Teremkupa - Szigetszentmiklós, 2009.02.22.

Zsubori Ervin tudósítása

Hatcsapatos U13-as teremtornára került sor 2009. február 22-én, vasárnap délelőtt 9 órától az SzTK fedett csarnokában. Mi ismét két gárdát állítottunk ki, ám a múltkorihoz képest némiképp eltérő (kiegyenlítettebb) összetételben. Már csak azért is, mert a keret egyik kapusa sem tudott eljönni; így az SzTK1-nél Szamocseta Balázs vállalta a posztot, a másik csapat pedig az U11-es keret egyik hálóőrét, Danit kapta kölcsön. A tornára Csepel, Dunaharaszti, Tököl és Dunaújváros együttese nevezett még be. A 20 perces meccseken 5+1-es felállásban mérkőztek meg a csapatok; mindenki játszott mindenkivel.

Csapataink

SzTK1: Szamocseta Balázs, Darabos Balázs, Ladányi Bence, Horváth Ádám, Orosz Bálint, Hóbor Mihály, Tótok András, Szabó Ákos
SzTK2: Dani, Nabilek Dávid, Szilágyi Gábor, Dávid Ricsi, Märtz Robi, Nagy Bence, Haász Valter, Kovács Mátyás, Zsubori Barnabás

A mérkőzések összefoglalói

1. SzTK1-Csepel 1:2
Elég gyengén kezdtünk, nem találtuk a ritmust, nem nagyon tudtunk folyamatos játékot kialakítani. Az ellenfél szerezte meg a vezetést (0:1), majd a csepeliek fölénye nyomasztóvá vált, nem tudtunk gólhelyzetig eljutni: első igazi kapura lövésünkre a 12. percig kellett várni. Bár Szamocseta Balázs jól védett, egy újabb kontránál hárman vezethették rá a labdát, így nem volt esélye (0:2). Még sikerült szépíteni - Orosz Bálint remekül húzott el a szélen, s gyönyörűen tálalt középre, ahol Ladányi Bencének már nem volt nehéz dolga (1:2) -, ám egyenlíteni már nem tudtunk.

2. SzTK2-Tököl 5:0
Nagy lendülettel kezdett a csapat, beszorítottuk a tökölieket a kapujuk elé, aminek meg is lett az eredménye. Előbb Kovács Matyi köszönt be egy távoli lövéssel (1:0), majd Szilágyi Gabi elvállalta vagy 15 méterről, s a lábak között a labda egészen a hálóig jutott (2:0). A kis Dani, amikor szükség volt rá, magabiztosan védett, Märtz Robi pedig tanári játékkal takarított hátul, így tovább támadhattunk. Dávid Ricsi nagy erejű lövése még kipattant a védőkről, de a kapu baloldalán helyezkedő Zsubori Barnabás kapásból, ballal védhetetlenül a léc alá bombázott (3:0). Ekkor már felszabadultan, bátran fociztunk; Matyi ismét távolról suhintott, s bár egy védő még bele tudott érni, a lábáról a hálóba vágódott a labda (4:0). Nem sokkal a vége előtt pedig Barnabás került helyzetbe, aki ismét bal oldalról, háttal a kapunak, szenzációs mozdulattal besarkazta az újabb gólunkat (5:0). Ezzel a torna legnagyobb arányú győzelmét sikerült begyűjteni.

3. Dunaharaszti-Dunaújváros 2:0
Két nagyon jól szervezett, gyors játékot mutató csapat kiegyenlített küzdelmét hozta a találkozó, amelyet végül a magasabb és erősebb játékosokat felvonultató Dunaharaszti nyert meg.

4. SzTK1-Tököl 3:3
Azért volt fájdalmas ez a mérkőzés, mert biztosnak látszó 3 pontot engedtünk ki a kezünkből. Orosz Bálint kiváló lövésével mi szereztük meg a vezetést, majd ugyanő jó ütemben gurított középre, ahol Szuroczky Krisztián érkezett, s higgadtan értékesítette a helyzetet (2:0). A tököliek azonban nem adták fel, s két gyors kontrából kiegyenlítettek (2:2), sőt, a kitámadó csapatunkat átjátszva a vezetést is megszerezték (2:3). A fiúk dicséretére legyen mondva, a váratlan fordulattól nem omlottak össze, s Tótok András remek szólója majd lecsapódó lövése révén kiegyenlítettek (3:3); egy pontot tehát sikerült megmenteni, de itt győzni kellett volna.

5. Csepel-Dunaújváros 0:2
A csepeliek viszonylag jól tartották magukat, ám ügyesen cselező, hórihorgas kapusuk - aki nyilvánvalóan mezőnyjátékosként vállalta a védést - egy félpályás kifutásnál elveszítette a labdát, s az egyik dunaújvárosi támadó, remek helyzetfelismeréssel, bevette az üres kaput (0:1), majd egy szép perdítés nyomán sikerült tovább növelni az előnyt.

6. SzTK2-Dunaharaszti 0:3
Nem ezt a mérkőzést kellett megnyerni, s a csoda nem is sikerült. Bár az első lövés a miénk volt, két kihagyás elég volt ahhoz, hogy elhúzzon az ellenfél (0:2), majd a hatalmas vendégfölény egy újabb gólt eredményezett (0:3); a háromgólos vereség tisztes helytállásnak minősíthető, s Dani kiváló védései is kellettek hozzá.

7. SzTK1-Dunaújváros 1:0
Ezen a meccsen a srácok végre elhitték, hogy tudnak focizni, így sikerült meglepni az esélyesebbnek tűnő ellenfelet. A meccs egyetlen gólját Szuroczky Krisztián szerezte (1:0), s köszönhetően Szamocseta Balázs bravúrjainak, meg a határozott védekezésnek, az eredményt - nagy küzdelemben, s némi szerencsével - végig meg is tudtuk tartani.
A meccs videója (a felvétel a dunaújvárosi csapat honlapján található):



8. SzTK2-Csepel 3:0
Fejben sikerült túljutni az előző vereségen, a Tököl elleni ötgólos győzelem pedig kellő magabiztosságot kölcsönzött a csapatnak ahhoz, hogy támadólag tudjon fellépni. Kemény küzdelmet követően a 7. percben Zsubori Barnabás egy védőkről kijövő labdát kapásból, félmagasan, keményen meglőtt, s ezzel megszereztük a vezetést (1:0). Dani ismét biztos hálóőrnek bizonyult, így feljebb tolhattuk a védekezésünket. Barnabás egy berúgásnál jól vette észre a hosszún érkező Nagy Bencét, elétálalt, s máris két góllal vezettünk (2:0). Ez végképp megnyugtatta a srácokat, helyenként már szép, folyamatos játékot is produkáltunk. A középpálya magasságában Matyi szerzett labdát, s kiváló ütemben ugratta ki két védő között Barnabást, aki egy csellel tisztára játszotta magát, s magabiztosan elgurított a kapus mellett (3:0). Megérdemelt, szép győzelem volt.

9. Tököl-Dunaharaszti 2:5
Igazából egy percig sem volt kérdéses e meccs végkimenetele, a nagy fölényben focizó, gyönyörűen kijátszott gólokat szerző Dunaharasztinak bevitt 2 találat viszont tovább erősítette a tököliek hitét, hogy van keresnivalójuk ezen a tornán.

10. SzTK2-Dunaújváros 0:2
Az lett volna igazán szép, ha hozzuk ezt a meccset, s erre meg is lett volna a reális esély, elvégre az elején mi támadtunk, ám a szikrázó küzdelemben végül az ellenfél szerzett vezetést (0:1). Nem tudtunk megújulni, kicsit fáradtnak tűntek a fiúk, amire egy újabb bekapott gól volt a válasz (0:2).
A meccs videója (a felvétel a dunaújvárosi csapat honlapján található):



11. SzTK1-Dunaharaszti 2:5
Csodára lett volna szükség a meglepetés-eredményhez, s a csoda ezúttal elmaradt. Pedig a kezdés valóban csodaszerű volt: Bálint 10 méteres bombája védhetetlenül csapódott a hálóba. Néhány percig úgy tűnt, a vendégeket kicsit összezavarta a gól, mi pedig kimondottan elkaptuk a fonalat, jól passzolgattunk, ám sajnos nem tudtuk növelni az előnyt. Egy bődületes kétkapufás góllal egyenlítettek (1:1), majd Szamocseta-bravúrok következtek, ám az amúgy csapata egyik legjobbjának számító Horváth Ádám eladott labdája után már ő sem tehetett semmit (1:2), mint ahogy valamivel később, egy villámgyors kontránál sem (1:3). Ha ekkor Bálint 20 méteres lövése a kapufáról befelé pattan, akkor talán még lehetett volna remény, ám kifelé pattant (igaz, Szuri felé, aki viszont nem találta el jól, így a helyzet kimaradt), az ezt követő két góltól pedig lényegében összeomlott a csapat (1:5). Horváth Ádám mindent elsöprő felfutása a sípszó pillanatában még gólt ért (2:5), ám ez kevés volt az üdvösséghez.

12. Csepel-Tököl 0:1
Most hálálta meg magát a Haraszti ellen szerzett két találat: a tököliek, Hamar István edző folyamatos irányítása mellett, elkezdtek focizni, s nagy küzdelemben bedarálták a Csepelt.

13. SzTK1-SzTK2 2:3
A múltkori teremtornán látotthoz hasonló kimagasló színvonalat ezúttal nem hozott ez a házi presztízsmeccs, ám drámát annál inkább. Az elején úgy tűnt, a zöld felsőben játszó 1-es csapat állva hagyja a narancsmezes társakat: már a 2. percben egy újabb Bálint-bombának örülhetett a szülői szurkolótábor egyik fele. Nem sokra rá, a kitámadó 2-es csapatot átjátszva, Szuroczky Krisztiánhoz jutott el egy kiugratás, aki tolt rajta egyet, majd nagyszerű ütemben kilőtte a sarkot (2:0). Ezen a napon azonban a zöldmezeseknek nem kedvezett a szerencse. Egy szépen kijátszott akció végén Kovács Matyi talált be (2:1), majd Haász Valter csapott le erőszakosan egy lecsorgó labdára (2:2). És ezzel még nem volt vége! Már csak húszegynéhány másodperc volt hátra, amikor egy lövés, némi szerencsével, kijött a nagy nyomástól kissé elbizonytalanodó Szamocseta Balázsról; a felfutó Märtz Robi pedig ellenállhatatlan lendülettel érkezett a labdára, s óriási gólt lőtt (2:3)! A középkezdés után már nem volt idő érdemi támadást kialakítani, így a 2-es csapat tagjai egymás nyakába borulva, eufóriában ünnepelhettek, míg ellenfél-csapattársaiknál, akik pedig ezen a meccsen jobban játszottak, bizony helyenként eltörött a mécses.

14. Tököl-Dunaújváros 4:2
A ki-ki meccsen az 1-es csapat dobogós esélyei ezzel elszálltak, ám a 2-es gárdánál lázas számolgatás kezdődött, méghozzá azzal az eredménnyel, hogy ha bekövetkezik a csoda, s az eleinte botladozó, ám egyre inkább magára találó Tököl legyőzi a kimondottan szépen focizó, ám épp az SzTK1 ellen botló Dunaferrt, akkor bizony kinézhet egy érem nekik is, de nekünk is. Mindez valósággal szárnyakat adott a tökölieknek: időnként szemet gyönyörködtető játékkal egy négyest vágtak a dunaújvárosiaknak, akik aztán ugyan kikecmeregtek a bénultságból, ám csak 2 gólra futotta az erejükből. Mindez azt jelentette, hogy az utolsó meccstől függetlenül a Tököl bronzéremmel, az SzTK2 legénysége pedig ezüstmedállal (!) térhet haza.

15. Dunaharaszti-Csepel 4:1
Csepel legjobb játékát mutatta ezen a tét nélküli találkozón, ám ez kevés volt a kirobbanó formában futballozó, s a tornát 100 százalékos teljesítménnyel megnyerő Dunaharaszti ellen.

A torna végeredménye
1. Dunaharaszti (15 pont)
2. SzTK2 (9 pont)
3. Tököl (7 pont)
4. Dunaújváros (6 pont)
5. SzTK1 (4 pont)
6. Csepel (3 pont)

Házi góllövőlista
4 gólos: Zsubori Barnabás
3 gólosok: Kovács Matyi, Orosz Bálint, Szuroczky Krisztián
1. gólosok: Haász Valter, Horváth Ádám, Ladányi Bence, Märtz Róbert, Nagy Bence, Szilágyi Gábor, Tótok András

Edzői értékelés

Valamivel színvonalasabb torna volt, mint a múltkori, köszönhetően annak is, hogy most hat csapat alkotta a mezőnyt. Dunaharaszti kivételével nagyjából egyforma képességű csapatokat sikerült meghívni. A tököliek és a dunaújvárosiak nem éltek a túlkoros játékos szerepeltetésével.
Reálisan nézve a dolgot, a második és a harmadik helyet kellett volna megszerezniük a csapatainknak. Ebből az egyiket sikerült is elcsípni, ezzel mindenféleképpen elégedett vagyok. A zöld mezben játszó csapatunk a vártnál rosszabb helyezést ért el, ami főképp az elégtelen helyzetkihasználásnak tudható be. Megint a házi derbi volt a legizgalmasabb, ennek külön örülök.
Barnát emelném ki a 4 gólja miatt (amelyből az egyik a már-már szokásos sarkazós volt), Bálintot és Andrist pedig a mezőnyben nyújtott teljesítményük alapján. Dicséretet érdemel még Szamocseta Balázs, aki szerintem helyt állt kapus poszton is.
Pandur Tamás, edző

SzTK-Tököl, 2009. 02. 15.

Pár óra alvás és egy könnyű reggeli után, vasárnap délelőtt 10-kor már ismét melegített a csapat: a szombati MTK-meccs után ezúttal a Tököl elleni edzőmérkőzés volt soron, méghozzá hazai környezetben.
Az ismét 3x25 percesre megbeszélt mérkőzésen nagy lendülettel kezdtünk, s sikerült is beszorítani kapuja elé az ellenfelet. Az első helyzetek még kimaradtak, de érezni lehetett, hogy ha beviszünk egy találatot, akkor ezúttal nem lehet gond a győzelemmel. A tököliek javarészt alacsonyabbak voltak a mieinknél - kivéve egyik csatárukat, aki éppen kétszer akkora volt, mint ékpárja, magasságban és súlyban egyaránt (utóbbiban inkább háromszor), ám ennek ellenére ügyesen és gyorsan mozgott, a meccs során többször lefutotta védőinket, s a labdával sem bánt ügyetlenül, sőt gólt is szerzett. Elsőként azonban náluk rezgett a háló: Orosz Bálint 18 méterről, remekül eltalált lövéssel ívelte át a kapust. Sajnos ettől a henger még nem indult be, meddő mezőnyfölény következett, majd egy hidegzuhany: a vendégeknek sikerült kiegyenlíteniük. Szerencsére a bekapott gól nem vette el a kedvét a srácoknak, nyilván ők is érezték, hogy ez a meccs nyerhető. Már a második játékrészben, a négy-öt ponton végrehajtott cseréket követően, előbb Zsubori Barnabás jutott el lövésig - ezt még a kapus hárítani tudta -, majd egy ötösön belüli kavarodás után a felhúzódó Horváth Ádám okosan a hálóba bólintott; ismét vezettünk. Ez érezhetően megnyugtatta a fiúkat, higgadt gurigázásra, háromszögelésre is vállalkoztak. Különösen Gubacsi Zoli robotolt sokat a középpályán, rengeteg labdát szerzett, s általában sikerült is azokat jól megjátszania, de Haász Valter és Szuroczky Krisztián is sokat dolgozott, hasznosan játszott. Az előnyt egy szépen kijátszott akció végén sikerült növelni: a kapura törő Orosz Bálintot a tizenhatoson belül buktatták; a büntetőhöz a sértett állt oda, s higgadtan gólra váltotta a lehetőséget. A következő gólunknál, amely az ezúttal is többször jól kiugró, erőtől duzzadó játékot mutató Kovács Matyi nevéhez fűződik (mindenkit maga mögött hagyva magabiztosan ellőtt a kapus mellett), már-már eldőlni látszott a meccs, de a tököliek dicséretére legyen mondva, nem adták fel, s egy remekbeszabott szöktetés után gyors szélsőjük meg is szerezte második góljukat. A meccs akkor kezdett különösen izgalmassá válni, amikor a vendégek óriása egy lesgyanús szöktetés után (egészen pontosan: legalább másfél méteres lest követően) megnyújtotta lépteit, s profin be is fejezte az akciót, 4:3-ra módosítva az eredményt.
Ezúttal azonban a lelkesen és helyenként kifejezetten jól játszó csapatunk nem esett abba a hibába, hogy egy megnyert meccset kiengedjen a kezéből. A hátsó alakzatban Horváth Ádám és Darabos Balázs is egyre inkább magára talált, s a két szélen Ladányi Bence és Szamocseta Balázs szintén kitartóan robotolt, így sikerült feltolnunk a védekezésünket a középpályáig. Ahogy a vendégek kezdtek elfáradni, nem mindig értek már vissza, így egyre többször tudtunk létszámfölényes szituációkat kialakítani. Az egyikből ismét – a tőle elvárt mezőnymunkát nyújtó és kiváló szögleteket produkáló – Bálint szaporította góljainak számát, majd a vége felé Matyi sokadik megiramodásainak egyikét szépségdíjas találattal koronázta meg: a jobb oldalon elhúzva a tizenhatos magasságából lendületből, erőből, védhetetlenül kilőtte a rövid sarkot.
Ahhoz, hogy ilyen sima legyen a vége, egy kapusbravúrra is szükség volt: a nagytermetű tököli támadó - akit amúgy korábban Horváth Ádám többször is kőkemény, ám szabályos belépővel állított meg - az ötösünkön belül, egy visszahúzós csel nyomán egyensúlyát vesztette, de a sportszerű edzői kar bemondta rá a büntetőt. A tizenegyeshez ő maga állt oda, ám keményen, jól helyezve, félmagasan meglőtt büntetőjét Herke Dani remek vetődéssel oldalra ütötte. Így tehát 6:3 lett a vége; soha rosszabb eredményt! Szép volt srácok!

SzTK-Tököl 6:3
Edzőmeccs, Szigetszentmiklós, 2009. február 15.

A csapat:

Herke Dani, Völler Ádám
Ladányi Bence, Horváth Ádám, Dávid Ricsi,
Darabos Balázs, Szamocseta Balázs
Haász Valter, Nagy Bence, Gubacsi Zoltán, Orosz Bálint,
Tótok András, Hóbor Mihály
Zsubori Barnabás, Kovács Mátyás, Szuroczky Krisztián

Edzői értékelés

A meccs értékeléséhez meg kell említeni, hogy az ellenfélnél nem szerepelt túlkoros. Tudom, hogy hihetetlennek hangzik, de Boti névre hallgató óriás támadójuk is 96-os születésű volt, sőt még 98-as is volt a csapatukban. Ez persze nem vesz el semmit a győzelem értékéből. Rengeteg helyzetet kidolgoztunk; az más kérdés, hogy a javát ki is hagytuk; ezen mindenféleképpen javítanunk kell, ha a jövőben eredményesek akarunk lenni. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a bírói ítéletekkel az ellenfelet segítettük, de ezekkel is csak a hibáinkra akartuk felhívni a játékosok figyelmét. Aki kiemelkedett a mezőnyből, az Bálint és Matyi a góljaik miatt. Dicséretet érdemel még Szamocseta Balázs, aki igencsak meglepett mindenkit a játékával.

Pandur Tamás, edző

MTK-SzTK, 2009. 02. 14.

Zsubori Ervin tudósítása

Öt perccel a fél 5-ös kezdés után meghűlt a vér az MTK-szurkolókban - s nem a dermesztő hideg miatt, hanem azért, mert lényegében az első kontránkból megszereztük a vezetést, Orosz Bálint révén. Addig jószerivel beszorultunk a kapunk elé a szombat késődélutánra megszervezett, villanyfényes edzőmeccsen, ám egy baloldali támadás után sikerült betalálni. A javarészt 1997-es, ám igen jó mozgású, remekül helyezkedő, gyors, s technikailag is képzett srácokat felvonultató házigazdákat érezhetően meglepte a gól, így újabb esélyeink adódtak: több támadás is végigvittünk, de az utolsó pillanatban a kapusuk mindig hárítani tudott. Az MTK viszonylag gyorsan magára is talált, majd egy éles szögből leadott lövéssel kisvártatva ki is egyenlített, s nem sokra rá a vezetést is megszerezte. Némi szerencsével mindkét találat hárítható lett volna, mint ahogy a harmadik is olyan gól volt, amit Herke Dani alapesetben könnyedén védeni szokott. A helyére beálló Völler Ádám a 3x25 perces meccs első játékrészében már nem kapott gólt, de az ellenfél ismét önbizalommal telten vonulhatott a szünetre.

A műfüves pályán zajló, bíró nélküli edzőmeccsen Csurka Zoli többféle felállást is kipróbált, folyamatosan kevergette a kártyákat és a játékosokat. A legígéretesebb próbálkozásnak egyértelműen Horváth Ádám középhátvédi bemutatkozása tűnt. A mezőnyben hatalmas termetűnek számító, remek felépítésű, rendkívül gyors játékosunk sok labdára odaért, megelőzött, osztogatott, felszabadított, s jó indításai is voltak. S bár nyilvánvalóan sokat kell még tanulnia e poszt sajátosságairól - ami természetes is, hiszen először játszott ilyet -, egyértelműen jól állt neki a feladat. Ezzel együtt, a folytatásban az ellenfél tovább növelte előnyét, s elmentek egészen 6:1-ig. Védhető gólt Ádám is kapott (egy lövést elvetődve szépen hárított, ám kiperdült a kezéből a labda, amelyre lecsapott a házigazdák szélsője), ám ő és Dani is mutatott be bravúrt a meccsen. Szintén a pozitívumok között említhető, hogy ekkora különbségnél sem adtuk fel a küzdelmet, bár gyakran kapkodó, pontatlan volt a játékunk. Szuroczky Krisztiánnak többször is sikerült helyzetbe kerülnie, főleg az első játékrészben, de a befejezésekkel nem volt szerencséje. A gól leginkább Kovács Matyi játékában volt benne, s végül nem is maradt ott: három találatig jutott; igaz, ebből az utolsót lökés miatt nem adta meg a hazai közönség (a mi szemszögünkből inkább úgy tűnt, csak a testi erejét használta). Amúgy az első gólja Zsubori Barnabás kiugratása után születetett (szó szerint lerázta magáról a védőit, s higgadtan kilőtte a hosszú sarkot), a másodiknál pedig egy szép összjáték után okosan elhúzta a kapus mellett a labdát, s a hálóba gurított. A meg nem adott gólon kívül Matyinak volt még két komoly ziccere. Az egyiknél az utolsó védő tépte-cibálta, s nagy nehezen földre vitte (tétmeccsen ezért piros lap járt volna); a megítélt szabadrúgást Bálint 20-23 méterről zseniálisan elívelte a sorfal fölött, a kapus már verve volt, ám a felső kapufát találta el a lövés. Sajnos a kipattanóra érkező Gubacsi Zoli – aki végig rengeteget dolgozott, sokat küzdött, s volt néhány jó ütemű kiugratása is – nem adott bele elég erőt a lövésbe, így a kapus vissza tudott érni. A másik kimaradt helyzetnél Matyi 8 méteren 2 métert vert rá a védőre, s egy az egyben mehetett a kapusra, de érthetetlen módon nem a kínálkozó jobb sarkot választotta, hanem keresztbe lőtt, s labdája elkerülte a kaput. Időközben az egyre felszabadultabban futballozó, s kétségtelenül jobb játékot mutató hazaiak újra eredményesek voltak, így 7:3 lett a vége, ám a helyzetek alapján a 6:4, vagy (ha a félig-meddig potyaként kapott góljainkat is beszámítjuk) akár az 5:4 reálisabb végeredmény lehetett volna.
Hideg volt, s kikaptunk, de voltak helyzeteink, s azért góljaink is. Mindenképpen hasznos volt tehát ez a meccs, jó hogy vállalkoztunk rá; talán majd vasárnap délelőtt, Tököl ellen jobban sikerül elkapni a fonalat.

>>Képriport (15 fotó)

MTK-SzTK 7:3
Edzőmeccs; Budapest, 2009. február 14.

A csapat:

Herke Dani, Völler Ádám
Ladányi Bence, Horváth Ádám, Dávid Ricsi, Darabos Balázs, Nabilek Dávid
Haász Valter, Gubacsi Zoltán, Orosz Bálint, Tótok András
Zsubori Barnabás, Kovács Mátyás, Szuroczky Krisztián

Volksbank-Kelen Kupa, 2009. 02. 07.

Dráma a csarnokban: az 1:1-re végződött mérkőzés után büntetőrúgások döntenek a győztesről. A szomszéd pályáról is átjönnek nézők, a hangosbemondó egyenként sorolja a készülődő játékosok nevét; a csapattagok összekapaszkodnak. A Dunakeszi Kinizsi játékosa odaáll, bevágja. Dávid Ricsi jön, nem látszik idegesnek: elemi erővel betalál ő is. Az ellenfél következik: okosan behelyezi a hatos vonalra állított labdát. A SzTK 11-es játékosát, Zsubori Barnabást szólítja a műsorközlő: félmagasan, helyezve, de erősen lövi, a kapus bele sem tud érni; felszabadultan fut vissza a társakhoz. A harmadik dunakeszi fiú sem hibázik, így Szuroczky Krisztiánon a lelki teher; jól játszott végig, s e mérkőzés egyetlen találatát is ő szerezte, ám korábban ziccert hibázott, mégis jelentkezett a büntetőhöz, s vállalta a harmadik rúgó szerepét. Többen nem mernek odanézni; nekifut, s magabiztosan kilövi a sarkot! Az első hármas kör tehát nem hozott eredményt, a párbaj folytatódik, az első hibáig. És Völler Ádám kivédi a következő büntetőt! Hatalmas éljenzés az SzTK-táborban, de még be is kell lőni a miénket; ki vállalja? Herke Dani, a másik kapus áll fel a kispadról, hogy lehelyezze a labdát a büntetőpontra; majd a bíró megadja a jelet, Dani nekifut, s bár mindenki – a kapus is – kíméletlen bombára számít, elképesztő higgadtsággal a bal alsóba helyezi a labdát! Az öröm leírhatatlan, a játékosok egymás nyakába borulnak, a szülők nem különben, mindenki boldog – minden jó, ha jó a vége. Ezzel a megnyert büntetőpárbajjal U13-as csapatunk a 7. helyet szerezte meg a Volksbank-Kelen Kupa 8 csapatos mezőnyében.
Amúgy a kupán nem igazán sikerült elkapni a fonalat, lassan lendültünk bele. A csoportkör első meccsén a későbbi döntős Rojik FC-t kis szerencsével megfoghattuk volna, de kimaradt az első ziccerünk, s végül csak 1:3-ra futotta (Barnabás gólpassza nyomán Orosz Bálint küzdötte ki a gólunkat). A Dunakeszivel a csoportkörben is találkoztunk, s nyernünk kellett volna; Orosz Bálint szenzációs felívelését Haász Valter még befejelte, s ezzel vezettünk is, ám egy szép kontrából kiegyenlítettek, így be kellett érnünk a döntetlennel. A Kelen SC „Táltosok” nevű formációja a legjobb volt a csoportunkból, s érdekes módon mégis ellenük mutattuk a legérettebb játékot; sokáig tartottuk magunkat, s Gubacsi Zoli szép előkészítése után Bálint erőszakossága ismét gólt ért, de az 1:3-as végeredmény reálisnak mondható. Így is harmadikak lettünk a csoportban, s a helyosztókon esélyünk lehetett volna az 5. helyre, ám az első meccsen nem sikerült bepasszíroznunk egyetlen gólt sem (erre leginkább egy bombaerős Bálint-szabadrúgásból lett volna esély, de a kapus védett), így a 0:0 után büntetők következtek. Ezen, bár Szilágyi Gabi és Orosz Bálint berúgták, ám a végén alulmaradtunk. Ez után következett az utolsó meccs, a Dunakeszi elleni drámai visszavágó, aminek nyomán végül is jó szájízzel fejezhettük be a kupát.
Azt a kupát, amelynek szervezése, lebonyolítása, körülményei példátlanul magas színvonalúk voltak. Az 1926-os alapítású Kelen FC szervezésében, a Marczibányi Sportcentrum félgömb-sátorral fedett, tökéletes minőségű két műfüves pályáján zajló tornára külön nyomtatott műsorfüzet készült; a meccsek hihetetlenül gördülékenyen, központi sípszóra kezdődtek; a játékvezetés hibátlannak, nagyvonalúnak és gyerekbarátnak volt mondható; a meccsek alatt „közönségzaj” szólt a hangszórókból, s a góllövőket név szerint azonnal bemondták. A 17.50-re előre jelzett, s pontban 17.50-kor kezdődő eredményhirdetésen a Magyar Futsalválogatott vezetői adták át a díjakat; minden résztvevő kapott ajándékot, minden csapatból díjazták a legjobb játékost – nálunk Orosz Bálint kapta az elismerést, méltán -, kiadtak fair play díjat, a dobogós csapatoknak érmet, a győztes pedig – a mezőnyből messze kimagasló, valóban élményszerű játékot produkáló RTK-Vasló Kft. csapata – magasba emelhette a Volksbank-Kelen Kupát. Köszönet a szervezésért, jó volt, hogy ott lehettünk mi is.

A csapat: Herke Dani, Völler Ádám, Darabos Balázs, Dávid Ricsi, Ladányi Bence, Szilágyi Gábor, Orosz Bálint, Szabó Ákos, Gubacsi Zoltán, Haász Valter, Szuroczky Krisztián, Zsubori Barnabás.