Csepeli edzőmeccs, 2008. 03. 08.

Visszavágónak is felfogható volt a nőnapi csepeli edzőmeccs, két héttel korábban ugyanis már megmérkőztünk az ottani - igaz, némiképp más összetételű - gárdával. Akkor a viszonylag gyenge kezdés után az utolsó negyedben talált magára igazán a csapat, de ez csak arra volt elég, hogy 5:1-ről 5:3-ra szépítsük a végeredményt. Talán a játékosok is emlékeztek még arra az utolsó negyedórára, mert a múltkorinál jóval harcosabb felfogásban futottunk ki a meglehetősen felázott, salakos pályára. A lendületet az sem törte meg, hogy alig néhány perccel a kezdés után, egy szélről leadott bombaerős lövéssel bevették Dani kapuját. Ezt követően a házigazdák továbbra is ügyesen passzolgattak, szélsőik többször megkerülték a védelmünket, a kiugrási kísérleteinket pedig rendre sikerült elfojtaniuk, nem utolsósorban a középhátvédi poszton is remekül játszó volt SZTK-s Konrádnak köszönhetően, ám az első félidőben újabb gólt nem tudtak lőni. Mi viszont - Levi, Kevin és Dimosz révén - egyre többször nyertük meg a párharcokat a középpályán, hátul a széleken Bence és Petike is hősiesen küzdött, középütt pedig Balázs és Ricsi eredményesen takarított. Az első félidő közepe felé kezdett valóban magára találni a csapat; a komoly nagypályás meccsen először bemutatkozó András jól segített be a középpályán, illetve a középcsatár helyén több egyéni akcióra is vállalkozott, a széleken pedig a sokat dolgozó Valter, illetve Barnabás próbált a védők mögé kerülni. Végül is fordulatot az hozott a meccsben, amikor Dimi helyére Szuri állt be, aki a szó szoros értelmében nagy lendülettel vetette bele magát a játékba. A bal szélen Barnabástól indult egy akció, aki a csellel átjátszott egy védőt, majd a rátámadó másik mellett Szuri elé kanyarította a labdát. Ő bátran megindult a kapu felé, sikerült a tizenhatoson belülre verekednie magát, ahol az utolsó védővel és a kapussal is „ütközött”, majd a kavarodásban ismét elé kerülő labdát a hálóba passzírozta.
Érezni lehetett, hogy ezen a meccsen lehet keresnivalónk, így a második félidőt ugyanezzel az elánnal kezdtük. Amikor aztán jött a szokásos gyors gól. A végig jól védő Dani helyére a szünetben Márk állt be, aki nyilván izgult kicsit a kiélezett szituáció miatt. Amikor az első percekben egy gyors elfutással átjátszották a védelmünket, s a hosszú kiugratásra kapusunk - kiválóan együtt élve a játékkal - kifutott, bár elérte a labdát, azt ahelyett, hogy „előírásszerűen” kivágta volna oldalra, megpróbálta megjátszani; a támadók persze közbeléptek, s egyikük az üres kapuba lőtt. A meccsen továbbra is a küzdelem dominált - meg kis híján a pálya szélén is, miután egy ártatlan bedobás, illetve egy gólveszélyes kiugratás megítélésén heves szóváltás alakult ki a két szurkolótábor képviselői, illetve a játékvezetői feladatot is vállaló csepeli tréner között, ám szerencsére a meccs hozott annyi izgalmat, hogy elterelje a figyelmet a sérelmekről. Egyre többször tudtuk helyzetekig kijátszani az akcióinkat; Kevin tökéletes kiugratásával például ismét Szuri iramodhatott meg, s teljesen egyedül vihette a kapusra a labdát, ám a döntő pillanatban elbizonytalanodott, így lövését sikerült hárítani. Aztán egy kisszöglet után mégis csak kiegyenlítettünk: Kevin egy csellel az alapvonal mentén túljutott emberén, majd alaposan meglepve a beadásra váró védőket, lehetetlen szögből kilőtte a hosszú sarkot! Továbbra is jól védekeztünk, Márk egy, a gól előttihez megtévesztésig hasonló szituációban már higgadtan tisztázott, sőt még az utolsó percekre beálló Mike előtt is adódott egy nagy helyzet, de a csepeli kapus is résen volt. A 2:2-es döntetlen a játék képe alapján igazságosnak mondható, a kétszeri egyenlítés, illetve az ezúttal a meccs egészére jellemző hajtás, akarás egyértelműen dicsérnivaló. Szép volt fiuk!
(Képek hamarosan)