Kötelező győzelmet mentünk aratni Kókára, s annak rendje és módja szerint le is arattuk. Így igazán messzemenő következtetéseket nem lehet levonni ebből a sikerből, de mégiscsak nagyszerű dolog leírni, hogy 8:1 ide!
Az egzotikus mélyedésekkel, váratlan domborulatokkal és masszív fűcsomókkal ékesített pályán az első percek a tapogatódzás jegyében teltek. Több magas, nyurga játékos is volt a hazaiaknál, s az első negyedórában sikerült is hatékonyan rombolniuk. Ezzel együtt, végig mi uraltuk a játékot; a védők már a félpályán megszűrték a támadásokat. A kapuban Völler Ádám az első félidőben mindössze egyszer találkozott a labdával – igaz, akkor nagyot kellett védenie, de szépen megoldotta a feladatot. Elől nehezen indult be a folyamatos játék, de néhány kapura lövésig azért eljutottunk.
Végülis a gólcsendet egy pontrúgásból tudtuk megtörni: Orosz Bálint erőteljes ívben csavarta be a szögletet, amelyhez a kapus még hozzáért, de kiütni nem tudta; vezettünk. A második gólunk már egy sokkal formásabb akcióra tette fel a koronát; a jobb szélen remekül mozgó, jól helyezkedő Haász Valter kapott egy szép labdát, áthámozta magát a védőkőn, s az ötös vonalából hajszálpontosan passzolt a középen érkező Kovács Matyinak, akinek már addig is több helyzete volt, s ezúttal nem hibázott. Nem sokra rá Gubacsi Zoli növelhette volna az előnyt, ám távoli bombája a felső lécre vágódott. Zoli – aki talán a mezőny legjobbja volt: rengeteget futott, mindenhová odaért, bátran cselezett, kiváló érzékkel passzolt, s több ellentámadást is megakasztott - pár perccel később egy remekbe szabott gólpasszal vigasztalódott. Bal oldalról tálalt a kaputól hét-nyolc méterre helyezkedő Zsubori Barnabás elé, aki látványos mozdulattal csavarta el a kapus feje mellett a labdát. A harmadik gól végképp megnyugtatta a srácokat, aki a magabiztos vezetés tudatában vonulhattak a szünetre.
A mindössze egy cserével felvonuló, s emiatt az utolsó húsz percet sántikáló középhátvéddel végigjátszani kényszerülő hazaiak a második félidőben sem tudtak igazából új energiákat mozgósítani. Ekkor ugyan két támadást már sikerült végigvinniük, ám a sikeres befejezést védőink – élükön a higgadtan, jó helyezkedéssel játszó Szilágyi Gabival és az egyaránt sokat dolgozó Darabos Balázzsal és Ladányi Bencével – mindkétszer meghiúsították. Becsületgóljuk végül egy mezhúzást miatt megadott távoli szabadrúgásból született: az addig szinte teljesen „munkanélküli” Ádám kezei közt átcsúszott a labda, amelyet így sikerült a hálóba pofozni.
Ez azonban már 0:5-ös állásnál született, mi ugyanis közben sorra vezettük a támadásokat. A rendkívül aktív és erőszakos Szuroczky Krisztián előtt is adódtak helyzetek, ám végül ismét Bálint volt eredményes: egy lepattanót juttatott a roppant bizonytalanul védő hazai kapus közreműködésével a hálóba. A következő gólnál is ő volt az egyik főszereplő: becsavart szögletét a védelem csak továbbtolni tudta, így a hosszún helyezkedő Szilágyi Gabinak már nem volt nehéz dolga. A kókaiak szépítése után Valter csinált meg magának egy helyzetet: a tizenhatoson belülről, lehetetlen szögből, kemény lövést küldött a felső kapufára; a kipattanóra ismét ez erőteljesen és hasznosan játszó Matyi érkezett jó ütemben. Barnabásnak is volt két kiváló próbálkozása: a tizenhatosnál lefordult a védőkről, enyhén felpörgette magáénak a labdát, majd nagy erejű lövést eresztett meg, amelyből azonban sajnos nem lett gól; pár perccel később pedig, egy szögletnél a hosszún helyezkedve félmagasan, kapásból bombázott, ám a védőkről kijött a labda.
Ebben a játékrészben már nyomasztó mezőnyfölényt sikerült kialakítanunk; több szép, négy-öt passzos kombináció is végigment, amelyekből a már említetteken kívül Tótok Andris, majd a csereként beálló Nagy Bence is aktívan kivette a részét. Az Ádámot váltó Herke Dani, amikor kellett, jól futott ki; Nabilek Dávid is bevállalta a cselt a jobbhátvéd posztján, Szamocseta Balázs bátran szerelt, s az utolsó tíz percre lehetőséget kapó Rácz Tominak is voltak ügyes megmozdulásai. Sőt a hetedik gólunk is tőle indult: kiváló ütemben ugratta ki két védő között a jobb szélen felrobogó Nagy Bencét, akinek középre kanyarított labdáját Matyi szép mozdulattal küldte a jobb fölső pipa felé – a kapus már csak ujjheggyel tudott beleérni. Így ezért a gólért aligha volt hibáztatható, a nyolcadik találatunk viszont klasszikus potya volt, de mondjuk inkább így: szemfülessége és szerencséje a negyedik találatot is meghozta Kovács Matyinak. Így a tavalyi nyolcast ezúttal is behúzhattuk a változatlanul nulla ponttal álló Tura (Kóka) ellen, aminek mindenképpen örülni kell, de közben arra sem árt emlékeztetni: ilyen könnyű meccsünk ebben az évadban már aligha lesz. Ideje tehát lassan megnyeregetni a nehéz mérkőzéseket is... Szép volt, srácok!
>>Képriport (26 fotó)
Kóka, 2009. március 28.
Völler (0)
Ladányi (7), Darabos (7), Szilágyi (8), Tótok (7)
Gubacsi (8), Haász (7), Orosz (9), Szuroczky (7)
Zsubori (7), Kovács (10)
Cserék: Herke (0), Nagy (7), Szamocseta (-), Nabilek (-), Rácz (-)
Gólszerzők: Kovács Mátyás (4); Orosz Bálint (2); Zsubori Barnabás (1); Szilágyi Gábor (1)
Az első gólig volt nehéz a dolgunk, utána már kijött a tudáskülönbség. A srácok maximálisan betartották, amit kértem tőlük. Ez a győzelem igazi csapatmunka volt, kivette belőle a részét mindenki. A pálya minőségén múlt, hogy "csak" ennyi gólt rúgtunk. Remélem, ez egy kis önbizalmat ad a játékosoknak. Matyit külön kiemelném, a 4 gólja miatt. A kapusoknál a nullás osztályzat arra utal, hogy lényegében nem volt védeni valójuk.
Pandur Tamás, edző
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése