Csepeli edzőmeccs, 2008. 02. 16.

Nem nagyon fordult eddig elő, hogy a csapat az utolsó 20 percre támadjon fel, s mutasson jó játékot; ha valami, akkor ez feltétlenül pozitívuma volt a február 16-i Csepel elleni edzőmérkőzésnek. A találkozóra amúgy - bízvást mondhatjuk - katasztrofális körülmények között került sor: sarkvidéki klíma, viharos erejű jeges szél, s valóságos porviharok várták a játékosokat szombat „hajnalban” az egyik csepeli edzőpályán. Az elején nagy nyomás alá került a kapunk, s bár hősiesen védekeztünk, viszonylag gyorsan bekaptunk két elkerülhetőnek tűnő gólt. A szépítő találatunk is meglehetősen érdekes körülmények között született. Az ellenfél tizenhatosának előterében nálunk volt a labda, amikor egy ütközésnél földre került játékos miatt a bíró megállította a játékot. Az ezt követő játékvezetői labdához a csepeliek nem álltak oda, sőt, még akkor sem reagáltak, amikor Kevin kiugratta Szilárdot, aki először maga is mintha meglepődött volna a lehetőségtől, de aztán a kapus mellett a hálóba lőtt.
A második félidőre egy sokkal harcosabb felfogásban futott ki a némiképp elgémberedett csapat, agresszíven letámadtunk, ám részben védelmi hibákat követően mégis mi kaptunk három gyors gólt. Máskor ilyenkor már nem volt kérdés, hogy elszállt a meccs, ám ezen a találkozón a fiúk mintha ekkor kezdtek volna el igazán focizni. Elsősorban Levi, Darabos Balázs és Kevin révén rendre megszereztük a labdákat hátul, illetve a középpályán, s ezekből akciókat is tudtunk indítani. Valter, Szuri és Dimi többször is elfutott a széleken, de a csepeliek magas és éretten futballozó hátvédje általában beérte őket. Nem így Barnabást (akit egyszer már pihenni küldtek, ám egy sérülés miatt vissza kellett térnie): egy középpályás labdaszerzés után megiramodott a jobb oldalon a kapu felé, a védőktől szorongatva is megtartotta a labdát, majd mintegy tizennégy méterről okosan kilőtte a hosszú sarkot. A szépítő találat újabb energiákat szabadított fel, tovább támadtunk, s az utolsó negyedórában egyértelműen uraltuk a játékot. Néhány perccel a vége előtt ismét Barnabás elé került egy felpattanó labda, aki a tizenhatos sarkáról kapásból ívelt bombagólt lőtt a hosszú felső sarokba. Sajnos ezután lejárt az idő, pedig a játék képe alapján úgy tűnt, ha még kapunk tíz percet, akár ki is egyenlíthettünk volna. Ez mindenképpen olyan momentum, amire a jövőben lehet építeni, így az 5:3-as vereség ellenére a szurkolók és a játékosok is jó szívvel - s lefagyott végtagokkal - hagyhatták el a pályát.

Budaörsi teremtorna, 2008. 02. 10.

Volt egy lélektani pillanat, amikor ha jól jövünk ki a szituációból, nyerésre álltunk volna a budaörsi teremtornán: Barnabás vezette a labdát, már a hatoson belül, majd a rátámadó védő mellett okosan az üresen álló Kevinnek passzolt. Ha ezt a támadást sikerül góllal befejezni, akkor az azt jelentette volna, hogy az utolsó meccsünk második 15 percében fordítani tudunk a házigazdák ellen, s ez olyan erőt adhatott volna, hogy - talán megúszva újabb kapott gól nélkül - összességében 7 ponttal elvihettük volna a győztesnek járó serleget. Sajnos azonban Kevin egyébként jól eltalált lövését a kapus hárítani tudta. A következő, záró találkozón, 20 percen át már csak reménykedni tudtunk abban, hogy azonos pontszámmal, de jobb gólkülönbséggel még másodikok lehetünk, ám a 21. percben ez a lehetőség is semmivé foszlott. Így a négycsapatos, kiváló minőségű, műanyag borítású pályán, hatalmas és kissé túlfűtött tornateremben, 4+1 fős, korunkbeli együttesek között zajló kupán (pontegyenlőséggel, rosszabb gólkülönbséggel) a harmadik helyért járó díjat kaptuk meg, amiben persze nincsen semmi szégyenkeznivaló.
Ami a meccseket illeti, küzdeni akarással és jó egyéni teljesítményekkel sikerült gólokat és pontokat szereznünk, ezúttal komolyabb hibák, kihagyások sem voltak, sőt erővel is bírtuk, de csapatként igazából még nem muzsikáltunk jól, így a harmadik hely összességében reális eredménynek tekinthető. Ám ettől még, mint már annyiszor, most is csak hajszálon múlott, hogy nem lett fényesebb az a serleg.
Az első találkozó után látszott, hogy a Diósdiak nemigen szólhatnak bele a dobogós helyekért folyó küzdelembe: 9:0-ra kikaptak a remekül mozgó házigazdáktól, a budaörsi Liver csapatától. Mi a Budakeszi gárda ellen kezdtünk, nagy nyomás alá helyezve a kapujukat, de a gól sokáig nem jött össze. Aztán, az első félidő vége felé az ellenfél trénere teljes sort cserélt, s érezni lehetett, hogy ennél a felállásnál van keresnivalónk. Az egyik támadásnál Dimi csapott le egy labdára, s némi kavarodás után betalált. Egy perccel később a végig lelkesen és kiválóan védő Dani egy bivalyerős felszabadító rúgással, a saját hatosán belülről (!) védhetetlen bombagól lőtt; a kicsit kint álló kapus még beleérni sem tudott a labdába. A második félidőben a Robi, Szilárd, illetve Darabos Balázs alkotta védelem sokáig eredményesen harcolt, s Levi és Kevin irányításával újabb helyzeteink is adódtak (például Barnabás előtt), de az ellenfél kapusa kiváló teljesítményt nyújtott. Ezzel együtt, már-már reménykedni kezdtünk, hogy zsebünkben a 3 pont, amikor a visszaállt budakeszi kezdősor ismét felpörgette a játékot, s előbb egy bravúros egyéni megoldással, majd a védelmünk bizonytalankodását kihasználva kiegyenlítettek; 2:2 maradt a vége, s be kellett érnünk 1 ponttal.
Rögtön ez után következett a Diósd elleni meccsünk, ahol hoztuk a kötelezőt. Bár az első percekben számtalan helyzetünk közül egy sem ment be, egy középre adás után Kevin zseniális perdítésével megtört a jég. Ezt követően Dimosz másodszor is betalált, majd Levi lőtte ki messziről a hosszú sarkot. Amikor Barnabás egy védelmi hibát követően letámadott, s magabiztosan a hálóba lőtt, már látszott, hogy nem lehet gond, végül Valter önzetlen gólpasszát Szuri értékesítette, beállítva az 5:0-ás végeredményt.
Számunkra is izgalmas mérkőzés következett a Liver és Budakeszi között, ahol egy döntetlen lett volna az ideális, amire meg is volt az esély: a meglepően erősen kezdő vendégek 2:0-ra elhúztak, majd a házigazdáknak sikerült egyenlíteniük, ám végül meg is fordították, s 5:3-ra hozták a meccset. Mivel a Budakeszi-Diósd összecsapás végkimenetele aligha volt kérdéses, az első hely sorsát az SZTK-Liver találkozó döntötte el. Viszonylag gyorsan bekaptuk az első gólt, de a csapat nem omlott össze, tovább erőltettük az agresszív védekezést és a támadásokat. Olyannyira, hogy Valter egyedül is megindult a félpályáról, két védőt is átjátszott, majd hat-hét méterről bombagólt lőtt: egyenlítettünk! Az első félidőben sikerült is ezt az állást tartani, így a szünetben minden nyitott volt még. Ezt követően jött az az ominózus pillanat, amikor fordíthattunk volna, de sajnos nem sikerült. Ahogyan az ilyenkor lenni szokott, ez felhozta az ellenfelet, s két gyors gólt is kaptunk, majd egy negyediket is. A meccs, s ezzel az aranyérem elúszott, ami érezhető csalódással töltötte el a játékosokat. Kevinnél egy súlyosabb szabálytalanság is becsúszott, mire a szervezők által delegált - mindvégig nagyvonalúan, elegánsan és pártatlanul bíráskodó - játékvezető bölcsen lefújta a meccset, két-három perccel a rendes játékidő lejárta előtt. Az utolsó találkozón még egy darabig bízhattunk egy gólarányos második helyben, de Budakeszi 12:1-re lerohanta Diósdot, így maradt a bronz. Ami nem rossz, de reméljük, lesz ez még fényesebb is.

A csapat:
Herke Dani
Märtz Robi, Bodnár Szilárd, Darabos Balázs
Szuroczky Krisztián, Czeglédy Levente, Acsai Kevin
Haász Valter, Zsubori Barnabás, Bombosz Dimosztenisz

>>Képriport (25 fotó)

Edzőmeccsek, 2008. 02. 2-3.

A téli felkészülés jegyében az első februári hétvégén két koradélelőtti edzőmeccset is játszott csapatunk az SZTK műfüves stadionjában. Ahogy mondani szokás, az ilyen mérkőzéseknél nem az eredmény számít, úgyhogy a végeredményeket talán ezúttal ne is firtassuk. (Nem mi győztünk...) Ezzel együtt, mindkét találkozóban voltak biztató momentumok. Az egyik nagy mumus, Dunaharaszti ellen például 30 percen át kimondottan jól tartottuk magunkat. Támadásokat vezettünk, gólhelyzeteket alakítottunk ki, sőt, ami kifejezetten üdvözlendő, az első bekapott gól után egyenlíteni is tudtunk: a mindkét meccsen remek formában játszó Kevin a középpályán szerzett labdát, elhúzott védői mellett, majd egy testcsellel tisztára játszotta magát, s gyönyörű passzal ugratta ki a leshatáron helyezkedő Barnabást, aki a kapus mellett higgadtan a jobb alsó sarokba lőtt. Ekkor még abszolút kétesélyesnek tűnt a mérkőzés, ám néhány bosszantó védelmi bizonytalanság után, meg az önmagunk által diktált tempótól kissé elfáradva, az esélyek elszálltak. A másnapi, Tököl elleni mérkőzés végkimeneteléhez a fáradtság szintén erősen hozzájárulhatott: a két egymást követő megmérettetés egyelőre túl megterhelőnek bizonyult a srácok számára. Itt körülbelül már csak 20-25 percig tartott a lendület, addig viszont nekünk állt a zászló. Aztán megint megszaporodtak a hibák, a végén meg már mindegy volt. Gólt ezúttal nem siketült szerezni, bár néhány helyzet azért így is összejött. Jó megmozdulásai, szép megoldásai szinte mindenkinek akadtak, s küzdeni akarásból sem volt hiány; a két mérkőzésen együtt mutatott teljesítmény alapján - a már említett két játékos mellett - a félig betegen is rengeteget vállaló Levit, a harcosságával és labdaszerzéseivel kitűnő Szilárdot, a védelemben legtöbbször jól helyezkedő, sokat futó Darabos Balázst, illetve a széleken sokat próbálkozó Valtert és Szurit lehetne kiemelni.

>>Kériport a két edzőmeccsről (29 fotó)