Nagykőrös, 2007. 10. 28.

Tíz perc alatt három még gombócból is sok – feltéve persze, hogy nagyok azok a gombócok. A nagykőrösi Kőrisfa ellen mi gólból kaptunk hármat, s még csak azt sem lehet mondani, hogy különösebben nagyok lettek volna. Az első például a saját középkezdésünk után, egy eladott labdából született, s a másik kettő sem sok eséllyel kerülne be a városi tévé esti összefoglalójába. Az ellenfél játékosai már valamivel nagyobbak voltak, mint a góljaik, legalábbis kettő-három közülük biztosan évekkel és vagy fél méterrel verte a mieinket, de ezt tulajdonképpen már megszokhattuk. Attól viszont az utóbbi meccseket látva kezdtünk elszokni, hogy mintegy feltartott kézzel futnak ki a srácok a pályára. Igazából itt sem erről volt szó - s erre nem is lehetett volna ok, hiszen Kőrisfa eddigi két győzelme és egy döntetlenje mellé két vereséget is begyűjtött már -, inkább egyfajta kezdeti bénultságról, amit a villámgyorsan bekapott első gól sikerrel tartósított.
Az okokat keresve megemlíthetnénk, hogy elég nehezen találtuk meg a pályát, ahol ezúttal a bíró is időben előállt, így mindössze néhány perc jutott a bemelegítésre. Nem könnyítette meg a játékosok dolgát a szokatlanul rossz minőségű pálya sem - a finoman szólva is egyenetlen, gödrökkel sűrűn tarkított, a kapuk előtt pedig kifejezetten göröngyös és mély talajon a legváratlanabb módon változtattak irányt az átadások -, s a túlságosan kemény, nehéz labda is ellenünk játszott. Mindazonáltal ezek a kedvezőtlen körülmények (azon túl, hogy többé-kevésbé a hazaiakat is sújtották) aligha szolgálhatnak kielégítő magyarázatul arra, hogy például az egy héttel korábban látott lelkesedést, összpontosítást, küzdeni akarást csak nyomokban lehetett felfedezni ezen a mérkőzésen. A fiúk nem igazán tudtak felpörögni, jó ideig határozatlanul és szellősen védekeztünk, a középpályán sem nagyon tudtuk megtartani a labdát, a hibákat pedig az ellenfél elég nagy arányban kihasználta.
Szóval, ahogy mondani szokás, a gyors három gól megfogta a mieinket, másfelől azonban talán fel is rázta kicsit a borongós őszi álmosságból. A félidő második felében már vezettünk néhány támadást, eljutottunk szögletekig, de a gól nem jött össze: elsősorban a hatalmas termetű irányító révén rendre elnyomták, szerelték, megelőzték a játékosainkat.
Már a második félidőben Bélának volt egy nagy helyzete, ám a csatár centiméterekkel mellé gurított (a helyzetről Märtzné Pisla Erika videója - Haász Gábor szerkesztésében - itt). Azután 4:0-ás állásnál a házigazdák erősen kitámadtak, mintegy elkapta őket a hév, s így egy középpályás labdaszerzés után sikerült ismét megjátszani a középcsatárunkat. Béla menetrendszerűen lefutotta védőit, ám ezúttal nem messziről lőtt, hanem megpróbálta elvinni a kapus mellett a labdát. Eközben a lemaradt védők folyamatosan cibálták, ám a bíró mindaddig továbbengedte a játékot, amíg esély volt a gólszerzésre. Végül győzött a túlerő, ám az addigi szabálytalanságokat a játékvezető jogosan lefújta: tizenegyes. A büntetőhöz a sértett állt oda, s rendkívül magabiztosan, védhetetlenül lőtte ki a jobb felső sarkot. (Videó az akcióról és a gólról itt.)
Ezzel a szépítéssel kínálkozott egy lélektani esély a felzárkózásra, annál is inkább, mert néhány perccel később Béla ismét remek labdát kapott a félpályánál. Ezúttal valóban kiütközött, hogy mennyire gyors, simán lefutotta mindkét védőjét, s így a baloldalról egyedül vezethette a kapusra a labdát. A kitámadó hálóőr mellett a hosszú sarkot vette volna célba, ám a lövés pillanatában - nyilvánvalóan a göröngyös talaj miatt - rosszul pattant a labda, s így sikerült védeni. (Videó az akcióról itt.) Ahogyan lenni szokott, a kimaradt helyzet után mi kaptunk gólt, majd egy látványos bal oldali elfutás után a kőrisfaiak egy éles szögből leadott lövéssel a hatodik találatukat is megszerezték.
Ekkor már tulajdonképpen mindegy volt, Tomi alaposan át is alakította a csapatot, kihasználva valamennyi cserelehetőséget, beleérve a kapust is. A cserék talán valamivel motiváltabban küzdöttek, s bár Dani ismét kapott gól nélkül játszotta le a meccs hátralévő részét, szépítésre már nem nagyon volt esélyünk.
Nagykörös messze van; de ezúttal nem csak ezért volt hosszú a hazafelé út. Volt jobb. De talán lesz is még. Sőt biztosan.

>>Képriport (12 fotó)

Edzői beszámoló

Kőrisfa-SZTK 6:1
Nagykőrös, 2007. október 28.

Kezdőcsapat:
Hoffmann E. (5)
Ladányi B. (6), Märtz R. (5), Molnár L. (6), Leidl P. (5)
Dávid R. (5), Czeglédy L. (6), Acsai K (5)
Haász V. (5), Séra B. (5), Zsubori B. (5)

Cserék: Szuroczky K. (-), Molnár M. (-), Sági Z. (5), Darabos B. (-), Bombosz D. (5), Herke D. (-), Gönci A. (6)
Gólszerző: Séra B.
Jók: Ladányi B., Czeglédy L.

Irreális körülmények fogadtak minket Nagykőrösön, de ez nem mentség a gyenge játékra. A múlt heti mérkőzéshez képest sokkal visszafogottabban futballozott a csapat. Hátul megint „alva” kezdtünk, és elől is csak a második félidőre szedtük össze magunkat. Mindent elárul, hogy a szünetben csak két játékosnak volt koszos a meze. Több akarásra lesz szükségünk a hátralévő meccseken!

Pandur Tamás, edző

SZTK-pálya, 2007. 10. 21.

Kis híján azoknak lett igazuk, akik a heti szavazáskor arra tippeltek: döntetlen lesz a Maglód elleni meccs (a 10 szavazóból 8 erre adta a voksát, míg 2 szurkoló megelőlegezte az első győzelmet a csapatnak). A döntetlen ugyanis abszolút benne volt a játékunkban, sőt még a nyerés sem volt teljesen esélytelen. No de menjünk sorjában.
Ragyogó napsütésben, ugyanakkor a délelőtti csípős hidegben gyülekeztek a játékosok és a szülők a mérkőzésre a miklósi pályán. Mire a srácok kifutottak melegíteni, előkerült a vadonatúj szurkolói zászló is, amely így a majdnem teljes keretről készült csapatképre is rákerülhetett. Majd amikor az ellenfél játékosai is előjöttek az öltözőből, ismét nyugtázhattuk: ezúttal sem magassági fölényünkre kell építenünk a taktikát...
Az első percek ennek megfelelően maglódi fölényt hoztak, beszorultunk a kapunk elé. A borulátóbb szurkolók már-már temetni kezdték ezt a meccset is, amikor egyszer csak azt vettük észre, hogy kezd a csapat magára találni. Előbb csak kijöttünk a szorításból, sikerült megtartanunk a labdát, majd egy-egy bedobás után (amelyet egyébként mindkét együttesből többször is hibásan végeztek el, s ezt a bíró következetesen le is fújta) már feljebb tudtuk tolni a védekezésünket. A kapuban Erik remekül együtt élt a játékkal, ha kellett, messze kifutva hárított, s a kirúgásokkal sem volt ezúttal gond.
A félidő derekára aztán teljesen átalakult a játék képe. Egyebek mellett Levente és Valter harcosságának köszönhetően sok labdát szereztünk a középpályán, hátul a védők - Petike, a sérülésből visszatért Ricsi, Robi, illetve Bence - jól romboltak és indítani is tudtak, a vendégként ismét remeklő, s elképesztően sokat futó Janika pedig hol a védelembe segített be, hol a félpályánál szerelt, hol cselekkel próbált a kapu felé törni. Egyértelműen átvettük az irányítást, s tudatos passzokkal, szép kombinációkkal többször is eljutottunk a kapu közelébe. (Märtzné Pisla Erika videója - Haász Gábor szerkesztésében - egy szép támadásról itt.) A legnagyobb esély talán a kiugratásokban lett volna, amelyekből - elsősorban a szépen osztogató Kevin révén - többel is megpróbálkoztunk, s a labdát általában még sikerült is átvenni, s megindulni vele a kapu felé, ám a hatalmas termetű védők rendre beérték a mieinket. Most látszott csak igazán, hogy mennyire hiányzott a (betegség miatt távol maradó) villámléptű Béla, akinek bízvást lett volna esélye legalább két-három alkalommal eljutni a kapuig.
A támadásaink javarészt a jobb oldalon indultak, az első félidő legnagyobb helyzete mégis egy bal oldali akcióból adódott. Az oldalvonal mentén, körülbelül 20 méterre az alapvonaltól, Barnabás erőszakosan lecsapott a labdára, az ütközésből is ő került ki győztesen (holott védője az ellenfél legmagasabb játékosa és csapatkapitánya volt), majd megtolta befelé, s már a tizenhatoson belülről, több védő között tovább passzolta Lacikának, aki középre gurított, az ott tisztán érkező Valter elé. Jobbszélsőnk át is vette és meg is lőtte a labdát, ám nem sikerült igazán helyeznie, így a kapus háríthatott. (Videó az akcióról itt.)
Közben azért a maglódiak is vezettek akciókat, ők is többször próbálkoztak kiugratással, ám általában sikertelenül. Az egyik ilyen kontrát azonban sikerült gólra váltaniuk: a tizenhatos jobb oldalán csatáruk átvette a labdát, amelyet egy kavarodás után is sikerült megtartania, majd a kifutó kapus mellett a hosszú sarokba gurítani. Dicséretes, hogy a bekapott gól nem szegte kedvét a mieinknek, szögletből, illetve szabadrúgásból még több kisebb lehetőségünk is adódott, ám a kaput nem sikerült bevenni.
A szünetben, a felnőtt csapat bajnoki mérkőzése miatt edzőnknek, Tominak, el kellett mennie, s helyét Gyuri bácsi vette át a kispadon. A második félidő elején azért látszott, hogy a gól megnyugtatta a vendégcsapatot, több támadást is vezettek, s valamelyest ismét beszorultunk. Majd egy szöglettel felérő szabadrúgás után a maglódiak megszerezték második góljukat is. A magasan beívelt labda átszállt a kapus feje fölött, s a védők sem ügyeltek eléggé a hosszú oldalon helyezkedő, amúgy alacsony termetű támadóra, aki tiszta helyzetben a léc alá fejelt. Néhány percig félő volt, hogy a Törökbálint elleni hazai meccs ismétlődik majd meg (amikor jó fél órán át uraltuk a játékot, ám a bekapott két gól után már nem tudtunk koncentrálni), ám ezúttal messze nem ez történt. A védelem továbbra is masszívan állt a lábán, s ez a helyzet akkor sem változott, amikor Eriket Dani váltotta a kapuban. A frissen beállt hálóőr egy magabiztos felszabadító rúgással mutatkozott be, majd alig néhány percnyi játék után százszázalékos ziccert hárított: kiváló ütemben futott ki az egyedül kapura törő csatárra, s megszerezte a labdát. (Videó az akcióról itt.) Ezek a megmozdulások érezhetően megnyugtatták Danit, aki hosszú kirúgásokkal, jó ütemű kifutásokkal vétette észre magát a későbbiekben is, s végül kapott gól nélkül vonulhatott le a pályáról.
Nem így a maglódiak! Csapatunkat ugyanis a két gól sem küldte padlóra, továbbra is vezettünk támadásokat. Először Barnabás játszotta tisztára magát a bal szélen, majd befelé indult, s vagy 20 méterről lövésre vállalkozott, ám nem sikerült elég erőt beleadnia. Egy 17 méterről elvégzett szabadrúgásánál viszont már erőteljes lövéssel ívelte át a sorfalat, ám a kapus jól helyezkedett. (Videó a szabadrúgásról itt.) A csereként beállt Szilárd is több fontos labdát szerzett, Levi a nála csaknem kétszer nagyobb csapatkapitánnyal is ütközött, és sikerült is szerelnie, egyszóval mindenki igyekezett a maximumot nyújtani. S az elszánt küzdőszellemnek meg is lett az eredménye. Kevin, aki továbbra is jól kevergetett a középpályán, egy bal oldali akció során két cselt is bemutatott, majd buktatták. A szögletzászlótól néhány méterre megítélt szabadrúgást a mezőny talán legjobbja, Janika vállalta. Bent nagy volt a helyezkedés, ám végül is játékosunk a hosszú sarkot vette célba, s zseniálisan eltalált lövése érintés nélkül hullott a kapuba! (Videó a gólról itt.)
A meccs két percen belül véget ért, s bár ismét vereséggel hagytuk el a pályát, mégis méltán zúgott a lelátóról a Szép volt, fiúk! (Videó a lefújás utáni pillanatokról itt.) Sportszerű mérkőzésen, egy korrekt ellenféllel szemben, nagyszerűen helytállt a csapat, eddigi legjobb eredményét elérve, s a játékosok valóban büszkén vonulhattak az öltözőbe: mindent megtettek a győzelemért. Szép volt, fiúk!

>>Képriport (28 fotó)

Edzői beszámoló

SZTK-Maglód 1:2
Szigetszentmiklós, 2007. október 21.

Kezdőcsapat:
Hoffmann E. (6)
Ladányi B. (7), Märtz R. (6), Bál J. (7), Leidl P. (6)
Kovács L. (6), Czeglédy L. (7), Dávid R. (6)
Acsai K. (7), Haász V. (6), Zsubori B. (6)

Cserék: Bodnár Sz. (6), Herke D. (6), Bombosz D. (-), Szuroczky K. (-)

Jók: Bál J., Ladányi B., Czeglédy L., Acsai K.

Meccs értékelése:
Elfoglaltságom miatt csak az első félidőn tudtam részt venni, de helyettesítőm, Gyuri bá beszámolóját figyelembe véve elégedett vagyok a csapattal. Végre volt tartásunk, az ellenfél vezetése ellenére sem adtuk fel a küzdelmet, mezőnyben jók voltunk és helyzeteket dolgoztunk ki.

Pandur Tamás, edző

Százhalombatta, 2007. 10. 13.

Megszületett az első gólunk! Sőt a második is! Első ízben vezettünk bajnokin! S hátrányból tudtunk egyenlíteni!
Röviden ebben a négy pontban foglalhatók össze az október 13-i százhalombattai mérkőzés pozitívumai. Nem indult túl szerencsésen a találkozó, mert a bíró nem érkezett meg. Rövid tanakodás után a két edző arra jutott, hogy Pandur Tamás vállalja a játékvezetői szerepet, míg a vendéglátók szakvezetője a partvonalról igyekszik segíteni a lesek és a bedobások megítélését. Végül is ez a felállás problémamentesen működött, bár Tomi a kispadról nyilván folyamatosabban tudta volna irányítani a srácokat, s egy független bíró valószínűleg szabadrúgást ítélt volna a javunkra néhány necces helyzetben, amelyeknél Tamás - sportszerűségből - inkább tovább engedte a játékot. Mindenesetre a végeredményt a játékvezető hiánya alapvetően nem befolyásolta.
Erős hazai nyomással kezdődött a játék, de védőink, s mindenekelőtt Erik a kapuban, jól állták a sarat. Aztán a 14. percben, a felezővonal magasságában elvégzett bedobás nyomán a kavarodásból sikerült labdát szerezni, majd indítani a középen érkező, s ismét jó formát mutató Bélát, aki tisztára játszotta magát, s a kifutó kapus mellett a hálóba lőtt! Megszereztük hát az oly régóta várt első találatot! (A gólról - amely az erős napsütés miatt sajnos nem kellően látszik, viszont kiválóan hallatszik - Märtzné Pisla Erika felvétele itt.)
A gól érezhetően megfogta az ellenfelet, ám a lélektani előnyt nem tudtuk kihasználni. Néhány perc elteltével a battaik, ahol ismét jó néhány nagytermetű játékos is helyet kapott, egy viszonylag távoli íveléssel próbálkoztak, s bár a kapus még bele tudott érni, a labda a felső lécről a kapuba pattant. A félidő hátra lévő része nagy küzdelmet hozott, Erik több ízben is ziccert hárított.
A második félidőre támadó felfogásban jöttek ki a hazaiak, s hamarosan meg is szerezték a vezetést; jobbszélsőjük lecsapott egy kipattanó labdára, átszlalomozott két védő között, majd okosan elcsavarta a labdát a hosszú sarokra. Ekkor következett a mérkőzés talán leginkább biztató mozzanata: a mieink nem roppantak össze a bekapott góltól, hanem megpróbáltak támadni, s ez eredményre is vezetett. Egy labdakihozatal után, még a mi térfelünk baloldalán, Darabos Balázs letette a labdát Barnabásnak, aki lefordult védőiről, majd remek ütemben passzolt a középkör előtt álló Kevinnek. A csapatkapitány ezúttal nem cipelte a labdát, hanem parádés passzal szöktette a kiugró Bélát, aki ismét lefutotta védőit, majd mintegy tizennyolc méterről nagy erővel kapura bombázott. A szünetben becserélt hórihorgas kapus, nem kis bravúrral, még beleütött a labdába, de a gólt ezúttal nem tudta hárítani. Egyenlítettünk! (Videó második gólunkról itt.)
Az addigi háromnegyed órás küzdelem azonban sokat kivett a játékosainkból, nem tudtak már eléggé koncentrálni. Ráadásul a mezőny egyik legjobbja, Levi - aki térdfájdalmakkal vállalta a játékot - egy felszabadító rúgásnál megsérült, s le kellett cserélni. Mindenesetre a hazaiak két újabb gólt szereztek, sőt egy jogos 11-eshez is jutottak, amelyet csatáruk higgadtan értékesített. Még 5:2-nél is vezettünk azonban támadásokat; egy rendkívül tetszetős akció során például Kevin harcosan labdát szerzett a középpályán, bátran megindult, kitette Barnabásnak, aki a 16-os sarkánál két védőt is átjátszott, majd visszapasszolt középre Kevinnek, aki azonnal kényszerítőben visszatette neki, ám a bal oldalról leadott lövést hárította a kapus. (Haász Gábor videója a jelenetről itt.)
A mérkőzésen pontot tehát nem tudtunk szerezni, de a játék képe alapján - a Törökbálint elleni első félidő mellett - az eddigi legbiztatóbb szereplés volt ez a százhalombattai. Szép volt, srácok!

>>Képriport (36 fotó)

Edzői beszámoló

Százhalombatta-SZTK 5:2
Százhalombatta, 2007. október 13.

Kezdőcsapat:

Hoffmann E. (6)
Ladányi B. (6), Bál J. (7), Märtz R. (6), Leidl P. (6)
Bombosz D. (5), Czeglédy L. (6), Zsubori B. (7)
Haász V. (6), Acsai K. (7), Séra B. (8)

Cserék: Darabos B. (6), Szurocky K. (-), Vincze N. (-), Molnár M. (-), Szamocseta B. (-)
Gólszerző: Séra B. (2)
Jók: Séra B., Bál J.

Meccs értékelése:
Megint nem sikerült problémamentesen elkezdeni a mérkőzést, ugyanis a játékvezető elfelejtett eljönni, így nekem kellett levezetni a játékot. De a legfontosabb az, hogy végre megtört a jég és gólokat szereztünk, s emellett több helyzetet is kidolgoztunk. Biztos szorosabb lett volna a vége, ha a két sérült játékosunk végig tudja játszani a mérkőzést, és én is a játékvezetés helyett a srácok irányításával tudok foglalkozni. A pénteki edzésen a játékban, és a szombati bajnokin is rengeteg jó dolgot láttam, ami azt jelenti, hogy egyre jobbak vagyunk.

Pandur Tamás, edző

SZTK-pálya, 2007. 10. 06.

Októberben avattuk tétmeccsen a hazai pályát, Törökbálint ellen. Néhány percig úgy tűnt, nem tudunk kiállni, olyan sok a "túl fiatal" játékosunk, de aztán végül is elkezdődhetett a mérközés - sajnos még mindig Dunaharasztin kiállított irányítónk nélkül. Egy-két embert leszámítva most nem mutatkozott feltűnő magassági fölény az ellenfél javára, no meg a hazai pálya és közönség is fűthette a mieinket, mindenesetre az első percek bizonytalankodása után sikerült felvenni a ritmust. Masszívan védekeztünk, Robi higgadtan és magabiztosan játszott a védelem tengelyében, Levi a szokásos szívósságával hajtott a középpályán, de a többiek is egyre jobban mozogtak. A félidő vége felé már egyértelműen uraltuk a játékot, támadásokat vezettünk, lövésekig jutottunk. Közben azért a törökbálintiak is támadtak, de lövéseik vagy fölé/mellé szálltak, vagy Dani hárított. Néhány perccel a vége előtt egy hatalmas gólhelyzetünk is adódott: gyors és jól cselező vendégjátékosunk, Béla, egy kiugratás után lerázta védőit, ám a kifutó kapus mellett végül centikkel mellé gurított. A kihagyott helyzet persze, ahogy lenni szokott, megbosszulta magát: két perccel a szünet előtt egy balul sikerült kirúgás után gólt kaptunk. Úgy tűnik, az addig remekül küzdő srácokat megfogta a gól, a szünet után újabb bizonytalankodások csúsztak be, az ellenfél pedig egyre inkább felbátorodott. Egy idő után már lényegében mindegy volt, s bár a szépítő találatért végig hajtott a csapat, ám az első bajnoki gólt ezúttal sem sikerült megszerezni. Viszont az az első félideji játék már mindenképpen egy olyan alap lehet, ami tartást adhat a csapatnak. A következő állomás Százhalombatta. Hátha.

>>Képriport (23 fotó)

Edzői beszámoló

SZTK-Törökbálint 0:9
Szigetszentmiklós, 2007. október 6.

Kezdőcsapat:
Herke D. (6)
Ladányi B. (6), Märtz R. (5), Leidl P. (6)
Czeglédy L. (7), Bombosz D. (6), Kovács L. (5), Szurocky K. (5)
Haász V. (6), Séra B. (7), Zsubori B. (5)

Cserék: Vincze N. (5), Körösi M. (-), Molnár M. (-)

Jó: Séra B.

Meccs értékelése:
A nehézkes kezdés (igazolásprobléma) ellenére parádés játékkal rukkolt elő a csapat az első félidőben, ami engem is és sok mindenkit meglepett. Ez megmutatkozott a helyzetekben, amit sajnos nem tudtunk kihasználni, s ez megbosszulta magát. A második félidőben már nem tudtunk koncentrálni, amit az ellenfél könyörtelenül kihasznált. Kiismerték a gyenge pontunkat, a kirúgásokat, ami elég sok problémát okozott. Az osztályzatok inkább az első félidő teljesítményére vonatkoznak.

Pandur Tamás, edző

Monor, 2007. 09. 29.

Második bajnokinkra Monorra utaztunk, ezúttal busszal. Jó hangulatú, lendületes bemelegítés után kezdődött a meccs, ám a magassági - és feltehetőleg életkori - fölény itt is viszonylag hamar kiütközött. Egy rendkívül szervezetten, gyorsan, ugyanakkor sportszerűen és szimpatikusan játszó ellenfelet ismertünk meg. Monor egészen feltolta a védekezését, hosszú keresztpasszokkal, határozott egyéni megoldásokkal - ha úgy látszott célszerűnek, akkor hazaadásokkal és gyors súlypontáthelyezésekkel - éretten, szépen futballoztak; igazából nem sikerült felvenni velük a lépést. Mint utóbb kiderült, eddigi meccseiket rendre igen nagy fölénnyel nyerték. Az, hogy mi "csak" 3 kapott góllal vonultunk le a végén - miközben érdemi gólhelyzetig nem tudtunk eljutni - nagymértékben köszönhető a vendégkapus Eriknek, aki végig nagyon határozottan játszott és több ziccert is védett.

>>Képriport (23 fotó)

Edzői beszámoló

Monor-SZTK 3:0
Monor, 2007. szeptember 29.

Kezdőcsapat:
Hoffmann E. (7)
Bál J. (6), Märtz R. (5), Dávid R. (5), Molnár L. (5)
Ladányi B. (5), Czeglédy L. (6), Leidl P. (5)
Bombosz D. (5), Haász V. (5), Zsubori B. (5)

Cserék: Vincze N. (5), Körösi M. (-), Szamocseta B. (-), Szurocky K. (-), Bodnár Sz. (-)

Jók: Czeglédy L., Hoffmann E.

Meccs értékelése:
Ismét a második félidei teljesítményünket kell kiemelnem, ahol megint jobban játszottunk. Nagy segítségünkre volt a három visszajátszó játékos, közülük is a kapust kell megemlíteni, aki nélkül ismét súlyos vereségbe szaladtunk volna bele. Levi hozzáállása követendő példa mindenki számára.

Pandur Tamás, edző

Dunaharaszti, 2007. 09. 22.

Az első "igazi" nagypályás bajnokit Dunaharasztin játszottuk. Sajnos már a kivonuláskor nyilvánvaló volt, hogy az ellenfél soraiban "nagyságrendekkel" nagyobb játékosok találhatók, s ez aztán a játék képén is megmutatkozott. Valter "történelmi" kezdőrúgását követően azonnal nagy nyomás nehezedett a kapunkra, s alig telt el a 40 perces félidő egynegyede, máris 3:0-ra vezetett az ellenfél. Nem tudtunk kibontakozni, s érdemi támadást vezetni, mert egyszerűen lefutottak minket. A félidő 5:0-ával zárult. A szünetben lecseréltek néhányat az ellenfél legmagasabb játékosai közül; így már láthatólag jobban tartottuk magunkat, s támadásokat is vezettünk, ám gólt nem sikerült szerezni. Ezen az sem változtatott, hogy később az ellenfél irányítóját kiállították. Ráadásul nálunk Kevin is hasonló sorsra jutott (két játéknapos eltiltást kapva). Így végképp eldőlt a meccs, s 7:0-ás zakóval zártuk a találkozót. Lesz jobb.

>>Képriport (23 fotó)

Edzői beszámoló

Dunaharaszti-SZTK 7:0
Dunaharaszti, 2007. szeptember 22.

Kezdőcsapat:
Herke D. (5)
Ladányi B. (6), Märtz R. (5), Dávid R. (5), Bognár Sz. (4)
Bombosz D. (5), Czeglédy L. (6), Leidl P. (5)
Haász V. (5), Acsai K. (5), Zsubori B. (5)

Cserék: Darabos B. (6), Szurocky K. (5)

Jók: Ladányi B., Czeglédi L.

Meccs értékelése:
A felkészülés során edzőmeccseket nem tudtunk játszani, ez meglátszott a mai mérkőzésen. Az ellenfél csapatában három túlkoros is játszott (amit én nagyon elítélek). Ez rányomta bélyegét a meccsre, már az első félidőben hat gólt kaptunk. A második félidőben kiegyenlítettebb volt a meccs, ez köszönhető annak, hogy az idősebb játékosokat lecserélték. A második félidőben nyújtott játékunkra kell alapozni, ebből kell erőt merítenünk.

Pandur Tamás, edző

SZTK-pálya, 2007. 09. 15.

Az U12-es csapatot - amely új edzőt kapott a felnőtt csapat középcsatára, Pandur Tamás személyében - egy területi nagypályás bajnokságba nevezték be a 2007-es idényre. Az első mérkőzésre szeptember 15-én, Örkényben került volna sor, ám a csapat, létszámgondokra hivatkozva, halasztást kért. Miután ez még időben kiderült, ugyanerre az időpontra sikerült egy edzőmeccset szervezni, így a gyerekek bemutatkozhattak az új hazai stadionban. A vegyes összetételű, jobbára egy-két évvel idősebb SZTK-s fiatalokból álló ellenfél viszonylag gyorsan vezetést szerzett, ám hamar tudtunk egyenlíteni, majd helyenként kimondottan látványos játékkal, szemet gyönyörködtető akciókkal, s bravúros gólokkal 7:1-re (!) megfordítani a mérkőzést! Kevin és Barnabás egyaránt 2-2 gólt szerzett, mindketten kirobbanó formában játszottak (a többi gólszerző nevét később pótoljuk), de az egész csapatot csak dícsérni lehet. Szép volt, srácok!

>>Képriport (15 fotó)

Pályaavató, 2007. 09. 09.

Szeptember 9-én felavatták az SZTK vadonatúj műfüves pályáját. A megnyitó ünnepségen az immár U12-es csapat is felvonult. Reméljük, sok szép győzelmet szerzünk még ebben a remek arénában.

>>Képriport (13 fotó)

Kéktó, 2007. 06. 09.

Még Ausztriából hazafelé tartva, a buszon jött a hír, hogy másnapra benevezték a társaságot a Kéktó szabadidőparkban megrendezendő sportnapra, a kispályás kupára. Egy jó csapatnyian vállalkoztak a részvételre. Másnap, rekkenő hőségben, az apukák irányításával, az SZ.T.K. U-11/A néven szereplő csapat jelesre vizsgázott küzdeni akarásból: kitűnő játékkal a döntőig meneteltünk, ahol mi szereztük meg a vezetést, ám a három-négy évvel idősebbekből álló ellenfél végül egyenlíteni tudott, a büntetőpárbajban pedig alul maradtunk. Így is jogos volt az érem. Szép volt, fiúk!

>>Haász Gábor képriportja (5 fotó)

Amstetten, 2007. 06. 06-08.

Izgatottan vágtunk neki az ausztriai túrának. Számos szülő is elkísérte a csapatot Amstettenbe. A hosszú buszozást egyebek mellett kártyacsaták tették még izgalmasabbá.

>>Képriport a kiutazásról (15 fotó)

Megérkezvén az osztrák kisvárosba, először a pályával ismerkedtünk, majd vendégül láttak bennünket a klubházban egy finom svédasztalos vacsorára. Ez után még egy kis játék következett, majd a gyerekek beköltöztek szállásukra, egy ifjúsági klub épületének első emeletére. A szülők egy panzióban kaptak helyet.

>>Képriport a megérkezésről (32 fotó)

A meccs napján viszonylag korán mentünk a gyerekekért, akik kissé kialvatlannak tűntek. Átmentünk a pályákhoz, majd egy rövid bemelegítés után megkezdődtek a csoportküzdelmek. Egy verhető ellenféllel kezdtünk, de sajnos sorra kimaradtak a helyzeteink, s végül egy góllal kikaptunk (vagy lehet, hogy 0:0-ás döntetlen lett? talán inkább ez utóbbi). Ez felpörgette a társaságot, s a csoport egyértelműen legerősebb csapata ellen már remekül küzdöttünk, ám végül egy gól itt is becsúszott. Nagyon kicsin múlott, hogy nem vettünk jó rajtot, utána viszont már nem sikerült alapvetően megújulni, s végül csak második kör utolsó meccsét tudtuk megnyerni, méghozzá nagy fölénnyel - az ellen a csapat ellen, amelytől az első mérkőzésen kikaptunk. Kissé szomorúan vettük át a résztvevőknek járó érmeket és kupát, de később a finom pizza és a felszabadult játék a vendéglátókkal azért oldotta a hangulatot.

>>Képriport a mérkőzésnapról (52 fotó)

Másnap, ha nem is kialudva, de kissé már feledve a csalódást keltő szereplést, hazaindultunk. A kártya ezúttal sem hiányozhatott a buszról, egy parkolóban pedig már valóban vidáman faltuk be a Csaba bácsi által hozott dinnyéket.

>>Képriport a hazautazásról (25 fotó)

Taksony, 2007. 05. 06.

Csapatunk meghívást kapott egy ausztriai kupára. Az erre való felkészülést szolgálta az a taksonyi torna, amelyen Zsolt bácsi vezényletével szépen szerepeltünk.

>>Képriport (28 fotó)

Soroksár, 2007. 04. 22.

A szokásos kupafordulónak április második felében a soroksári műfüves aréna adott otthont. Itt valahogy nem voltak csúcsformában a csapataink.

>>Képriport (6 fotó)

Taksony, 2007. 04. 15.

Az új edző, Török Csaba vezényletével a taksonyi műfüves pályán vettünk részt egy kisebb tornán.

>>Képriport (8 fotó)

Farsangi-kupa, 2007. 02. 18.

A decemberi Mikulás-torna folytatásaként a 2007-es felkészülés egy Farsangi-kupával kezdődött, ahol ugyancsak két csapatot állítottunk ki. Egyúttal kiderült, hogy Erik külföldre szerződött, így megválik a csapattól.

>>Képriport (9 fotó)