SZTK-pálya, 2007. 11. 18.

Tisztes helytállás: röviden így jellemezhető a vasárnapi, 0:4-es végeredménnyel zárult mérkőzés. Tudtuk, hogy a tabella második helyén álló Monor jó csapat, amely rendkívül szervezetten és tudatosan védekezik, s a támadásszövésben is eredményes, így igazából senkinek nem okozhatott meglepetést, hogy a félidő végén már három góllal vezettek ellenünk. Súlyos védelmi hibák ezúttal nem történtek, de az esős időben, a csúszós talajon nem mindig sikerült időben felszabadítani, no meg a monoriak nagyobbak és gyorsabbak is voltak nálunk.
A második félidőben aztán Erik jó időre lehúzta a rolót: bár nagy nyomás nehezedett a kapunkra, sorra hárította a szélről beível beadásokat; időnként a védők mentettek az utolsó pillanatban, máskor pedig a szerencse állt mellénk. Az elszántságra ezúttal nem lehetett panasz, általában a védelem jól állt a lábán, viszonylag sok labdát is szereztünk a középpályán is, de valódi gólhelyzetet nem sikerült kialakítani. Aztán pár perccel a vége előtt, egy kezezésgyanús szituáció után - amelynek megítélését az is nehezítette, hogy időközben meglehetősen besötétedett - bekaptuk a negyedik gólt. Ezzel együtt, főleg a második félidőben mutatott játék alapján, jócskán voltak reménykeltő momentumok ezen a mérkőzésen.

>>Képriport (9 fotó)

Edzői beszámoló

SZTK-Monor 0:4
Szigetszentmiklós, 2007. 11. 18.

A csütörtöki edzőmérkőzés után tartottam egy kicsit a hétvégétől, de most megmutatták a srácok, hogy tudnak, ha akarnak. A meccs nagy részében az ellenfél irányította a játékot, de nekünk is voltak jobb időszakaink, amikor egy kis szerencsével gólt is rúghattunk volna. A játékban még van mit fejlődni, de most legalább akartak és küzdöttek a fiúk, aminek nagyon örülök. Összességében elégedett vagyok a csapattal.

Kezdőcsapat:
Hoffmann (6)
Ladányi (6), Märtz (6), Darabos (6), Leidl (6)
Dávid (6), Kovács (5), Czeglédy (6)
Haász (6), Acsai (6), Zsubori (5)

Cserék: Bombosz (6), Szamocseta (-), Vincze(-), Szuroczky(-)
Jók: Czeglédy, Leidl, Hoffmann

Pandur Tamás, edző

SZTK-pálya, 2007. 11. 15.

Haász Gábor tudósítása

Nagy várakozás előzte meg november 15-i edzőmérkőzésünket, amelyet a Halászi Focisuli ellen vívtunk. Szerencsére a mostoha időjárási viszonyok nem befolyásolták a pálya állapotát; a kitűnő talajon minden adott volt egy jó mérkőzésre, így a tervezett 5 órai időpontban elkezdődhetett a meccs. A találkozó várakozásainknak megfelelően indult; bár igazi helyzetet nem tudtunk kialakítani, a labdát az ellenfél térfelén tartottuk. Sajnos ez nem tartott sokáig, és szinte az első vendégtámadást követően mi kezdhettünk középről… A bekapott gól után megpróbáltunk támadásokat vezetni, de próbálkozásaink rendre már a középpályán elakadtak. Ezen felbuzdulva a csepeliek egyre több támadást tudtak vezetni, amelyek végén helyzetekig is eljutottak, sőt második góljukat is megszerezték. Talán ez volt az a pillanat, amikor csapatunk mintha hitét vesztette volna, s elképzelés nélkül, kicsit kapkodva, szétszórtan kezdett el játszani. Egyszer-egyszer erőre kaptak a srácok, megpróbáltak támadni, de sajnos kapura lövésre már nem futotta. Ezt kihasználva az ellenfél szép lassan még négyszer betalált; elment a meccs, 0:6 lett a vége.
A bajnokság kezdete óta hozzászoktunk az erősebb ellenfelekhez, de akarásban, harcosságban általában egyenlő partnerek voltunk. Ezen a mérkőzésen talán ez hiányzott a fiúkból ahhoz, hogy egy szorosabb és élvezetesebb mérkőzés után ne lógó orral jöjjenek le a pályáról.
Persze mi tudjuk, hogy fiaink ennél többre képesek, s – talán ebből a vereségből is tanulva – egyre közelebb kerülünk a célhoz: egy összeszokott, jól felépített csapathoz, amely Tomi vezetésével hétről hétre jobb teljesítményre képes. Ebből - bár Monor egyáltalán nem ígérkezik könnyű ellenfélnek - remélhetőleg már a vasárnapi bajnokin is kapunk majd egy kis ízelítőt. Hajrá srácok, hajrá SZTK!

SZTK-pálya, 2007. 11. 10.

A teballára pillantva nem sok jót ígérhetett a szombati itthoni találkozó: 8 forduló után Dunaharaszti pontveszteség nélkül, 31-4-es gólaránnyal vezette a bajnokságot. Annak idején velük vívtuk az első meccsünket, akkor még egyetlen visszajátszó játékos nélkül, s beleszaladtunk egy 7:0-ás vereségbe. Így a reális cél ezúttal a tisztes helytállás lehetet, amely végül, úgy gondolom, meg is valósult.
A feltűnő magassági fölény ezúttal már senkit nem lephetett meg, viszont némi bizakodásra adott okot, hogy immár nálunk is bekerült a kezdőbe három felsőbb korosztályban focizó játékos, meg nyilván az eddigi szereplés valamennyire edzetté is tette a csapatot a nagyobbakkal szembeni küzdelemre. Az első percekben jól tartottuk magunkat, a nagyon gyors gólt ezúttal sikerült elkerülni. Azután egy szögletből a vendégek mégis megszerezték a vezetést, hatalmas termetű védőjük jól kanyarította be a labdát az ötös sarkáig, ahonnan már nem volt nehéz bepasszolni. A kék mezesek tovább támadtak, ám ziccerig nem jutottak el; a nem sokkal később bekapott második gól egy meglehetősen erőtlen, beadásszerű lövésből született, amely sajnos megpattant a vetődő Erik előtt, s a hálóba csorgott.
A csapat szerencsére nem roppant össze, a védelem megpróbált passzokkal tisztázni, s a középpályán is többször sikerült labdát szerezni: a harasztiak fölényben játszottak ugyan, de döntő fölényt nem tudtak kialakítani. Egy jobb oldali szöktetés után Valter húzta meg a szélt, majd visszajátszott Levinek, aki bátran húzott befelé a hórihorgas bekkek között, s csak szabálytalanul tudták szerelni. A jó 18 méterről megítélt szabadrúgást Ádám vállalta, ám nem sikerült betalálnia. Továbbra is jól védekeztünk, az ellenfél legveszélyesebb támadása után pedig Erik hatalmas bravúrral fölétolta az erős lövést.
A második félidő elején sajnos ismét egy elkerülhetőnek látszó góllal növelték előnyüket a vendégek. Egy félpályán túlról indított szöktetés után Erik úgy ítélte meg, hogy megelőzheti a kiugró támadót, s vagy 35 méterre kifutott a kapujából, ám a csatár gyorsabbnak bizonyult, eltolta mellett a labdát, s az érkező védő mellett, jó 25 méterről, higgadtan a bal alsó sarokba gurított. Ennek dacára továbbra is jól játszottunk, s a három gól után bátran kitámadó vendég védők között néhány kontrát is vezettünk, ám valódi lövésre nem futotta. Erre leginkább egy jobb oldali szabálytalanság után kínálkozott lehetőség, de az ívelés elkerülte a kaput. Aztán a harasztiak egyik frissen becserélt játékosa végképp eldöntötte a meccset; ügyesen cselezgetett a bal oldalon, majd a tizenhatos sarkáról a kifutó - szintén pár perce beállt - Dani mellett a hálóba gurított. A csapat a sorozatos cserék után sem adta meg magát, küzdöttek, hajtottak, sőt Ádám – négy-öt védőt is átjátszva - egy harmincméteres szólót is bemutatott, ám lövésre nem maradt elegendő ereje, így a végeredmény már nem változott.
Mindent egybevetve, egy teljesen más meccset láthattunk, mint annak idején Dunaharasztin, s a srácok ezúttal küzdeni akarásból is jól vizsgáztak: a remek formát kifogó, szépen osztogató Kevin vezényletével mindvégig hajtottak, s mindenki megtette a tőle telhetőt. (A küzdelem hőfokát mutatja, hogy a bíró - aki határozottan és jól vezette a találkozót - négy sárga lapot is kiosztott; ebből egyet-egyet Ádám és Robi gyűjtött be, túlságosan keménynek ítélt belépőkért.) Ugyanezzel a teljesítménnyel a mezőny több csapatával szemben is esélyünk lehetett volna egy sokkal szebb eredményre, de a bajnokesélyes ellen így sem kellett szégyenkeznünk.

>>Képriport (26 fotó)

Edzői beszámoló

SZTK-Dunaharaszti 0:4
Szigetszentmiklós, 2007. 11. 10.

Azt kaptuk, amit vártam: egy fizikálisan nagyon erős ellenfelet. Az előző egymás elleni meccshez képest már mi is felnőttünk a feladathoz, és ez nem csak a visszajátszóknak köszönhető. Képességekben az én játékosaim ügyesebbek - amit mondtam nekik a szünetben-, csak most ez még kevés volt. Elégedett vagyok, de még mindig több akarást és keménységet várok a srácoktól - úgy, mint edzésen.

Kezdőcsapat:
Hoffmann E. (5)
Ladányi B. (6), Märtz R. (5), Dávid R. (5), Bál J. (5)
Czeglédy L. (6), Géczy Á. (6), Acsai K. (6)
Haász V. (6), Zsubori B. (5), Gönczi A. (5)

Cserék: Herke D. (-), Szamocseta B (-), Kőrösi M. (-), Szuroczky K. (-), Leidl P. (5), Bombosz D. (5), Darabos B. (5)
Jók: Géczy, Czeglédy

Pandur Tamás, edző

SZTK-pálya, 2007. 11. 03.

15:1 - ez volt az állás a november 3-án 14 órára kiírt SZTK-Örkény találkozó hivatalos kezdési időpontjában a mérkőzés várható végeredményét tudakoló közvélemény-kutatás összesítő táblázatán. A szurkolói blogban leadott 15 szavazat természetesen a hazai győzelmet jövendölte, míg az egyetlen árva tipp a Veszítünk sorban szerénykedett, de valószínűleg azt is csupán a Ne igyunk előre a medve bőrére megfontolás motiválta.
7:1 – ez szerepelt volna a műfüves SZTK-pálya digitális eredményjelző tábláján az aznapi találkozó lefújásakor, ha bekapcsolják a készüléket, s ha én (a szerk.) írom a tudósítást; márpedig én írom, úgyhogy az szerepelt volna.
Az előzetes szurkólói esélylatolgatást nem csupán a szertári optimizmus fűtötte, hiszen - a tabellára pillantva - ettől a mérkőzéstől okkal remélhettük, hogy sikerül végre begyűjtenünk az első 3 pontot, amely azután valóban meg is történt. Örkény - sajnos eleddig hozzánk hasonlóan - pont nélkül állt a táblázaton, méghozzá rendkívül rossz gólaránya miatt az utolsó helyen (4 meccs alatt 45 gólt kaptak, s csak 2-szer sikerült betalálniuk). Annak idején velük kezdtük volna a bajnoki szezont, de akkor még időben jelezték, hogy nem tudják kiállítani a csapatot, s halasztást kértek.
Érthetően nagy volt tehát a készülődés, a fogadkozás a mostani összecsapás előtt, amelyre a megszokottnál is több szurkoló látogatott ki. A srácok még megcsodálhatták Miron találatát Mór ellen az U19-esek 3:0-ra megnyert mérkőzésén, majd az öltözőbe vonultak. Az előző meccs lefújása után Tomi vezényletével intenzív bemelegítés kezdődött, miközben a szurkolók is ráhangolódtak mérkőzésre: kikerült a kerítésre a hímzett SZTK-zászló, s videósunk is elfoglalta pozícióját a pálya szélén. A találkozó fényét emelte, hogy NB I-es játékvezetőt kaptunk, Pandúr Péter személyében, aki engedte a kemény játékot, de végig kézben tartotta a mérkőzést, s korrekten bíráskodott.
A zöld mezben játszó SZTK-sok egy kicsit megilletődötten kezdtek, így az első percekben beszorult a csapat. Nagy nyomás nehezedett Dani kapujára, aminek meg is lett az eredménye: szép összjáték után a kékek jobbszélsője betalált (videó a gólról itt). A jól sikerült felkészülést mutatja, hogy a gól - bár egy időre megzavarta a srácokat - nem küldte padlóra a csapatot. Szép lassan a középpályán is felvették a kesztyűt, s a védők is eredményesen romboltak, mindenesetre az ellenfél nem tudta gyorsan növelnie az előnyét. A tőle megszokott tempóban robotoló Levi szervezőmunkájának köszönhetően a játék fokozatosan áttevődött a kékek térfelére, ahol több helyzetet is sikerült kidolgozni (videó egy szép akcióról itt), ám a kapus rendre hárított. Mígnem egy elfutás után Barnabás - aki ezen a találkozón jobbszélsői feladatot kapott, mert a másik oldalon a ballábas Andris szerepelt a kezdőben - erőteljesen középre passzolt, ahol némi kavarodás után Szuri került helyzetbe, s a hálóba pofozta a labdát (videó a gólról itt).
Az egyenlítés önbizalmat adott a zöldeknek, akik továbbra is jól tartották magukat. Hátul Balázs többször is határozottan szerelt, s pontosan indított, de a többi védő is megtette a magáét, s vagy kijátszva, vagy hazagurítva, vagy előre vágva tisztáztak. A kékek a meddő mezőnyfölényt nem voltak képesek gólra váltani, a helyzetek sorozatban kimaradtak. Egy kontrából azután a zöldek a vezetést is megszerezték: ismét Barnabás lódult meg a jobb szélen, s jól vette észre a középen érkező Andrist, aki a felé lőtt labdára indulva megelőzte védőjét, s elegáns mozdulattal a kapuba perdített (videó a gólról itt). A csapatok mindazonáltal úgy vonultak a szünetre, hogy még semmi sem dőlt el.
A második félidőben létszámhátrányba kerültek a zöldek, amit azonban csak az érzékelhetett, aki megszámolta a focistákat - a játék képén ez egyáltalán nem érződött, sőt a csapat tovább tudta növelni az előnyt: egy formás akció végén a rengeteget dolgozó Levi elé került a labda, aki lövésre szánta el magát, s betalált (videó a gólról itt). A kékeket érthetően felpaprikázta a kétgólos hátrány, s mindent beleadtak. Kiválóan cselező irányítójuk révén felhozták a labdát, s a valamelyest bizonytalanabb bal oldali védelmet átjátszva helyzetbe is kerültek, de csatáruk a döntő pillanatban vagy hibázott, vagy Dani magabiztosan hárított. Még inkább felbillent a pálya, amikor a remek formát mutató Andris második gólját is megszerezte. A kékek minden erejüket a felzárkózásra mozgósították, s teljesen feltolva a védekezésüket immár középen és jobb oldalon is ugyanolyan elánnal támadtak (videó egy szép akcióról itt), ám a befejezésbe rendre hiba csúszott. Ugyanakkor védelmük óhatatlanul kinyílt, így a hátsó labdaszerzések után a zöldek leshatáron helyezkedő szélsői viszonylag könnyen helyzetbe, sőt létszámfölénybe kerülhettek, s - ha jól emlékszem - az egyik ilyen szituáció után Levi 5:1-re módosította az eredményt (videó talán erről a gólról itt).
Ezen a ponton a kékek számára nyilvánvalóan elúszott a meccs, ám a szépítésről nem akartak lemondani. Mindent egy lapra föltéve támadtak, még amúgy kiválóan küzdő, s rengeteg támadást meghiúsító balhátvédjük is felment, mindhiába. A zöldek ebben a helyzetben okosan éltek a kontrák adta lehetőségekkel. A meccs vége felé Andris ki tudja hányadszor ugorhatott ki a bal oldalon, s ezúttal nem a kapuig próbált meg eljutni, hanem keresztbe gurított Barnabásnak, aki egy visszacsellel tisztára játszotta magát, majd ballal a rövid fölsőbe bombázott (videó a gólról itt). Néhány perccel később azután visszaadta a kölcsönt; egy labdaszerzés után a balszélső indult meg a kapu felé, ám a szóló helyett ismét Barnabást választotta, aki megtolta a labdát az alapvonal felé, majd a rövid sarokra helyezkedő kapus előtt önzetlenül középre gurított, ahol az érkező Andris megszerezhette harmadik találatát (videó a gólról itt). Középkezdésre már nem is jutott idő, a játékvezető 7:1-es állásnál lefújta a találkozót.
Örkény ellen sikerült tehát begyűjteni a 3 pontot. Igaz, a hivatalos statisztikákban csak 3:0-ás SZTK-győzelem szerepel majd. Ennek magyarázata meglehetősen prózai: az örkényi csapat érthetetlen okból 14 óra helyett 9-kor jelent meg a szigetszentmiklósi pályán, majd kisvártatva távozott. A szabályok értelmében a meccset így 3:0-s eredménnyel a rendben kiálló hazaiaknak adták. A fenti tudósításban szereplő mérkőzés pedig a kettéosztott SZTK U12-es csapat egymás közti, félpályás rangadója volt, amelyet a zöld mezesek nyertek meg a kék megkülönböztető felsőben játszó csapattársaik - köztük például a végig hajtó Bence és támadásokba is bekapcsolódó Robi, az ezúttal sokat passzoló Kevin, a gólszerző Valti s a keményen küzdő Dini - ellen. Azt, hogy egyesült erővel Örkénynek is sikerült volna-e bevágni egy hetest, immár sohasem fogjuk megtudni. Kár.

>>Képriport (23 fotó)

Pár edzői gondolat a meccsről

Bajnoki mérkőzés hiányában félpályás egymásközti játék volt a szombati program. Véleményem szerint sikerült két hasonló képességű csapatot összeállítanom, ám ez végül nem igazolódott be, mert a végeredmény 7:1 lett a zöldek javára. Az első félidő kimondottan élvezetes, küzdelmes volt. A második játékrészben az emberelőnyben játszó kék csapat teljesen szétesett. Ami számomra érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy - tisztelet a kivételeknek - kedvetlenül és nulla akarással álltak hozzá. Összességében, ha nem is közelített egy bajnokihoz, azt gondolom, hasznos volt ez a meccs, s ebből is tanultunk.

Akinek a játékát kiemelném, az Bence, Andris, Barna, Levi, Balázs és Dani.

Pandur Tamás, edző