SZTK-Maglód, 2008. 10. 25.

Haász Gábor tudósítása

Az elmúlt hetek egyik legjobb formáját mutatta csapatunk a Maglód elleni itthoni meccsen. Külön-külön talán nem is lehetne senkit kiemelni; mindenki teljes odaadással játszott, s mindvégig megpróbált eleget tenni az edzők elvárásainak. Kapusunk, mint mindig, tette a dolgát, és ezzel magabiztosságot adott a csapatnak. A védők erőszakossága nem engedett teret az ellenfél csatárainak, hogy százszázalékos helyzetig jussanak; középpályásaink fegyelmezetten visszazártak, támadóink pedig sokszor lehetetlennek tűnő helyzetből is megpróbáltak gólt szerezni, ha ez most sajnos nem is sikerült. Persze nem szabad elégedetlennek lennünk: tavaly ilyenkor mit nem adtunk volna egy győzelemért, vagy egy döntetlenért, amelyekből az idén már több is van a tarsolyunkban.
Bár nem akartam senkit kiemelni, egy kivételt azért tennék: a játékvezető ezen a mérkőzésen is főszereplővé vált, érthetetlen döntéseivel. Többször is alkalmazhatott volna például előnyszabályt, ám nem tette, megfosztva így kiugró támadóinkat az esetleges gólörömtől.
Ezzel együtt, senki nem volt elégedetlen a látottakkal, amit az is bizonyít, hogy a második félidei cserék során „tapsorkán” kísérte a kispadig a pályáról levonuló játékosainkat. Külön öröm volt látni, hogy balhátvédünk, Dávid – immár járógipsszel – szintén ott ült a lelátón, s együtt szurkolt velünk a csapattársainak; talán ez a jó kis mérkőzés is siettette gyógyulását.
Mindenesetre úgy néz ki, igaza volt az SZTK vezetőségének, hogy már tavaly is benevezte a srácokat az U13-as bajnokságba, mert nyilván annak a küzdelmes, és sikerekben nem igazán bővelkedő évadnak is köszönhető, hogy mostanra talán tényleg beérett a csapatunk. Meg alighanem annak is, hogy immár két kiváló edző irányítja az együttest.
Visszatérve a hétvégi mérkőzésre: szép volt fiúk, csak így tovább, megtaláltátok az utat a sikerek felé. Hajrá SZTK!>>Képriport (13 fotó)

Edzői beszámoló

SzTK-Maglód 0:0
Szigetszentmiklós, 2008. október 25.

Kezdőcsapat:
Acsai
Ladányi, Szilágyi, Martz, Dávid
Tótok, Haász, Orosz, Golts
Szuroczky, Kovács

Cserék: Horváth, Szabó

Egy jobb csapat ellen értünk el döntetlent, hazai pályán. A vendégek valamivel közelebb álltak a győzelemhez, de kis szerencsével vagy pontosabb végjátékkal akár a három pontot is itthon tarthattuk volna.

Pandur Tamás, edző

Kőrisfa-Nagykőrös - SzTK, 2008. 10. 19.

Zsubori Ervin tudósítása

Három meccsből három vereség, 3:25-ös gólkülönbség - így festett a mérlegünk a mostani találkozó előtt Kőrisfa-Nagykőrös ellen. Ennek ismeretében, azt hiszem, előzetesen egy döntetlennel sokan kiegyeztek volna. Nos, az eredmény 3:3 lett, ami az első idei pontszerzésünk idegenben, a jogos örömbe mégis vegyül egy kis csalódottság: mindössze 3 percen múlott, hogy nem 3 pontot begyűjtve utazhattunk haza…
A hideg, ködös vasárnap délelőttön a mérkőzés nem egészen úgy indult, ahogy elképzeltük: tízegynéhány percnyi, viszonylag kiegyenlített mezőnyküzdelem után a hazaiak találtak egy gólt. A tizenhatos sarkáról az egyik támadójuk, suta mozdulattal, lőtt egy hatalmas gyertyát, a labda azonban olyan szerencsétlenül hullott le kapusunk, Acsai Misi előtt, hogy nem tudta blokkolni, s az valahogy átpattant rajta, majd visszahullott a kapuba. Mégis, érezni lehetett, hogy ez a Kőrisfa nem az a Kőrisfa, amelytől sorra gólzáporos vereséget szenvedtünk, így a bekapott gól nem fogta meg a csapatot. A védekező alakzat – ha időnként kicsit kapkodva, máskor szerencsével is (két kapufa egy támadáson belül), de állta a sarat. Misi magabiztosan védett, Ladányi Bence, Szilágyi Gabi és Dávid Ricsi kitartóan robotolt, Märtz Robi egy-egy cselt is bevállalt (bár néha jobb lett volna inkább indítani), Darabos Balázs pedig - a mezőny egyik legjobbjaként - lényegében végig hiba nélkül játszott, többször is tanári módon megelőzte ellenfelét, kisegített jobbra-balra, s számos létfontosságú felszabadító rúgás is fűződött a nevéhez.
Ilyen háttér előtt a középpályán is gyakran labdához jutottunk, így Orosz Bálint vezérletével egyre inkább erőltethettük a támadásokat. Haász Valter is többször visszahúzódott labdát szerezni, keményen ütközött, ha kellett, jó passzai voltak, s néhányszor meg is húzta a jobb szélt; talán érdemes lett volna még többször indítani, mert egy meglehetősen kis termetű védő állt vele szemben. Nem így a bal oldalon, ahol Szuroczky Krisztián hórihorgas bekket fogott ki, ám ő is végig erőszakosan és lelkesen küzdött, gyakran kényszerítőzött a felhúzódó Golts Rolanddal, s egyszer sikerült is leráznia védőjét, de lövése centikkel mellégurult. Pár perccel később középcsatárunk, Zsubori Barnabás került helyzetbe; a tizenhatosról vette célba a kaput, de lapos lövése szintén mellé ment vagy fél méterrel. Ám a lelkes és egyre magabiztosabb játéknak így is meglett az eredménye, még az első félidőben. Bálint, akinek a lövésekkel ma nem volt szerencséje, egy 40-45 méteres szabadrúgást ívelt a tizenhatos előterébe, amelyet sikerült fejjel megcsúsztatni. A labda így átjutott a védőkön, s a bemozduló Barnabás előtt pattant le, aki az ötösről ballal higgadtan a kapuba lőtt.
Az egyenlítéstől érthetően feldobódva vonultak a szünetre a mieink, hogy néhány perc múlva még feltüzeltebben folytassák a játékot. Ha az első félidőben jól játszottunk, akkor a második játékrész első felében valósággal remekelt a csapat. Sorra dolgoztuk ki a helyzeteket, a hazaiak fejvesztve, s egyre idegesebben védekeztek, de egy darabig megúszták gól nélkül. Körülbelül tíz perc elteltével Pandur Tomi megpróbált rátenni még egy lapáttal, s hármas cserét hajtott végre. A védelembe Horváth Ádám, a középpályára Tótok Andris jött be, előre pedig a csapatunknál első ízben pályára lépő Kovács Matyi. Méghozzá nem is akárhogyan: a magas, erős, gyors játékos - akivel lényegében kétcsatáros játékra tértünk át - már első megmozdulásaival zavart okozott a védelemben, majd egy Barnabástól kapott átadásból rögtön gólt is szerzett. Vezettünk! Mi több, vesztes állásból fordítani tudtunk, amire még eddig nem volt példa! És az iram nem csökkent: mindenki a maximumot nyújtotta, az első félidőben még nem százszázalékos Roland valósággal megtáltosodott, Szuri még aktívabbá és bátrabbá vált, Barnabás pedig elkezdte „ontani” a gólpasszokat. A következőt akkor, amikor egy gyönyörűen kijátszott, három átadásos szituáció után ismét Matyi elé tálalt, akinek a lövésébe a kapus most beleért, de védeni nem tudta: ezzel 3:1 ide; idegenben, 0:1-ről! No, erre meg eddig végképp nem volt precedens!
A nagykőrösiek becsületére legyen mondva, hogy még ekkor sem adták fel, s megpróbáltak támadni. Misinek többször is dolga akadt, s tette is a dolgát, ám egy kavarodás után mégis bevették a kapuját. Ezzel szorosabbá vált a meccs, de egy újabb fordulat a játék képe alapján irreálisnak tűnt. S végképp azzá vált volna, ha Matyi első meccsén megszerzi a mesterhármast, amire minden esélye meg is volt. A hazaiak kitámadtak, ám a középkörben Barnabásnak sikerült szerelnie; csinált egy cselt, majd ugyanazzal a mozdulattal erőteljes passzal indította a leshatáron helyezkedő Matyit, aki a rárontó két védő között lendületből úgy vette át a labdát, hogy ezzel kétméteres előnybe került. Teljesen egyedül roboghatott a kapu felé, ám valószínűleg egy mélyedésen irányt változtatott a labda - a pálya katasztrofális állapotban volt, tele gödrökkel, fűmentes foltokkal, huppanókkal -, s ettől megtört a lendülete, visszacselre kényszerült, s oda volt a helyzet. Közben már pályára lépett Szabó Ákos és Rácz Tomi is, s mindenki hősiesen igyekezett tartani az eredményt, ám végül a szerencse nem állt mellénk: három perccel a vége előtt a remek formában védő Misi előbb még kiütötte a lövést, ám a kipattanót sikerült a kapu felé terelni, s az a belső kapufáról becsorgott a hálónkba.
Megérdemelték volna a srácok a győzelmet, mert mindent megtettek érte, s valóban jól játszottak, de ez a döntetlen is nagyon szép eredmény, s tartást adhat a továbbiakra a csapatnak. Szép volt, fiúk!>>Képriport (24 fotó)

Edzői beszámoló

Kőrisfa-Nagykőrös - SzTK 3:3
Nagykőrös, 2008. október 19.

Kezdőcsapat:
Acsai (6)
Ladányi (6), Szilágyi (6), Darabos (7), Dávid (6)
Märtz (5), Haász (5), Orosz (5), Golts (6)
Szuroczky (6), Zsubori (7)

Cserék: Kovács (8), Tótok (6), Horváth (5), Szabó, Rácz
Gólszerzők: Kovács (2), Zsubori (1)
Jók: Kovács, Szuroczky, Darabos, Zsubori

Igazságos döntetlen született, bár nagyon bosszantó, hogy kétgólos előnyt pazaroltunk el. Azért viszont külön dicséret illeti a csapatot, hogy hátrányból tudott fordítani, amire még nem volt példa. Megint volt az elején egy elkerülhető gól, meg két kimaradt helyzetünk. Ezeket a hibákat kell kijavítani, és biztos vagyok benne, hogy még jobbak leszünk.

Pandur Tamás, edző

SzTK-Abony KID, 2008. 10. 12.

Zsubori Ervin tudósítása

Egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy ebben a korosztályban nincsenek még biztos favoritok (persze kérdés, a többiben vannak-e), így előre lefutott, papírforma-mérkőzésekről sem beszélhetünk. Ha nem így lenne, két hete az akkor még nulla pontos Dunakeszi ellen simán kellett volna hoznunk a meccset, legutóbb pedig a 15 ponttal a második helyen álló Abony KID csapatától sima vereséget kellett volna szenvednünk. Ez utóbbira persze lehet azt mondani, hogy így is történt, hiszen 0:4 lett a vége (s ahogy mondani szokás: a jegyzőkönyvekben csak ez marad meg), ám pusztán az eredmény alapján véleményt mondani súlyos leegyszerűsítés lenne.
Szóval nincs papírforma, s az U13-as mezőnyben hatványozottan igaz, hogy egy csapat úgy játszik, ahogy az ellenfél engedi, s az addigi eredményei alapján egy mégoly esélyes gárda is elbizonytalanodik, kizökken, amennyiben a vártnál komolyabb ellenállásba ütközik. Október 12-én is ez történt: csapatunk lelkesen, feltüzelve, bátran futott ki a pályára, s néhány percnyi tapogatózás után lényegében beszorította a kapuja elé az ellenfelet. Kapkodás, kivágott labdák, tétova ellentámadási kísérletek: az első negyedórában lényegében erre futotta a jó felépítésű, visszajátszókat is bevető, technikailag láthatólag képzett abonyiaknak. Eközben előttük több helyzet is adódódott, ám az általam oly sokat emlegetett, sorsdöntő első gól sajnos nem akart összejönni: az ötös sarkára kisodródó Barnabás váratlan bal lábas lövése a kapufát találta el; pár perccel később a kapus kezeiből kicsúszó labdára egy tizedmásodperccel később csapott le a kelleténél; egy energikus betörés után 15 méterről leadott erős lövését sikerült kitornászni a jobb felső sarokból. Miután pedig a félidő vége felé a kapus mellett már eltolta a labdát, s elkaszálták (megjegyzendő: a bírónak teljesen egyértelműen piros lapot kellett volna adnia az utolsó emberként szabálytalankodó hálóőrnek, ám ez elmaradt), az ezúttal is rengeteg dolgozó Bálint 16 méterről leadott - s eddig jobbára góllal végződő - szabadrúgása szintén nem ment be.
A szünetben ezzel együtt teljesen reálisnak tűnt, hogy beigazolódik a blogos szavazás optimizmusa, miszerint sikerül meglepetést okozni, s nem fogunk kikapni Abonytól. „Egygólos meccs” - mondta Gábor. „Nem egygólos, hanem az nyer, amelyik csapat az első gólt rúgja” - mondtam én, természetesen abban reménykedve, hogy mi rúgjuk majd azt a bizonyost. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy ebben a korosztályban 1. amelyik csapat az első gólt rúgja, az pontszerzőnek tekintheti magát; 2. amelyik csapat két gólra növeli az előnyét, szinte biztos, hogy három pontot vihet majd haza; 3. háromgólos előnyt pedig gyakorlatilag lehetetlen megfordítani, sőt ahol három gól becsúszik, ott könnyen lehet a végén hét-nyolc is.
Sajnos, ezúttal nem mi rúgtuk az elsőt, hanem az 50. perc tájékán a vendégek. Ezúttal itt még nem dőlt el semmi, mert támadtunk tovább, ám a második gól után lényegében elúszott a meccs. A kitűnően védő Misi, majdnem a félpályáig kifutva egy hosszú szöktetésre, egy másodperccel később ért oda (meg lehetett próbálni, hiszen két perccel korábban, hasonló szituációban, remekül megelőzte a csatárt, s tisztázott), így a támadó megtarthatta a labdát, s higgadtan el is találta a kapunkat. A srácok becsületére legyen mondva, hogy küzdöttek tovább, ám emiatt egyrészt kitámadtunk, másrészt a góloktól a vendégek visszanyerték magabiztosságukat, s két kontrából négyre növelték az előnyt. Így végül mégis azzal a jó érzéssel mehettek haza, hogy hozták a papírformát. Pedig állítom: ha mi rúgjuk az elsőt, simán lehetett volna 4:0 ide.
Következik Kőrisfa, amely csak 1 ponttal áll előttünk, így papírformáról egyáltalán nem beszélhetünk, viszont az emlékeink nem túl jók velük kapcsolatban. De hát az emlékekre végképp nem szabad taktikát építeni…

Edzői beszámoló

SzTK-Abony KID 0:4
Szigetszentmiklós, 2008. október 12.

Kezdőcsapat:
Acsai (5)
Ladányi (5), Szilágyi (6), Darabos (5), Dávid (5)
Märtz (5), Haász (6), Orosz (5), Golts (5)
Szuroczky (5), Zsubori (5)

Cserék: Horváth (4), Szabó (5), Hóbor, Szamocseta
Jók: Acsai, Haász

Az eredmény nem tükrözi megfelelően a mérkőzést. Amíg bírtuk erővel, addig egyenlő ellenfelei voltunk a nem rossz erőt képviselő Abonynak. Ami nálunk kimaradt, azt ők berúgták. A helyzetkihasználáson kell javítanunk.

Pandur Tamás, edző

Dunkakeszi Kinizsi USE-SzTK, 2008. 10. 04.

Zsubori Ervin tudósítása

Nagyon kellett volna ez az idegenbeli győzelem. Ha sikerült volna begyűjteni, akkor 9 pontjával a csapat stabilan megkapaszkodhatott volna az élbolyban, s a srácok talán végleg elhitték volna, hogy van keresnivalójuk a Pest megyei kiemelt U13-as mezőnyben. Vagyis megerősödhetett volna annyira az önbizalmuk, hogy bárkivel eséllyel vegyék fel a versenyt. A siker azonban ezúttal elmaradt - sőt belefutottunk egy 9:2-es zakóba -, így korántsem lehet még hátradőlni.
Pedig az előzetes esélylatolgatások egészen más végeredményt ígértek: a Dunakeszi Kinizsi Utánpótlás SE – az MLSZ adatbankjának adatai szerint – a meccs előtt 0 ponttal, 5:13-as gólkülönbséggel tanyázott a sereghajtók között, míg mi 6 ponttal, 15:14-es gólaránnyal az 5. helyet foglalhattuk el a 12 csapatos bajnokságban. Ráadásul az utóbbi három találkozón mutatott játék is azt ígérte, hogy meg lehet az első idegenbeli győzelmünk. Sajnos nem ez történt. Az okokat kutatva, a mérkőzés körülményeiről mindenképpen érdemes szót ejteni. Egyfelől zuhogó esőben léptünk pályára, amit az idei és a tavalyi bajnokikon jobbára megúsztunk, s így nem nagyon volt tapasztalatunk arról, mennyiben kell ilyenkor mást játszani. Másfelől, a meccsre a gyönyörűen felújított (vagy talán még rekonstrukció alatt lévő – erre a Fűre lépni tilos! táblák utaltak) főpálya mögötti, gödrökkel, mélyedésekkel sűrűn tarkított, leginkább gazosnak nevezhető edzőpályán került sor. Persze az otthoniaknak is azon kellett játszaniuk, így elvben egyenlő eséllyel rajtolt a két gárda, ám az az igazság, hogy a kiváló műfű birtokában kicsit elszoktunk már az efféle játékterektől. Mindemellett az ellenfél nyurga, s igen jól mozgó, ügyesen passzoló, technikás játékosai sem keltették a tabellából leszűrhető „pofozógép” benyomását, könnyen elképzelhető tehát, hogy az eddigi keretet ezúttal megerősítették néhány visszajátszóval.
Mindezzel együtt, az elején mi irányítottuk a játékot, az utóbbi hetekben megszokott módon beszorítottuk az ellenfelet. Mégis mi kaptuk az első gólt, amely, finoman szólva is, elkerülhető lett volna: az amúgy - az eredmény ellenére - végig jól védő Misi az ötösről nem kirúgta, hanem kipasszolta a legközelebb álló védőnek a labdát, aki a rárontó támadóktól fenyegetve túl röviden gurította azt vissza, s kapusunk már nem tudott felszabadítani. Az egyértelmű potya szerencsére nem szegte kedvét a csapatnak, nyomtunk tovább. Egy szöglet után Barnabás előtt adódott nagy lehetőség a hosszú saroknál, de nem találta el jól, néhány perccel később azonban, hasonló szituációban, Gabi már eredményes volt. Ezt követően kiegyenlítettebb lett a játék, a hazaiak gyors csatárai többször eljutottak a tizenhatosunkig, de két ízben a kapufa, a többi esetben pedig Misi állta útját a gólnak. Egy tizennyolcról, takarásból a hosszúra elcsavart lövésre azonban már ő sem érhetett oda, így 2:1-es állásnál vonultak szünetre a csapatok.
Úgy tűnt, még messze nem úszott el ez a meccs, bár a srácokon kétségkívül nem érződött az az ellenállhatatlan lendület, elszántság, amely például Tura ellen megfigyelhető volt. Ezzel együtt, ha sikerül kiegyenlíteni, egészen más végeredmény is születhetett volna. Ám a második félidő elején Dunakeszi csapata növelte előnyét, méghozzá a mi öngólunkkal: egy beadás után a felszabadítani igyekvő Darabos Balázs védhetetlenül kilőtte a hosszú sarkot. A 3:1 már nehezen tűnt ledolgozhatónak, egy újabb, szépen kijátszott találat után pedig lényegében eldőlt a mérkőzés. Valószínűleg ezen a szinten nagyon sokat számít, ki rúgja az első gólt, ha pedig valamelyik csapat háromgólos előnyre tesz szert, akkor az olyan behozhatatlannak tűnik, hogy az ellenfél akarva-akaratlanul feladja. Itt is ez történt. A dunakesziek megérezték, hogy végre elkönyvelhetik első győzelmüket; ez fellelkesítette, majd magabiztossá tette őket, s egy idő után ez a játékukon is meglátszott: sorra dolgozták ki a helyzeteket, s ezek egy jelentékeny hányadát értékesítették is. Talán ha még az első félidőben Bálint szabadrúgása bemegy, vagy a másodikban egy szöglet után Ricsi bombája nem pont a kapust találja el, s feljövünk 4:2-re, akkor még fel lehetett volna pörögni, de Roland révén a szépítés túl későn sikerült, így 9:2 lett a vége.
Sajnos többen végig álmosan, erőtlenül, mélyen tudásuk alatt játszottak; önmagukhoz képest Bálint és Roland sem tudott most nagyot alkotni, a csatáraink pedig belegabalyodtak a feltoltan védekező hátvédek csapdáiba. Egyenletesen jó teljesítményt talán csak Szilágyi Gabi nyújtott ezen a meccsen, aki ugyebár gólt is szerzett, de védőként így is csak ideig-óráig tudta feltartóztatni a futószalagon érkező támadásokat.
Jövő szombaton az első 4 meccsen 9 pontot és 21 gólt szerző, s így a 3. helyen álló Abony Kid csapatát fogadjuk. ezúttal tehát az előjelek aligha a mi győzelmünk mellett szólnak. De miért nem bízhatnánk egy meglepetés-eredményben? Hajrá srácok! Hajrá SzTK!>>Képriport (24 fotó)

Edzői beszámoló

Dunakeszi Kinizsi USE-SzTK 9:2
Dunakeszi, 2008. október 4.

Kezdőcsapat:
Acsai
Szilágyi, Dávid, Darabos, Nabilek
Orosz, Martz, Golts
Haász, Zsubori, Szuroczky

Cserék: Horváth, Herke, Szamocseta, Hóbor
Gólszerzők: Szilágyi, Golts

Irreális pályán - amelyet látva még a játékvezető is elgondolkodott, hogy levezesse e a mérkőzést - bosszantó eredmény született. Rosszul kezdtünk, aztán lassan magunkra találtunk, de mielőtt szorossá tehettük volna a meccset, rögtön kaptunk egy újabb gólt. A második félidőben teljesen szétestünk, aminek csúnya vége lett; az egész a törökbálinti mérkőzésre hasonlított. A sok kapott gól ellenére a két középső védőt tudnám kiemelni; ha ők nem így játszanak, akkor a végeredmény még szomorúbb lett volna.

Pandur Tamás, edző