Van két jó hír, meg két rossz. Az egyik jó az, hogy az idei első őszi meccsen - a Törökbálinti Torna Club gyönyörű, hegybe vájt pályáján - több gólt lőttünk, mint az egész tavaszi idényben: hármat. A másik jó az, hogy 25 percig nem kaptunk egyet sem. A rossz hírek: utána viszont kaptunk vagy tizenkettőt (vagy tizenegyet, vagy tizenhármat – egy idő után már nehéz volt számolni; a hivatalos jegyzőkönyvbe végül tizenegy került be), és valószínűleg nem ez volt a legerősebb ellenfél a bajnokságban.
Az ellenfél láthatólag túlkoros irányítója, miután az elbizonytalanító félórányi gólmentesség után végre betalált, egyre inkább visszanyerte az önbizalmát, majd egy idő után vagy elindult a félpályáról maga, s lényegében akadálytalanul eljutott ez ötösig, ahonnan már nem volt nehéz dolga, vagy kiugratta valamelyik társát, s ő tette meg ugyanezt. Misi úgy kapott egy tízest, hogy még így is ő volt a csapat egyik legjobbja: több bravúrt is bemutatott, a góloknál pedig egyszerűen kiszolgáltatott helyzetben volt.
Pedig a félidőben, 3:0-ás hazai vezetésnél még nem volt veszve minden, sőt a második játékrészt mi kezdtük jobban: agresszív letámadással láthatólag megleptük az ellenfelet, majd Szuri kapott labdát a bal oldalon, beadását Barnabás még továbbtolta, Bálint pedig a hosszú sarokba emelt. Ha ezt az eredményt sikerült volna egy darabig tartani, talán magunkra találhattunk volna, de nem sikerült: lényegében a középkezdésből gólt kaptunk, majd gyorsan még kettőt, s ezzel el is ment a szekér. A srácok becsületére legyen mondva, hogy próbáltak küzdeni. Bálintnak egy büntetőt is sikerült kiharcolnia, amelyet higgadtan értékesített is, s volt egy veszélyes szabadrúgása, de ezzel együtt ő sem tudta hozni azt az erőteljes játékot, amit például a Csepel elleni edzőmeccsen. Roland az első félidőben szinte egyáltalán nem tudta megjátszani a rendre felé szálló kirúgásokat, ám a meccs vége felé végre felpörgött, s egyéni akció után egy gyönyörű átemelős gólt is szerzett. Ám mindez már csak a szépítésre volt elég, mert közben szinte számolatlanul kaptuk a gólokat.
Következik itthoni meccsen, ha minden igaz, Tura, amely csapatról semmit sem tudunk, de látatlanban kijelenthető: ha újabb három lőtt góllal ki is egyeznénk, játékban, erőnlétben, futásban, határozottságban, önbizalomban mindenképpen többre lesz szükség.
Törökbálint-SzTK 12:3
Törökbálint, 2008. szeptember 7.
Acsai (6)
Ladányi (5), Szilágyi (5), Darabos (4), Dávid(5)
Martz (5), Orosz (7), Haász (4), Golts (6)
Zsubori (4), Szuroczky (4)
Cserék:Tótok, Nabilek, Herke
Gólszerzők: Orosz (2), Golts
Jók: Orosz
Húsz percig (az első gólig) jól játszottunk. Még a 3:0-lal sem volt probléma, hiszen a második félidőt álomszerűen kezdtük. Sajnos középkezdés után egyből gólt kaptunk, és ekkor már a srácok is feladták. Futottunk az eredmény után és súlyos vereség lett a vége. Az eredmény az ellenfélben lévő három túlkoroson múlott csak.
Pandur Tamás, edző
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése