SzTK-Lindab-Törökbálinti TC, 2009.02.21.

Zsubori Ervin és Haász Gábor tudósítása

Sajnos nem mi voltunk az esélyesek a 2008/2009-es idény első tavaszi bajnoki mérkőzésén, amelyen a Lindab-Törökbálinti TC együttesét fogadtuk. A vendégek az őszt a második helyen zárták a tabellán, s előző meccsünkön otthon 12:3-ra tudtak győzni ellenünk. Már a bemelegítésnél látszott, hogy ezúttal is több magas, erős felépítésű, jó mozgású játékos van náluk a keretben. Viszonylag gyorsan be is kaptuk az első gólt: némi kiegyenlített mezőnyjáték, s egy-egy kimaradt helyzet után a bal oldalon vezettek egy támadást, amelynek végén sikerült kapusunk, Herke Dani fölött a hálóba juttatni a labdát. Ezzel együtt, az elején nem mutatkozott nyomasztó mezőnyfölény a javukra. A jobbszélsőként bemutatkozó Horváth Ádám futógyorsaságban többször is megverte védőit, miközben a kontratámadások megakasztásában is jeleskedett - igaz, pontos beadásokra már kevesebbszer futotta az erejéből. A középpályán az ezúttal visszavontan játszó Haász Valter és Gubacsi Zoli is sokat és eredményesen dolgozott. Sőt, utóbbi egy szerelést követően remek ütemben szöktette Kovács Matyit, aki két védő között okosan maga elé engedte a labdát, majd viszonylag messziről, laposan előtt a kifutó kapus mellett, s ezzel ismét egyenlő lett az állás. Nem sokáig örülhettünk azonban az egyenlítésnek, mert gyors egymásutánban négy enyhén potyagyanús gólt is kaptunk. Vagy Dani állt túlságosan kint, s így messziről átívelték, vagy a védők szerencsétlenkedtek túl sokáig a felszabadítással, s előbb-utóbb csak az ellenfélhez került a labda a tizenhatoson belül, vagy a sorfal állt fel rosszul a szabadrúgáshoz, s egyszerűen kilőtték mellettük a hosszú sarkot. (Az utóbbi, egyébként szép gólhoz azért hozzátartozik: a szabálytalanság egy jogtalan szögletet követően következett – egy remek távoli bomba a felső kapufáról vágódott az alapvonalon túlra, a bíró mégis a sarokzászló felé mutatott.) Ekkora már egyértelműen kapkodóvá vált a játékunk, s a múltkorihoz hasonló összeomlás réme fenyegetett, amikor egy sárga lapot érő buktatás után szabadrúgáshoz jutottunk. A labdához a sértett, a betegség miatt jó néhány edzést kihagyni kényszerülő Orosz Bálint állt oda, s 20 méterről, tőle már-már kötelező gyakorlatként, a bal felső sarokba ívelt. A szépítés így visszahozta a reményt, s ismét tartást adott a csapatnak. Mindenki próbált nagyobb fokozatra kapcsolni, aminek viszont lett egy sajnálatos következménye is: nagy igyekezetükben Darabos Balázs és Dávid Ricsi véletlenül összefejeltek, s utóbbinak annyira felszakadt a bőre, hogy vérző fejjel kísérték be az öltözőbe. Sajnos a mentők kiérkezéséig több mint 20 percet kellett várni. Miután sérülését ellátták, Ricsit a Heim Pál kórházba szállították. Mint utóbb kiderült, a fején keletkezett mély sebet pár öltéssel össze kellett varrni, de azután hazaengedték, s jól van.
A második félidőben Völler Ádám állt be a kapuba, Ricsi helyett pedig Szamocseta Balázs lépett pályára. A törökbálintiak ott folytatták, ahol abbahagyták: támadtak, de a félidő derekáig nem találtak be a kapunkba. Akkor azonban, egy kavarodás után, a csatárjuk 8 méterről lőhetett, s ezt már az addig kitűnő formában védő Ádám sem tudta hárítani. Mindazonáltal védőinket és a védekezni hátrahúzódó játékosokat meg kell dicsérni, ahogy azt még az ellenfél edzője is megtette, amikor Gubacsi Zoli gyönyörű ollózó mozdulattal segítette ki védőtársait. Négygólos hátrányban sem adtuk tehát fel, s bár helyzetig nem tudtunk eljutni, két szabadrúgást sikerült kiharcolnunk. A koreográfia innentől már kiszámítható volt: Orosz Bálint odaállt, s berúgta. Mindkettőt. A szorosabbá váló eredmény az ellenfél játékosait is elbizonytalanította valamelyest, így a lefújásáig már csak egy góllal tudtak válaszolni, vagyis a második félidő döntetlennel zárult, s 4:7 lett a vége. A mérkőzés végén a törökbálinti szülök elismerően nyilatkoztak csapatunkról; mint mondták, megleptük őket, mert a tavalyi teljesítményükhöz képest igen sokat fejlődtek a srácok. Egyszóval, a vereség ellenére nincs okunk a szégyenkezésre. Kicsit bátrabb játékkal, több beszéddel talán a jobb eredményt is elérhettünk volna.

Edzői beszámoló

SzTK – Lindab-Törökbálinti TC 4:7
Szigetszentmiklós, 2009. március 21.

Kezdőcsapat:
Herke (5)
Ladányi (5), Darabos (5), Szilágyi (5), Dávid (5)
Haász (5), Orosz (10), Gubacsi (6)
Horváth(6), Kovács (7), Szuroczky (5)

Cserék: Völler (8), Szamocseta (5), Hóbor, Nabilek, Rácz
Gólszerzők: Orosz (3), Kovács (1)

Szorosabb meccset játszottunk, mint tavaly, ez mindenféleképpen pozitívum. A második félidő jobb volt, ami annak köszönhető, hogy azok a játékosok is feljavultak, akik az első játékrészben halványabban teljesítettek. A 7 kapott gól soknak tűnik, bár ezekből kettőt-hármat Herke Daninak illendő lett volna megfognia. Völler Ádámot a bravúrjai, Orosz Bálintot a 3 szabadrúgásgólja, Kovács Matyit a gólja és a mezőnyjátéka miatt emelném ki.

Pandur Tamás, edző