Monori SE-SzTK, 2008. 11. 16.

Zsubori Ervin tudósítása

Szép lett volna győzelemmel búcsúzni az őszi évadtól, mert megérdemelte volna a csapat, s erre elvileg meg is volt a remény, hiszen a tabellán mögöttünk álló Monorhoz látogattunk, de sajnos nem jött össze. Gyorsan nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy az ellenünk felálló védelem aligha az, amely 34 gólt kapott az első 10 körben, s amely egy hete 7:2-re maradt alul Dunakeszin; az összeállítás sokkal inkább emlékeztethetett arra a csapatéra, amely még a második fordulóban 1:1-re végzett Törökbálint ellen. A házigazdák nem is titkolták, hogy ők is szépen szeretnék zárni az évadot, s ezért visszahívtak néhány játékost a feljebb játszók közül: ez, ahogy hallottuk - s amint az látható is volt -, lényegében a teljes védelmi alakzatot jelentette, beleértve a kapust is, ami nagyjából el is döntötte a meccset. Félreértés ne essék, a feltételezhető alapcsapatot is zömmel ügyes, jól mozgó, tehetséges játékosok alkották, ám „csak” ellenük biztosan eséllyel vettük volna fel a küzdelmet - igaz, így sem kellett szégyenkezve levonulnunk a pályáról (ellentétben például az áprilisban 20:0-ra elvesztett találkozóval).
Erős hazai mezőnyfölénnyel indult a vasárnapi meccs a még reggel kilenckor is sűrű köddel borított monori pályán, beszorultunk a kapunk elé, ám komoly gólveszélyt jó ideig nem sikerült a hazaiaknak kialakítaniuk. Már épp kezdtünk volna magunkra találni, amikor az egyik játékosuk váratlanul távoli lövésre szánta el magát, s vagy huszonöt méterről be is talált. Továbbra is meglehetősen kapkodva játszottunk, gyér támadási próbálkozásainkat pedig jobbára könnyedén hárította a magabiztos védelem. A félidő vége felé újra villantak a vendéglátók, csatáruk három védőnk között játszotta tisztára magát, s megkaptuk a második gólt is.
Elég reménytelennek tűnt a meccs, ám a második félidőre egy lényegesen aktívabb, hajtósabb és elszántabb csapat futott ki, így egyre több labdát sikerült szereznünk a középpályán, a széleket is többször tudtuk meghúzni, s végre gólhelyzetünk is adódott: Szuroczky Krisztián kapott jobb oldalról tökéletes beívelést, ám az ötös sarkáról fölé bólintott. A nagytermetű védőket továbbra is nehéz volt lefutni vagy megkerülni, amire az átlövés kínálhatott volna megoldást. Ezt érezhette meg Orosz Bálint is, aki a második félidő derekán - egy ígéretes támadásunkat megállító felszabadítás után - a felezővonal közelében szerzett labdát, tolt rajta kettőt, majd vagy harmincról csak rá jellemző, bődületes erejű lövést eresztett meg, amely szenzációs ívet leírva, védhetetlenül csapódott a léc alá. A csapat ezt követően mindent megtett az egyenlítésért, s erre egy darabig volt is esélye, mert Acsai Misi zseniális helyezkedéssel ismét hárított két százszázalékos ziccert, ám a második nagy védését követő szögletnél a fejjel ügyesen megcsúsztatott beadást már nem foghatta. Még így is volt egy parádés jelenet a mérkőzésben: a kaputól 20-22 méterre jutottunk szabadrúgáshoz, amelyhez Bálint állt oda, s elemi erejű, szenzációs lapos lövést küldött a bal sarok felé, ám a monori kapus, nem kevésbé bravúros vetődéssel, szögletre tolta a labdát. Így több gól már nem esett, s összességében azt mondhatjuk, ez ellen a Monor ellen a 3:1-es végeredmény tisztes helytállásnak minősíthető.
Egyébiránt a hazai csapat edzője nemhiába törekedett győzelemesélyes keretet összeállítani, hiszen az utolsó fordulóban megszerzett 3 ponttal e csapat beelőzött minket, így végeredményben a 10. hellyel kellett beérnünk a 12 csapatos mezőnyben. Ha ezúttal mi nyerünk, s pár hete a 3:1-es vezetés birtokában Kőrisfa ellen is begyűjtöttünk volna a 3 pontot (a végül elkönyvelt 1 helyett), akkor a 7-8. hely valamelyikén zárunk. Az kétségkívül jobban hangzott volna, ám ezzel együtt nagyon sok olyan reménykeltő momentumot láthattunk ezen az őszön, amely - a szurkolói elfogultságon túl is - bizakodásra adhat okot a tavaszi megmérettetés előtt. (Ennél részletesebb, hangsúlyosan szubjektív blogtudósítói idényértékelés hamarosan.) Szép volt srácok! Köszönjük!>>Képriport (26 fotó)

Edzői beszámoló

Monor SE-SzTK 3:1
Monor, 2008. november 16.

Kezdőcsapat:
Acsai
Ladányi, Szilágyi, Darabos, Dávid
Haász, Tótok, Orosz, Golts
Szuroczky, Kovács

Cserék: Horváth, Zsubori, Märtz, Szabó, Szamocseta, Hóbor
Gólszerző: Orosz

Az első félidő nagyon gyengére sikeredett, aminek nem tudom megmondani az okát. Talán ennyi idő kell ahhoz, hogy a srácok hozzászokjanak a füves pályához. Ám amíg nem hiszik el magukról, hogy tudnak focizni, és nem próbálnak meg bátrabban játszani, addig mindig nekünk kell majd futni az eredmény után. Bizonyára másként alakult volna a meccs, ha nincs az ellenfélnél pár visszajátszó, de tavaly mi is éltünk ezzel a lehetőséggel, úgyhogy más csapatoktól is el kell ezt fogadnunk.

Pandur Tamás, edző

SzTK-Váci Reménység, 2008. 11. 08.

Zsubori Ervin tudósítása

Küzdelmes, közepes színvonalú mérkőzésen megérdemelten nyert ellenünk 2:0 arányban a Váci Reménység tehetséges fiatalokból álló csapata. A 17 pontjával a tabella 5. helyén álló gárda (mi a meccs előtt 8 ponttal a 9. pozíciót foglaltuk el) már az első percekben mezőnyfölényt alakított ki, hosszú ideig beszorítottak bennünket a kapunk elé, ám a védelem és a középpálya – élén a remek formát, tanári megoldásokat mutató Martz Robival – jó ideig tartotta magát. Az első játékrész végéhez közeledve a kimondottan ügyesen és taktikusan futballozó vendégek – akik magasságban, életkorban, testfelépítésben ezúttal a mi srácainkhoz hasonló összképet mutattak - mégis megszerezték a vezetést. Gyors és jól cselező balszélsőjük többedszer húzta meg a szélt, majd középre kanyarított; a lesgyanús szituációban ketten is érkeztek a beadásra, és sikerült is betalálniuk. Szerencsére a gól után nem vált nyomasztóvá a fölény, mert mindenki tisztességgel dolgozott, sőt egy kontrából tiszta gólhelyzetünk is adódott; Haász Valter átadása nyomán Kovács Matyi maradt tisztán a tizenhatoson belül, el is lőtte a labdát, ám a kapus hárított.
A második félidőben ott folytatódott minden, ahol az első játékrész végén abbamaradt: jobbára a vendégek uralták a mezőnyt, nem nagyon tudtunk kibontakozni. A második gól mégis némiképp váratlanul, egy remek egyéni megmozdulás nyomán születetett: egy felhúzódó váci játékos észrevette a rést, s tévéközvetítésbe illő, látványos cselsorozat után kilőtte a hosszú sarkot. Szépítésre akkor kínálkozott alkalom, amikor Zsubori Barnabás egy ütközés után lefordult védőjéről, s egyedül törhetett kapura, ám hátulról elkaszálták (a sárga alighanem jogos lett volna, hiszen gólhelyzetben az utolsó játékosok egyike követett el szándékos szabálytalanságot). A szabadrúgást a keményen robotoló, ám megszokott formájától ezúttal elmaradó Orosz Bálint küldte kapura, de erős, ívelt lövése mellé szállt. Szuroczky Krisztiánnak is voltak szép megmozdulásai, egyszer a szögletzászló közelében többször is hintába ültette a védőit, ám a beadása már nem okozott veszélyt. Acsai Misi – aki egyik gólról sem tehetett – bemutatott még néhány bravúrt, egyszer a kapufa is segített, egyszer pedig a bíró les miatt érvénytelenítette a váciak találatát, így az állás már nem változott.
Összességében nem rossz ez a szoros eredmény - talán a kétszámjegyű kapott gólokat lassan tényleg elfelejthetjük -, mert ezen a szombaton a váciak kétségkívül jobbak voltak. Az elszántsággal, küzdeni akarással nem volt gond (csak azokon a fránya szabálytalan bedobásokon jutnánk már túl végre), ám ez most csak a tisztes helytálláshoz volt elég; hiányzott az a plusz, amivel a mostani ellenfélnél lényegesen erősebb csapatokat is képesek voltunk már megszorongatni. Az idei utolsó állomás, Monor, nem tartozik ez utóbbiak közé, hiszen a mostani forduló előtt (11:27-es gólaránnyal) egy ponttal mögöttünk, a 10. helyen tanyáztak. De szép is lenne egy idegenbeli győzelemmel búcsúzni az őszi évadtól! És miért is ne sikerülne? Hajrá srácok!

Edzői beszámoló

SzTK-Váci Reménység 0:2
Szigetszentmiklós, 2008. november 8.

Kezdőcsapat:
Acsai
Ladányi, Szilágyi, Darabos, Dávid
Märtz, Haász, Orosz, Golts
Szuroczky, Kovács

Cserék: Zsubori, Horváth, Szabó, Rácz

Csak a második félidőre értem oda, de Csurka Zoli elmondása szerint az első játékrészben egyenrangú ellenfelei voltunk a Vácnak. Ezúttal is kimaradt egy óriási helyzet, és a végeredmény is megegyezett a Dunaharaszti elleni meccsével. Most is mindent megtettünk, de az ellenfél kiemelkedő tudású játékosa egy klasszis góllal végképp eldöntötte a három pont sorsát.

Pandur Tamás, edző

Dunaharaszti MTK-SzTK, 2008. 10. 02.

Zsubori Ervin tudósítása

Az előzetes közvélemény-kutatás során a többség itt, az U13-as szurkolói blogon arra voksolt, hogy ezúttal képesek leszünk meglepni Dunaharasztit, s elhozzuk a három pontot az „ősi rivális” otthonából. A tabellán öt hellyel előttünk álló csapattal kapcsolatos optimizmust - folyamatosan javuló teljesítményünk mellett - alighanem az is táplálhatta, hogy mindenki biztosra vette: a már tavaly is három évvel idősebbnek tetsző, hatalmas termetű Dina időközben kiöregedett a keretből. Nos, Dina ott volt a kezdőben, mégsem sok hiányzott ahhoz, hogy a remények valóra váljanak. Csapatunk ugyanis minden idők talán legjobb első félidei játékát produkálta.
Agresszív letámadás, a félpályáig feltolt védekezés, kiváló középpályás teljesítmények, okos, higgadt, tudatos labdafelhozatalok, hatalmas mezőnyfölény, kidolgozott helyzetek - a mi szemszögünkből ezek jellemezték az első 35 percet. Ez a játékfelfogás olyan hatékonyan működött, hogy az otthoni együttes először a 25. (!) percben tudta a védelmünk mögé bejátszani a labdát, ám a kritikus szituációban Acsai Misi bravúrral hárított. A valóban szemet gyönyörködtető játékból, ahol mindenki a maximumot nyújtotta, egyedül a gól hibádzott. Pedig arra is lett volna több lehetőség. A legnagyobb talán Szuroczky Krisztián előtt adódott, aki a harcosan küzdő Kovács Matyitól kapott egy kiugratást, amellyel egyedül iramodhatott a kapu felé, ám miközben megpróbálta elhúzni a kapus mellett a labdát, sikerült szerelni. A hórihorgas hálóőrnek lehettek hálásak a harasztiak akkor is, amikor – a mezőnyben Golts Rolanddal együtt ezúttal is rengeteget dolgozó – Orosz Bálint 17 méterről elvégzett, tökéletesen eltalált szabadrúgását is kitornászta a pipából. Az ihletetten játszó csapatból Dávid Ricsi és Szilágyi Gabi magabiztos védőmunkáját és pontos szöktetéseit, Darabos Balázs és Ladányi Bence hasznos védekezését, Haász Valter határozott labdaszerzéseit és támadásvezetéseit, s mindenekelőtt a mezőny legjobbja, Tótok Andris lényegében hibátlan, csupaszív, fáradhatatlan, mindenhová odaérő, mindig időben felszabadító, bátor játékát is ki kell emelni. És persze a kapuban Misiét, akire három ízben vezették egy az egyben a labdát, ám zseniális kifutásaival és helyezkedéseivel mindháromszor hárítani tudta a százszázalékos gólhelyzetet.
Ebből a három ziccerből kettő a 0:0-ra végződött első félidőt követő második játékrészre esett, amelyet - váratlan módon - jóval bizonytalanabbul, kapkodóbban kezdtünk. Ezúttal nehezebben tudtuk megtartani a labdát, miközben a hazaiak érezhetően rákapcsoltak; Dina is többször felhúzódott a középhátvédi posztról, cselsorozatokat is vállalt, s eredményesen osztogatott a szintén magas és ügyes szélsőknek. A 10. percben a gól mégsem egy kijátszott akcióból, hanem tulajdonképpen a „semmiből” esett: egy tizenhatoson belüli kavarodásból többszöri próbálkozásra sem sikerült kivágni a labdát, így azt végül bekotorták a hálónkba.
Nem adtuk fel, támadtunk tovább, s voltak is helyzeteink. A bekapott gól után beállt, s végig aktívan, jól játszó Zsubori Barnabás az ellenfél büntetőterületének előterében szerzett labdát, s Matyival játszott össze; a második kényszerítő után utóbbi már tisztán állt szemben a kapussal, de a meccset mindvégig jól - következetesen és határozottan - vezető bíró les miatt lefújta az akciót. Voltak újabb szabadrúgásaink és szögleteink is, de ezen a vasárnapon valahogy nem sikerült betalálni. A fizikailag összességében erősebb harasztiak a meccs végére fölénybe kerültek, majd néhány perccel a lefújás előtt - amikor a frissen becserélt védelem nem tudta elég gyorsan lereagálni az ugyancsak akkor beállt Völler Ádám túl rövidre sikerült kirúgása nyomán kibontakozó kontrát - megszerezték második góljukat is. Így végül „papírforma” érvényesült, holott a reális végeredmény sokkal inkább a döntetlen lett volna - elsősorban az első félidei kiemelkedő teljesítményünk alapján. Ebből kell építkezni. Szép volt, srácok!

Edzői beszámoló

Dunaharaszti MTK- SzTK 2:0
Dunaharaszti, 2008. november 2.

Kezdőcsapat:
Acsai
Ladányi, Szilágyi, Darabos, Dávid
Tótok, Haász, Orosz, Golts
Szuroczky, Kovács

Cserék: Zsubori, Hóbor, Szamocseta, Völler

Megint az a bosszantó kimaradt helyzet az elején... Szerintem másképp alakult volna a mérkőzés, ha mi szerezzük meg a vezetést. Akkor a házigazdáknak kellett volna támadniuk, mi meg kontrázhattunk volna. A végén már mindent megpróbáltunk, feltettünk mindent egy lapra (3 hátvéd, 4 csatár), de sajnos ez is kevés volt. A második kapott gól már nem osztott, nem szorzott.

Pandur Tamás, edző