2007. december 2., vasárnap

Örkény, 2007. 12. 1.

Győzelemhez öltözve, forró teáktól és lelkesedéstől fűtötten érkezett meg a szurkolói konvoj szombat délelőtt az örkényi focipályához. Az előrejelzésekkel ellentétben a hó nem szállingózott, s az ellenfél is alig: háromnegyed órával a kezdés előtt még csak kilencen voltak. Később aztán a Nap is kisütött, s a helyi keret is feltöltődött. A havas szélű, de amúgy viszonylag jó állapotú - szokatlanul keskeny, ám annál hosszabb - füves pályán az intenzív bemelegítés és az igazolások ellenőrzése után, verőfényes időben kezdődhetett meg az idei évad utolsó bajnoki találkozója, amely a legelső, ám akkor az ellenfélnél mutatkozó létszámhiány miatt elmaradt meccset hivatott pótolni.
Úgy tűnik, a hiányt azóta sikerült pótolni, sőt: az örkényi csapat egyáltalán nem keltett olyan benyomást, mint amelyik eddig hét tucat gólt szedett össze, s így méltán áll nulla ponttal a tabella végén. Az első percekben mezőfölényben játszottunk, a védelem és a középpálya egyaránt keményen dolgozott, ám a széleken indított támadásainkat a jól megtermett hazai védőknek sikerült hárítaniuk. Ahogyan az már ilyenkor lenni szokott, egy kontrából mi kaptunk gólt: egy jobb oldali beívelés után az ellenfél csatára fejjel vette be a kapunkat.
Szerencsére a csapatot nem törte össze a váratlan és kellemetlen fordulat; ismét mi támadtunk többet, s több ízben szögletig és a tizenhatoson belülre is eljutottunk, de a próbálkozásokat rendre kivágták valahogy a védők. Az egyik ilyen próbálkozás során az egyik hátvéd - kapust idéző mozdulattal - egy pillanatra két kézzel megfogta a kapura tartó lövést; a bíró határozottan mutatott a tizenegyes pontra. A „történelmi” büntetőhöz Kevin állt oda, s jól helyezett, lapos, ám nem túlságosan erős lövést küldött a jobb oldalra. A kapus érezte a sarkot, el is vetődött, de nem ért oda idejében: sikerült egyenlíteni! Ezzel a csapat megszerezte első olyan gólját, amelyet nem vendégjátékosnak köszönhetünk.
A félidő hátralévő részében változatos volt a játék, az örkényi támadóknak néhány esetben sikerült a védőink mögé kerülniük, de Erik ezúttal is remekül együtt élt a játékkal, s határozott kifutásaival sorra tisztázott, illetve egyszer, amikor már rajta is túljutottak, a „meglepődött” csatár az oldalhálóba lőtte a labdát. A második félidőben ugyanez a küzdelmes, fordulatos, s mindkét oldalon meglehetősen sok hibával tarkított játék folytatódott. Az első negyedóra egyértelműen a miénk volt, beszorítottuk az ellenfelet. Elsősorban a jobb oldalon, Kevin és Valter révén, több támadást is vezettünk, de eredménytelenül. A legtöbb veszélyt talán a tizenhatos jobb sarkánál kapott két szabadrúgás jelenthette volna, de a védők mindkétszer tisztáztak, illetve egy kiugratás nyomán Valter egészen a kapuig roboghatott, ám a büntetőterületen belülről leadott, középre tartó lövését a kapus megfogta.
Később a hazaiak is kidolgoztak néhány helyzetet, de gólt nem tudtak szerezni. A mi részünkről volt még négy szituáció, amikor ígéretes kiugratással lódulhattak volna meg a csatáraink - két-két alkalommal Barnabás, illetve Valter elé került a labda, s a védők már jócskán lépéshátrányban voltak -, ám a bíró minden esetben lest ítélt. Ezek közül, amennyire a lelátóról meg lehetett ítélni, egy biztosan nem volt az, s egy másik helyzet is legalább „véleményesnek” volt mondható. De összességében valószínűleg nem ezeken múlt a dolog: átütő akciót, teljesen végigvitt, ziccerig kijátszott támadást sajnos nem nagyon tudtunk vezetni. Így végül is az 1:1-es döntetlen - amellyel mindkét csapat megszerezte első „igazi” pontját (nekünk úgy volt eddig három pontunk, hogy éppen Örkény nem jelent meg az otthoni meccs kiírt időpontjában a pályán) - igazságosnak mondható.
A győzelem persze szebb lett volna, de hát végül is minden pontnak örülni kell. Talán az a legcélszerűbb, ha ezt a túlkoros mezőnyben végigjátszott évadot egyfajta alapozásnak, a nagypályás játékra való éles felkészülési időszaknak tekintjük, bízva abban, hogy tavasszal most már beindulnak a sikerek is. Hajrá srácok, hajrá SZTK!

>>Képriport (34 fotó)

Edzői beszámoló

Örkény-SZTK 1: 1
Örkény, 2007. 12. 1.

Kezdőcsapat:
Hoffmann (7)
Ladányi (6), Märtz (5), Dávid (5), Leidl (6)
Kovács (5), Bombosz (5), Czeglédy (6)
Haász (6), Acsai (7), Zsubori (5)

Cserék: Kőrösi (-), Szamocseta (-)
Gólszerző: Acsai (11-esből)
Jók: Hoffmann, Acsai, Haász

Összességében nem vagyok elégedett a csapattal, még akkor sem, ha megszereztük első „igazi” pontunkat. Kevés volt a futás, és a hozzáállásuk sem volt megfelelő. Ennél sokkal többre képesek, és ha egy „Maglód szintű” játékot produkálunk, akkor több góllal nyerhettünk volna. Nagyon hullámzó volt a teljesítményünk, voltak jobb és rosszabb szakaszaink, amikor eldönthettük volna a mérkőzést, de ugyanígy ki is kaphattunk volna. A látottak alapján elmondható, hogy igazságos eredmény született.

Pandur Tamás, edző

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

hát sztem az sztk elég jó csak örkényben h h két csere volt???