Az utolsó tanítási nap helyett egy teremtornán vett részt az U12-es keret 13 játékosa. Sajnos ez a rendezvény is az U13-as korosztálynak szólt, ami meg is látszott a csapatok többségén, meg az általunk elért eredményen is.
Pedig nem is kezdődött rosszul. A 8 csapatosra tervezett kupán, december 20-án, reggel 9 órára 7 együttes jelent meg a tököli sportcsarnokban, s a miénk volt az első összecsapás; mint utóbb kiderült, a majdani ezüstérmes házigazdák, a Tököl első csapata volt az ellenfél. A meccs egyetlen gólját a mezőnyből nem elsősorban termetével (azzal is), sokkal inkább játéktudásával kimagasló, 17-es mezszámmal futballozó - s a végén a torna legjobbjának is megválasztott - Dominik szerezte, egy szélről leadott, félelmetesen eltalált, 15 méteres ballábas bombával. Misi ezt nem védhette, utána viszont bravúrt bravúrra halmozott, mint ahogy a meccs második felében a helyére beálló Dani is remekelt. Egyszer Ricsi mentett egy óriásit, Bence, Peti és különösen Szilárd eredményesen rombolt a védelemben. Levi sok labdát szerzett a középpályán, Kevinnek és Szurinak is voltak szép villanásai, Valter pedig gólhelyzetig verekedte magát az egyik akciónál, de végül a kapus hárított.
Még értékesebbnek tűnt a tisztes 0:1-es végeredmény, amikor a Tököl-1 a Kispest csapatát is hasonló arányban verte. Ez némi esélyt adott nekünk is, amikor utóbbiak ellen léptünk pályára, de sajnos az elején olyan tempót diktáltak, s olyan ügyesen adogattak, hogy hamar reménytelenné vált a helyzetünk. 5:0-ra vezettek már, amikor egy védelmi bizonytalankodás után Levi szerezte meg a labdát a fél pályánál, s okosan kilőtte a hosszú sarkot, mielőtt a kapus visszaért volna. Így 1:5-tel zártuk a második találkozót.
Miután csoportunk negyedik tagja, Dunaharaszti nem jelent meg a tornán, a rendezőség arra jutott, hogy a három itt lévő együttes visszavágót is játsszon egymással. A Tököl-1 ellen az elején jól tartottuk magunkat, de aztán egy balszerencsés hazaadás után megelőzték a kapusunkat, s megszerezték a vezetést. Ez láthatólag megnyugtatta a házigazdákat, s ügyesen összehoztak még két gólt. A vége felé ismét megnyomtuk kicsit; agresszíven letámadtunk a középpályán, s egy labdaszerzés után Kevint sikerült kiugratni. Ő magabiztosan vezette a labdát a kapu felé, ám nem lőtt, hanem parádés mozdulattal elhúzta a kapus mellett a labdát, majd higgadtan a hálóba gurított. A hátralévő percekben Barnabásnak volt még egy nagy helyzete, jobb oldalról okosan a hosszú sarok felé lőtt, de a labda centiméterekkel elkerülte a kaput. Így 1:3 lett a végeredmény, de a mutatott játékban voltak kimondottan biztató momentumok.
Fokozottan elmondható ez a következő, Kispest elleni visszavágóra, amelyet az első találkozó alapján elvben lefutottnak is lehetett volna tekinteni, ám korántsem lett az. Álomkezdést produkált a csapat, kemény védekezés mellett bátran átvettük a játék irányítását, s a második percben Valter vagy 15-17 méterről hatalmas lövést eresztett meg: a kapusnak nem volt esélye, de a kapufa éléről sajnos kifelé pattant a labda. Továbbra is jól játszottunk, sőt egy kezezés-gyanús szituáció után kecsegtető szabadrúgáshoz juthattunk volna, ám az új játékvezető - aki az addig kiválóan bíráskodó társát váltotta - nem fújt, az ebből indított ellenakció végén viszont megadta a kispesti gólt, amely az elvetődő csatár kezét érintve került a kapuba. Ennek ellenére végig nyílt maradt a meccs, még azt követően is, hogy szinte lekopíroztuk a korábbi hazaadási hibát, s így bekaptuk a második gólunkat is.
A csoportkör után az 5. helyért küzdhetett meg a csapat, méghozzá Szigetszentmárton együttesével, amely szintén harmadik lett a maga csoportjában (nálunk ugyebár negyedik helyezett nem volt, amott Tököl második csapata végzett az utolsó helyen, s lett így összesítésben hetedik). Nagyon szerettük volna ezt a győzelmet, igyekezett is mindenki, sőt helyzeteink, létszámfölényes szituációink is adódtak az ellenfél kapuja előtt, de gólt valahogy nem sikerült szerezni. Ebben nagyban közrejátszott az a körülmény, hogy a parkett végig rettenetesen csúszott, valósággal korcsolyáztak rajta néha a játékosok (amin az sem segített, amikor ragasztószalaggal tekerték át a cipők orrát), s úgy tűnik, a többi csapat ehhez a szituációhoz jobban tudott alkalmazkodni. A védelem viszont ezúttal jól teljesített, így 0:0-ás döntetlen volt az állás a 20 perces meccs lefújásakor. A büntetőkhöz sokan jelentkeztek, végül Barnabás, Ricsi és Kevin lett a három kiválasztott. Sajnos előbbi két játékos, bár viszonylag erős lövést eresztett meg, s a kaput is eltalálta, nem helyezte eléggé a büntetőt, így a nagytermetű kapus hárítani tudott. Miután a mártoniak belőtték a heteseiket, a harmadik körre már nem került sor: csapatunk így a 6. helyet szerezte meg a tornán.
A 3. helyért vívott gólzáporos találkozón a Kispest 8:5-re verte a Csepelt, a döntőben pedig - színvonalas és fordulatos összecsapáson - a mezőnyből minden tekintetben kimagasló, s a gólkirályt is adó Budaörs 5:3-ra győzött a Tököl-1 ellen.
A mi srácaink - főleg a kihagyott büntetők után - lógó orral hagyták el a pályát, ám az eredményhirdetésre valamelyest már felengedett a hangulat. Összességében elmondható, hogy bár javarészt idősebbekből álló mezőnyben, de mindenképpen tudása alatt játszott a csapat, ami azonban nem kis részben az irreális körülményeket teremtő, s eleddig sohasem próbált parkettás pályának is betudható. Akárhogy is, ennél az évadnál jövőre csak jobb jöhet, s biztosak vagyunk benne: jön is. Boldog, s a szó szoros értelmében eredményekben gazdag 2008-at kívánunk mindenkinek - csapatnak és szurkolótábornak egyaránt. Hajrá SZTK!
>>Képriport (19 fotó)
Tököl, 2007. 12. 21., Tököl
A csapat:
Ladányi Bence; Dávid Richárd; Bodnár Szilárd, Leidl Péter
Czeglédy Levente; Acsai Kevin; Szuroczky Krisztián
Haász Valter; Zsubori Barnabás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése