SzTK-Váci Reménység, 2008. 11. 08.

Zsubori Ervin tudósítása

Küzdelmes, közepes színvonalú mérkőzésen megérdemelten nyert ellenünk 2:0 arányban a Váci Reménység tehetséges fiatalokból álló csapata. A 17 pontjával a tabella 5. helyén álló gárda (mi a meccs előtt 8 ponttal a 9. pozíciót foglaltuk el) már az első percekben mezőnyfölényt alakított ki, hosszú ideig beszorítottak bennünket a kapunk elé, ám a védelem és a középpálya – élén a remek formát, tanári megoldásokat mutató Martz Robival – jó ideig tartotta magát. Az első játékrész végéhez közeledve a kimondottan ügyesen és taktikusan futballozó vendégek – akik magasságban, életkorban, testfelépítésben ezúttal a mi srácainkhoz hasonló összképet mutattak - mégis megszerezték a vezetést. Gyors és jól cselező balszélsőjük többedszer húzta meg a szélt, majd középre kanyarított; a lesgyanús szituációban ketten is érkeztek a beadásra, és sikerült is betalálniuk. Szerencsére a gól után nem vált nyomasztóvá a fölény, mert mindenki tisztességgel dolgozott, sőt egy kontrából tiszta gólhelyzetünk is adódott; Haász Valter átadása nyomán Kovács Matyi maradt tisztán a tizenhatoson belül, el is lőtte a labdát, ám a kapus hárított.
A második félidőben ott folytatódott minden, ahol az első játékrész végén abbamaradt: jobbára a vendégek uralták a mezőnyt, nem nagyon tudtunk kibontakozni. A második gól mégis némiképp váratlanul, egy remek egyéni megmozdulás nyomán születetett: egy felhúzódó váci játékos észrevette a rést, s tévéközvetítésbe illő, látványos cselsorozat után kilőtte a hosszú sarkot. Szépítésre akkor kínálkozott alkalom, amikor Zsubori Barnabás egy ütközés után lefordult védőjéről, s egyedül törhetett kapura, ám hátulról elkaszálták (a sárga alighanem jogos lett volna, hiszen gólhelyzetben az utolsó játékosok egyike követett el szándékos szabálytalanságot). A szabadrúgást a keményen robotoló, ám megszokott formájától ezúttal elmaradó Orosz Bálint küldte kapura, de erős, ívelt lövése mellé szállt. Szuroczky Krisztiánnak is voltak szép megmozdulásai, egyszer a szögletzászló közelében többször is hintába ültette a védőit, ám a beadása már nem okozott veszélyt. Acsai Misi – aki egyik gólról sem tehetett – bemutatott még néhány bravúrt, egyszer a kapufa is segített, egyszer pedig a bíró les miatt érvénytelenítette a váciak találatát, így az állás már nem változott.
Összességében nem rossz ez a szoros eredmény - talán a kétszámjegyű kapott gólokat lassan tényleg elfelejthetjük -, mert ezen a szombaton a váciak kétségkívül jobbak voltak. Az elszántsággal, küzdeni akarással nem volt gond (csak azokon a fránya szabálytalan bedobásokon jutnánk már túl végre), ám ez most csak a tisztes helytálláshoz volt elég; hiányzott az a plusz, amivel a mostani ellenfélnél lényegesen erősebb csapatokat is képesek voltunk már megszorongatni. Az idei utolsó állomás, Monor, nem tartozik ez utóbbiak közé, hiszen a mostani forduló előtt (11:27-es gólaránnyal) egy ponttal mögöttünk, a 10. helyen tanyáztak. De szép is lenne egy idegenbeli győzelemmel búcsúzni az őszi évadtól! És miért is ne sikerülne? Hajrá srácok!

Edzői beszámoló

SzTK-Váci Reménység 0:2
Szigetszentmiklós, 2008. november 8.

Kezdőcsapat:
Acsai
Ladányi, Szilágyi, Darabos, Dávid
Märtz, Haász, Orosz, Golts
Szuroczky, Kovács

Cserék: Zsubori, Horváth, Szabó, Rácz

Csak a második félidőre értem oda, de Csurka Zoli elmondása szerint az első játékrészben egyenrangú ellenfelei voltunk a Vácnak. Ezúttal is kimaradt egy óriási helyzet, és a végeredmény is megegyezett a Dunaharaszti elleni meccsével. Most is mindent megtettünk, de az ellenfél kiemelkedő tudású játékosa egy klasszis góllal végképp eldöntötte a három pont sorsát.

Pandur Tamás, edző