Maglód, 2008. 03. 30.

Fel a fejjel srácok; ilyen nagyok ellen ilyen kicsiket én még nem láttam ennyire jól játszani – valami ilyesmit mondott a bíró az öltözőbe vonuló csapatunknak a lefújás után, a Maglód elleni hétvégi bajnokit követően. Tekintettel arra, hogy a végeredmény 14:0 lett a hazaiak javára, a független szemlélőtől érkező biztató szavakra igencsak szükség is volt, s nem csak a mostani kudarc feldolgozása, hanem az idei teljes bajnoki igény túlélése szempontjából is. Elég egyértelműnek tűnik ugyanis, hogy visszajátszók nélkül a reális cél az U13-as mezőnyben csak a túlélés - a csapat egyben maradása, s talán lelki és fizikai megerősödése - lehet, amely mellett az esetleges szoros eredmények, vagy épp pontszerzések afféle „hab a tortán” élményt hozhatnak. A mostani példánál maradva: Maglód csapatában, három játékos leszámítva (s egyébiránt a kiírásoknak teljesen megfelelően), mindenki 1995-ös születésű volt, az a bizonyos három pedig 1994-es, ellenben nálunk egyetlen 1995-ös születésű focista sem lépett pályára, viszont az 1996-osokok mellett több 1997-es is erősíti a keretet…
Némi leegyszerűsítéssel tehát a 3 év, 30 centi és 30 kiló különbség esetenként itt is megvolt a felek között, ami azért nem sok teret hagy a taktikai elemeknek és az egyéni képességeknek. Ettől persze még a védők néha hamarabb is kivághatták volna a labdát, a középpálya is lehetett volna agresszívebb, egy-egy kontrát akár góllal is befejezhettünk volna, s jó lenne végre túljutni azon, hogy a földről történő kirúgások már-már (ön)gólpasszal érnek fel, de hát mondjuk hatgólos hátrányban már érthetően kevésbé lelkes az ember. Ez utóbbival egyébként nem volt igazán gond a vasárnapi meccsen (amely amúgy eredetileg szombatra volt kiírva, s mi annak rendje és módja szerint fel is vonultunk a kihalt maglódi pályához, ahol némi telefonálás után kiderült: a vendéglátók áttetették az időpontot, de ez az információ valahogy nem jutott el a csapathoz és az edzőhöz…), a fiúk végig fegyelmezetten hajtottak, próbálkoztak, küzdöttek. Sőt, bizonyos taktikai elemek szempontjából akár sikeres gyakorlásnak is minősíthető a találkozó. A meccs során például - amelyen egyébként a szombati fordulóra készülő, ám vasárnap már egyéb elfoglaltságai miatt megjelenni nem tudó edzőt helyettesítve, az előzetesen megbeszélt felállás alapján, Haász Gábor irányította a csapatot - a tudatosan alkalmazott lestaktika egészen jól működött: többször is sikerült így megállítani a támadást, még ha az egyébként jól bíráskodó játékvezető ezt néha nem is láthatta jól, s továbbengedte az akciót.
A házigazdák, érthető okokból, végig nagy mezőnyfölényben játszottak; helyzetet egy-két kontrából sikerült kialakítanunk. Az egyiknél, egy hibát követően, amikor a jobb szélen letámadtuk a védőt, Barnabás csapott le a hazagurított labdára; sikerült is a kapust megelőznie, de pöckölése mellé gurult. A mérkőzés legnagyobb helyzete is az ő nevéhez fűződik: egy középpályás labdaszerzés után Valter mesterien ugratta ki középcsatárunkat, aki megiramodott a kapu felé, s még mielőtt a mintegy 175 centis védő utolérte volna, 18 méterről remekül eltalált bombát küldött a jobb felső sarok felé, ám a felszabadításoknál amúgy bizonytalankodó kapus ezúttal bravúrral hárítani tudott. A mezőnyből egyértelműen Kevin játéka emelhető ki, aki cseleivel számos esetben „megbolondította” nálánál jóval magasabb ellenfeleit - több ízben is elismerő szavakat váltva ki a hazai nézőkből -, kiváló passzai voltak, s egyetlen percig sem adta fel a küzdelmet. A végeredmény egy-két góllal „szebb” lehetett volna, ha Daninak 0:7-nél, családi program miatt, nem kell elmennie; a helyére beálló, apró termetű Márk is megtett minden tőle telhetőt, együtt élt a játékkal, jó ütemű kifutásai is voltak, ám a magas labdákkal és átemelésekkel érthetően nem tudott mit kezdeni.
Legközelebb Kőrisfát fogadjuk; ha minden igaz, szombaton. Hajrá srácok! És fel a fejjel!

>>Képriport (27 fotó)

Maglód-SZTK 14:0
Maglód, 2008. 03. 30.

Kezdőcsapat:
Herke
Ladányi, Darabos, Dávid, Leidl
Bodnár, Acsai, Bombosz
Haász, Zsubori, Szuroczky

Cserék: Bakos, Sági, Rácz, Szamocseta, Fazekas

SZTK-pálya, 2008. 03. 25.

A tavaszi bajnoki idény nyitómérkőzése már akkor eldőlt, amikor a Százhalombatta játékosai kifutottak melegíteni a pályára. A hórihorgas focisták némelyike a 170 centimétert is felülről verte, s mint az igazolások bemutatásakor kiderült, a csapat - nyomokban sem emlékeztetve a tavalyi vendéglátó együttesre, amely ellen vezetni, majd a fordítás után egyenlíteni is tudtunk - zömmel 1995-ös születésű focistákból állt, megerősítve az engedélyezett három túlkoros, 1994-es taggal. Ez annyit tesz, hogy a pályán szembe kerülő felek között időnként 4 év, 35-40 centiméter, illetve 20-25 kiló különbség mutatkozott. Mindez eleve irreálissá tette a mérkőzést, s a vereségnek csupán a mértéke volt kérdéses (0:12). Erre bizony aligha érdemes több szót vesztegetni. Reméljük a vasárnapi, Maglód elleni meccsig a srácok elfelejtik ezt a találkozót.
>>Képriport (18 fotó)

Edzői beszámoló

SZTK-Százhalombatta 0:12
Szigetszentmiklós, 2008. 03. 25.

Kezdőcsapat:
Herke (4)
Ladányi (5), Sági (5), Dávid (4), Leidl (4)
Czeglédy (5), Acsai (5), Tótok (5)
Haász (5), Zsubori (4), Szuroczky (4)

Cserék: Völler (-), Rácz (-), Szamocseta (-), Hobor (-), Kőrösi (-)

Sok mindent nem lehet erről a mérkőzésről mondani. Ez a fizikális különbség már tényleg sok volt. Ebben a korban még az egy év is sokat számít, pláne a három-négy. Csak azt kell nézni, hogy a gyerekek minél többet fejlődjenek, és minden meccsen tanulnak valamit és fejlődnek is. Ha másra nem is – s ezt mondtam nekik a szünetbe is –, erre mindenféleképpen jó volt a keddi játék.

Pandur Tamás, edző

Csepeli edzőmeccs, 2008. 03. 08.

Visszavágónak is felfogható volt a nőnapi csepeli edzőmeccs, két héttel korábban ugyanis már megmérkőztünk az ottani - igaz, némiképp más összetételű - gárdával. Akkor a viszonylag gyenge kezdés után az utolsó negyedben talált magára igazán a csapat, de ez csak arra volt elég, hogy 5:1-ről 5:3-ra szépítsük a végeredményt. Talán a játékosok is emlékeztek még arra az utolsó negyedórára, mert a múltkorinál jóval harcosabb felfogásban futottunk ki a meglehetősen felázott, salakos pályára. A lendületet az sem törte meg, hogy alig néhány perccel a kezdés után, egy szélről leadott bombaerős lövéssel bevették Dani kapuját. Ezt követően a házigazdák továbbra is ügyesen passzolgattak, szélsőik többször megkerülték a védelmünket, a kiugrási kísérleteinket pedig rendre sikerült elfojtaniuk, nem utolsósorban a középhátvédi poszton is remekül játszó volt SZTK-s Konrádnak köszönhetően, ám az első félidőben újabb gólt nem tudtak lőni. Mi viszont - Levi, Kevin és Dimosz révén - egyre többször nyertük meg a párharcokat a középpályán, hátul a széleken Bence és Petike is hősiesen küzdött, középütt pedig Balázs és Ricsi eredményesen takarított. Az első félidő közepe felé kezdett valóban magára találni a csapat; a komoly nagypályás meccsen először bemutatkozó András jól segített be a középpályán, illetve a középcsatár helyén több egyéni akcióra is vállalkozott, a széleken pedig a sokat dolgozó Valter, illetve Barnabás próbált a védők mögé kerülni. Végül is fordulatot az hozott a meccsben, amikor Dimi helyére Szuri állt be, aki a szó szoros értelmében nagy lendülettel vetette bele magát a játékba. A bal szélen Barnabástól indult egy akció, aki a csellel átjátszott egy védőt, majd a rátámadó másik mellett Szuri elé kanyarította a labdát. Ő bátran megindult a kapu felé, sikerült a tizenhatoson belülre verekednie magát, ahol az utolsó védővel és a kapussal is „ütközött”, majd a kavarodásban ismét elé kerülő labdát a hálóba passzírozta.
Érezni lehetett, hogy ezen a meccsen lehet keresnivalónk, így a második félidőt ugyanezzel az elánnal kezdtük. Amikor aztán jött a szokásos gyors gól. A végig jól védő Dani helyére a szünetben Márk állt be, aki nyilván izgult kicsit a kiélezett szituáció miatt. Amikor az első percekben egy gyors elfutással átjátszották a védelmünket, s a hosszú kiugratásra kapusunk - kiválóan együtt élve a játékkal - kifutott, bár elérte a labdát, azt ahelyett, hogy „előírásszerűen” kivágta volna oldalra, megpróbálta megjátszani; a támadók persze közbeléptek, s egyikük az üres kapuba lőtt. A meccsen továbbra is a küzdelem dominált - meg kis híján a pálya szélén is, miután egy ártatlan bedobás, illetve egy gólveszélyes kiugratás megítélésén heves szóváltás alakult ki a két szurkolótábor képviselői, illetve a játékvezetői feladatot is vállaló csepeli tréner között, ám szerencsére a meccs hozott annyi izgalmat, hogy elterelje a figyelmet a sérelmekről. Egyre többször tudtuk helyzetekig kijátszani az akcióinkat; Kevin tökéletes kiugratásával például ismét Szuri iramodhatott meg, s teljesen egyedül vihette a kapusra a labdát, ám a döntő pillanatban elbizonytalanodott, így lövését sikerült hárítani. Aztán egy kisszöglet után mégis csak kiegyenlítettünk: Kevin egy csellel az alapvonal mentén túljutott emberén, majd alaposan meglepve a beadásra váró védőket, lehetetlen szögből kilőtte a hosszú sarkot! Továbbra is jól védekeztünk, Márk egy, a gól előttihez megtévesztésig hasonló szituációban már higgadtan tisztázott, sőt még az utolsó percekre beálló Mike előtt is adódott egy nagy helyzet, de a csepeli kapus is résen volt. A 2:2-es döntetlen a játék képe alapján igazságosnak mondható, a kétszeri egyenlítés, illetve az ezúttal a meccs egészére jellemző hajtás, akarás egyértelműen dicsérnivaló. Szép volt fiuk!
(Képek hamarosan)

Dabasi kupa, 2008. 03. 02.

Vadonatúj sportcsarnok kiváló minőségű parkettával, lelátóval, digitális eredményjelző táblával - ez várta a meghívott öt csapatot a remekül megszervezett, profin, gördülékenyen és percre a megadott időbeosztás szerint lebonyolított dabasi teremtornán. Talán az egyetlen szépséghiba, hogy az amúgy jól bíráskodó játékvezető az első, reggel 8-kor (!) kezdődő mérkőzésre nem érkezett meg, így azt az alsónémediek edzője vezette, s éppen ellenünk. Az extrém korai rajt (az SZTK-pálya előtt fél 7-re volt megbeszélve a találkozás) sajnos meg is látszott a csapaton: szó szerint álmosan kezdtünk, a fiúk nem nagyon tudtak felpörögni. Dani azért több bravúrt is bemutatott, s egyszer ügyesen kiugratta Barnabást, aki meg is játszotta a labdát, de fölé lett belőle. Amúgy jól tartottuk magunkat, ám egy ügyesen kigurigázott akció végén a némediek mégis betaláltak; 0:1 lett a végeredmény.
A következő meccsen a végső győzelemre is esélyesnek mutatkozó, remek összjátékot produkáló SzAC 4:0-ra lelépte Vecsést. Nekünk ezután a viszonylag apró termetű játékosokból álló, s így verhetőnek tűnő Ikarus következett. Az elején nagy nyomás alá helyeztük a kapujukat, Levi egy hatalmas bombát is megeresztett, de nem sikerült betalálni. Aztán fokozatosan magára talált az ellenfél, ügyesen passzolgattak, s végül felülkerekedtek: az egyszer 18 perces, 5+1-es felállású meccs végén 0:3 szerepelt az eredményjelzőn. Az, hogy nem véletlen győzelemről volt szó, jól mutatta, hogy a következő találkozón az Ikarus meglepetésre a SzAC gárdáját is legyőzte 1:0 arányban.
A lógó orrú SZTK-s tábor felvidítására a Vecsés elleni mérkőzés kínált esélyt, s úgy tűnik, a pihenőidő alatt sikerült is kellően felpaprikázni a srácokat, mert már a meccs elején nagyon erősen belekezdtek. Nem is kellett sokáig várni az első gólra: egy szöglet után Szuri elé került a labda, aki higgadtan a hálóba gurított. Ezzel megtört a jég, ami érezhetően felszabadulttá tette a csapatot, s végre úgy játszottak, ahogy valójában tudnak. Álommeccs következett. Egy 9 méterről megítélt szabadrúgásnál Barnabás észrevette a háromtagú sorfal által hagyott rést, s laposan, elemi erővel kilőtte a hosszú sarkot.Néhány perccel később szintén ő volt eredményes: Dani hosszú kidobását félig háttal állva húzta védhetetlenül a hálóba. Az ismét jó formát mutató Kevin egy szóló után két védőt is kicselezett a hatoson belül, majd a kapus lába között lőtt a hálóba. Végül Ricsi kapásból, a félpályáról (!) megeresztett, a teljes védelem feje fölött elszálló, bődületes bombagóllal állította be az 5:0-ás végeredményt.
Egy meccsnyi pihenő után – amelyen Alsónémedi 1:0-ra legyőzte az Ikarust – ismét mi jöttünk, méghozzá a régi rivális SzAC ellen, s az előzőekben mutatott játék alapján a mérkőzés korántsem tűnt lefutottnak, sőt. Ugyanazzal a lendülettel kezdtünk, mint Vecsés ellen: öröm volt látni a szépen végigvitt támadásokat, a jó védekezést, a harcosságot és a sorozatban kidolgozott helyzeteket. Sajnos azonban ez utóbbiak rendre ki is maradtak: Barnabás például kétszer is százszázalékosnak tűnő gólhelyzetbe került, de Kevin szélről beküldött önzetlen passza után közvetlen közelről mellé gurított, majd egy általa kiverekedett lövőhelyzetből a kapufát találta el (ez már csak azért is sajnálatos volt, mert mint utóbb kiderült, már 3 góllal is ő kaphatta volna a gólkirálynak kijáró trófeát). De ugyanígy, ezúttal Valternak, Levinek, Kevinnek és Szurinak sem sikerült betalálnia. Ez persze egy idő után megbosszulta magát: egy kiugró SzAC-támadót Dani már csak buktatással tudott megállítani, a hetest pedig belőtték, s ezzel meg is nyerték a meccset 1:0-ra. Kár ezért, mert a játék alapján megérdemeltük volna a győzelmet, de hát három-négy helyzetet nem lehet büntetlenül kihagyni.
A tornagyőzelmet végül Alsónémedi szerezte meg; a SzAC lett a második, s az Ikarus a harmadik. Barnabás még a végén, negyedmagával, büntetőt rúghatott a gólkirályi címért, de már átöltözve, s negyven perccel az utolsó meccs után, teljesen váratlanul érte a lehetőség, így nem tudott igazán koncentrálni: lövését kifogta a kapus. Csapatunknak ezúttal be kellett érni a negyedik hellyel, ám a második két találkozón mutatott játék messze a legjobb teljesítmény volt az utóbbi időben, amiért csak dicséret illeti a srácokat.

A csapat:
Herke Dani
Ladányi Bence, Märtz Robi, Dávid Richárd, Bodnár Szilárd
Czeglédy Levente, Acsai Kevin, Bombosz Dimosztenisz
Haász Valter, Zsubori Barnabás, Szuroczky Krisztián

(Fotók hamarosan)

Házi edzőmeccsek

Az elmúlt hetekben három olyan nagypályás edzőmeccsre is sor került, amelyben az U12-es csapat valamely más SZTK-s korosztály együttesével mérkőzött meg: kétszer az U11-esekkel, egyszer pedig az U13-as gárdával találkoztunk. Nos, bár a fociban bármi megtörténhet, abban azért okkal reménykedhettünk: fél évnyi, javarészt idősebbekkel vívott nagypályás bajnoksággal a hátunk mögött sikerült annyi tapasztalatot felhalmozni, hogy a kicsiket stabilan le tudjuk győzni. Ez végül be is igazolódott, mindkét találkozón nagyarányú győzelem született: a február 19-i meccset 6:1-re, míg a március 6-án sorra kerülőt 8:0 arányban sikerült hozni. Hasonló sikerre a bajnokságukban kiválóan szereplő U13-asok ellen értelemszerűen nem lehetett számítani, sőt egy súlyos zakó is kétségkívül benne volt a pakliban. Ehhez képest a március 2-i, kora reggeli meccset nagy elszántsággal kezdte a csapat, jól védekeztünk, sokat futottunk a középpályán, s még támadásra is futotta. Aztán amikor bekaptunk egy gólt, félő volt, hogy beindul az U13-as henger, de nem ez történt: szervezetten, jól, helyenként kifejezetten ötletesen játszottunk, a lelkesedés, a küzdeni akarás tovább tartott, sőt még az első félidőben sikerült is kiegyenlíteni! A bal szélen Barnabás kapott labdát a középpályán, átjátszott egy védőt, majd gyönyörűen tálalt a támadást középen kísérő, a leshatáron helyezkedő Kevin elé, aki pár lépés után, körülbelül 14 méterről Misi mellett a léc alá bombázott. Az egyenlítés némiképp elbizonytalanította az ellenfelet, így az első játékrészben már nem tudták növelni az előnyt. A második félidőben azonban ismét megnyomták a támadásokat, és sikerült két újabb gólt elérniük, ám Dimosz révén a mi csapatunk is eredményes volt. A 2:3-as végeredmény mindenképpen dicséretes teljesítmény volt, messze meghaladta az előzetes várakozásokat, s bizakodásra adhat okot a tavaszi szezon előtt.