SzTK-Dunaharaszti MTK, 2009. 05. 17.

Zsubori Ervin tudósítása

Álomkezdés után álomjáték és álomeredmény! Röviden ez lehetne az összefoglalója a Dunaharaszti elleni vasárnap délelőtti diadalnak. Az immár a legendás Dina nélkül – és mint utóbb kiderült: egy hatalmas termetű, ám roppant bizonytalan kapussal – felálló DMTK ellen minden idők legjobb első félidei játékát produkáltuk, és a szünetben teljesen megérdemelten vezettünk 10:2-re (!).
Lényegében az első támadásból megszereztük a vezetést: Kanalas István parádés szóló után vette be a kaput. Ennél szebb már csak a következő gól volt (egy darabig): Orosz Bálint szögletből, Détári Lajos klasszisgólját felidézve, érintés nélkül juttatta a hosszú felsőbe a labdát. Innentől a papír és ceruza nélkül felálló tudósítónak nincs könnyű dolga, mert szinte számolatlanul kezdtek potyogni a gólok. De ez még hagyján: maga a játék volt bámulatos. Rendkívül érett passzok, tökéletes ütemű kiugratások, magabiztos megelőző szerelések, bátor elfutások a széleken, higgadt háromszögelések, ziccerig kijátszott szituációk, végigvitt támadások! Túlzás nélkül: ezen a meccsen több jó megoldásunk volt, mint az egész bajnokságban együttvéve (beleértve a Kóka elleni kiütéses győzelmeket is). Ezúttal tényleg nem nagyon lehet senkit kiemelni, mert mint csapat mutattunk csúcsformát (tegyük hozzá azért: egy nem túl ütőképes ellenfél ellen).
Ha megpróbálom felidézni a gólokat, akkor biztosan volt legalább három olyan, amikor Kovács Matyit ugrattuk ki, s ő könnyedén lefutotta és/vagy átjátszotta védőit, s elgurított/ellőtt a kapus mellett (ez akkor eddig 5 gól), s ezen kívül, saját bevallása szerint, még egyszer eredményes volt, de hogy hogyan (mintha Haász Valter visszagurítása találta volna meg), arra nem emlékszem (6). Volt egy olyan is, amikor Szuroczky Krisztián – aki szintén többször meghúzta a szélt, s beadásaira általában érkező is volt – talán egy kipattanót vagy beadást juttatott a hálóba (7). Kanalas Isti, aki szinte megállíthatatlanul lendületesen focizott, többször megforgatta a teljes védelmet; mintha egy újabb gólt is rúgott volna (8), de egyszer biztos, hogy remek fejesgólt ért el (9). Orosz Bálint mindvégig bombaformában játszott, s tanárian osztogatott. Volt egy gólja, amikor megtámadta majd szerelte a labdát kihozó védőt, s higgadtan be is gurított a kapus mellett (10). A mérkőzés legszebb jelenete szintén az ő nevéhez fűződik: 28-30 méterről (!), lendületből leadott, bődületesen nagy lövése a felső kapufáról vágódott elemei erővel a gólvonal mögé (11); ekkora lövést a felnőtt bajnokságban is ritkán látni, de a BL-összefoglalókban is a szépségdíjas találatok között mutathatnák. Mivel a vége 13:3 lett (!), két gólnak még biztosan kellett esnie. Igen, az egyik megvan: Zsubori Barnabás lecsapott egy védőről kipattanó labdára, majd Szurocky Krisztiánnak passzolt, aki ezúttal sem hibázott (12). Ha a hiányzó, 13. gólról hitelt érdemlően kiderül, hogy ki szerezte, majd korrigálom a tudósítást… Szívem szerint talán leginkább Gubacsi Zolinak adnám ezt a találatot, aki ezúttal is rengeteg dolgozott a középpályán, bátran elvállalta a cselt is, ha úgy adódott, s több lövéssel is próbálkozott, de mintha nem jött volna neki össze a gól. Igaz, Haász Valter is megérdemelte volna, hogy felkerüljön a góllövőlistára: nagyon energikusan, hasznosan és ügyesen játszott, jó ütemű beadásai és lövései is voltak. (A videofelvételek elemzése után Szuri apukája hitelt érdemlően kimutatta: a hiányzó találatot Bálint szerezte, aki e szerint szintén 4-szer volt eredményes.)
De talán ezúttal nem is az volt a lényeg, hogy ki tud gól lőni, hanem a felszabadult, magabiztos játék; az élmény, hogy egy meccs ilyen is lehet. Nagyon ideje volt már egy efféle sikernek. Érdekes lenne tudni, hogy ha a bajnokság elején jön össze egy hasonló fölényű győzelem (Kóka mellett), akkor mennyiben lettünk volna képesek jobb teljesítményt, illetve eredményesebb játékot produkálni. Különösen az első félidei produkció volt kimagasló (amit a 10:2 mindennél beszédesebben bizonyít). Persze a második félidőben is egyértelműen mi uraltuk a játékot; az, hogy „csak” három gólt sikerült szerezni, nagyrészt annak volt betudható, hogy a dunaharasztiak edzője, a még katasztrofálisabb vereség elkerülése érdekében, átszervezte a csapatot: hátravonta a nagytermetű, gyors csatárokat védekezni. Emellett kapusposzton is változtatott; a második félidőre beállt apró termetű hálóőr bátor kifutásaival több akciónkat is megakasztotta (Bálint bombáját pedig Edwin Van Der Saar sem védte volna). Bravó srácok! Ez gyönyörű munka volt!

Edzői beszámoló

SzTK-Dunaharaszti MTK 13:3

Szigetszentmiklós, 2009. május 17.

Kezdőcsapat:
Herke (6)
Ladányi (7), Szilágyi (7), Gubacsi (7), Nabilek (7)
Tótok (7), Haász (7), Orosz (10), Szuroczky (8)
Kanalas (9), Kovács (9)

Cserék: Dávid (7), Darabos (7), Horváth (6), Zsubori (6), Rácz (6)
Gólszerzők: Horváth (4); Kanalas (3); Orosz (4); Szuroczky (2)

Ráfért már egy győzelem a srácokra. Minden poszton felülmúltuk az ellenfelet. Végre a helyzetek zömét értékesítettük, meg is lett az eredménye. Volt bombagól, szögletből becsavart gól, fejesgól és kijátszott akció gól. Végre! Remélem egy kis önbizalmat ad a játékosoknak ez a kiváló játék. Elégedett vagyok mindenkivel.

Pandur Tamás, edző