2009. június 7., vasárnap

Pünkösdi Kupa, 2009.05.31-06.01.

Zsubori Ervin tudósítása

Pünkösd Kupával búcsúztattuk az idei tavaszt, illetve köszöntöttük a nyarat a csepeli stadionban. Az U13-as korosztályban 7 csapatos mezőny jött össze. A felújított, jó minőségű füves edzőpályán zajló találkozók 1x30 percesek, illetve 2x15 percesek voltak, attól függően, hogy volt e partjelző is a bíró mellett. Az időjárás is igen változatosra sikeredett: a kánikulától a viharos esőig mindenből kijutott a csapatoknak és a szurkolótáboroknak. A sorsolás úgy hozta, hogy május 31-én, illetve június elsején is három-három mérkőzést játszottunk. Nézzük sorjában.

SzTK-Csepel 96FC
Hatalmas termetű játékosokkal teletűzdelve futott ki a pályára a vendéglátók U13-as csapata. Már az első percekben bebizonyosodott azonban, hogy a méret nem minden. Nagyon erős kezdést produkáltunk, Tótok Andris és Haász Valter középpályás aktivitásának is köszönhetően gyorsan mezőnyfölényt alakítottunk ki a meglehetősen lassan mozgó és kombináló hazaiak ellenében. Miközben mi több helyzetet is kidolgoztunk, a csepeliek szinte a felezővonalat sem tudták átlépni. Szuroczky Krisztián gyönyörű emelése még a felső lécen csattant, ám egy szögletet követően Gubacsi Zoli a 10. percben már betalált (1:0). Az ellenfél középkezdését azonnal letámadtuk, s Orosz Bálint már szöktette is Kovács Matyit, aki okosan Kanalas Istihez passzolt, hórihorgas csatárunk pedig gyönyörűen elcsavarta a védők mellett a labdát (2:0). Ezt követően a Csepel némileg magára talált, lövésig is eljutottak, majd egy szabadrúgást harcoltak ki a kapunk előtt. A 17 méterről elvégzett beívelésre jól érkezett a csatáruk, s szép mozdulattal a kapuba fejelt (2:1). Mindössze egy percig örülhettek azonban a szépítésnek, mert Bálint szenzációs ütemű kiugratása nyomán Matyi teljesen egyedül vezethette a hatalmas termetű, ám bizonytalanul helyezkedő kapusra a labdát, s miután higgadtan elhúzta mellette, közelről a kapuba gurított (3:1). A 16. percben, lényegében a következő támadásból ismét eredményesek voltunk: Matyi Zsubori Barnabás labdájával ezúttal a jobb szélen húzott el, majd szépen kilőtte a hosszú sarkot (4:1). Kicsit később Bálint 18 méteres szabadrúgását kézzel ütötték el a védők, ám a jogos büntetőt a „sértett” erőtlenül gurította a jobb sarok felé, így a kapus védeni tudott. Kanalas passza után még Barnabás eresztett meg egy szép kapáslövést a tizenhatosról, amely kicsit magasra sikeredett, majd ugyanő két bravúros szólót is bemutatott, ám a második után keresztbelőtt labdájára nem volt érkező. Egy kontránál Völler Ádám kapusbravúrt mutatott be, így több gól nem esett, maradt tehát a 4:1-es eredmény, egy remek, önbizalom növelő játék végén.
SzTK-STK Zemplén FS
Nagyon jó mozgású, s a kupa legaktívabb, hangosbeszélő készülékekkel is felszerelkezett szurkolótáborát maga mögött tudó sátoraljaújhelyi csapat ellen ott folytattuk, ahol a csepeliek ellen abbahagytuk: motivált, agresszív, koncentrált játékkal. A kiegyenlített első percek után is nyilvánvaló volt azonban, hogy itt egy lényegesen keményebb ellenfélről van szó. Az egyetlen gyenge pontjuknak a feltűnően apró termetű, hórihorgas csatárainknak nagyjából a köldökéig érő kapus tűnt (akinek viszont az előző meccsen egyszerűen nem kellett játékba avatkoznia, olyan masszív védelem állt előtte). Mindenesetre Herke Dani részéről már az elején bravúrra volt szükség, hogy elkerüljük a gólt. Mi is erőltettük a támadásokat, de valódi lövőhelyzetig egyszer sem sikerült eljutni: jellemzően már a középpályán, de legkésőbb a 25 méteres sávban rendre megszűrték a támadásainkat. A srácok is felismerték, hogy ebben a helyzetben az átlövés lehet az üdvözítő megoldás. Nagy Bence abszurd pozícióból, vagy 35 méterről vállalkozott erre; emelése átszállt a védők feje fölött, majd a tizenhatoson belül földet érve átpattant a kétségbeesetten nyújtózkodó apró hálóőr feje fölött is (1:0). Szerencsés gólunk alaposan felpaprikázta az újhelyieket (a szurkolóikról nem is beszélve), s hamarosan százszázalékos ziccerük is adódott, ám az ihletetten védő Dani a tisztán kapura törő csatár elől menteni tudott. Nem így egy védelmi hibát követő szituációban, amikor egy bosszantó potyagóllal egyenlítettek a zempléniek (1:1). Mi sem adtuk fel azonban a támadásokat, s noha ziccerig nem jutottunk el, egy buktatással megállított Kanalas-szóló arra elég volt, hogy 25 méterre a kaputól szabadrúgáshoz jussunk. Ez pedig, mint tudjuk, Orosz Bálint számára már bőven lövő távolságnak számít, főleg egy ilyen aprócska kapussal szemben, aki csak nézte, amint a mesteri ívelés behullik a hosszú sarokba (2:1). A meccs hátralévő részében nagy nyomás nehezedett a védelmünkre, de a középpályán Orosz és Martin egyaránt eredményesen dolgozott, Gubacsi Zoli tanári játéka pedig a középhátvéd posztján ezúttal garancia volt a győzelemre. Igaz, egyszer, utolsó emberként, csak buktatással tudta megállítani az akciót, de a szabadrúgást megúsztuk. Ez egy igazi kiküzdött győzelem volt, mindenki maximumot nyújtott.
SzTK-St. Valentin
Nagyon kevésen múlott a győzelem a torna osztrák résztvevőjével szemben is, hiszen félidőben még mi álltunk vezetésre. A védelemben Ladányi Bence, Szilágyi Gabi és Nabilek Dávid egyaránt jól teljesített, s egy szöglet után, a felhúzódó Horváth Ádám révén, gyorsan megszereztük a vezetést is (1:0). Ám kisvártatva egy ügyes kontrából a kifejezetten szépen játszó, s egy rendkívül jó felépítésű, villámgyors támadóval felálló vendégek kiegyenlítettek (1:1). Ez után a küzdelem dominált, kiugró csatárainkat rendre lesen állították meg. Egyszer azonban Matyinak mégis sikerült jó ütemben kilépnie, majd önzetlenül Kanalashoz passzolt; Isti szép mozdulattal átvette az átadást, tolt egyet a labdán, majd szépségdíjas mozdulattal elcsavarta a kapus mellett (2:1). A második félidő elején ezúttal az osztrákok éltek sikerrel a kiugratás fegyverével. A kapu felé lóduló csatár és a kifutó Dani versenyfutásának végeredménye sajnos nem lehetett kérdéses, a befejezés pedig nem okozhatott gondot (2:2). Mint utóbb kiderült, lényegében ezen a ponton ment el e tornagyőzelmünk: ha itt nyerni tudtunk volna, alighanem aranyéremmel jöhetünk haza, de a döntetlen is sokat jelenthetett volna a végelszámolásnál, sajnos azonban egy kavarodás után a Valentin ismét betalált, így elszenvedtük egyetlen vereségünket (2:3).
SzTK-Csepel Halászi FS
Az esővel induló, ám aztán fokozatosan szép időre váltó Pünkösd hétfő a legnehezebbnek ígérkező meccsel, Halászi ellen kezdődött. Itt egy győzelem esetén még mindig bőven lehetett volna számolgatni, hogy mi kell az aranyhoz. Az ellenfél játékerejét azonban jól jellemezte, hogy nyitómeccsükön le tudták győzni az osztrákokat. Tapogatózó, kiegyenlített játékot hoztak az első percek, kontrákkal próbálkoztunk, ám ezek általában lessel végződtek. A védelem azonban stabilan állt a lábán, Darabos Balázs és Szilágyi Gabi egyaránt jól szűrte meg a támadásokat, s Gubacsi Zoli is a tőle elvárható aktivitással küzdött. Fő erősségünk, a jó ütemű kiugratás ezúttal is meghozta gyümölcsét: ha emlékezetem nem csal, Orosz volt ismét a „tettes”, akinek tökéletes labdájával a 8. percben Kanalas gyorsíthatott fel; a védőknek pár lépés után esélyük sem volt, s végül a kapusnak sem, a szépen elcsavart lövéssel szemben (1:0). Szinte még tartott a gólöröm, amikor a Halászi jutott szabadrúgáshoz a tizenhatosunk bal sarkának magasságában. Sajnos a hosszú sarokra nem ügyelt senki (1:1). Néhány perccel később aztán ugyanez még egyszer lejátszódott: Dani ekkor is csak beleütni tudott a labdába, de hárítani nem (1:2). Fiaink azonban nem adták fel a küzdelmet, tovább támadtak. Barnabás lövése még elkerülte a kaput, ám Bálint menetrendszerű, 18 méteres szabadrúgását már nem tudták hárítani (2:2). A hátralévő időt pedig – a mezőny legjobbja, Gubacsi Zoli vezényletével – sikerrel kivédekeztük. Így bár a végső győzelemről lassan lemondhattunk, a helyezések szempontjából igen fontos döntetlen tudtunk begyűjteni.
SzTK-Csepel97 FC
Sima győzelemnek ígérkezett az egy korosztállyal lentebbről benevezett házigazdák elleni meccs; végül az is lett, de ezt az elején még korántsem lehetett biztosra venni. A lelkesen küzdő kicsik ellen nehezen vettük fel a ritmust, s bár gyorsan kialakítottuk a mezőnyfölényt, a helyzeteink sorra kimaradtak. Aztán a klasszikus kiugratás-kombináció hozott megint eredményt: Matyi higgadtan eltolta a kifutó kapus mellett a labdát, s a hálóba pöckölt (1:0). Következhetett volna tehát a felszabadult örömfoci, ám a csepeliek egyelőre másként gondolták. Az ügyes kontrák végén Völler Ádámnak is többször játékba kellett avatkoznia, nálunk pedig előbb Dávid Ricsi a kapufára emelt, Kanalas Isti fejesét pedig hárították. Csatárunk egy újabb hatalmas szóló után már a kapust is átjátszotta, ám nem kellően erős lövésébe egy visszafutó védő belevetődött. A szöglet után Szilágyi Gabi bombázott fölé, majd egy szokásosan jó szöktetés követően Matyi is túlságosan alányúlt a labdának. S ahogy az ilyenkor lenni szokott, következett a hidegzuhany: az amúgy szigetszentmiklósi Vas Konrád hatalmas szólót mutatott be, két védőnket is átjátszotta, s a harmadik is csak buktatással volt képes megállítani, méghozzá a tizenhatoson belül. A büntetőt a csepeliek magabiztosan értékesítették (1:1). Mielőtt azonban még a hazai szurkolók komoly elkezdhettek volna reménykedni abban, hogy épp ezen a meccsen születik meg a torna legnagyobb meglepetése, végre beindult nálunk a gólgyártás. Először egy távoli szabadrúgást ívelt be Bálint a védők mögé, amelyre Kanalas Isti csapott le, s ezúttal nem hibázott (2:1). A következő akció főszereplői is ők voltak: Orosz cselsorozat, majd passz Kanalashoz; a lövés ugyan kipattan, de Matyi begurítja (3:1). Kicsit később szöglet, a védők kifejelik, de pont Horváth Ádám elé, aki bepöccinti (4:1). Ez után Szuri helyzete kimarad; Barnabás első lövését hárítják, a második bombája pedig fölészáll, de Bálint ismételten zseniális emelése már védhetetlen (5:1). A vége tehát magabiztos győzelem lett, de a játék képét és az erőviszonyokat egy tízgólós siker pontosabban tükrözte volna.
SzTK-Újpesti Haladás
A mezőny másik fiatal csapata ellen vívtuk utolsó találkozónkat, ahol az előjelek alapján csak a gólarány lehetett kérdéses. Ez viszont nem volt mellékes szempont, miután az osztrákok döntetlent játszottak a sátoraljaújhelyiekkel. (Az utolsó pillanatokban szerzett góljukat, erősen vitatható módon, les címén nem adták meg; pedig ha a Valentin győz, mi is előrébb léptünk volna egy helyet a végelszámolásnál.) Ez a mérkőzés szintén kissé nyögvenyelősen indult. Matyi gyorsan két ziccert is kihagyott, az újpestiek pedig hősiesen védekeztek. Végül az első gólt mégis beerőszakoltuk: a jobb szélen Barnabás szépen passzolt Kanalashoz, aki nem hibázott (1:0). Ismét Kovács Matyi előtt adódott gólszerzési lehetőség, ám kihagyta ezt is, s Isti is elpuskázott egy esélyt. A következőt viszont már nem: megszelídítette az előrevágott labdát, majd egy felpörgetés után a hálóba fejelt (2:0). Tovább támadtunk, miközben az ellenfél a félpályát sem lépte át, s egy Kanalas-cselsorozat ismét gólt ért (3:0). Közben azonban hosszú percek teltek el sorra kihagyott helyzetekkel, miközben nekünk gólarányt kellett volna javítani. Végül az egész tornán sokat dolgozó, jó formában játszó Haász Valter unta meg a pepecselést, s 17 méterről elvállalt egy kemény lövést, amely a védőkön megpattanva jutott a hálóba (4:0). A további féltucatnyi helyzet azonban már kimaradt, így látszólag magabiztos győzelemmel, valójában mégis kissé keserű szájízzel fejezték be a srácok a torna utolsó meccsét.
A végeredmény
Nem hivatalos adat, de házi nyilvántartásunk szerint alighanem az első négy helyezett egyaránt 13 pontot gyűjtött (4 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség), így a végső sorrendet az egymás elleni eredmény, illetve a gólkülönbség dönthette el. A pontos eredményeket a díjátadás során sem ismertették, így nem tudtuk meg, milyen gólarányra lett volna szükség egy jobb eredményhez, de nyilván a negyedik helyen záró Csepel Halászi FS csapatát így sikerült megelőznünk. A mezőny végére a két Csepel FC-s csapat, illetve az Újpest szorult. A második helyen a zempléniek végeztek, a végső győzelmet pedig az ausztriai St. Valentin szerezte meg. Számunkra maradt a bronzérem, ami nagyon szép eredmény (csak a végső győztestől kaptunk ki, lőttünk 19 gólt és csak 8-at kaptunk), de minimális szerencsével, még néhány percnyi koncentrációval ez könnyen lehetett volna ezüst, sőt arany is. Szép volt srácok! A zárómérleghez tartozik még, hogy A torna legjobb kapusa címet a szervezők – szimpatikus gesztussal – az újhelyiek apróságának ítélték, akinek lényegében nem volt védenivalója (vagy azért, mert lövésig sem jutott az ellenfél, vagy mert elérhetetlen volt számára a magas labda), egy nagy bravúrt viszont bemutatott. A gólkirályi címért járó szobrot – megosztva – Kanalas Isti vette át.

Az SzTK U13 kerete a Pünkösdi Kupán
Herke Dani, Völler Ádám - Ladányi Bence, Gubacsi Zoli, Dávid Ricsi, Darabos Balázs, Szilágyi Gabi, Horváth Ádám, Nabilek Dávid - Haász Valter, Orosz Bálint, Nagy Bence, Tótok András, Martin - Szuroczky Krisztián, Kovács Matyi, Kanalas István, Zsubori Barnabás

Eredményeink
SzTK-Csepel 96FC (4:1)
SzTK-STK Zemplén FS (2:1)
SzTK-St. Valentin (2:3)
SzTK-Csepel Halászi FS (2:2)
SzTK-Csepel97 FC (5:1)
SzTK-Újpesti Haladás (4:0)

Az éremszerző csapatok
1. St. Valentin, Ausztria
2. STK Zempélén Fs
3. SzTK U13
4. Csepel Halászi FS

Házi góllövőlista
Kanalas István (7)
Kovács Matyi (4)
Orosz Bálint (3)
Horváth Ádám (2)
Gubacsi Zoli (1)
Haász Valter (1)
Nagy Bence (1)

Nincsenek megjegyzések: