Tura (Kóka)-SzTK, 2009.03.28.

Kötelező győzelmet mentünk aratni Kókára, s annak rendje és módja szerint le is arattuk. Így igazán messzemenő következtetéseket nem lehet levonni ebből a sikerből, de mégiscsak nagyszerű dolog leírni, hogy 8:1 ide!
Az egzotikus mélyedésekkel, váratlan domborulatokkal és masszív fűcsomókkal ékesített pályán az első percek a tapogatódzás jegyében teltek. Több magas, nyurga játékos is volt a hazaiaknál, s az első negyedórában sikerült is hatékonyan rombolniuk. Ezzel együtt, végig mi uraltuk a játékot; a védők már a félpályán megszűrték a támadásokat. A kapuban Völler Ádám az első félidőben mindössze egyszer találkozott a labdával – igaz, akkor nagyot kellett védenie, de szépen megoldotta a feladatot. Elől nehezen indult be a folyamatos játék, de néhány kapura lövésig azért eljutottunk.
Végülis a gólcsendet egy pontrúgásból tudtuk megtörni: Orosz Bálint erőteljes ívben csavarta be a szögletet, amelyhez a kapus még hozzáért, de kiütni nem tudta; vezettünk. A második gólunk már egy sokkal formásabb akcióra tette fel a koronát; a jobb szélen remekül mozgó, jól helyezkedő Haász Valter kapott egy szép labdát, áthámozta magát a védőkőn, s az ötös vonalából hajszálpontosan passzolt a középen érkező Kovács Matyinak, akinek már addig is több helyzete volt, s ezúttal nem hibázott. Nem sokra rá Gubacsi Zoli növelhette volna az előnyt, ám távoli bombája a felső lécre vágódott. Zoli – aki talán a mezőny legjobbja volt: rengeteget futott, mindenhová odaért, bátran cselezett, kiváló érzékkel passzolt, s több ellentámadást is megakasztott - pár perccel később egy remekbe szabott gólpasszal vigasztalódott. Bal oldalról tálalt a kaputól hét-nyolc méterre helyezkedő Zsubori Barnabás elé, aki látványos mozdulattal csavarta el a kapus feje mellett a labdát. A harmadik gól végképp megnyugtatta a srácokat, aki a magabiztos vezetés tudatában vonulhattak a szünetre.
A mindössze egy cserével felvonuló, s emiatt az utolsó húsz percet sántikáló középhátvéddel végigjátszani kényszerülő hazaiak a második félidőben sem tudtak igazából új energiákat mozgósítani. Ekkor ugyan két támadást már sikerült végigvinniük, ám a sikeres befejezést védőink – élükön a higgadtan, jó helyezkedéssel játszó Szilágyi Gabival és az egyaránt sokat dolgozó Darabos Balázzsal és Ladányi Bencével – mindkétszer meghiúsították. Becsületgóljuk végül egy mezhúzást miatt megadott távoli szabadrúgásból született: az addig szinte teljesen „munkanélküli” Ádám kezei közt átcsúszott a labda, amelyet így sikerült a hálóba pofozni.
Ez azonban már 0:5-ös állásnál született, mi ugyanis közben sorra vezettük a támadásokat. A rendkívül aktív és erőszakos Szuroczky Krisztián előtt is adódtak helyzetek, ám végül ismét Bálint volt eredményes: egy lepattanót juttatott a roppant bizonytalanul védő hazai kapus közreműködésével a hálóba. A következő gólnál is ő volt az egyik főszereplő: becsavart szögletét a védelem csak továbbtolni tudta, így a hosszún helyezkedő Szilágyi Gabinak már nem volt nehéz dolga. A kókaiak szépítése után Valter csinált meg magának egy helyzetet: a tizenhatoson belülről, lehetetlen szögből, kemény lövést küldött a felső kapufára; a kipattanóra ismét ez erőteljesen és hasznosan játszó Matyi érkezett jó ütemben. Barnabásnak is volt két kiváló próbálkozása: a tizenhatosnál lefordult a védőkről, enyhén felpörgette magáénak a labdát, majd nagy erejű lövést eresztett meg, amelyből azonban sajnos nem lett gól; pár perccel később pedig, egy szögletnél a hosszún helyezkedve félmagasan, kapásból bombázott, ám a védőkről kijött a labda.
Ebben a játékrészben már nyomasztó mezőnyfölényt sikerült kialakítanunk; több szép, négy-öt passzos kombináció is végigment, amelyekből a már említetteken kívül Tótok Andris, majd a csereként beálló Nagy Bence is aktívan kivette a részét. Az Ádámot váltó Herke Dani, amikor kellett, jól futott ki; Nabilek Dávid is bevállalta a cselt a jobbhátvéd posztján, Szamocseta Balázs bátran szerelt, s az utolsó tíz percre lehetőséget kapó Rácz Tominak is voltak ügyes megmozdulásai. Sőt a hetedik gólunk is tőle indult: kiváló ütemben ugratta ki két védő között a jobb szélen felrobogó Nagy Bencét, akinek középre kanyarított labdáját Matyi szép mozdulattal küldte a jobb fölső pipa felé – a kapus már csak ujjheggyel tudott beleérni. Így ezért a gólért aligha volt hibáztatható, a nyolcadik találatunk viszont klasszikus potya volt, de mondjuk inkább így: szemfülessége és szerencséje a negyedik találatot is meghozta Kovács Matyinak. Így a tavalyi nyolcast ezúttal is behúzhattuk a változatlanul nulla ponttal álló Tura (Kóka) ellen, aminek mindenképpen örülni kell, de közben arra sem árt emlékeztetni: ilyen könnyű meccsünk ebben az évadban már aligha lesz. Ideje tehát lassan megnyeregetni a nehéz mérkőzéseket is... Szép volt, srácok!>>Képriport (26 fotó)

Edzői beszámoló

Tura (Kóka)-SzTK 1:8
Kóka, 2009. március 28.

Kezdőcsapat
Völler (0)
Ladányi (7), Darabos (7), Szilágyi (8), Tótok (7)
Gubacsi (8), Haász (7), Orosz (9), Szuroczky (7)
Zsubori (7), Kovács (10)

Cserék: Herke (0), Nagy (7), Szamocseta (-), Nabilek (-), Rácz (-)
Gólszerzők: Kovács Mátyás (4); Orosz Bálint (2); Zsubori Barnabás (1); Szilágyi Gábor (1)

Az első gólig volt nehéz a dolgunk, utána már kijött a tudáskülönbség. A srácok maximálisan betartották, amit kértem tőlük. Ez a győzelem igazi csapatmunka volt, kivette belőle a részét mindenki. A pálya minőségén múlt, hogy "csak" ennyi gólt rúgtunk. Remélem, ez egy kis önbizalmat ad a játékosoknak. Matyit külön kiemelném, a 4 gólja miatt. A kapusoknál a nullás osztályzat arra utal, hogy lényegében nem volt védeni valójuk.

Pandur Tamás, edző

SzTK-Lindab-Törökbálinti TC, 2009.02.21.

Zsubori Ervin és Haász Gábor tudósítása

Sajnos nem mi voltunk az esélyesek a 2008/2009-es idény első tavaszi bajnoki mérkőzésén, amelyen a Lindab-Törökbálinti TC együttesét fogadtuk. A vendégek az őszt a második helyen zárták a tabellán, s előző meccsünkön otthon 12:3-ra tudtak győzni ellenünk. Már a bemelegítésnél látszott, hogy ezúttal is több magas, erős felépítésű, jó mozgású játékos van náluk a keretben. Viszonylag gyorsan be is kaptuk az első gólt: némi kiegyenlített mezőnyjáték, s egy-egy kimaradt helyzet után a bal oldalon vezettek egy támadást, amelynek végén sikerült kapusunk, Herke Dani fölött a hálóba juttatni a labdát. Ezzel együtt, az elején nem mutatkozott nyomasztó mezőnyfölény a javukra. A jobbszélsőként bemutatkozó Horváth Ádám futógyorsaságban többször is megverte védőit, miközben a kontratámadások megakasztásában is jeleskedett - igaz, pontos beadásokra már kevesebbszer futotta az erejéből. A középpályán az ezúttal visszavontan játszó Haász Valter és Gubacsi Zoli is sokat és eredményesen dolgozott. Sőt, utóbbi egy szerelést követően remek ütemben szöktette Kovács Matyit, aki két védő között okosan maga elé engedte a labdát, majd viszonylag messziről, laposan előtt a kifutó kapus mellett, s ezzel ismét egyenlő lett az állás. Nem sokáig örülhettünk azonban az egyenlítésnek, mert gyors egymásutánban négy enyhén potyagyanús gólt is kaptunk. Vagy Dani állt túlságosan kint, s így messziről átívelték, vagy a védők szerencsétlenkedtek túl sokáig a felszabadítással, s előbb-utóbb csak az ellenfélhez került a labda a tizenhatoson belül, vagy a sorfal állt fel rosszul a szabadrúgáshoz, s egyszerűen kilőtték mellettük a hosszú sarkot. (Az utóbbi, egyébként szép gólhoz azért hozzátartozik: a szabálytalanság egy jogtalan szögletet követően következett – egy remek távoli bomba a felső kapufáról vágódott az alapvonalon túlra, a bíró mégis a sarokzászló felé mutatott.) Ekkora már egyértelműen kapkodóvá vált a játékunk, s a múltkorihoz hasonló összeomlás réme fenyegetett, amikor egy sárga lapot érő buktatás után szabadrúgáshoz jutottunk. A labdához a sértett, a betegség miatt jó néhány edzést kihagyni kényszerülő Orosz Bálint állt oda, s 20 méterről, tőle már-már kötelező gyakorlatként, a bal felső sarokba ívelt. A szépítés így visszahozta a reményt, s ismét tartást adott a csapatnak. Mindenki próbált nagyobb fokozatra kapcsolni, aminek viszont lett egy sajnálatos következménye is: nagy igyekezetükben Darabos Balázs és Dávid Ricsi véletlenül összefejeltek, s utóbbinak annyira felszakadt a bőre, hogy vérző fejjel kísérték be az öltözőbe. Sajnos a mentők kiérkezéséig több mint 20 percet kellett várni. Miután sérülését ellátták, Ricsit a Heim Pál kórházba szállították. Mint utóbb kiderült, a fején keletkezett mély sebet pár öltéssel össze kellett varrni, de azután hazaengedték, s jól van.
A második félidőben Völler Ádám állt be a kapuba, Ricsi helyett pedig Szamocseta Balázs lépett pályára. A törökbálintiak ott folytatták, ahol abbahagyták: támadtak, de a félidő derekáig nem találtak be a kapunkba. Akkor azonban, egy kavarodás után, a csatárjuk 8 méterről lőhetett, s ezt már az addig kitűnő formában védő Ádám sem tudta hárítani. Mindazonáltal védőinket és a védekezni hátrahúzódó játékosokat meg kell dicsérni, ahogy azt még az ellenfél edzője is megtette, amikor Gubacsi Zoli gyönyörű ollózó mozdulattal segítette ki védőtársait. Négygólos hátrányban sem adtuk tehát fel, s bár helyzetig nem tudtunk eljutni, két szabadrúgást sikerült kiharcolnunk. A koreográfia innentől már kiszámítható volt: Orosz Bálint odaállt, s berúgta. Mindkettőt. A szorosabbá váló eredmény az ellenfél játékosait is elbizonytalanította valamelyest, így a lefújásáig már csak egy góllal tudtak válaszolni, vagyis a második félidő döntetlennel zárult, s 4:7 lett a vége. A mérkőzés végén a törökbálinti szülök elismerően nyilatkoztak csapatunkról; mint mondták, megleptük őket, mert a tavalyi teljesítményükhöz képest igen sokat fejlődtek a srácok. Egyszóval, a vereség ellenére nincs okunk a szégyenkezésre. Kicsit bátrabb játékkal, több beszéddel talán a jobb eredményt is elérhettünk volna.

Edzői beszámoló

SzTK – Lindab-Törökbálinti TC 4:7
Szigetszentmiklós, 2009. március 21.

Kezdőcsapat:
Herke (5)
Ladányi (5), Darabos (5), Szilágyi (5), Dávid (5)
Haász (5), Orosz (10), Gubacsi (6)
Horváth(6), Kovács (7), Szuroczky (5)

Cserék: Völler (8), Szamocseta (5), Hóbor, Nabilek, Rácz
Gólszerzők: Orosz (3), Kovács (1)

Szorosabb meccset játszottunk, mint tavaly, ez mindenféleképpen pozitívum. A második félidő jobb volt, ami annak köszönhető, hogy azok a játékosok is feljavultak, akik az első játékrészben halványabban teljesítettek. A 7 kapott gól soknak tűnik, bár ezekből kettőt-hármat Herke Daninak illendő lett volna megfognia. Völler Ádámot a bravúrjai, Orosz Bálintot a 3 szabadrúgásgólja, Kovács Matyit a gólja és a mezőnyjátéka miatt emelném ki.

Pandur Tamás, edző

Télbúcsúztató edzőmeccsek

Zsubori Ervin tudósítása

Három edzőmeccsre került sor a téli felkészülési időszak végén, amelyekre alighanem még rányomta a bélyegét a fagyos február, így talán remélhetjük, hogy a tavaszi hadjárat ütközeteiről vidámabb képpel vonulhatunk majd az öltözőbe.
Február 26-án, csütörtökön a Szent Pál Akadémia FC csapatát fogadtuk a hókupacokkal szegélyezett, műfüves hazai pályán. Jómagam ezt a meccset nem tudtam megnézni, így csak hallomásból tudom: a mi szempontunkból a legnagyobb pozitívum, ami elmondható, hogy 0:2-ről még tudtunk egyenlíteni, ám a vége sajnos így is 3:6 lett. Szurkolói értékelések szerint nagyjából mindenki tudása alatt teljesített. Góljainkat Haász Valter, Kovács Matyi és a nemrégóta a csapattal edző Bartos Matyi szerezték.
A hókupacok egy része még megvolt március elsején, vasárnap is, ám a gyönyörű napsütés már a valódi tavaszt idézte, mint ahogyan - remélhetőleg - az első 30 perc is. A KISE elleni találkozón ekkor kimondottan jól játszottunk: beszorítottuk az ellenfelet, voltak passzok, elfutások, ütközések és gólhelyzetek is, ám ez utóbbiak sajnos kimaradtak. A sorozatos cserék után a második félórát egy bátortalanabbnak ható csapat kezdte meg, már az elején magunkra húztuk az ellenfelet, s ez gyorsan meg is bosszulta magát: egy szép szólót követően a KISE csatára elhúzta a kapusunk mellett a labdát, s a bal alsóba lőtt. A támadásszervezés továbbra sem nagyon indult be, görcsösen és rendre egy-két ütemmel lemaradva játszottunk, a védelem is bizonytalankodott, sok volt az eladott labda, mégis sikerült kiegyenlíteni: a tizenhatos sarkáról, bal oldalról megítélt szabadrúgást az ezúttal is sokat dolgozó Orosz Bálint, a tőle elvárható magabiztossággal, a hosszú felsőbe ívelte. Nem sokáig örülhettünk azonban az egyenlítésnek, mert a vendégek büntetőhöz jutottak, s ismét megszerezték a vezetést, sőt, egy kapusról kijövő labdára lecsapva újra eredményesek voltak. A harmadik harminc perc megint kiegyenlítettebb játékot hozott, s - főként csapatunk egyik legjobbja, Gubacsi Zoli rengeteg szerelése, megelőzése, indítása révén - több jó kiugratásra is futotta, ám sajnos Kovács Matyi és az ezúttal előretoltan játszó Martz Robi is rendre kihagyta a kínálkozó lehetőségeket, így nem sikerült szépíteni.
Már bőven tavaszi találkozónak volt minősíthető a Dalnoki Akadémia U11-es csikócsapata elleni edzőmecs március 7-én 9 órakor. Noha esetenként 3 év korkülönbség is volt a javunkra a szemben álló felek között, ez sajnos a játék képén egyáltalán nem tükröződött. Bátortalanul, erőtlenül, sok hibával játszottunk, ahogy mondani szokás, "fejben" sem voltunk ott, míg az ellenfél kerete kifejezetten ügyes, gyors, jól helyezkedő srácokból állt. Az első félidő során lényegében helyzetig sem jutottunk el, ellenben kaptunk egy ötöst (ezek részben lesgyanús gólok voltak, de ez a döntő fölény tényén mit sem változtat). A második játékrészre egy kicsit összekapták magukat a fiúk, így három gólhelyzetünk is adódott, de ezek sajnos rendre kimaradtak. Mégis, ez a félidő legalább döntetlenre végződött: Orosz Bálint egy 18 méterről megítélt szabadrúgást védhetetlenül ívelt a léc alá, amire az ellenfél egy szép kontratámadással válaszolt.
Ezen a három meccsen aligha érdemes sokáig keseregni, annál kevésbé, mert nyakunkon a bajnokság. Március 21-én a törökbálintiakat fogadjuk, akik ellen tavaly idegenben az első félidőben jól tartottunk magunkat, de aztán 12:3 lett a vége. Ha nem akarunk most is egy hasonló pofonba belefutni, igencsak nagy formajavulásra lesz szükség a hátralévő két hétben. Ez ügyben nyilván az edzők tehetnek a legtöbbet, de az is fontos volna, hogy a szurkolók ne forduljanak el a csapattól, s továbbra is biztassák, bátorítsák a játékosokat. Mert miközben érthető a türelmetlenség, vagy akár az elkeseredettség is, s persze mindenki szeretne szép játékot, nagyszerű győzelmeket látni, nem szabadna elfelejteni: nem azért szurkolunk ennek a csapatnak, mert messze földön a legjobb, hanem mert a mi fiaink fociznak benne... Hajrá szülők, hajrá edzők, hajrá srácok!

SzTK-Szent Pál Akadémia FC 3:6
Szigetszentmiklós, 2009. február 26.

SzTK-KISE 1:3
Szigetszentmiklós, 2009. március 1.

SzTK-Dalnoki Akadémia Csikócsapat 1:6
Szigetszentmiklós, 2009. március 7.