SZTK-pálya, 2008. 08. 28.

Nem az eredmény számít – szokták mondani az idény eleji edzőmeccsekre, amilyen a mi augusztus végi, Csepel elleni találkozónk is volt. Ezúttal ez már csak azért is indokolt, mert egy meglehetősen átalakult, még összeszokóban lévő együttesről van szó. Az átalakulás mértéke igazából még nem is ismert, hiszen a nyár végi hiányzások miatt a Tomi vezette edzéseken csak a legutóbbi időben mutatkozott tíz fölötti létszám, jóllehet az SZTK-nál lezajlott utánpótlásvezető-váltás nyomán az eddig feljebb játszó 1996-osok visszajöttek a mi keretünkhöz. Ez utóbbi fejlemény mindenképpen bizakodással töltheti el a szurkolókat az őszi szezon előtt, hiszen érdemben megerősödhet a csapat, aminek a jelei már ezen az edzőmeccsen is megmutatkoztak. Egyrészt visszatért a kapuba – s remekül is védett – Misi, ami roppant megnyugtatóan hathat a hátsó alakzatra, sőt még az eddigi elsőszámú kapust is motiválhatja: Dani a háromszor 30 perces találkozón egy harmadot védett, s több bravúrt is bemutatott. A másik nagy nyereség Bálint keretbe kerülése. Egyrészt, végre van egy játékosunk, aki az ötösről stabilan messzire és erősen ki tudja rúgni a labdát (tavasszal számos gólt kaptunk amiatt, mert nem volt ilyen emberünk, s egy-egy kirúgás néha gólpasszal ért fel). Másrészt Bálint erőszakossága, határozottsága a védelemben, labdaszerző, cselező és passzoló képessége a középpályán, bombaerős szabadrúgásai, ötösig szálló szögletei, valamint gyorsasága és robbanékonysága pedig a támadásoknál segíthet majd a pontszerzésben. Ezen a meccsen – ahol egyértelműen a hazai mezőny legjobbja volt – mindhárom poszton jó teljesítményt nyújtott, sőt két gólt is szerzett. Az egyiknél, még a saját térfelünkön helyezkedve, Valtertől kapott egy tökéletes kiugratást, kétszer-háromszor megtolta a labdát, s maga mögött hagyva az amúgy gyors és jóval magasabb védőket, a tizenhatos magasságából okosan kilőtte a kapus mellett a hosszú sarkot. A másik gólnál Barnabás szerzett labdát a bal oldalon, majd egy csel után önzetlenül Bálint elé emelt, aki a tizenhatoson belülről ezúttal sem hibázott.
A visszatérők közül Szilágyi Gabit ugyancsak megbízható teljesítményt nyújtott a védelemben, s ha egy kicsit erőteljesebbé és magabiztosabbá válik, stabil pont lehet hátul. Szintén kiemelést érdemel egyik új, az egyesületi focit is csak most kezdő – s a jelek szerint egyetlen 1995-ös születésű – játékosunk, Hori, aki termetével és robbanékonyságával emelkedik ki a mezőnyből. Több mint biztató volt, ahogy balhátvédként, illetve középpályásként rendre felment a támadásokkal, sikerrel lefutva a csepeliek védelmének teljes jobb oldalát. Talán őt is meglepte, hogy ezzel többször is helyzetbe került, ahonnan lőhetett vagy passzolhatott volna; az, hogy ez nem mindig sikerült, nyilvánvalóan a tapasztalatlansága számlájára írható; igaz, az egyik gól még így is az ő nevéhez fűződik. Ha egy kicsit bátrabban, pontosabban játszik, s gyorsabban, ügyesebben passzol majd, egyértelmű erőssége lehet a gárdának.
A „régi motorosok” közül Bence hozta a szokásos fáradhatatlan, hajtós produkcióját; Ricsi a védelem tengelyében többnyire eredményesen rombolt, sőt néhány felfutásra is telt az erejéből. Barnabáson meglátszott, hogy csak az utóbbi napokban tudott bekapcsolódni az edzésekbe, erőnlétben még van hová fejlődnie – ez amúgy a csapat nagy részéről elmondható –, ám volt másfél gólpassza (az egyiket be is rúgták), s két további alkalommal ő maga is helyzetbe tudott kerülni, ám azok hajszál híján, de kimaradtak. Balázs és Dávid szintén sokat hajtottak – egy kis gyorsulás náluk sem ártana –, mint ahogy Szuri is becsülettel küzdött, de a nagyobb védők között (a Csepelnél a szurkolók elmondása szerint legalább fél tucat 1995-ös srác is játszott) ezúttal nem igazán tudott érvényesülni. Ákos viszonylag kevesebb lehetőséget kapott, de akkor odatette magát, s ez igaz „feljátszónkra”, Kevinre is: ő, a bevezetőben említett koncepcióváltás okán, a jövőben egy korosztállyal lejjebb folytatja; cselei, szervezőkészsége, zseniális meglátásai – amelyekből most is felvillantott párat – nagyon fognak hiányozni.
Valter kifejezetten jól mozgott: gólpasszt adott, sőt egy remek kiugratás után látványos átemelős gólt is lőtt. Ezt előbb les címén érvénytelenítették, utána viszont mintha mégis beszámították volna – ennek megítélése egy kissé bizonytalan volt a meccsen, ám végül is a szurkolói konszenzus (megjegyzendő: a két maroknyi tábor végig sportszerűen buzdította az övéit) e gól, s a 4:4-es végeredmény mellett foglalt állást, úgyhogy tekintsük ezt hivatalosnak. De hát, mint tudjuk, az ilyen meccseken nem az eredmény a legfontosabb…
>>Képriport (14 fotó)