Haász Gábor tudósítása
Nagy várakozás előzte meg november 15-i edzőmérkőzésünket, amelyet a Halászi Focisuli ellen vívtunk. Szerencsére a mostoha időjárási viszonyok nem befolyásolták a pálya állapotát; a kitűnő talajon minden adott volt egy jó mérkőzésre, így a tervezett 5 órai időpontban elkezdődhetett a meccs. A találkozó várakozásainknak megfelelően indult; bár igazi helyzetet nem tudtunk kialakítani, a labdát az ellenfél térfelén tartottuk. Sajnos ez nem tartott sokáig, és szinte az első vendégtámadást követően mi kezdhettünk középről… A bekapott gól után megpróbáltunk támadásokat vezetni, de próbálkozásaink rendre már a középpályán elakadtak. Ezen felbuzdulva a csepeliek egyre több támadást tudtak vezetni, amelyek végén helyzetekig is eljutottak, sőt második góljukat is megszerezték. Talán ez volt az a pillanat, amikor csapatunk mintha hitét vesztette volna, s elképzelés nélkül, kicsit kapkodva, szétszórtan kezdett el játszani. Egyszer-egyszer erőre kaptak a srácok, megpróbáltak támadni, de sajnos kapura lövésre már nem futotta. Ezt kihasználva az ellenfél szép lassan még négyszer betalált; elment a meccs, 0:6 lett a vége.
A bajnokság kezdete óta hozzászoktunk az erősebb ellenfelekhez, de akarásban, harcosságban általában egyenlő partnerek voltunk. Ezen a mérkőzésen talán ez hiányzott a fiúkból ahhoz, hogy egy szorosabb és élvezetesebb mérkőzés után ne lógó orral jöjjenek le a pályáról.
Persze mi tudjuk, hogy fiaink ennél többre képesek, s – talán ebből a vereségből is tanulva – egyre közelebb kerülünk a célhoz: egy összeszokott, jól felépített csapathoz, amely Tomi vezetésével hétről hétre jobb teljesítményre képes. Ebből - bár Monor egyáltalán nem ígérkezik könnyű ellenfélnek - remélhetőleg már a vasárnapi bajnokin is kapunk majd egy kis ízelítőt. Hajrá srácok, hajrá SZTK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése