SzTK-Veresegyházi VSK, 2008. 09. 27.

Zsubori Ervin tudósítása

Valami elindult, valami nagyon jó – az utóbbi három találkozó után ezt most már nyugodtan kijelenthetjük. Első itthoni meccsünkön a legendás 8:0 adta meg az eufórikus alaphangot; a múlt héten Alsónémedi ellen egy kicsit talán későn kezdtünk el hajrázni, így nem volt már idő az egyenlítésre, de az 1:2 is vállalható eredmény; a második hazai mérkőzés pedig ismét végig lelkes, helyenként pedig remek játékot, s végeredményben ismét magabiztos győzelmet hozott!
Az már a bemelegítéskor látszott, hogy Veresegyháza csapata – amely némi késéssel érkezett meg az SzTK-pályához a szombat reggeli meccsre – nagyobb játékerőt képvisel a turaiaknál: a többségében magas, jól mozgó játékosok ügyesen és gyorsan passzolgattak a rákészülés során. A Tomi távollétében ismét Csuri vezette csapatunk azonban átélte már, hogy képes a jó játékra; így a sípszó után azonnal nagy elánnal kezdtünk támadni, ami szemmel láthatólag meglepte és elbizonytalanította az ellenfelet. Az első percekben végig mi irányítottuk a játékot, kapura lövésekkel is próbálkoztunk, beszorítottuk a vendégeket, s ennek gyorsan meg is lett az eredménye. Egy kavarodás után, az 5. percben szöglethez jutottunk, amelyhez természetesen Bálint állt oda; remekül eltalált beívelése a kapu felé csavarodott, méghozzá olyan erővel, hogy a kapus nem tudta fogni, csak továbbütni, a hosszú saroknál pedig Barnabás érkezett, s „menetrendszerűen” a hálóba bombázta a lélektanilag nagyon fontos első gólt! A megnyugtató vezetés birtokában tovább támadott a csapat; a középpályán Roland, Gabi, András, illetve a fel-le ingázó Bálint jól szűrte meg az ellenfél próbálkozásait, s a támadásoknál mindkét szélsőnk, Szuri és Valter előtt is adódtak lehetőségek. A fölényünk azonban most nem volt olyan nyomasztó, mint Tura ellen, egy-egy kontrára azért futotta a versegyháziaknak, majd egy 18 méternél megadott szabadrúgásnál gólhelyzetük is adódott: a sorfal fölött átszálló, erős lövés a léc alá tartott, ám Misi hatalmas bravúrral még bele tudott érni, s a kapu fölé tornászta a labdát. Ám a válasz sem maradt el: Bálint vagy 22 méterről végezhetett el szabadrúgást, s ott sem sokon múlott a gól. Védelmünk baloldalán Dávid kifejezetten jól játszott, általában odaért, belépett, s gyakran higgadtan indított is a szerelés után, de Robi és Bence is eredményesen tette a dolgát. Így az ellenfélnek egy érdemi helyzete akadt még az első félidőben: egy jó ütemű kiugratás után a gyors szélsőjük lefutotta a hátvédeket, betört a tizenhatoson belülre, ahol egy kétségbeesett mentési kísérlet során kis híján elkaszáltuk. A „szándék” megvolt, ám az utána nyúló láb szerencsére nem érte el (különben egyértelmű büntető lett volna), így tovább tudta vinni a labdát, ám Misi ezúttal is jól helyezkedett, a helyzetet tehát nem sikerült gólra váltani. Nem így a mieinknek, akik szintén több helyzetet dolgoztak ki, s veszélyes szögleteket is kiharcoltak, ám a második gól nem ezekből, hanem Barnabás továbbpöckölt labdája nyomán egy 15 méterről leadott, védhetetlen Bálint-bombából született, a 28. percben. Fölényünk ezt követően is állandósult, így úgy vonultak a szünetre a csapatok, hogy a meccs végkimenetele eldőlni látszott.
A Versegyháza erejét és játéktudását mutatja, hogy 0:2-nél egyáltalán nem omlottak össze, sőt a második félidőre egy feltüzelt, támadó szellemű gárda futott ki a pályára. Agresszívebben léptek fel, a széleken pedig hosszú indításokkal próbálkoztak, amihez meg is voltak a kellően gyors szélsőik. Hősiesen védekeztünk, ám a középpályán kevésbé tudtuk megtartani a labdát, s ezzel magunkra húztuk az ellenfelet. Misin azonban ma nem lehetett kifogni; együtt élt a játékkal, kifutott, tisztázott, jól helyezkedett, vetődött, s – amint jó kapushoz illik – szerencséje is volt. Különösen akkor, amikor egy tiszta helyzetben leadott kőkemény lövés a felső kapufáról nagy erővel, ám még épp a gólvonalon kívül csapódott le mögötte; kapusunk gyorsan eszmélt, s a rárontó csatárok között megkaparintotta a labdát. A nyomás legalább 25 percen át tartott, ám a csapat becsületére legyen mondva: ha helyenként hibázva, kapkodva is, de végig álltuk a sarat; a játékosok kisegítették egymást, mindenki igyekezett, sokat dolgozott; a középpályán különösen András harciasságát érdemes kiemelni. Elöl inkább csak kontrákra futotta, azokból viszont többre is. A felfutó Rolandot kétszer-háromszor is az utolsó pillanatban tudták csak szerelni (néha, ha egy picit hamarabb szabadul a labdától, gólhelyzet is adódhatott volna). Valter egy kényszerítő után bejutott a büntető területen belülre, s megcélozta a rövid felső sarkot, ám lövését az amúgy szintén kiválóan védő vendégkapus hárítani tudta. Egy beadás után Barnabás előtt is adódott egy újabb lehetőség a jobb oldalon: a lőtt passzt szépen levette, be is fordult, ám a lövésre már nem maradt ereje.
A meccs vége felé a vendégcsapat tagjai – a sorozatos cserék ellenére – kezdtek elfáradni, így enyhült a nyomás, aminek következtében mi is egyre több kidolgozott támadást tudtunk vezetni. Az egyik ilyennél, öt perccel a vége előtt, Bálint keveredett a tizenhatoson belülre, s bár lövése kijött a kapufáról, ismét meg tudta szerezni a labdát, majd csinált egy pimasz hátrahúzós cselt, ami már sok volt a védőknek, s felvágták az ötösön belül. A büntetőhöz a sértett állt oda, s bár erős és helyezett lövését a kapus bravúrral kiütötte, a kipattanónál már nem volt esélye, azt Bálint bebikázta a bal sarokba. Ezzel a meccs végleg eldőlt, ám nem fejeződött be: még szinte tartott a gólöröm, amikor a felezővonalnál helyezkedő veresegyházi csatár kapott egy zseniális kiugratást; ahogy maga elé engedte a labdát, már látszott, hogy az ellenfél térfelén tartózkodó védőinknek esélyük sincs arra, hogy utolérjék. A játékos így egyedül iramodhatott a kapunk felé, kétszer ügyesen megtolta a labdát, s már a tizenhatosunknál járt; Misi a végsőkig kivárt, s bár kifelé mozgott, hogy szűkítse a szöget, nem mozdult el egyik irányban sem, ami épp elég volt ahhoz, hogy elbizonytalanítsa a csatárt: a jobb alsó sarkot vette célba, ám labdája elgurult a kapufa mellett. A kirúgást követően a meccset hiba nélkül vezető játékvezető lefújta a találkozót.
Ismét jó volt tehát SzTK-szurkolónak lenni, s ismét nagy öröm az SzTK U13 Szurkolói Blog tudósítójának lenni. E győztes meccs után a srácaink talán tényleg elhiszik, hogy képesek győzni, képesek azt játszani, amit valójában tudnak – s amit e meccs háromnegyed részében meg is tudtak valósítani -, így bárkivel szemben felvehetik a versenyt. Szép ősz lesz ez, akárki akármit mond. Bravó srácok! Hajrá SzTK!>>Képriport (23 fotó)

Edzői beszámoló

SZTK-Veresegyháza 3:0
Szigetszentmiklós, 2008. szeptember 27.

Kezdőcsapat:
Acsai
Ladányi, Szilágyi, Martz, Nabilek
Orosz, Tótok, Golts
Haász, Zsubori, Szuroczky

Cserék: Szamocseta, Hóbor
Gólszerzők: Zsubori, Orosz (2)

Sajnos nem tudtam jelen lenni ezen a találkozón, így erről nem tudok értékelést adni, de azt hiszem, az eredménnyel mindenképpen elégedettek lehetünk, s ahogy hallottam, a mutatott játékkal sem volt különösebb probléma.

Pandur Tamás, edző