Váci Reménység SE-SzTK, 2009.05.24.

Zsubori Ervin tudósítása

Nagyon fontos győzelmet sikerült begyűjtenünk május 24-én Vácott. Nem azért volt fontos, mert ezzel eldőlt volna a bajnokság sorsa, mint a nagycsapatnál (nem dőlt el), vagy feljebb léptünk volna a tabellán elfoglalt 9. helyről (nem léptünk feljebb). Hanem azért, mert egy eredményei alapján jóval erősebb, a bajnokságban a 4. helyen álló, pár hete a Maglódot simán verő, Dunaharaszti fölött pedig 13:1-re győzedelmeskedő csapattal játszottunk, idegenben, ráadásul egyebek mellett Orosz Bálint, Kanalas Isti és Ladányi Bence nélkül. Mindehhez jött még, hogy a jól játszó hazaiak, kiegyenlített mezőnyjáték után, már az első negyedórában megszerezték a vezetést egy szép kontratámadásból.
Ezen a ponton merült fel élesben a kérdés: vajon a múlt heti, Dunaharaszti elleni remek játék, a 13:3-as magabiztos győzelem lelkileg mennyit számít, ad-e tartást a csapatnak. Nos, adott. A bekapott gól egyáltalán nem törte meg a lendületünket, tovább próbálkoztunk a támadásokkal, bátran játszottunk, kezdeményeztünk. Ez nem utolsósorba az ezúttal középhátvédként remeklő Gubacsi Zoli higgadt, olykor kifejezetten elegáns, szép megelőzésekkel és jó ütemű indításokkal jellemezhető játékának volt köszönhető. Az ismét jó formában lévő Haász Valter, összejátszva-kényszerítőzve a középpályásokkal, többször ügyesen meghúzta a jobb szélt; előtte adódott a legnagyobb gólhelyzet is, de végül az a lehetőség kimaradt. A hazaiak is próbálkoztak, s eljutottak gólhelyzetig is, ám csatáruk egy kicsit elkapkodta a befejezést, s a határozottan kifutó Völler Ádám mellett elgurított labdája centiméterekkel elkerülte a kaput.
Érezni lehetett viszont, hogy a leshatáron állandóan kiugrásra kész Kovács Matyit nem fogják tudni végig tartani az időnként kicsit megszeppenten játszó vendéglátók. Amikor másik támadónk, Zsubori Barnabás egyszer a középpályán labdához jutott, egy cselt követően ismét őt próbálta szöktetni. A passz egy kicsit hosszúra sikeredett, ami viszont arra jó volt, hogy túljutott az utolsó védőn is. Szerencsére Matyi nem állt meg, hanem támadta a kifutó kapust, aki pechjére belebombázta a labdát, amelyet ezt követően már nem volt nehéz a hálóba kotorni. Egyenlítettünk, még a félidő lefújása előtt!
A második részben ott folytattuk, ahol abbahagytuk: mindenki lelkesen, időnként hibákkal tarkítva, de ezzel együtt koncentráltan, jó megoldások sorát bemutatva játszott, hajtott: egyetlen percig sem mondtunk le a győzelemről. Aktívabbá váltak persze a hazaiak is, több támadást is szépen végigvittek, de a nagyon bátran és magabiztosan védő Ádámot nem tudták átjátszani. Előtte a védősorban a rengeteget robotoló Horváth Ádám és kiválóan helyezkedő Szilágyi Gabi is remekül teljesített, s fontos mentései, ügyes labdakihozatalai voltak Nabilek Dávidnak is. A legnagyobb lehetőségük akkor adódott a hazaiaknak, amikor csatáruk egyedül vezethette a kapusra a labdát, ám ekkor Ádám, mint egy igazi rutinos hálóőr, kifutott, s a tizenhatos előtt egy méterrel elvetődve, ellentmondást nem tűrően megakasztotta az akciót (a csatárral együtt); a szabadrúgást megúsztuk.
Támadtunk közben mi is; a középpályán Tótok András és Nagy Bence is nagyon aktív volt, mint ahogyan Szuroczky Krisztián is többször megiramodhatott a bal szélen. Már csak néhány perc volt hátra, amikor ismét bebizonyosodott: a fociban nincs elveszett labda. Kovács Matyi egy olyan labdára startolt rá, amely elvileg a kapusé kellett volna, hogy legyen, de így végül mégis odaért, s a cipője hegyével bele tudott szúrni, elgurítva így a kapus mellett. Fordítottunk! Erre eddig egyszer volt példa, éppen Kovács Matyi bemutatkozó mérkőzésén Kőrisfa ellen; ott is két gólt szerzett, de aztán a végén kiengedtünk, s a hazaiaknak sikerült döntetlenre hozni a meccset. Erre a váciak is mindent megpróbáltak, mozgósították a végső erőtartalékokat is, de csapatunk annyira egységesen jól küzdött, hogy sikerült átvészelni az utolsó percek nyomását. Győztünk! Bravó srácok, ez valóban remek munka volt!

Edzői beszámoló

Váci Reménység SE-SzTK 1:2
Vác, 2009. május 24.

Kezdőcsapat:
Völler (8)
Horváth (7), Szilágyi (8), Gubacsi (8), Nabilek (6)
Tótok (7), Haász (7), Nagy (7), Szuroczky (7)
Zsubori (6), Kovács (9)

Cserék: Dávid (7), Rácz (-), Herke (-)
Gólszerző: Kovács (2)

Vesztett meccset nyertünk meg; ilyen nem volt még edzői pályafutásom alatt. Külön öröm számomra, hogy ezt egy jó csapat ellen hajtottuk végre, méghozzá két kulcsjátékos nélkül. Ez egy igazi csapatmunka volt. Gratulálok mindenkinek! Matyit a 2 gólja miatt kell kiemelnem.

Pandur Tamás, edző

SzTK-Dunaharaszti MTK, 2009. 05. 17.

Zsubori Ervin tudósítása

Álomkezdés után álomjáték és álomeredmény! Röviden ez lehetne az összefoglalója a Dunaharaszti elleni vasárnap délelőtti diadalnak. Az immár a legendás Dina nélkül – és mint utóbb kiderült: egy hatalmas termetű, ám roppant bizonytalan kapussal – felálló DMTK ellen minden idők legjobb első félidei játékát produkáltuk, és a szünetben teljesen megérdemelten vezettünk 10:2-re (!).
Lényegében az első támadásból megszereztük a vezetést: Kanalas István parádés szóló után vette be a kaput. Ennél szebb már csak a következő gól volt (egy darabig): Orosz Bálint szögletből, Détári Lajos klasszisgólját felidézve, érintés nélkül juttatta a hosszú felsőbe a labdát. Innentől a papír és ceruza nélkül felálló tudósítónak nincs könnyű dolga, mert szinte számolatlanul kezdtek potyogni a gólok. De ez még hagyján: maga a játék volt bámulatos. Rendkívül érett passzok, tökéletes ütemű kiugratások, magabiztos megelőző szerelések, bátor elfutások a széleken, higgadt háromszögelések, ziccerig kijátszott szituációk, végigvitt támadások! Túlzás nélkül: ezen a meccsen több jó megoldásunk volt, mint az egész bajnokságban együttvéve (beleértve a Kóka elleni kiütéses győzelmeket is). Ezúttal tényleg nem nagyon lehet senkit kiemelni, mert mint csapat mutattunk csúcsformát (tegyük hozzá azért: egy nem túl ütőképes ellenfél ellen).
Ha megpróbálom felidézni a gólokat, akkor biztosan volt legalább három olyan, amikor Kovács Matyit ugrattuk ki, s ő könnyedén lefutotta és/vagy átjátszotta védőit, s elgurított/ellőtt a kapus mellett (ez akkor eddig 5 gól), s ezen kívül, saját bevallása szerint, még egyszer eredményes volt, de hogy hogyan (mintha Haász Valter visszagurítása találta volna meg), arra nem emlékszem (6). Volt egy olyan is, amikor Szuroczky Krisztián – aki szintén többször meghúzta a szélt, s beadásaira általában érkező is volt – talán egy kipattanót vagy beadást juttatott a hálóba (7). Kanalas Isti, aki szinte megállíthatatlanul lendületesen focizott, többször megforgatta a teljes védelmet; mintha egy újabb gólt is rúgott volna (8), de egyszer biztos, hogy remek fejesgólt ért el (9). Orosz Bálint mindvégig bombaformában játszott, s tanárian osztogatott. Volt egy gólja, amikor megtámadta majd szerelte a labdát kihozó védőt, s higgadtan be is gurított a kapus mellett (10). A mérkőzés legszebb jelenete szintén az ő nevéhez fűződik: 28-30 méterről (!), lendületből leadott, bődületesen nagy lövése a felső kapufáról vágódott elemei erővel a gólvonal mögé (11); ekkora lövést a felnőtt bajnokságban is ritkán látni, de a BL-összefoglalókban is a szépségdíjas találatok között mutathatnák. Mivel a vége 13:3 lett (!), két gólnak még biztosan kellett esnie. Igen, az egyik megvan: Zsubori Barnabás lecsapott egy védőről kipattanó labdára, majd Szurocky Krisztiánnak passzolt, aki ezúttal sem hibázott (12). Ha a hiányzó, 13. gólról hitelt érdemlően kiderül, hogy ki szerezte, majd korrigálom a tudósítást… Szívem szerint talán leginkább Gubacsi Zolinak adnám ezt a találatot, aki ezúttal is rengeteg dolgozott a középpályán, bátran elvállalta a cselt is, ha úgy adódott, s több lövéssel is próbálkozott, de mintha nem jött volna neki össze a gól. Igaz, Haász Valter is megérdemelte volna, hogy felkerüljön a góllövőlistára: nagyon energikusan, hasznosan és ügyesen játszott, jó ütemű beadásai és lövései is voltak. (A videofelvételek elemzése után Szuri apukája hitelt érdemlően kimutatta: a hiányzó találatot Bálint szerezte, aki e szerint szintén 4-szer volt eredményes.)
De talán ezúttal nem is az volt a lényeg, hogy ki tud gól lőni, hanem a felszabadult, magabiztos játék; az élmény, hogy egy meccs ilyen is lehet. Nagyon ideje volt már egy efféle sikernek. Érdekes lenne tudni, hogy ha a bajnokság elején jön össze egy hasonló fölényű győzelem (Kóka mellett), akkor mennyiben lettünk volna képesek jobb teljesítményt, illetve eredményesebb játékot produkálni. Különösen az első félidei produkció volt kimagasló (amit a 10:2 mindennél beszédesebben bizonyít). Persze a második félidőben is egyértelműen mi uraltuk a játékot; az, hogy „csak” három gólt sikerült szerezni, nagyrészt annak volt betudható, hogy a dunaharasztiak edzője, a még katasztrofálisabb vereség elkerülése érdekében, átszervezte a csapatot: hátravonta a nagytermetű, gyors csatárokat védekezni. Emellett kapusposzton is változtatott; a második félidőre beállt apró termetű hálóőr bátor kifutásaival több akciónkat is megakasztotta (Bálint bombáját pedig Edwin Van Der Saar sem védte volna). Bravó srácok! Ez gyönyörű munka volt!

Edzői beszámoló

SzTK-Dunaharaszti MTK 13:3

Szigetszentmiklós, 2009. május 17.

Kezdőcsapat:
Herke (6)
Ladányi (7), Szilágyi (7), Gubacsi (7), Nabilek (7)
Tótok (7), Haász (7), Orosz (10), Szuroczky (8)
Kanalas (9), Kovács (9)

Cserék: Dávid (7), Darabos (7), Horváth (6), Zsubori (6), Rácz (6)
Gólszerzők: Horváth (4); Kanalas (3); Orosz (4); Szuroczky (2)

Ráfért már egy győzelem a srácokra. Minden poszton felülmúltuk az ellenfelet. Végre a helyzetek zömét értékesítettük, meg is lett az eredménye. Volt bombagól, szögletből becsavart gól, fejesgól és kijátszott akció gól. Végre! Remélem egy kis önbizalmat ad a játékosoknak ez a kiváló játék. Elégedett vagyok mindenkivel.

Pandur Tamás, edző

Maglód-Sztk, 2009. 05. 10.

Zsubori Ervin tudósítása

Az elmúlt hetek egyik legjobb formáját mutatta csapatunk a Maglód elleni meccsen. Ez a mondat Haász Gábor tavaly októberi tudósításából való, ahol az itthoni találkozón 0:0-ás döntetlent értünk el. A kezdőmondat az idei május 10-i, idegenbeli mérkőzésre is igaz, jóllehet azon 7:2-re kikaptunk.
Sajnos három szinte teljesen azonos sémára épülő gólt kaptunk gyors egymásutánban: kapuskirúgás, vagy előrevágott labda az ellenfél részéről, amely túljut az utolsó védőnkön, így a gyors csatár egyedül vezetheti a kapusra a labdát, s a végén még is oldja a helyzetet. Ehhez hasonlóból volt még egy negyedik is az első félidőben, előtte azonban Orosz Bálint egy huszonkét méterről leadott, ívelt lövése túljutott a maglódiak hórihorgas kapuvédőjén.
Azt leszámítva, hogy a kiugratások egy részét képtelen voltunk semlegesíteni, kimondottan jól játszott a csapat: remek labdakihozatalok, négy-ötpasszos kombinációk, elfutások, középpályás labdaszerzések jellemezték a játékunkat. Egy szép passzolgatás után Szuroczky Krisztián tanári mozdulattal emelte át a kapust. Ezen felül is több gólhelyzetünk volt; Zsubori Barnabás keresztbe lőtt passzára hajszál híján nem értek csak oda a társak, s Kovács Matyi előtt is több ziccer adódott, de nem tudtunk élni a lehetőségekkel. Közben a hazaiak újabb gólokat szereztek, részben szerencsével, részben szépen kijátszott akciók révén, mindazonáltal a 6:4 reálisabb végeredmény lett volna, s a mezőnyjátékért egyértelműen dicsétet illeti a csapatot.

Edzői beszámoló

Maglód-SzTK 7:2
Maglód, 2009. május 10.

Kezdőcsapat:
Völler (5)
Tótok (5), Szilágyi (5), Gubacsi (5), Nabilek (5)
Nagy (6), Haász (5), Orosz (6)
Szuroczky (6), Kanalas (5), Kovács (5)

Cserék: Herke (5), Zsubori (5)
Gólszerzők: Orosz (1), Szuroczky (1)

Az eredmény nem tükrözi a valóságot. Megint a rengeteg kihagyott helyzet dominált. Mezőnyben mi nyújtottuk a szebb és a jobb focit, de ezt a játékot gólra játsszák. Nagyon álmosan kezdtünk, 15 perc elteltével már 3:0 volt, és innen elég nehezen lehet felállni. Sikerült volna, ha a lehetőségeket kihasználjuk. Szuroczkyt és Nagy Bencét emelném ki.

Pandur Tamás, edző