Csepeli edzőmeccs, 2008. 02. 16.

Nem nagyon fordult eddig elő, hogy a csapat az utolsó 20 percre támadjon fel, s mutasson jó játékot; ha valami, akkor ez feltétlenül pozitívuma volt a február 16-i Csepel elleni edzőmérkőzésnek. A találkozóra amúgy - bízvást mondhatjuk - katasztrofális körülmények között került sor: sarkvidéki klíma, viharos erejű jeges szél, s valóságos porviharok várták a játékosokat szombat „hajnalban” az egyik csepeli edzőpályán. Az elején nagy nyomás alá került a kapunk, s bár hősiesen védekeztünk, viszonylag gyorsan bekaptunk két elkerülhetőnek tűnő gólt. A szépítő találatunk is meglehetősen érdekes körülmények között született. Az ellenfél tizenhatosának előterében nálunk volt a labda, amikor egy ütközésnél földre került játékos miatt a bíró megállította a játékot. Az ezt követő játékvezetői labdához a csepeliek nem álltak oda, sőt, még akkor sem reagáltak, amikor Kevin kiugratta Szilárdot, aki először maga is mintha meglepődött volna a lehetőségtől, de aztán a kapus mellett a hálóba lőtt.
A második félidőre egy sokkal harcosabb felfogásban futott ki a némiképp elgémberedett csapat, agresszíven letámadtunk, ám részben védelmi hibákat követően mégis mi kaptunk három gyors gólt. Máskor ilyenkor már nem volt kérdés, hogy elszállt a meccs, ám ezen a találkozón a fiúk mintha ekkor kezdtek volna el igazán focizni. Elsősorban Levi, Darabos Balázs és Kevin révén rendre megszereztük a labdákat hátul, illetve a középpályán, s ezekből akciókat is tudtunk indítani. Valter, Szuri és Dimi többször is elfutott a széleken, de a csepeliek magas és éretten futballozó hátvédje általában beérte őket. Nem így Barnabást (akit egyszer már pihenni küldtek, ám egy sérülés miatt vissza kellett térnie): egy középpályás labdaszerzés után megiramodott a jobb oldalon a kapu felé, a védőktől szorongatva is megtartotta a labdát, majd mintegy tizennégy méterről okosan kilőtte a hosszú sarkot. A szépítő találat újabb energiákat szabadított fel, tovább támadtunk, s az utolsó negyedórában egyértelműen uraltuk a játékot. Néhány perccel a vége előtt ismét Barnabás elé került egy felpattanó labda, aki a tizenhatos sarkáról kapásból ívelt bombagólt lőtt a hosszú felső sarokba. Sajnos ezután lejárt az idő, pedig a játék képe alapján úgy tűnt, ha még kapunk tíz percet, akár ki is egyenlíthettünk volna. Ez mindenképpen olyan momentum, amire a jövőben lehet építeni, így az 5:3-as vereség ellenére a szurkolók és a játékosok is jó szívvel - s lefagyott végtagokkal - hagyhatták el a pályát.