1. Decathlon Teremtorna, Tököl

Az utolsó tanítási nap helyett egy teremtornán vett részt az U12-es keret 13 játékosa. Sajnos ez a rendezvény is az U13-as korosztálynak szólt, ami meg is látszott a csapatok többségén, meg az általunk elért eredményen is.
Pedig nem is kezdődött rosszul. A 8 csapatosra tervezett kupán, december 20-án, reggel 9 órára 7 együttes jelent meg a tököli sportcsarnokban, s a miénk volt az első összecsapás; mint utóbb kiderült, a majdani ezüstérmes házigazdák, a Tököl első csapata volt az ellenfél. A meccs egyetlen gólját a mezőnyből nem elsősorban termetével (azzal is), sokkal inkább játéktudásával kimagasló, 17-es mezszámmal futballozó - s a végén a torna legjobbjának is megválasztott - Dominik szerezte, egy szélről leadott, félelmetesen eltalált, 15 méteres ballábas bombával. Misi ezt nem védhette, utána viszont bravúrt bravúrra halmozott, mint ahogy a meccs második felében a helyére beálló Dani is remekelt. Egyszer Ricsi mentett egy óriásit, Bence, Peti és különösen Szilárd eredményesen rombolt a védelemben. Levi sok labdát szerzett a középpályán, Kevinnek és Szurinak is voltak szép villanásai, Valter pedig gólhelyzetig verekedte magát az egyik akciónál, de végül a kapus hárított.
Még értékesebbnek tűnt a tisztes 0:1-es végeredmény, amikor a Tököl-1 a Kispest csapatát is hasonló arányban verte. Ez némi esélyt adott nekünk is, amikor utóbbiak ellen léptünk pályára, de sajnos az elején olyan tempót diktáltak, s olyan ügyesen adogattak, hogy hamar reménytelenné vált a helyzetünk. 5:0-ra vezettek már, amikor egy védelmi bizonytalankodás után Levi szerezte meg a labdát a fél pályánál, s okosan kilőtte a hosszú sarkot, mielőtt a kapus visszaért volna. Így 1:5-tel zártuk a második találkozót.
Miután csoportunk negyedik tagja, Dunaharaszti nem jelent meg a tornán, a rendezőség arra jutott, hogy a három itt lévő együttes visszavágót is játsszon egymással. A Tököl-1 ellen az elején jól tartottuk magunkat, de aztán egy balszerencsés hazaadás után megelőzték a kapusunkat, s megszerezték a vezetést. Ez láthatólag megnyugtatta a házigazdákat, s ügyesen összehoztak még két gólt. A vége felé ismét megnyomtuk kicsit; agresszíven letámadtunk a középpályán, s egy labdaszerzés után Kevint sikerült kiugratni. Ő magabiztosan vezette a labdát a kapu felé, ám nem lőtt, hanem parádés mozdulattal elhúzta a kapus mellett a labdát, majd higgadtan a hálóba gurított. A hátralévő percekben Barnabásnak volt még egy nagy helyzete, jobb oldalról okosan a hosszú sarok felé lőtt, de a labda centiméterekkel elkerülte a kaput. Így 1:3 lett a végeredmény, de a mutatott játékban voltak kimondottan biztató momentumok.
Fokozottan elmondható ez a következő, Kispest elleni visszavágóra, amelyet az első találkozó alapján elvben lefutottnak is lehetett volna tekinteni, ám korántsem lett az. Álomkezdést produkált a csapat, kemény védekezés mellett bátran átvettük a játék irányítását, s a második percben Valter vagy 15-17 méterről hatalmas lövést eresztett meg: a kapusnak nem volt esélye, de a kapufa éléről sajnos kifelé pattant a labda. Továbbra is jól játszottunk, sőt egy kezezés-gyanús szituáció után kecsegtető szabadrúgáshoz juthattunk volna, ám az új játékvezető - aki az addig kiválóan bíráskodó társát váltotta - nem fújt, az ebből indított ellenakció végén viszont megadta a kispesti gólt, amely az elvetődő csatár kezét érintve került a kapuba. Ennek ellenére végig nyílt maradt a meccs, még azt követően is, hogy szinte lekopíroztuk a korábbi hazaadási hibát, s így bekaptuk a második gólunkat is.
A csoportkör után az 5. helyért küzdhetett meg a csapat, méghozzá Szigetszentmárton együttesével, amely szintén harmadik lett a maga csoportjában (nálunk ugyebár negyedik helyezett nem volt, amott Tököl második csapata végzett az utolsó helyen, s lett így összesítésben hetedik). Nagyon szerettük volna ezt a győzelmet, igyekezett is mindenki, sőt helyzeteink, létszámfölényes szituációink is adódtak az ellenfél kapuja előtt, de gólt valahogy nem sikerült szerezni. Ebben nagyban közrejátszott az a körülmény, hogy a parkett végig rettenetesen csúszott, valósággal korcsolyáztak rajta néha a játékosok (amin az sem segített, amikor ragasztószalaggal tekerték át a cipők orrát), s úgy tűnik, a többi csapat ehhez a szituációhoz jobban tudott alkalmazkodni. A védelem viszont ezúttal jól teljesített, így 0:0-ás döntetlen volt az állás a 20 perces meccs lefújásakor. A büntetőkhöz sokan jelentkeztek, végül Barnabás, Ricsi és Kevin lett a három kiválasztott. Sajnos előbbi két játékos, bár viszonylag erős lövést eresztett meg, s a kaput is eltalálta, nem helyezte eléggé a büntetőt, így a nagytermetű kapus hárítani tudott. Miután a mártoniak belőtték a heteseiket, a harmadik körre már nem került sor: csapatunk így a 6. helyet szerezte meg a tornán.
A 3. helyért vívott gólzáporos találkozón a Kispest 8:5-re verte a Csepelt, a döntőben pedig - színvonalas és fordulatos összecsapáson - a mezőnyből minden tekintetben kimagasló, s a gólkirályt is adó Budaörs 5:3-ra győzött a Tököl-1 ellen.
A mi srácaink - főleg a kihagyott büntetők után - lógó orral hagyták el a pályát, ám az eredményhirdetésre valamelyest már felengedett a hangulat. Összességében elmondható, hogy bár javarészt idősebbekből álló mezőnyben, de mindenképpen tudása alatt játszott a csapat, ami azonban nem kis részben az irreális körülményeket teremtő, s eleddig sohasem próbált parkettás pályának is betudható. Akárhogy is, ennél az évadnál jövőre csak jobb jöhet, s biztosak vagyunk benne: jön is. Boldog, s a szó szoros értelmében eredményekben gazdag 2008-at kívánunk mindenkinek - csapatnak és szurkolótábornak egyaránt. Hajrá SZTK!
>>Képriport (19 fotó)

1. Decathlon Teremtorna
Tököl, 2007. 12. 21., Tököl

A csapat:

Acsai Mihály; Herke Dániel
Ladányi Bence; Dávid Richárd; Bodnár Szilárd, Leidl Péter
Czeglédy Levente; Acsai Kevin; Szuroczky Krisztián
Haász Valter; Zsubori Barnabás

Rojik Téli Kupa 2007

Csapatunk meghívást kapott a Rojik Téli Kupa 2007 elnevezésű félpályás tornára, amelyen végül is öt együttes vállalta a megmérettetést. Az idei bajnoki szezon lezárultával örömmel tettünk eleget a felkérésnek, hiszen a szülői/szurkolói gárda is kíváncsian várta, hogy saját korosztályukban, s immár a nagypályán edződve, vajon képesek lesznek-e a srácok bizonyítani.
Felhős, borongós időben érkezett meg december 8-án, szombaton reggel a 12 fős keret, s a hasonló létszámú szurkolótábor a pestszentlőrinci Rojik-stadionba. Szerencsére az eső addigra elállt, s az időjárás végig kegyeibe fogadta a csapatokat: hűvös volt ugyan, de a műfüves nagypályát kettéosztó két játéktéren kifogástalan körülmények között folyhattak a 7+1 fős mérkőzések.
A rövid megnyitót követően elkezdődött az első két találkozó; a mieink egyelőre a pálya széléről figyelhették az eseményeket; például a korábbi kéthetenkénti tornákról jól ismert, fehér mezben játszó Rojik csapatát, amint nagy fölénnyel nyeri első meccsét az RSC gárdája ellen. A kétszer 20 perces találkozó második félideje alatt már az intenzív bemelegítésünk is lezajlott, így a csapat kellően felpörögve léphetett pályára, éppen a hazaiak ellen. Talán jobban örültünk volna, ha egy gyengébbnek tűnő csapattal kezdhetünk, de végül is az egyik legutolsó emlékünk kellemes volt a Rojik ellen: a tavalyi szigetszentmiklósi Mikulás-kupán szintén velük kezdtünk, s akkor Barnabás góljával 1:0-ra sikerült meglepnünk őket. És a focitörténelem egy ideig megismételni látszott önmagát! A fiúk gyorsan elkapták a fonalat, s már az első percektől mi diktáltuk a tempót; a védelem remekül zárt, a kapuban Misi - egyetlen vendégként -, amikor kellett, magabiztosan avatkozott közbe, a középpálya pedig sorra indította a támadásokat. Az ellenfelet láthatólag meglepte ez az érett játék, az előző meccsükön látott magabiztosság gyorsan elpárolgott, különösen, amikor Kevin pazar passza után Barnabás került helyzetbe, aki látványos mozdulattal átjátszotta a kapust, majd pillanatnyi tétovázás után (a lelátón fagyoskodók ereiben megfagyott a vér) az üres kapuba gurított! A gól után megnyugodtunk (pályán és lelátón egyaránt), s továbbra is uraltuk a játékot: a védők sem vágták ki, hanem megjátszották a labdákat, a középpályán és a széleken bátran vállalkoztunk cselekre és elfutásokra, s újabb helyzeteket dolgoztunk ki, ám a félidőre maradt az 1:0 ide. A kétperces szünet után a hazaiak megpróbálták összeszedni magukat, néhányszor eljutottak a kapuig, de komoly gólhelyzetük jó ideig nem adódott. Sajnos mi sem tudtuk bepréselni a második találatot (amely nyilvánvalóan eldöntötte volna a mérkőzést), s néhány necces helyzetben a független játékvezetés is elkélt volna, mindenesetre a Rojik próbálkozásai egy idő után sikerre vezettek, így 1:1 lett a végeredmény, ami remek kezdésként értékelhető.
Nem sok idő jutott pihenésre, hiszen következett a sárgászöld-trikós RSC elleni meccs; az ellenfél játékosaiban érezhetően benne volt még az iménti zakó, így meglehetősen bátortalanul kezdtek, mi viszont épp ellenkezőleg, önbizalommal telten futottunk ki a pályára. Levi, elképesztő mezőnymunkával, rengeteg labdát szerzett, Robi és Ricsi a védelem tengelyéből többször is felfutottak segíteni a támadásokat, s Bence és Peti is robotoltak hátul keményen. A karmester szerepét mindazonáltal ismét Kevin vállalta, például a jó formában játszó Valtert, Dinit vagy Szurit indítva, de többször maga is megpróbált betörni a védők mögé. A csatárok sokat mozogtak, s így megjátszhatóak voltak; így adódhatott, hogy a bal oldalon játszó Barnabás a védők mögé kerülve (a szabályok értelmében les nem volt a meccseken) behúzódott középre, amit Kevin észrevett, s ismét remek passzal indította társát, aki ezúttal nem tétovázott, hanem lendületből átvéve a labdát a kifutó kapus mellett kilőtte a bal hosszú sarkot! Fölényünk a második félidőben nyomasztóvá vált, szinte csak az ellenfél térfelén pattogott a labda. Kis szerencsével három-négy gólt is szerezhettünk volna, a győzelem azonban (1:0) így is meglett.
A harmadik mérkőzést a legmeggyőzőbben mozgó, technikailag láthatólag remekül képzett, kék szerelésben játszó RTK csapata ellen vívtuk. Számunkra ismét álomszerűen kezdődött a találkozó: az első percekben magabiztosan adogató kékektől sikerült megszerezni a labdát, amelyre Kevin csapott le, s jobb oldalról, a védők között és a kapus mellett, nagy erővel talált a hálóba! Sajnos az RTK játékosai időben felocsúdtak, s még az első félidőben egyenlítettek. A második játékrészben némiképp elbizonytalanodott a védelmünk; néhány esetben nem sikerült időben tisztázni, vagy épp a felszabadítás középre tartott, az ellenfél csatáraihoz. Az RTK többször is gólhelyzetbe került; néhányszor a kapusnak (a torna során Misi és Dani általában félidőnként váltották egymást; mindketten remek formában védtek) sikerült bravúrral menteni, ám végül két újabb gólt így sem úsztunk meg; 1:3 lett a végeredmény.
Következhetett az utolsó meccs, a kávészínű dresszben felálló BVSC ellen; nem számoltunk utána, de sejtettük, hogy egy jó eredménnyel még felkerülhetünk a dobogóra. A kezdés itt sajnos nem túl jól sikerült; bár némi mezőnyfölényt alakítottunk ki, egy kontrából mi kaptunk gólt. Szerencsére ez nem az a kupa volt, ahol bármilyen fordulatnál összeomlott volna a csapat; a gól után tovább erőltettük a támadásokat, aminek meg is lett az eredménye. A sokat dolgozó Kevin egy már-már vesztettnek látszó szituációban, a szögletzászló közelében, erőszakosan labdát szerzett, s a védőktől szorongatva is középre tudott gurítani. A kapus nem tudott kilépni a labdára, amely a középső védőn is túljutott, így a támadással együtt mozgó, s időközben középre behúzódó Barnabás becsúszva megszerezhette egyenlítő találatunkat, egyúttal harmadik gólját a tornán. A meccs hátralévő részében voltak még meleg pillanatok, de a kapusok kiválóan helytálltak, s egyáltalán, mindenki odatette magát, így a BVSC nem tudott több gólt rúgni: 1:1 lett a végeredmény.
Csapatunk tehát egy győzelemmel, két döntetlennel és egy vereséggel zárta a tornát, ami bronzéremhez volt elég. S ami a legfontosabb: a 160 (!) percnyi játékidő jelentős részében lelkesen, szervezetten, jól focizva értük el ezt az eredményt; ebből kellene minél többet átmenteni a tavaszi idényre. Bravó srácok! Hajrá SZTK!

>>Képriport (46 fotó)

Edzői beszámoló

Rojik Téli Kupa 2007
Pestszentlőrinc, 2007. 12. 8.

A csapat:
Acsai Mihály; Herke Dániel
Ladányi Bence; Märtz Róbert; Dávid Richárd; Leidl Péter
Bombosz Dimosztenisz; Czeglédy Levente; Szuroczky Krisztián
Haász Valter; Acsai Kevin; Zsubori Barnabás

Minden szempontból hasznos volt a hétvégi torna. Egyrészt játszottak egy jót (nem is keveset), másrészt pedig fény derült arra is, hogy mit is tudnak a srácok valójában, amikor hasonló korabeli csapatokkal mérkőznek meg. Úgy gondolom, kihozták magukból a maximumot, és ha hagynak egy kicsit több szünetet a mérkőzések között, szerintem nem lett volna ellenfelünk! A többi edző is csak dicsérte a csapatot. Mindenki játékával elégedett vagyok, azonban Misit a bravúrjaiért, Barnát pedig a három gólja miatt kiemelném.

Pandur Tamás, edző

Örkény, 2007. 12. 1.

Győzelemhez öltözve, forró teáktól és lelkesedéstől fűtötten érkezett meg a szurkolói konvoj szombat délelőtt az örkényi focipályához. Az előrejelzésekkel ellentétben a hó nem szállingózott, s az ellenfél is alig: háromnegyed órával a kezdés előtt még csak kilencen voltak. Később aztán a Nap is kisütött, s a helyi keret is feltöltődött. A havas szélű, de amúgy viszonylag jó állapotú - szokatlanul keskeny, ám annál hosszabb - füves pályán az intenzív bemelegítés és az igazolások ellenőrzése után, verőfényes időben kezdődhetett meg az idei évad utolsó bajnoki találkozója, amely a legelső, ám akkor az ellenfélnél mutatkozó létszámhiány miatt elmaradt meccset hivatott pótolni.
Úgy tűnik, a hiányt azóta sikerült pótolni, sőt: az örkényi csapat egyáltalán nem keltett olyan benyomást, mint amelyik eddig hét tucat gólt szedett össze, s így méltán áll nulla ponttal a tabella végén. Az első percekben mezőfölényben játszottunk, a védelem és a középpálya egyaránt keményen dolgozott, ám a széleken indított támadásainkat a jól megtermett hazai védőknek sikerült hárítaniuk. Ahogyan az már ilyenkor lenni szokott, egy kontrából mi kaptunk gólt: egy jobb oldali beívelés után az ellenfél csatára fejjel vette be a kapunkat.
Szerencsére a csapatot nem törte össze a váratlan és kellemetlen fordulat; ismét mi támadtunk többet, s több ízben szögletig és a tizenhatoson belülre is eljutottunk, de a próbálkozásokat rendre kivágták valahogy a védők. Az egyik ilyen próbálkozás során az egyik hátvéd - kapust idéző mozdulattal - egy pillanatra két kézzel megfogta a kapura tartó lövést; a bíró határozottan mutatott a tizenegyes pontra. A „történelmi” büntetőhöz Kevin állt oda, s jól helyezett, lapos, ám nem túlságosan erős lövést küldött a jobb oldalra. A kapus érezte a sarkot, el is vetődött, de nem ért oda idejében: sikerült egyenlíteni! Ezzel a csapat megszerezte első olyan gólját, amelyet nem vendégjátékosnak köszönhetünk.
A félidő hátralévő részében változatos volt a játék, az örkényi támadóknak néhány esetben sikerült a védőink mögé kerülniük, de Erik ezúttal is remekül együtt élt a játékkal, s határozott kifutásaival sorra tisztázott, illetve egyszer, amikor már rajta is túljutottak, a „meglepődött” csatár az oldalhálóba lőtte a labdát. A második félidőben ugyanez a küzdelmes, fordulatos, s mindkét oldalon meglehetősen sok hibával tarkított játék folytatódott. Az első negyedóra egyértelműen a miénk volt, beszorítottuk az ellenfelet. Elsősorban a jobb oldalon, Kevin és Valter révén, több támadást is vezettünk, de eredménytelenül. A legtöbb veszélyt talán a tizenhatos jobb sarkánál kapott két szabadrúgás jelenthette volna, de a védők mindkétszer tisztáztak, illetve egy kiugratás nyomán Valter egészen a kapuig roboghatott, ám a büntetőterületen belülről leadott, középre tartó lövését a kapus megfogta.
Később a hazaiak is kidolgoztak néhány helyzetet, de gólt nem tudtak szerezni. A mi részünkről volt még négy szituáció, amikor ígéretes kiugratással lódulhattak volna meg a csatáraink - két-két alkalommal Barnabás, illetve Valter elé került a labda, s a védők már jócskán lépéshátrányban voltak -, ám a bíró minden esetben lest ítélt. Ezek közül, amennyire a lelátóról meg lehetett ítélni, egy biztosan nem volt az, s egy másik helyzet is legalább „véleményesnek” volt mondható. De összességében valószínűleg nem ezeken múlt a dolog: átütő akciót, teljesen végigvitt, ziccerig kijátszott támadást sajnos nem nagyon tudtunk vezetni. Így végül is az 1:1-es döntetlen - amellyel mindkét csapat megszerezte első „igazi” pontját (nekünk úgy volt eddig három pontunk, hogy éppen Örkény nem jelent meg az otthoni meccs kiírt időpontjában a pályán) - igazságosnak mondható.
A győzelem persze szebb lett volna, de hát végül is minden pontnak örülni kell. Talán az a legcélszerűbb, ha ezt a túlkoros mezőnyben végigjátszott évadot egyfajta alapozásnak, a nagypályás játékra való éles felkészülési időszaknak tekintjük, bízva abban, hogy tavasszal most már beindulnak a sikerek is. Hajrá srácok, hajrá SZTK!

>>Képriport (34 fotó)

Edzői beszámoló

Örkény-SZTK 1: 1
Örkény, 2007. 12. 1.

Kezdőcsapat:
Hoffmann (7)
Ladányi (6), Märtz (5), Dávid (5), Leidl (6)
Kovács (5), Bombosz (5), Czeglédy (6)
Haász (6), Acsai (7), Zsubori (5)

Cserék: Kőrösi (-), Szamocseta (-)
Gólszerző: Acsai (11-esből)
Jók: Hoffmann, Acsai, Haász

Összességében nem vagyok elégedett a csapattal, még akkor sem, ha megszereztük első „igazi” pontunkat. Kevés volt a futás, és a hozzáállásuk sem volt megfelelő. Ennél sokkal többre képesek, és ha egy „Maglód szintű” játékot produkálunk, akkor több góllal nyerhettünk volna. Nagyon hullámzó volt a teljesítményünk, voltak jobb és rosszabb szakaszaink, amikor eldönthettük volna a mérkőzést, de ugyanígy ki is kaphattunk volna. A látottak alapján elmondható, hogy igazságos eredmény született.

Pandur Tamás, edző