15:1 - ez volt az állás a november 3-án 14 órára kiírt SZTK-Örkény találkozó hivatalos kezdési időpontjában a mérkőzés várható végeredményét tudakoló közvélemény-kutatás összesítő táblázatán. A szurkolói blogban leadott 15 szavazat természetesen a hazai győzelmet jövendölte, míg az egyetlen árva tipp a Veszítünk sorban szerénykedett, de valószínűleg azt is csupán a Ne igyunk előre a medve bőrére megfontolás motiválta.
7:1 – ez szerepelt volna a műfüves SZTK-pálya digitális eredményjelző tábláján az aznapi találkozó lefújásakor, ha bekapcsolják a készüléket, s ha én (a szerk.) írom a tudósítást; márpedig én írom, úgyhogy az szerepelt volna.
Az előzetes szurkólói esélylatolgatást nem csupán a szertári optimizmus fűtötte, hiszen - a tabellára pillantva - ettől a mérkőzéstől okkal remélhettük, hogy sikerül végre begyűjtenünk az első 3 pontot, amely azután valóban meg is történt. Örkény - sajnos eleddig hozzánk hasonlóan - pont nélkül állt a táblázaton, méghozzá rendkívül rossz gólaránya miatt az utolsó helyen (4 meccs alatt 45 gólt kaptak, s csak 2-szer sikerült betalálniuk). Annak idején velük kezdtük volna a bajnoki szezont, de akkor még időben jelezték, hogy nem tudják kiállítani a csapatot, s halasztást kértek.
Érthetően nagy volt tehát a készülődés, a fogadkozás a mostani összecsapás előtt, amelyre a megszokottnál is több szurkoló látogatott ki. A srácok még megcsodálhatták Miron találatát Mór ellen az U19-esek 3:0-ra megnyert mérkőzésén, majd az öltözőbe vonultak. Az előző meccs lefújása után Tomi vezényletével intenzív bemelegítés kezdődött, miközben a szurkolók is ráhangolódtak mérkőzésre: kikerült a kerítésre a hímzett SZTK-zászló, s videósunk is elfoglalta pozícióját a pálya szélén. A találkozó fényét emelte, hogy NB I-es játékvezetőt kaptunk, Pandúr Péter személyében, aki engedte a kemény játékot, de végig kézben tartotta a mérkőzést, s korrekten bíráskodott.
A zöld mezben játszó SZTK-sok egy kicsit megilletődötten kezdtek, így az első percekben beszorult a csapat. Nagy nyomás nehezedett Dani kapujára, aminek meg is lett az eredménye: szép összjáték után a kékek jobbszélsője betalált (videó a gólról itt). A jól sikerült felkészülést mutatja, hogy a gól - bár egy időre megzavarta a srácokat - nem küldte padlóra a csapatot. Szép lassan a középpályán is felvették a kesztyűt, s a védők is eredményesen romboltak, mindenesetre az ellenfél nem tudta gyorsan növelnie az előnyét. A tőle megszokott tempóban robotoló Levi szervezőmunkájának köszönhetően a játék fokozatosan áttevődött a kékek térfelére, ahol több helyzetet is sikerült kidolgozni (videó egy szép akcióról itt), ám a kapus rendre hárított. Mígnem egy elfutás után Barnabás - aki ezen a találkozón jobbszélsői feladatot kapott, mert a másik oldalon a ballábas Andris szerepelt a kezdőben - erőteljesen középre passzolt, ahol némi kavarodás után Szuri került helyzetbe, s a hálóba pofozta a labdát (videó a gólról itt).
Az egyenlítés önbizalmat adott a zöldeknek, akik továbbra is jól tartották magukat. Hátul Balázs többször is határozottan szerelt, s pontosan indított, de a többi védő is megtette a magáét, s vagy kijátszva, vagy hazagurítva, vagy előre vágva tisztáztak. A kékek a meddő mezőnyfölényt nem voltak képesek gólra váltani, a helyzetek sorozatban kimaradtak. Egy kontrából azután a zöldek a vezetést is megszerezték: ismét Barnabás lódult meg a jobb szélen, s jól vette észre a középen érkező Andrist, aki a felé lőtt labdára indulva megelőzte védőjét, s elegáns mozdulattal a kapuba perdített (videó a gólról itt). A csapatok mindazonáltal úgy vonultak a szünetre, hogy még semmi sem dőlt el.
A második félidőben létszámhátrányba kerültek a zöldek, amit azonban csak az érzékelhetett, aki megszámolta a focistákat - a játék képén ez egyáltalán nem érződött, sőt a csapat tovább tudta növelni az előnyt: egy formás akció végén a rengeteget dolgozó Levi elé került a labda, aki lövésre szánta el magát, s betalált (videó a gólról itt). A kékeket érthetően felpaprikázta a kétgólos hátrány, s mindent beleadtak. Kiválóan cselező irányítójuk révén felhozták a labdát, s a valamelyest bizonytalanabb bal oldali védelmet átjátszva helyzetbe is kerültek, de csatáruk a döntő pillanatban vagy hibázott, vagy Dani magabiztosan hárított. Még inkább felbillent a pálya, amikor a remek formát mutató Andris második gólját is megszerezte. A kékek minden erejüket a felzárkózásra mozgósították, s teljesen feltolva a védekezésüket immár középen és jobb oldalon is ugyanolyan elánnal támadtak (videó egy szép akcióról itt), ám a befejezésbe rendre hiba csúszott. Ugyanakkor védelmük óhatatlanul kinyílt, így a hátsó labdaszerzések után a zöldek leshatáron helyezkedő szélsői viszonylag könnyen helyzetbe, sőt létszámfölénybe kerülhettek, s - ha jól emlékszem - az egyik ilyen szituáció után Levi 5:1-re módosította az eredményt (videó talán erről a gólról itt).
Ezen a ponton a kékek számára nyilvánvalóan elúszott a meccs, ám a szépítésről nem akartak lemondani. Mindent egy lapra föltéve támadtak, még amúgy kiválóan küzdő, s rengeteg támadást meghiúsító balhátvédjük is felment, mindhiába. A zöldek ebben a helyzetben okosan éltek a kontrák adta lehetőségekkel. A meccs vége felé Andris ki tudja hányadszor ugorhatott ki a bal oldalon, s ezúttal nem a kapuig próbált meg eljutni, hanem keresztbe gurított Barnabásnak, aki egy visszacsellel tisztára játszotta magát, majd ballal a rövid fölsőbe bombázott (videó a gólról itt). Néhány perccel később azután visszaadta a kölcsönt; egy labdaszerzés után a balszélső indult meg a kapu felé, ám a szóló helyett ismét Barnabást választotta, aki megtolta a labdát az alapvonal felé, majd a rövid sarokra helyezkedő kapus előtt önzetlenül középre gurított, ahol az érkező Andris megszerezhette harmadik találatát (videó a gólról itt). Középkezdésre már nem is jutott idő, a játékvezető 7:1-es állásnál lefújta a találkozót.
Örkény ellen sikerült tehát begyűjteni a 3 pontot. Igaz, a hivatalos statisztikákban csak 3:0-ás SZTK-győzelem szerepel majd. Ennek magyarázata meglehetősen prózai: az örkényi csapat érthetetlen okból 14 óra helyett 9-kor jelent meg a szigetszentmiklósi pályán, majd kisvártatva távozott. A szabályok értelmében a meccset így 3:0-s eredménnyel a rendben kiálló hazaiaknak adták. A fenti tudósításban szereplő mérkőzés pedig a kettéosztott SZTK U12-es csapat egymás közti, félpályás rangadója volt, amelyet a zöld mezesek nyertek meg a kék megkülönböztető felsőben játszó csapattársaik - köztük például a végig hajtó Bence és támadásokba is bekapcsolódó Robi, az ezúttal sokat passzoló Kevin, a gólszerző Valti s a keményen küzdő Dini - ellen. Azt, hogy egyesült erővel Örkénynek is sikerült volna-e bevágni egy hetest, immár sohasem fogjuk megtudni. Kár.
Pár edzői gondolat a meccsről
Bajnoki mérkőzés hiányában félpályás egymásközti játék volt a szombati program. Véleményem szerint sikerült két hasonló képességű csapatot összeállítanom, ám ez végül nem igazolódott be, mert a végeredmény 7:1 lett a zöldek javára. Az első félidő kimondottan élvezetes, küzdelmes volt. A második játékrészben az emberelőnyben játszó kék csapat teljesen szétesett. Ami számomra érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy - tisztelet a kivételeknek - kedvetlenül és nulla akarással álltak hozzá. Összességében, ha nem is közelített egy bajnokihoz, azt gondolom, hasznos volt ez a meccs, s ebből is tanultunk.
Akinek a játékát kiemelném, az Bence, Andris, Barna, Levi, Balázs és Dani.
Pandur Tamás, edző
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése