SzTK-Abony KID, 2008. 10. 12.

Zsubori Ervin tudósítása

Egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy ebben a korosztályban nincsenek még biztos favoritok (persze kérdés, a többiben vannak-e), így előre lefutott, papírforma-mérkőzésekről sem beszélhetünk. Ha nem így lenne, két hete az akkor még nulla pontos Dunakeszi ellen simán kellett volna hoznunk a meccset, legutóbb pedig a 15 ponttal a második helyen álló Abony KID csapatától sima vereséget kellett volna szenvednünk. Ez utóbbira persze lehet azt mondani, hogy így is történt, hiszen 0:4 lett a vége (s ahogy mondani szokás: a jegyzőkönyvekben csak ez marad meg), ám pusztán az eredmény alapján véleményt mondani súlyos leegyszerűsítés lenne.
Szóval nincs papírforma, s az U13-as mezőnyben hatványozottan igaz, hogy egy csapat úgy játszik, ahogy az ellenfél engedi, s az addigi eredményei alapján egy mégoly esélyes gárda is elbizonytalanodik, kizökken, amennyiben a vártnál komolyabb ellenállásba ütközik. Október 12-én is ez történt: csapatunk lelkesen, feltüzelve, bátran futott ki a pályára, s néhány percnyi tapogatózás után lényegében beszorította a kapuja elé az ellenfelet. Kapkodás, kivágott labdák, tétova ellentámadási kísérletek: az első negyedórában lényegében erre futotta a jó felépítésű, visszajátszókat is bevető, technikailag láthatólag képzett abonyiaknak. Eközben előttük több helyzet is adódódott, ám az általam oly sokat emlegetett, sorsdöntő első gól sajnos nem akart összejönni: az ötös sarkára kisodródó Barnabás váratlan bal lábas lövése a kapufát találta el; pár perccel később a kapus kezeiből kicsúszó labdára egy tizedmásodperccel később csapott le a kelleténél; egy energikus betörés után 15 méterről leadott erős lövését sikerült kitornászni a jobb felső sarokból. Miután pedig a félidő vége felé a kapus mellett már eltolta a labdát, s elkaszálták (megjegyzendő: a bírónak teljesen egyértelműen piros lapot kellett volna adnia az utolsó emberként szabálytalankodó hálóőrnek, ám ez elmaradt), az ezúttal is rengeteg dolgozó Bálint 16 méterről leadott - s eddig jobbára góllal végződő - szabadrúgása szintén nem ment be.
A szünetben ezzel együtt teljesen reálisnak tűnt, hogy beigazolódik a blogos szavazás optimizmusa, miszerint sikerül meglepetést okozni, s nem fogunk kikapni Abonytól. „Egygólos meccs” - mondta Gábor. „Nem egygólos, hanem az nyer, amelyik csapat az első gólt rúgja” - mondtam én, természetesen abban reménykedve, hogy mi rúgjuk majd azt a bizonyost. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy ebben a korosztályban 1. amelyik csapat az első gólt rúgja, az pontszerzőnek tekintheti magát; 2. amelyik csapat két gólra növeli az előnyét, szinte biztos, hogy három pontot vihet majd haza; 3. háromgólos előnyt pedig gyakorlatilag lehetetlen megfordítani, sőt ahol három gól becsúszik, ott könnyen lehet a végén hét-nyolc is.
Sajnos, ezúttal nem mi rúgtuk az elsőt, hanem az 50. perc tájékán a vendégek. Ezúttal itt még nem dőlt el semmi, mert támadtunk tovább, ám a második gól után lényegében elúszott a meccs. A kitűnően védő Misi, majdnem a félpályáig kifutva egy hosszú szöktetésre, egy másodperccel később ért oda (meg lehetett próbálni, hiszen két perccel korábban, hasonló szituációban, remekül megelőzte a csatárt, s tisztázott), így a támadó megtarthatta a labdát, s higgadtan el is találta a kapunkat. A srácok becsületére legyen mondva, hogy küzdöttek tovább, ám emiatt egyrészt kitámadtunk, másrészt a góloktól a vendégek visszanyerték magabiztosságukat, s két kontrából négyre növelték az előnyt. Így végül mégis azzal a jó érzéssel mehettek haza, hogy hozták a papírformát. Pedig állítom: ha mi rúgjuk az elsőt, simán lehetett volna 4:0 ide.
Következik Kőrisfa, amely csak 1 ponttal áll előttünk, így papírformáról egyáltalán nem beszélhetünk, viszont az emlékeink nem túl jók velük kapcsolatban. De hát az emlékekre végképp nem szabad taktikát építeni…

Edzői beszámoló

SzTK-Abony KID 0:4
Szigetszentmiklós, 2008. október 12.

Kezdőcsapat:
Acsai (5)
Ladányi (5), Szilágyi (6), Darabos (5), Dávid (5)
Märtz (5), Haász (6), Orosz (5), Golts (5)
Szuroczky (5), Zsubori (5)

Cserék: Horváth (4), Szabó (5), Hóbor, Szamocseta
Jók: Acsai, Haász

Az eredmény nem tükrözi megfelelően a mérkőzést. Amíg bírtuk erővel, addig egyenlő ellenfelei voltunk a nem rossz erőt képviselő Abonynak. Ami nálunk kimaradt, azt ők berúgták. A helyzetkihasználáson kell javítanunk.

Pandur Tamás, edző