Nagykőrös, 2007. 10. 28.

Tíz perc alatt három még gombócból is sok – feltéve persze, hogy nagyok azok a gombócok. A nagykőrösi Kőrisfa ellen mi gólból kaptunk hármat, s még csak azt sem lehet mondani, hogy különösebben nagyok lettek volna. Az első például a saját középkezdésünk után, egy eladott labdából született, s a másik kettő sem sok eséllyel kerülne be a városi tévé esti összefoglalójába. Az ellenfél játékosai már valamivel nagyobbak voltak, mint a góljaik, legalábbis kettő-három közülük biztosan évekkel és vagy fél méterrel verte a mieinket, de ezt tulajdonképpen már megszokhattuk. Attól viszont az utóbbi meccseket látva kezdtünk elszokni, hogy mintegy feltartott kézzel futnak ki a srácok a pályára. Igazából itt sem erről volt szó - s erre nem is lehetett volna ok, hiszen Kőrisfa eddigi két győzelme és egy döntetlenje mellé két vereséget is begyűjtött már -, inkább egyfajta kezdeti bénultságról, amit a villámgyorsan bekapott első gól sikerrel tartósított.
Az okokat keresve megemlíthetnénk, hogy elég nehezen találtuk meg a pályát, ahol ezúttal a bíró is időben előállt, így mindössze néhány perc jutott a bemelegítésre. Nem könnyítette meg a játékosok dolgát a szokatlanul rossz minőségű pálya sem - a finoman szólva is egyenetlen, gödrökkel sűrűn tarkított, a kapuk előtt pedig kifejezetten göröngyös és mély talajon a legváratlanabb módon változtattak irányt az átadások -, s a túlságosan kemény, nehéz labda is ellenünk játszott. Mindazonáltal ezek a kedvezőtlen körülmények (azon túl, hogy többé-kevésbé a hazaiakat is sújtották) aligha szolgálhatnak kielégítő magyarázatul arra, hogy például az egy héttel korábban látott lelkesedést, összpontosítást, küzdeni akarást csak nyomokban lehetett felfedezni ezen a mérkőzésen. A fiúk nem igazán tudtak felpörögni, jó ideig határozatlanul és szellősen védekeztünk, a középpályán sem nagyon tudtuk megtartani a labdát, a hibákat pedig az ellenfél elég nagy arányban kihasználta.
Szóval, ahogy mondani szokás, a gyors három gól megfogta a mieinket, másfelől azonban talán fel is rázta kicsit a borongós őszi álmosságból. A félidő második felében már vezettünk néhány támadást, eljutottunk szögletekig, de a gól nem jött össze: elsősorban a hatalmas termetű irányító révén rendre elnyomták, szerelték, megelőzték a játékosainkat.
Már a második félidőben Bélának volt egy nagy helyzete, ám a csatár centiméterekkel mellé gurított (a helyzetről Märtzné Pisla Erika videója - Haász Gábor szerkesztésében - itt). Azután 4:0-ás állásnál a házigazdák erősen kitámadtak, mintegy elkapta őket a hév, s így egy középpályás labdaszerzés után sikerült ismét megjátszani a középcsatárunkat. Béla menetrendszerűen lefutotta védőit, ám ezúttal nem messziről lőtt, hanem megpróbálta elvinni a kapus mellett a labdát. Eközben a lemaradt védők folyamatosan cibálták, ám a bíró mindaddig továbbengedte a játékot, amíg esély volt a gólszerzésre. Végül győzött a túlerő, ám az addigi szabálytalanságokat a játékvezető jogosan lefújta: tizenegyes. A büntetőhöz a sértett állt oda, s rendkívül magabiztosan, védhetetlenül lőtte ki a jobb felső sarkot. (Videó az akcióról és a gólról itt.)
Ezzel a szépítéssel kínálkozott egy lélektani esély a felzárkózásra, annál is inkább, mert néhány perccel később Béla ismét remek labdát kapott a félpályánál. Ezúttal valóban kiütközött, hogy mennyire gyors, simán lefutotta mindkét védőjét, s így a baloldalról egyedül vezethette a kapusra a labdát. A kitámadó hálóőr mellett a hosszú sarkot vette volna célba, ám a lövés pillanatában - nyilvánvalóan a göröngyös talaj miatt - rosszul pattant a labda, s így sikerült védeni. (Videó az akcióról itt.) Ahogyan lenni szokott, a kimaradt helyzet után mi kaptunk gólt, majd egy látványos bal oldali elfutás után a kőrisfaiak egy éles szögből leadott lövéssel a hatodik találatukat is megszerezték.
Ekkor már tulajdonképpen mindegy volt, Tomi alaposan át is alakította a csapatot, kihasználva valamennyi cserelehetőséget, beleérve a kapust is. A cserék talán valamivel motiváltabban küzdöttek, s bár Dani ismét kapott gól nélkül játszotta le a meccs hátralévő részét, szépítésre már nem nagyon volt esélyünk.
Nagykörös messze van; de ezúttal nem csak ezért volt hosszú a hazafelé út. Volt jobb. De talán lesz is még. Sőt biztosan.

>>Képriport (12 fotó)

Edzői beszámoló

Kőrisfa-SZTK 6:1
Nagykőrös, 2007. október 28.

Kezdőcsapat:
Hoffmann E. (5)
Ladányi B. (6), Märtz R. (5), Molnár L. (6), Leidl P. (5)
Dávid R. (5), Czeglédy L. (6), Acsai K (5)
Haász V. (5), Séra B. (5), Zsubori B. (5)

Cserék: Szuroczky K. (-), Molnár M. (-), Sági Z. (5), Darabos B. (-), Bombosz D. (5), Herke D. (-), Gönci A. (6)
Gólszerző: Séra B.
Jók: Ladányi B., Czeglédy L.

Irreális körülmények fogadtak minket Nagykőrösön, de ez nem mentség a gyenge játékra. A múlt heti mérkőzéshez képest sokkal visszafogottabban futballozott a csapat. Hátul megint „alva” kezdtünk, és elől is csak a második félidőre szedtük össze magunkat. Mindent elárul, hogy a szünetben csak két játékosnak volt koszos a meze. Több akarásra lesz szükségünk a hátralévő meccseken!

Pandur Tamás, edző