Rojik Téli Kupa 2007

Csapatunk meghívást kapott a Rojik Téli Kupa 2007 elnevezésű félpályás tornára, amelyen végül is öt együttes vállalta a megmérettetést. Az idei bajnoki szezon lezárultával örömmel tettünk eleget a felkérésnek, hiszen a szülői/szurkolói gárda is kíváncsian várta, hogy saját korosztályukban, s immár a nagypályán edződve, vajon képesek lesznek-e a srácok bizonyítani.
Felhős, borongós időben érkezett meg december 8-án, szombaton reggel a 12 fős keret, s a hasonló létszámú szurkolótábor a pestszentlőrinci Rojik-stadionba. Szerencsére az eső addigra elállt, s az időjárás végig kegyeibe fogadta a csapatokat: hűvös volt ugyan, de a műfüves nagypályát kettéosztó két játéktéren kifogástalan körülmények között folyhattak a 7+1 fős mérkőzések.
A rövid megnyitót követően elkezdődött az első két találkozó; a mieink egyelőre a pálya széléről figyelhették az eseményeket; például a korábbi kéthetenkénti tornákról jól ismert, fehér mezben játszó Rojik csapatát, amint nagy fölénnyel nyeri első meccsét az RSC gárdája ellen. A kétszer 20 perces találkozó második félideje alatt már az intenzív bemelegítésünk is lezajlott, így a csapat kellően felpörögve léphetett pályára, éppen a hazaiak ellen. Talán jobban örültünk volna, ha egy gyengébbnek tűnő csapattal kezdhetünk, de végül is az egyik legutolsó emlékünk kellemes volt a Rojik ellen: a tavalyi szigetszentmiklósi Mikulás-kupán szintén velük kezdtünk, s akkor Barnabás góljával 1:0-ra sikerült meglepnünk őket. És a focitörténelem egy ideig megismételni látszott önmagát! A fiúk gyorsan elkapták a fonalat, s már az első percektől mi diktáltuk a tempót; a védelem remekül zárt, a kapuban Misi - egyetlen vendégként -, amikor kellett, magabiztosan avatkozott közbe, a középpálya pedig sorra indította a támadásokat. Az ellenfelet láthatólag meglepte ez az érett játék, az előző meccsükön látott magabiztosság gyorsan elpárolgott, különösen, amikor Kevin pazar passza után Barnabás került helyzetbe, aki látványos mozdulattal átjátszotta a kapust, majd pillanatnyi tétovázás után (a lelátón fagyoskodók ereiben megfagyott a vér) az üres kapuba gurított! A gól után megnyugodtunk (pályán és lelátón egyaránt), s továbbra is uraltuk a játékot: a védők sem vágták ki, hanem megjátszották a labdákat, a középpályán és a széleken bátran vállalkoztunk cselekre és elfutásokra, s újabb helyzeteket dolgoztunk ki, ám a félidőre maradt az 1:0 ide. A kétperces szünet után a hazaiak megpróbálták összeszedni magukat, néhányszor eljutottak a kapuig, de komoly gólhelyzetük jó ideig nem adódott. Sajnos mi sem tudtuk bepréselni a második találatot (amely nyilvánvalóan eldöntötte volna a mérkőzést), s néhány necces helyzetben a független játékvezetés is elkélt volna, mindenesetre a Rojik próbálkozásai egy idő után sikerre vezettek, így 1:1 lett a végeredmény, ami remek kezdésként értékelhető.
Nem sok idő jutott pihenésre, hiszen következett a sárgászöld-trikós RSC elleni meccs; az ellenfél játékosaiban érezhetően benne volt még az iménti zakó, így meglehetősen bátortalanul kezdtek, mi viszont épp ellenkezőleg, önbizalommal telten futottunk ki a pályára. Levi, elképesztő mezőnymunkával, rengeteg labdát szerzett, Robi és Ricsi a védelem tengelyéből többször is felfutottak segíteni a támadásokat, s Bence és Peti is robotoltak hátul keményen. A karmester szerepét mindazonáltal ismét Kevin vállalta, például a jó formában játszó Valtert, Dinit vagy Szurit indítva, de többször maga is megpróbált betörni a védők mögé. A csatárok sokat mozogtak, s így megjátszhatóak voltak; így adódhatott, hogy a bal oldalon játszó Barnabás a védők mögé kerülve (a szabályok értelmében les nem volt a meccseken) behúzódott középre, amit Kevin észrevett, s ismét remek passzal indította társát, aki ezúttal nem tétovázott, hanem lendületből átvéve a labdát a kifutó kapus mellett kilőtte a bal hosszú sarkot! Fölényünk a második félidőben nyomasztóvá vált, szinte csak az ellenfél térfelén pattogott a labda. Kis szerencsével három-négy gólt is szerezhettünk volna, a győzelem azonban (1:0) így is meglett.
A harmadik mérkőzést a legmeggyőzőbben mozgó, technikailag láthatólag remekül képzett, kék szerelésben játszó RTK csapata ellen vívtuk. Számunkra ismét álomszerűen kezdődött a találkozó: az első percekben magabiztosan adogató kékektől sikerült megszerezni a labdát, amelyre Kevin csapott le, s jobb oldalról, a védők között és a kapus mellett, nagy erővel talált a hálóba! Sajnos az RTK játékosai időben felocsúdtak, s még az első félidőben egyenlítettek. A második játékrészben némiképp elbizonytalanodott a védelmünk; néhány esetben nem sikerült időben tisztázni, vagy épp a felszabadítás középre tartott, az ellenfél csatáraihoz. Az RTK többször is gólhelyzetbe került; néhányszor a kapusnak (a torna során Misi és Dani általában félidőnként váltották egymást; mindketten remek formában védtek) sikerült bravúrral menteni, ám végül két újabb gólt így sem úsztunk meg; 1:3 lett a végeredmény.
Következhetett az utolsó meccs, a kávészínű dresszben felálló BVSC ellen; nem számoltunk utána, de sejtettük, hogy egy jó eredménnyel még felkerülhetünk a dobogóra. A kezdés itt sajnos nem túl jól sikerült; bár némi mezőnyfölényt alakítottunk ki, egy kontrából mi kaptunk gólt. Szerencsére ez nem az a kupa volt, ahol bármilyen fordulatnál összeomlott volna a csapat; a gól után tovább erőltettük a támadásokat, aminek meg is lett az eredménye. A sokat dolgozó Kevin egy már-már vesztettnek látszó szituációban, a szögletzászló közelében, erőszakosan labdát szerzett, s a védőktől szorongatva is középre tudott gurítani. A kapus nem tudott kilépni a labdára, amely a középső védőn is túljutott, így a támadással együtt mozgó, s időközben középre behúzódó Barnabás becsúszva megszerezhette egyenlítő találatunkat, egyúttal harmadik gólját a tornán. A meccs hátralévő részében voltak még meleg pillanatok, de a kapusok kiválóan helytálltak, s egyáltalán, mindenki odatette magát, így a BVSC nem tudott több gólt rúgni: 1:1 lett a végeredmény.
Csapatunk tehát egy győzelemmel, két döntetlennel és egy vereséggel zárta a tornát, ami bronzéremhez volt elég. S ami a legfontosabb: a 160 (!) percnyi játékidő jelentős részében lelkesen, szervezetten, jól focizva értük el ezt az eredményt; ebből kellene minél többet átmenteni a tavaszi idényre. Bravó srácok! Hajrá SZTK!

>>Képriport (46 fotó)

Edzői beszámoló

Rojik Téli Kupa 2007
Pestszentlőrinc, 2007. 12. 8.

A csapat:
Acsai Mihály; Herke Dániel
Ladányi Bence; Märtz Róbert; Dávid Richárd; Leidl Péter
Bombosz Dimosztenisz; Czeglédy Levente; Szuroczky Krisztián
Haász Valter; Acsai Kevin; Zsubori Barnabás

Minden szempontból hasznos volt a hétvégi torna. Egyrészt játszottak egy jót (nem is keveset), másrészt pedig fény derült arra is, hogy mit is tudnak a srácok valójában, amikor hasonló korabeli csapatokkal mérkőznek meg. Úgy gondolom, kihozták magukból a maximumot, és ha hagynak egy kicsit több szünetet a mérkőzések között, szerintem nem lett volna ellenfelünk! A többi edző is csak dicsérte a csapatot. Mindenki játékával elégedett vagyok, azonban Misit a bravúrjaiért, Barnát pedig a három gólja miatt kiemelném.

Pandur Tamás, edző