteni.

3. Dunaharaszti-Dunaújváros 2:0
Két nagyon jól szervezett, gyors játékot mutató csapat kiegyenlített küzdelmét hozta a találkozó, amelyet végül a magasabb és erősebb játékosokat felvonultató Dunaharaszti nyert meg.

4. SzTK1-Tököl 3:3
Azért volt fájdalmas ez a mérkőzés, mert biztosnak látszó 3 pontot engedtünk ki a kezünkből. Orosz Bálint kiváló lövésével mi szereztük meg a vezetést, majd ugyanő jó ütemben gurított középre, ahol Szuroczky Krisztián érkezett, s higgadtan értékesítette a helyzetet (2:0). A tököliek azonban nem adták fel, s két gyors kontrából kiegyenlítettek (2:2), sőt, a kitámadó csapatunkat átjátszva a vezetést is megszerezték (2:3). A fiúk dicséretére legyen mondva, a váratlan fordulattól nem omlottak össze, s Tótok András remek szólója majd lecsapódó lövése révén kiegyenlítettek (3:3); egy pontot tehát sikerült megmenteni, de itt győzni kellett volna.

5. Csepel-Dunaújváros 0:2
A csepeliek viszonylag jól tartották magukat, ám ügyesen cselező, hórihorgas kapusuk - aki nyilvánvalóan mezőnyjátékosként vállalta a védést - egy félpályás kifutásnál elveszítette a labdát, s az egyik dunaújvárosi támadó, remek helyzetfelismeréssel, bevette az üres kaput (0:1), majd egy szép perdítés nyomán sikerült tovább növelni az előnyt.

6. SzTK2-Dunaharaszti 0:3
Nem ezt a mérkőzést kellett megnyerni, s a csoda nem is sikerült. Bár az első lövés a miénk volt, két kihagyás elég volt ahhoz, hogy elhúzzon az ellenfél (0:2), majd a hatalmas vendégfölény egy újabb gólt eredményezett (0:3); a háromgólos vereség tisztes helytállásnak minősíthető, s Dani kiváló védései is kellettek hozzá.

7. SzTK1-Dunaújváros 1:0
Ezen a meccsen a srácok végre elhitték, hogy tudnak focizni, így sikerült meglepni az esélyesebbnek tűnő ellenfelet. A meccs egyetlen gólját Szuroczky Krisztián szerezte (1:0), s köszönhetően Szamocseta Balázs bravúrjainak, meg a határozott védekezésnek, az eredményt - nagy küzdelemben, s némi szerencsével - végig meg is tudtuk tartani.
A meccs videója (a felvétel a dunaújvárosi csapat honlapján található):



8. SzTK2-Csepel 3:0

Fejben sikerült túljutni az előző vereségen, a Tököl elleni ötgólos győzelem pedig kellő magabiztosságot kölcsönzött a csapatnak ahhoz, hogy támadólag tudjon fellépni. Kemény küzdelmet követően a 7. percben Zsubori Barnabás egy védőkről kijövő labdát kapásból, félmagasan, keményen meglőtt, s ezzel megszereztük a vezetést (1:0). Dani ismét biztos hálóőrnek bizonyult, így feljebb tolhattuk a védekezésünket. Barnabás egy berúgásnál jól vette észre a hosszún érkező Nagy Bencét, elétálalt, s máris két góllal vezettünk (2:0). Ez végképp megnyugtatta a srácokat, helyenként már szép, folyamatos játékot is produkáltunk. A középpálya magasságában Matyi szerzett labdát, s kiváló ütemben ugratta ki két védő között Barnabást, aki egy csellel tisztára játszotta magát, s magabiztosan elgurított a kapus mellett (3:0). Megérdemelt, szép győzelem volt.

9. Tököl-Dunaharaszti 2:5
Igazából egy percig sem volt kérdéses e meccs végkimenetele, a nagy fölényben focizó, gyönyörűen kijátszott gólokat szerző Dunaharasztinak bevitt 2 találat viszont tovább erősítette a tököliek hitét, hogy van keresnivalójuk ezen a tornán.

10. SzTK2-Dunaújváros 0:2
Az lett volna igazán szép, ha hozzuk ezt a meccset, s erre meg is lett volna a reális esély, elvégre az elején mi támadtunk, ám a szikrázó küzdelemben végül az ellenfél szerzett vezetést (0:1). Nem tudtunk megújulni, kicsit fáradtnak tűntek a fiúk, amire egy újabb bekapott gól volt a válasz (0:2).
A meccs videója (a felvétel a dunaújvárosi csapat honlapján található):



11. SzTK1-Dunaharaszti 2:5

Csodára lett volna szükség a meglepetés-eredményhez, s a csoda ezúttal elmaradt. Pedig a kezdés valóban csodaszerű volt: Bálint 10 méteres bombája védhetetlenül csapódott a hálóba. Néhány percig úgy tűnt, a vendégeket kicsit összezavarta a gól, mi pedig kimondottan elkaptuk a fonalat, jól passzolgattunk, ám sajnos nem tudtuk növelni az előnyt. Egy bődületes kétkapufás góllal egyenlítettek (1:1), majd Szamocseta-bravúrok következtek, ám az amúgy csapata egyik legjobbjának számító Horváth Ádám eladott labdája után már ő sem tehetett semmit (1:2), mint ahogy valamivel később, egy villámgyors kontránál sem (1:3). Ha ekkor Bálint 20 méteres lövése a kapufáról befelé pattan, akkor talán még lehetett volna remény, ám kifelé pattant (igaz, Szuri felé, aki viszont nem találta el jól, így a helyzet kimaradt), az ezt követő két góltól pedig lényegében összeomlott a csapat (1:5). Horváth Ádám mindent elsöprő felfutása a sípszó pillanatában még gólt ért (2:5), ám ez kevés volt az üdvösséghez.

12. Csepel-Tököl 0:1
Most hálálta meg magát a Haraszti ellen szerzett két találat: a tököliek, Hamar István edző folyamatos irányítása mellett, elkezdtek focizni, s nagy küzdelemben bedarálták a Csepelt.

13. SzTK1-SzTK2 2:3
A múltkori teremtornán látotthoz hasonló kimagasló színvonalat ezúttal nem hozott ez a házi presztízsmeccs, ám drámát annál inkább. Az elején úgy tűnt, a zöld felsőben játszó 1-es csapat állva hagyja a narancsmezes társakat: már a 2. percben egy újabb Bálint-bombának örülhetett a szülői szurkolótábor egyik fele. Nem sokra rá, a kitámadó 2-es csapatot átjátszva, Szuroczky Krisztiánhoz jutott el egy kiugratás, aki tolt rajta egyet, majd nagyszerű ütemben kilőtte a sarkot (2:0). Ezen a napon azonban a zöldmezeseknek nem kedvezett a szerencse. Egy szépen kijátszott akció végén Kovács Matyi talált be (2:1), majd Haász Valter csapott le erőszakosan egy lecsorgó labdára (2:2). És ezzel még nem volt vége! Már csak húszegynéhány másodperc volt hátra, amikor egy lövés, némi szerencsével, kijött a nagy nyomástól kissé elbizonytalanodó Szamocseta Balázsról; a felfutó Märtz Robi pedig ellenállhatatlan lendülettel érkezett a labdára, s óriási gólt lőtt (2:3)! A középkezdés után már nem volt idő érdemi támadást kialakítani, így a 2-es csapat tagjai egymás nyakába borulva, eufóriában ünnepelhettek, míg ellenfél-csapattársaiknál, akik pedig ezen a meccsen jobban játszottak, bizony helyenként eltörött a mécses.

14. Tököl-Dunaújváros 4:2
A ki-ki meccsen az 1-es csapat dobogós esélyei ezzel elszálltak, ám a 2-es gárdánál lázas számolgatás kezdődött, méghozzá azzal az eredménnyel, hogy ha bekövetkezik a csoda, s az eleinte botladozó, ám egyre inkább magára találó Tököl legyőzi a kimondottan szépen focizó, ám épp az SzTK1 ellen botló Dunaferrt, akkor bizony kinézhet egy érem nekik is, de nekünk is. Mindez valósággal szárnyakat adott a tökölieknek: időnként szemet gyönyörködtető játékkal egy négyest vágtak a dunaújvárosiaknak, akik aztán ugyan kikecmeregtek a bénultságból, ám csak 2 gólra futotta az erejükből. Mindez azt jelentette, hogy az utolsó meccstől függetlenül a Tököl bronzéremmel, az SzTK2 legénysége pedig ezüstmedállal (!) térhet haza.

15. Dunaharaszti-Csepel 4:1
Csepel legjobb játékát mutatta ezen a tét nélküli találkozón, ám ez kevés volt a kirobbanó formában futballozó, s a tornát 100 százalékos teljesítménnyel megnyerő Dunaharaszti ellen.

A torna végeredménye
1. Dunaharaszti (15 pont)
2. SzTK2 (9 pont)
3. Tököl (7 pont)
4. Dunaújváros (6 pont)
5. SzTK1 (4 pont)
6. Csepel (3 pont)

Házi góllövőlista
4 gólos: Zsubori Barnabás
3 gólosok: Kovács Matyi, Orosz Bálint, Szuroczky Krisztián
1. gólosok: Haász Valter, Horváth Ádám, Ladányi Bence, Märtz Róbert, Nagy Bence, Szilágyi Gábor, Tótok András

Edzői értékelés
Valamivel színvonalasabb torna volt, mint a múltkori, köszönhetően annak is, hogy most hat csapat alkotta a mezőnyt. Dunaharaszti kivételével nagyjából egyforma képességű csapatokat sikerült meghívni. A tököliek és a dunaújvárosiak nem éltek a túlkoros játékos szerepeltetésével.
Reálisan nézve a dolgot, a második és a harmadik helyet kellett volna megszerezniük a csapatainknak. Ebből az egyiket sikerült is elcsípni, ezzel mindenféleképpen elégedett vagyok. A zöld mezben játszó csapatunk a vártnál rosszabb helyezést ért el, ami főképp az elégtelen helyzetkihasználásnak tudható be. Megint a házi derbi volt a legizgalmasabb, ennek külön örülök.
Barnát emelném ki a 4 gólja miatt (amelyből az egyik a már-már szokásos sarkazós volt), Bálintot és Andrist pedig a mezőnyben nyújtott teljesítményük alapján. Dicséretet érdemel még Szamocseta Balázs, aki szerintem helyt állt kapus poszton is.
Pandur Tamás, edző

2009. február 15., vasárnap

SzTK-Tököl, 2009. 02. 15.

Pár óra alvás és egy könnyű reggeli után, vasárnap délelőtt 10-kor már ismét melegített a csapat: a szombati MTK-meccs után ezúttal a Tököl elleni edzőmérkőzés volt soron, méghozzá hazai környezetben.
Az ismét 3x25 percesre megbeszélt mérkőzésen nagy lendülettel kezdtünk, s sikerült is beszorítani kapuja elé az ellenfelet. Az első helyzetek még kimaradtak, de érezni lehetett, hogy ha beviszünk egy találatot, akkor ezúttal nem lehet gond a győzelemmel. A tököliek javarészt alacsonyabbak voltak a mieinknél - kivéve egyik csatárukat, aki éppen kétszer akkora volt, mint ékpárja, magasságban és súlyban egyaránt (utóbbiban inkább háromszor), ám ennek ellenére ügyesen és gyorsan mozgott, a meccs során többször lefutotta védőinket, s a labdával sem bánt ügyetlenül, sőt gólt is szerzett. Elsőként azonban náluk rezgett a háló: Orosz Bálint 18 méterről, remekül eltalált lövéssel ívelte át a kapust. Sajnos ettől a henger még nem indult be, meddő mezőnyfölény következett, majd egy hidegzuhany: a vendégeknek sikerült kiegyenlíteniük. Szerencsére a bekapott gól nem vette el a kedvét a srácoknak, nyilván ők is érezték, hogy ez a meccs nyerhető. Már a második játékrészben, a négy-öt ponton végrehajtott cseréket követően, előbb Zsubori Barnabás jutott el lövésig - ezt még a kapus hárítani tudta -, majd egy ötösön belüli kavarodás után a felhúzódó Horváth Ádám okosan a hálóba bólintott; ismét vezettünk. Ez érezhetően megnyugtatta a fiúkat, higgadt gurigázásra, háromszögelésre is vállalkoztak. Különösen Gubacsi Zoli robotolt sokat a középpályán, rengeteg labdát szerzett, s általában sikerült is azokat jól megjátszania, de Haász Valter és Szuroczky Krisztián is sokat dolgozott, hasznosan játszott. Az előnyt egy szépen kijátszott akció végén sikerült növelni: a kapura törő Orosz Bálintot a tizenhatoson belül buktatták; a büntetőhöz a sértett állt oda, s higgadtan gólra váltotta a lehetőséget. A következő gólunknál, amely az ezúttal is többször jól kiugró, erőtől duzzadó játékot mutató Kovács Matyi nevéhez fűződik (mindenkit maga mögött hagyva magabiztosan ellőtt a kapus mellett), már-már eldőlni látszott a meccs, de a tököliek dicséretére legyen mondva, nem adták fel, s egy remekbeszabott szöktetés után gyors szélsőjük meg is szerezte második góljukat. A meccs akkor kezdett különösen izgalmassá válni, amikor a vendégek óriása egy lesgyanús szöktetés után (egészen pontosan: legalább másfél méteres lest követően) megnyújtotta lépteit, s profin be is fejezte az akciót, 4:3-ra módosítva az eredményt.
Ezúttal azonban a lelkesen és helyenként kifejezetten jól játszó csapatunk nem esett abba a hibába, hogy egy megnyert meccset kiengedjen a kezéből. A hátsó alakzatban Horváth Ádám és Darabos Balázs is egyre inkább magára talált, s a két szélen Ladányi Bence és Szamocseta Balázs szintén kitartóan robotolt, így sikerült feltolnunk a védekezésünket a középpályáig. Ahogy a vendégek kezdtek elfáradni, nem mindig értek már vissza, így egyre többször tudtunk létszámfölényes szituációkat kialakítani. Az egyikből ismét – a tőle elvárt mezőnymunkát nyújtó és kiváló szögleteket produkáló – Bálint szaporította góljainak számát, majd a vége felé Matyi sokadik megiramodásainak egyikét szépségdíjas találattal koronázta meg: a jobb oldalon elhúzva a tizenhatos magasságából lendületből, erőből, védhetetlenül kilőtte a rövid sarkot.
Ahhoz, hogy ilyen sima legyen a vége, egy kapusbravúrra is szükség volt: a nagytermetű tököli támadó - akit amúgy korábban Horváth Ádám többször is kőkemény, ám szabályos belépővel állított meg - az ötösünkön belül, egy visszahúzós csel nyomán egyensúlyát vesztette, de a sportszerű edzői kar bemondta rá a büntetőt. A tizenegyeshez ő maga állt oda, ám keményen, jól helyezve, félmagasan meglőtt büntetőjét Herke Dani remek vetődéssel oldalra ütötte. Így tehát 6:3 lett a vége; soha rosszabb eredményt! Szép volt srácok!

SzTK-Tököl 6:3
Edzőmeccs, Szigetszentmiklós, 2009. február 15.

A csapat:

Herke Dani, Völler Ádám
Ladányi Bence, Horváth Ádám, Dávid Ricsi,
Darabos Balázs, Szamocseta Balázs
Haász Valter, Nagy Bence, Gubacsi Zoltán, Orosz Bálint,
Tótok András, Hóbor Mihály
Zsubori Barnabás, Kovács Mátyás, Szuroczky Krisztián

Edzői értékelés

A meccs értékeléséhez meg kell említeni, hogy az ellenfélnél nem szerepelt túlkoros. Tudom, hogy hihetetlennek hangzik, de Boti névre hallgató óriás támadójuk is 96-os születésű volt, sőt még 98-as is volt a csapatukban. Ez persze nem vesz el semmit a győzelem értékéből. Rengeteg helyzetet kidolgoztunk; az más kérdés, hogy a javát ki is hagytuk; ezen mindenféleképpen javítanunk kell, ha a jövőben eredményesek akarunk lenni. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a bírói ítéletekkel az ellenfelet segítettük, de ezekkel is csak a hibáinkra akartuk felhívni a játékosok figyelmét. Aki kiemelkedett a mezőnyből, az Bálint és Matyi a góljaik miatt. Dicséretet érdemel még Szamocseta Balázs, aki igencsak meglepett mindenkit a játékával.

Pandur Tamás, edző

2009. február 14., szombat

MTK-SzTK, 2009. 02. 14.

Zsubori Ervin tudósítása

Öt perccel a fél 5-ös kezdés után meghűlt a vér az MTK-szurkolókban - s nem a dermesztő hideg miatt, hanem azért, mert lényegében az első kontránkból megszereztük a vezetést, Orosz Bálint révén. Addig jószerivel beszorultunk a kapunk elé a szombat késődélutánra megszervezett, villanyfényes edzőmeccsen, ám egy baloldali támadás után sikerült betalálni. A javarészt 1997-es, ám igen jó mozgású, remekül helyezkedő, gyors, s technikailag is képzett srácokat felvonultató házigazdákat érezhetően meglepte a gól, így újabb esélyeink adódtak: több támadás is végigvittünk, de az utolsó pillanatban a kapusuk mindig hárítani tudott. Az MTK viszonylag gyorsan magára is talált, majd egy éles szögből leadott lövéssel kisvártatva ki is egyenlített, s nem sokra rá a vezetést is megszerezte. Némi szerencsével mindkét találat hárítható lett volna, mint ahogy a harmadik is olyan gól volt, amit Herke Dani alapesetben könnyedén védeni szokott. A helyére beálló Völler Ádám a 3x25 perces meccs első játékrészében már nem kapott gólt, de az ellenfél ismét önbizalommal telten vonulhatott a szünetre.
A műfüves pályán zajló, bíró nélküli edzőmeccsen Csurka Zoli többféle felállást is kipróbált, folyamatosan kevergette a kártyákat és a játékosokat. A legígéretesebb próbálkozásnak egyértelműen Horváth Ádám középhátvédi bemutatkozása tűnt. A mezőnyben hatalmas termetűnek számító, remek felépítésű, rendkívül gyors játékosunk sok labdára odaért, megelőzött, osztogatott, felszabadított, s jó indításai is voltak. S bár nyilvánvalóan sokat kell még tanulnia e poszt sajátosságairól - ami természetes is, hiszen először játszott ilyet -, egyértelműen jól állt neki a feladat. Ezzel együtt, a folytatásban az ellenfél tovább növelte előnyét, s elmentek egészen 6:1-ig. Védhető gólt Ádám is kapott (egy lövést elvetődve szépen hárított, ám kiperdült a kezéből a labda, amelyre lecsapott a házigazdák szélsője), ám ő és Dani is mutatott be bravúrt a meccsen. Szintén a pozitívumok között említhető, hogy ekkora különbségnél sem adtuk fel a küzdelmet, bár gyakran kapkodó, pontatlan volt a játékunk. Szuroczky Krisztiánnak többször is sikerült helyzetbe kerülnie, főleg az első játékrészben, de a befejezésekkel nem volt szerencséje. A gól leginkább Kovács Matyi játékában volt benne, s végül nem is maradt ott: három találatig jutott; igaz, ebből az utolsót lökés miatt nem adta meg a hazai közönség (a mi szemszögünkből inkább úgy tűnt, csak a testi erejét használta). Amúgy az első gólja Zsubori Barnabás kiugratása után születetett (szó szerint lerázta magáról a védőit, s higgadtan kilőtte a hosszú sarkot), a másodiknál pedig egy szép összjáték után okosan elhúzta a kapus mellett a labdát, s a hálóba gurított. A meg nem adott gólon kívül Matyinak volt még két komoly ziccere. Az egyiknél az utolsó védő tépte-cibálta, s nagy nehezen földre vitte (tétmeccsen ezért piros lap járt volna); a megítélt szabadrúgást Bálint 20-23 méterről zseniálisan elívelte a sorfal fölött, a kapus már verve volt, ám a felső kapufát találta el a lövés. Sajnos a kipattanóra érkező Gubacsi Zoli – aki végig rengeteget dolgozott, sokat küzdött, s volt néhány jó ütemű kiugratása is – nem adott bele elég erőt a lövésbe, így a kapus vissza tudott érni. A másik kimaradt helyzetnél Matyi 8 méteren 2 métert vert rá a védőre, s egy az egyben mehetett a kapusra, de érthetetlen módon nem a kínálkozó jobb sarkot választotta, hanem keresztbe lőtt, s labdája elkerülte a kaput. Időközben az egyre felszabadultabban futballozó, s kétségtelenül jobb játékot mutató hazaiak újra eredményesek voltak, így 7:3 lett a vége, ám a helyzetek alapján a 6:4, vagy (ha a félig-meddig potyaként kapott góljainkat is beszámítjuk) akár az 5:4 reálisabb végeredmény lehetett volna.
Hideg volt, s kikaptunk, de voltak helyzeteink, s azért góljaink is. Mindenképpen hasznos volt tehát ez a meccs, jó hogy vállalkoztunk rá; talán majd vasárnap délelőtt, Tököl ellen jobban sikerül elkapni a fonalat.

>>Képriport (15 fotó)
MTK-SzTK 7:3
Edzőmeccs; Budapest, 2009. február 14.

A csapat:

Herke Dani, Völler Ádám
Ladányi Bence, Horváth Ádám, Dávid Ricsi, Darabos Balázs, Nabilek Dávid
Haász Valter, Gubacsi Zoltán, Orosz Bálint, Tótok András
Zsubori Barnabás, Kovács Mátyás, Szuroczky Krisztián

2009. február 8., vasárnap

Volksbank-Kelen Kupa, 2009. 02. 07.

Dráma a csarnokban: az 1:1-re végződött mérkőzés után büntetőrúgások döntenek a győztesről. A szomszéd pályáról is átjönnek nézők, a hangosbemondó egyenként sorolja a készülődő játékosok nevét; a csapattagok összekapaszkodnak. A Dunakeszi Kinizsi játékosa odaáll, bevágja. Dávid Ricsi jön, nem látszik idegesnek: elemi erővel betalál ő is. Az ellenfél következik: okosan behelyezi a hatos vonalra állított labdát. A SzTK 11-es játékosát, Zsubori Barnabást szólítja a műsorközlő: félmagasan, helyezve, de erősen lövi, a kapus bele sem tud érni; felszabadultan fut vissza a társakhoz. A harmadik dunakeszi fiú sem hibázik, így Szuroczky Krisztiánon a lelki teher; jól játszott végig, s e mérkőzés egyetlen találatát is ő szerezte, ám korábban ziccert hibázott, mégis jelentkezett a büntetőhöz, s vállalta a harmadik rúgó szerepét. Többen nem mernek odanézni; nekifut, s magabiztosan kilövi a sarkot! Az első hármas kör tehát nem hozott eredményt, a párbaj folytatódik, az első hibáig. És Völler Ádám kivédi a következő büntetőt! Hatalmas éljenzés az SzTK-táborban, de még be is kell lőni a miénket; ki vállalja? Herke Dani, a másik kapus áll fel a kispadról, hogy lehelyezze a labdát a büntetőpontra; majd a bíró megadja a jelet, Dani nekifut, s bár mindenki – a kapus is – kíméletlen bombára számít, elképesztő higgadtsággal a bal alsóba helyezi a labdát! Az öröm leírhatatlan, a játékosok egymás nyakába borulnak, a szülők nem különben, mindenki boldog – minden jó, ha jó a vége. Ezzel a megnyert büntetőpárbajjal U13-as csapatunk a 7. helyet szerezte meg a Volksbank-Kelen Kupa 8 csapatos mezőnyében.
Amúgy a kupán nem igazán sikerült elkapni a fonalat, lassan lendültünk bele. A csoportkör első meccsén a későbbi döntős Rojik FC-t kis szerencsével megfoghattuk volna, de kimaradt az első ziccerünk, s végül csak 1:3-ra futotta (Barnabás gólpassza nyomán Orosz Bálint küzdötte ki a gólunkat). A Dunakeszivel a csoportkörben is találkoztunk, s nyernünk kellett volna; Orosz Bálint szenzációs felívelését Haász Valter még befejelte, s ezzel vezettünk is, ám egy szép kontrából kiegyenlítettek, így be kellett érnünk a döntetlennel. A Kelen SC „Táltosok” nevű formációja a legjobb volt a csoportunkból, s érdekes módon mégis ellenük mutattuk a legérettebb játékot; sokáig tartottuk magunkat, s Gubacsi Zoli szép előkészítése után Bálint erőszakossága ismét gólt ért, de az 1:3-as végeredmény reálisnak mondható. Így is harmadikak lettünk a csoportban, s a helyosztókon esélyünk lehetett volna az 5. helyre, ám az első meccsen nem sikerült bepasszíroznunk egyetlen gólt sem (erre leginkább egy bombaerős Bálint-szabadrúgásból lett volna esély, de a kapus védett), így a 0:0 után büntetők következtek. Ezen, bár Szilágyi Gabi és Orosz Bálint berúgták, ám a végén alulmaradtunk. Ez után következett az utolsó meccs, a Dunakeszi elleni drámai visszavágó, aminek nyomán végül is jó szájízzel fejezhettük be a kupát.
Azt a kupát, amelynek szervezése, lebonyolítása, körülményei példátlanul magas színvonalúk voltak. Az 1926-os alapítású Kelen FC szervezésében, a Marczibányi Sportcentrum félgömb-sátorral fedett, tökéletes minőségű két műfüves pályáján zajló tornára külön nyomtatott műsorfüzet készült; a meccsek hihetetlenül gördülékenyen, központi sípszóra kezdődtek; a játékvezetés hibátlannak, nagyvonalúnak és gyerekbarátnak volt mondható; a meccsek alatt „közönségzaj” szólt a hangszórókból, s a góllövőket név szerint azonnal bemondták. A 17.50-re előre jelzett, s pontban 17.50-kor kezdődő eredményhirdetésen a Magyar Futsalválogatott vezetői adták át a díjakat; minden résztvevő kapott ajándékot, minden csapatból díjazták a legjobb játékost – nálunk Orosz Bálint kapta az elismerést, méltán -, kiadtak fair play díjat, a dobogós csapatoknak érmet, a győztes pedig – a mezőnyből messze kimagasló, valóban élményszerű játékot produkáló RTK-Vasló Kft. csapata – magasba emelhette a Volksbank-Kelen Kupát. Köszönet a szervezésért, jó volt, hogy ott lehettünk mi is.

A csapat: Herke Dani, Völler Ádám, Darabos Balázs, Dávid Ricsi, Ladányi Bence, Szilágyi Gábor, Orosz Bálint, Szabó Ákos, Gubacsi Zoltán, Haász Valter, Szuroczky Krisztián, Zsubori Barnabás.