Zsubori Ervin tudósítása
Szép lett volna győzelemmel búcsúzni az őszi évadtól, mert megérdemelte volna a csapat, s erre elvileg meg is volt a remény, hiszen a tabellán mögöttünk álló Monorhoz látogattunk, de sajnos nem jött össze. Gyorsan nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy az ellenünk felálló védelem aligha az, amely 34 gólt kapott az első 10 körben, s amely egy hete 7:2-re maradt alul Dunakeszin; az összeállítás sokkal inkább emlékeztethetett arra a csapatéra, amely még a második fordulóban 1:1-re végzett Törökbálint ellen. A házigazdák nem is titkolták, hogy ők is szépen szeretnék zárni az évadot, s ezért visszahívtak néhány játékost a feljebb játszók közül: ez, ahogy hallottuk - s amint az látható is volt -, lényegében a teljes védelmi alakzatot jelentette, beleértve a kapust is, ami nagyjából el is döntötte a meccset. Félreértés ne essék, a feltételezhető alapcsapatot is zömmel ügyes, jól mozgó, tehetséges játékosok alkották, ám „csak” ellenük biztosan eséllyel vettük volna fel a küzdelmet - igaz, így sem kellett szégyenkezve levonulnunk a pályáról (ellentétben például az áprilisban 20:0-ra elvesztett találkozóval).Erős hazai mezőnyfölénnyel indult a vasárnapi meccs a még reggel kilenckor is sűrű köddel borított monori pályán, beszorultunk a kapunk elé, ám komoly gólveszélyt jó ideig nem sikerült a hazaiaknak kialakítaniuk. Már épp kezdtünk volna magunkra találni, amikor az egyik játékosuk váratlanul távoli lövésre szánta el magát, s vagy huszonöt méterről be is talált. Továbbra is meglehetősen kapkodva játszottunk, gyér támadási próbálkozásainkat pedig jobbára könnyedén hárította a magabiztos védelem. A félidő vége felé újra villantak a vendéglátók, csatáruk három védőnk között játszotta tisztára magát, s megkaptuk a második gólt is.
Elég reménytelennek tűnt a meccs, ám a második félidőre egy lényegesen aktívabb, hajtósabb és elszántabb csapat futott ki, így egyre több labdát sikerült szereznünk a középpályán, a széleket is többször tudtuk meghúzni, s végre gólhelyzetünk is adódott: Szuroczky Krisztián kapott jobb oldalról tökéletes beívelést, ám az ötös sarkáról fölé bólintott. A nagytermetű védőket továbbra is nehéz volt lefutni vagy megkerülni, amire az átlövés kínálhatott volna megoldást. Ezt érezhette meg Orosz Bálint is, aki a második félidő derekán - egy ígéretes támadásunkat megállító felszabadítás után - a felezővonal közelében szerzett labdát, tolt rajta kettőt, majd vagy harmincról csak rá jellemző, bődületes erejű lövést eresztett meg, amely szenzációs ívet leírva, védhetetlenül csapódott a léc alá. A csapat ezt követően mindent megtett az egyenlítésért, s erre egy darabig volt is esélye, mert Acsai Misi zseniális helyezkedéssel ismét hárított két százszázalékos ziccert, ám a második nagy védését követő szögletnél a fejjel ügyesen megcsúsztatott beadást már nem foghatta. Még így is volt egy parádés jelenet a mérkőzésben: a kaputól 20-22 méterre jutottunk szabadrúgáshoz, amelyhez Bálint állt oda, s elemi erejű, szenzációs lapos lövést küldött a bal sarok felé, ám a monori kapus, nem kevésbé bravúros vetődéssel, szögletre tolta a labdát. Így több gól már nem esett, s összességében azt mondhatjuk, ez ellen a Monor ellen a 3:1-es végeredmény tisztes helytállásnak minősíthető.
Egyébiránt a hazai csapat edzője nemhiába törekedett győzelemesélyes keretet összeállítani, hiszen az utolsó fordulóban megszerzett 3 ponttal e csapat beelőzött minket, így végeredményben a 10. hellyel kellett beérnünk a 12 csapatos mezőnyben. Ha ezúttal mi nyerünk, s pár hete a 3:1-es vezetés birtokában Kőrisfa ellen is begyűjtöttünk volna a 3 pontot (a végül elkönyvelt 1 helyett), akkor a 7-8. hely valamelyikén zárunk. Az kétségkívül jobban hangzott volna, ám ezzel együtt nagyon sok olyan reménykeltő momentumot láthattunk ezen az őszön, amely - a szurkolói elfogultságon túl is - bizakodásra adhat okot a tavaszi megmérettetés előtt. (Ennél részletesebb, hangsúlyosan szubjektív blogtudósítói idényértékelés hamarosan.) Szép volt srácok! Köszönjük!
>>Képriport (26 fotó)Edzői beszámoló
Monor SE-SzTK 3:1
Monor, 2008. november 16.
Kezdőcsapat:
Acsai
Ladányi, Szilágyi, Darabos, Dávid
Haász, Tótok, Orosz, Golts
Szuroczky, Kovács
Cserék: Horváth, Zsubori, Märtz, Szabó, Szamocseta, Hóbor
Gólszerző: Orosz
Az első félidő nagyon gyengére sikeredett, aminek nem tudom megmondani az okát. Talán ennyi idő kell ahhoz, hogy a srácok hozzászokjanak a füves pályához. Ám amíg nem hiszik el magukról, hogy tudnak focizni, és nem próbálnak meg bátrabban játszani, addig mindig nekünk kell majd futni az eredmény után. Bizonyára másként alakult volna a meccs, ha nincs az ellenfélnél pár visszajátszó, de tavaly mi is éltünk ezzel a lehetőséggel, úgyhogy más csapatoktól is el kell ezt fogadnunk.
Pandur Tamás, edző
Monor, 2008. november 16.
Kezdőcsapat:
Acsai
Ladányi, Szilágyi, Darabos, Dávid
Haász, Tótok, Orosz, Golts
Szuroczky, Kovács
Cserék: Horváth, Zsubori, Märtz, Szabó, Szamocseta, Hóbor
Gólszerző: Orosz
Az első félidő nagyon gyengére sikeredett, aminek nem tudom megmondani az okát. Talán ennyi idő kell ahhoz, hogy a srácok hozzászokjanak a füves pályához. Ám amíg nem hiszik el magukról, hogy tudnak focizni, és nem próbálnak meg bátrabban játszani, addig mindig nekünk kell majd futni az eredmény után. Bizonyára másként alakult volna a meccs, ha nincs az ellenfélnél pár visszajátszó, de tavaly mi is éltünk ezzel a lehetőséggel, úgyhogy más csapatoktól is el kell ezt fogadnunk.
Pandur Tamás, edző
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése