2009. június 7., vasárnap

Pünkösdi Kupa, 2009.05.31-06.01.

Zsubori Ervin tudósítása

Pünkösd Kupával búcsúztattuk az idei tavaszt, illetve köszöntöttük a nyarat a csepeli stadionban. Az U13-as korosztályban 7 csapatos mezőny jött össze. A felújított, jó minőségű füves edzőpályán zajló találkozók 1x30 percesek, illetve 2x15 percesek voltak, attól függően, hogy volt e partjelző is a bíró mellett. Az időjárás is igen változatosra sikeredett: a kánikulától a viharos esőig mindenből kijutott a csapatoknak és a szurkolótáboroknak. A sorsolás úgy hozta, hogy május 31-én, illetve június elsején is három-három mérkőzést játszottunk. Nézzük sorjában.

SzTK-Csepel 96FC
Hatalmas termetű játékosokkal teletűzdelve futott ki a pályára a vendéglátók U13-as csapata. Már az első percekben bebizonyosodott azonban, hogy a méret nem minden. Nagyon erős kezdést produkáltunk, Tótok Andris és Haász Valter középpályás aktivitásának is köszönhetően gyorsan mezőnyfölényt alakítottunk ki a meglehetősen lassan mozgó és kombináló hazaiak ellenében. Miközben mi több helyzetet is kidolgoztunk, a csepeliek szinte a felezővonalat sem tudták átlépni. Szuroczky Krisztián gyönyörű emelése még a felső lécen csattant, ám egy szögletet követően Gubacsi Zoli a 10. percben már betalált (1:0). Az ellenfél középkezdését azonnal letámadtuk, s Orosz Bálint már szöktette is Kovács Matyit, aki okosan Kanalas Istihez passzolt, hórihorgas csatárunk pedig gyönyörűen elcsavarta a védők mellett a labdát (2:0). Ezt követően a Csepel némileg magára talált, lövésig is eljutottak, majd egy szabadrúgást harcoltak ki a kapunk előtt. A 17 méterről elvégzett beívelésre jól érkezett a csatáruk, s szép mozdulattal a kapuba fejelt (2:1). Mindössze egy percig örülhettek azonban a szépítésnek, mert Bálint szenzációs ütemű kiugratása nyomán Matyi teljesen egyedül vezethette a hatalmas termetű, ám bizonytalanul helyezkedő kapusra a labdát, s miután higgadtan elhúzta mellette, közelről a kapuba gurított (3:1). A 16. percben, lényegében a következő támadásból ismét eredményesek voltunk: Matyi Zsubori Barnabás labdájával ezúttal a jobb szélen húzott el, majd szépen kilőtte a hosszú sarkot (4:1). Kicsit később Bálint 18 méteres szabadrúgását kézzel ütötték el a védők, ám a jogos büntetőt a „sértett” erőtlenül gurította a jobb sarok felé, így a kapus védeni tudott. Kanalas passza után még Barnabás eresztett meg egy szép kapáslövést a tizenhatosról, amely kicsit magasra sikeredett, majd ugyanő két bravúros szólót is bemutatott, ám a második után keresztbelőtt labdájára nem volt érkező. Egy kontránál Völler Ádám kapusbravúrt mutatott be, így több gól nem esett, maradt tehát a 4:1-es eredmény, egy remek, önbizalom növelő játék végén.
SzTK-STK Zemplén FS
Nagyon jó mozgású, s a kupa legaktívabb, hangosbeszélő készülékekkel is felszerelkezett szurkolótáborát maga mögött tudó sátoraljaújhelyi csapat ellen ott folytattuk, ahol a csepeliek ellen abbahagytuk: motivált, agresszív, koncentrált játékkal. A kiegyenlített első percek után is nyilvánvaló volt azonban, hogy itt egy lényegesen keményebb ellenfélről van szó. Az egyetlen gyenge pontjuknak a feltűnően apró termetű, hórihorgas csatárainknak nagyjából a köldökéig érő kapus tűnt (akinek viszont az előző meccsen egyszerűen nem kellett játékba avatkoznia, olyan masszív védelem állt előtte). Mindenesetre Herke Dani részéről már az elején bravúrra volt szükség, hogy elkerüljük a gólt. Mi is erőltettük a támadásokat, de valódi lövőhelyzetig egyszer sem sikerült eljutni: jellemzően már a középpályán, de legkésőbb a 25 méteres sávban rendre megszűrték a támadásainkat. A srácok is felismerték, hogy ebben a helyzetben az átlövés lehet az üdvözítő megoldás. Nagy Bence abszurd pozícióból, vagy 35 méterről vállalkozott erre; emelése átszállt a védők feje fölött, majd a tizenhatoson belül földet érve átpattant a kétségbeesetten nyújtózkodó apró hálóőr feje fölött is (1:0). Szerencsés gólunk alaposan felpaprikázta az újhelyieket (a szurkolóikról nem is beszélve), s hamarosan százszázalékos ziccerük is adódott, ám az ihletetten védő Dani a tisztán kapura törő csatár elől menteni tudott. Nem így egy védelmi hibát követő szituációban, amikor egy bosszantó potyagóllal egyenlítettek a zempléniek (1:1). Mi sem adtuk fel azonban a támadásokat, s noha ziccerig nem jutottunk el, egy buktatással megállított Kanalas-szóló arra elég volt, hogy 25 méterre a kaputól szabadrúgáshoz jussunk. Ez pedig, mint tudjuk, Orosz Bálint számára már bőven lövő távolságnak számít, főleg egy ilyen aprócska kapussal szemben, aki csak nézte, amint a mesteri ívelés behullik a hosszú sarokba (2:1). A meccs hátralévő részében nagy nyomás nehezedett a védelmünkre, de a középpályán Orosz és Martin egyaránt eredményesen dolgozott, Gubacsi Zoli tanári játéka pedig a középhátvéd posztján ezúttal garancia volt a győzelemre. Igaz, egyszer, utolsó emberként, csak buktatással tudta megállítani az akciót, de a szabadrúgást megúsztuk. Ez egy igazi kiküzdött győzelem volt, mindenki maximumot nyújtott.
SzTK-St. Valentin
Nagyon kevésen múlott a győzelem a torna osztrák résztvevőjével szemben is, hiszen félidőben még mi álltunk vezetésre. A védelemben Ladányi Bence, Szilágyi Gabi és Nabilek Dávid egyaránt jól teljesített, s egy szöglet után, a felhúzódó Horváth Ádám révén, gyorsan megszereztük a vezetést is (1:0). Ám kisvártatva egy ügyes kontrából a kifejezetten szépen játszó, s egy rendkívül jó felépítésű, villámgyors támadóval felálló vendégek kiegyenlítettek (1:1). Ez után a küzdelem dominált, kiugró csatárainkat rendre lesen állították meg. Egyszer azonban Matyinak mégis sikerült jó ütemben kilépnie, majd önzetlenül Kanalashoz passzolt; Isti szép mozdulattal átvette az átadást, tolt egyet a labdán, majd szépségdíjas mozdulattal elcsavarta a kapus mellett (2:1). A második félidő elején ezúttal az osztrákok éltek sikerrel a kiugratás fegyverével. A kapu felé lóduló csatár és a kifutó Dani versenyfutásának végeredménye sajnos nem lehetett kérdéses, a befejezés pedig nem okozhatott gondot (2:2). Mint utóbb kiderült, lényegében ezen a ponton ment el e tornagyőzelmünk: ha itt nyerni tudtunk volna, alighanem aranyéremmel jöhetünk haza, de a döntetlen is sokat jelenthetett volna a végelszámolásnál, sajnos azonban egy kavarodás után a Valentin ismét betalált, így elszenvedtük egyetlen vereségünket (2:3).
SzTK-Csepel Halászi FS
Az esővel induló, ám aztán fokozatosan szép időre váltó Pünkösd hétfő a legnehezebbnek ígérkező meccsel, Halászi ellen kezdődött. Itt egy győzelem esetén még mindig bőven lehetett volna számolgatni, hogy mi kell az aranyhoz. Az ellenfél játékerejét azonban jól jellemezte, hogy nyitómeccsükön le tudták győzni az osztrákokat. Tapogatózó, kiegyenlített játékot hoztak az első percek, kontrákkal próbálkoztunk, ám ezek általában lessel végződtek. A védelem azonban stabilan állt a lábán, Darabos Balázs és Szilágyi Gabi egyaránt jól szűrte meg a támadásokat, s Gubacsi Zoli is a tőle elvárható aktivitással küzdött. Fő erősségünk, a jó ütemű kiugratás ezúttal is meghozta gyümölcsét: ha emlékezetem nem csal, Orosz volt ismét a „tettes”, akinek tökéletes labdájával a 8. percben Kanalas gyorsíthatott fel; a védőknek pár lépés után esélyük sem volt, s végül a kapusnak sem, a szépen elcsavart lövéssel szemben (1:0). Szinte még tartott a gólöröm, amikor a Halászi jutott szabadrúgáshoz a tizenhatosunk bal sarkának magasságában. Sajnos a hosszú sarokra nem ügyelt senki (1:1). Néhány perccel később aztán ugyanez még egyszer lejátszódott: Dani ekkor is csak beleütni tudott a labdába, de hárítani nem (1:2). Fiaink azonban nem adták fel a küzdelmet, tovább támadtak. Barnabás lövése még elkerülte a kaput, ám Bálint menetrendszerű, 18 méteres szabadrúgását már nem tudták hárítani (2:2). A hátralévő időt pedig – a mezőny legjobbja, Gubacsi Zoli vezényletével – sikerrel kivédekeztük. Így bár a végső győzelemről lassan lemondhattunk, a helyezések szempontjából igen fontos döntetlen tudtunk begyűjteni.
SzTK-Csepel97 FC
Sima győzelemnek ígérkezett az egy korosztállyal lentebbről benevezett házigazdák elleni meccs; végül az is lett, de ezt az elején még korántsem lehetett biztosra venni. A lelkesen küzdő kicsik ellen nehezen vettük fel a ritmust, s bár gyorsan kialakítottuk a mezőnyfölényt, a helyzeteink sorra kimaradtak. Aztán a klasszikus kiugratás-kombináció hozott megint eredményt: Matyi higgadtan eltolta a kifutó kapus mellett a labdát, s a hálóba pöckölt (1:0). Következhetett volna tehát a felszabadult örömfoci, ám a csepeliek egyelőre másként gondolták. Az ügyes kontrák végén Völler Ádámnak is többször játékba kellett avatkoznia, nálunk pedig előbb Dávid Ricsi a kapufára emelt, Kanalas Isti fejesét pedig hárították. Csatárunk egy újabb hatalmas szóló után már a kapust is átjátszotta, ám nem kellően erős lövésébe egy visszafutó védő belevetődött. A szöglet után Szilágyi Gabi bombázott fölé, majd egy szokásosan jó szöktetés követően Matyi is túlságosan alányúlt a labdának. S ahogy az ilyenkor lenni szokott, következett a hidegzuhany: az amúgy szigetszentmiklósi Vas Konrád hatalmas szólót mutatott be, két védőnket is átjátszotta, s a harmadik is csak buktatással volt képes megállítani, méghozzá a tizenhatoson belül. A büntetőt a csepeliek magabiztosan értékesítették (1:1). Mielőtt azonban még a hazai szurkolók komoly elkezdhettek volna reménykedni abban, hogy épp ezen a meccsen születik meg a torna legnagyobb meglepetése, végre beindult nálunk a gólgyártás. Először egy távoli szabadrúgást ívelt be Bálint a védők mögé, amelyre Kanalas Isti csapott le, s ezúttal nem hibázott (2:1). A következő akció főszereplői is ők voltak: Orosz cselsorozat, majd passz Kanalashoz; a lövés ugyan kipattan, de Matyi begurítja (3:1). Kicsit később szöglet, a védők kifejelik, de pont Horváth Ádám elé, aki bepöccinti (4:1). Ez után Szuri helyzete kimarad; Barnabás első lövését hárítják, a második bombája pedig fölészáll, de Bálint ismételten zseniális emelése már védhetetlen (5:1). A vége tehát magabiztos győzelem lett, de a játék képét és az erőviszonyokat egy tízgólós siker pontosabban tükrözte volna.
SzTK-Újpesti Haladás
A mezőny másik fiatal csapata ellen vívtuk utolsó találkozónkat, ahol az előjelek alapján csak a gólarány lehetett kérdéses. Ez viszont nem volt mellékes szempont, miután az osztrákok döntetlent játszottak a sátoraljaújhelyiekkel. (Az utolsó pillanatokban szerzett góljukat, erősen vitatható módon, les címén nem adták meg; pedig ha a Valentin győz, mi is előrébb léptünk volna egy helyet a végelszámolásnál.) Ez a mérkőzés szintén kissé nyögvenyelősen indult. Matyi gyorsan két ziccert is kihagyott, az újpestiek pedig hősiesen védekeztek. Végül az első gólt mégis beerőszakoltuk: a jobb szélen Barnabás szépen passzolt Kanalashoz, aki nem hibázott (1:0). Ismét Kovács Matyi előtt adódott gólszerzési lehetőség, ám kihagyta ezt is, s Isti is elpuskázott egy esélyt. A következőt viszont már nem: megszelídítette az előrevágott labdát, majd egy felpörgetés után a hálóba fejelt (2:0). Tovább támadtunk, miközben az ellenfél a félpályát sem lépte át, s egy Kanalas-cselsorozat ismét gólt ért (3:0). Közben azonban hosszú percek teltek el sorra kihagyott helyzetekkel, miközben nekünk gólarányt kellett volna javítani. Végül az egész tornán sokat dolgozó, jó formában játszó Haász Valter unta meg a pepecselést, s 17 méterről elvállalt egy kemény lövést, amely a védőkön megpattanva jutott a hálóba (4:0). A további féltucatnyi helyzet azonban már kimaradt, így látszólag magabiztos győzelemmel, valójában mégis kissé keserű szájízzel fejezték be a srácok a torna utolsó meccsét.
A végeredmény
Nem hivatalos adat, de házi nyilvántartásunk szerint alighanem az első négy helyezett egyaránt 13 pontot gyűjtött (4 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség), így a végső sorrendet az egymás elleni eredmény, illetve a gólkülönbség dönthette el. A pontos eredményeket a díjátadás során sem ismertették, így nem tudtuk meg, milyen gólarányra lett volna szükség egy jobb eredményhez, de nyilván a negyedik helyen záró Csepel Halászi FS csapatát így sikerült megelőznünk. A mezőny végére a két Csepel FC-s csapat, illetve az Újpest szorult. A második helyen a zempléniek végeztek, a végső győzelmet pedig az ausztriai St. Valentin szerezte meg. Számunkra maradt a bronzérem, ami nagyon szép eredmény (csak a végső győztestől kaptunk ki, lőttünk 19 gólt és csak 8-at kaptunk), de minimális szerencsével, még néhány percnyi koncentrációval ez könnyen lehetett volna ezüst, sőt arany is. Szép volt srácok! A zárómérleghez tartozik még, hogy A torna legjobb kapusa címet a szervezők – szimpatikus gesztussal – az újhelyiek apróságának ítélték, akinek lényegében nem volt védenivalója (vagy azért, mert lövésig sem jutott az ellenfél, vagy mert elérhetetlen volt számára a magas labda), egy nagy bravúrt viszont bemutatott. A gólkirályi címért járó szobrot – megosztva – Kanalas Isti vette át.

Az SzTK U13 kerete a Pünkösdi Kupán
Herke Dani, Völler Ádám - Ladányi Bence, Gubacsi Zoli, Dávid Ricsi, Darabos Balázs, Szilágyi Gabi, Horváth Ádám, Nabilek Dávid - Haász Valter, Orosz Bálint, Nagy Bence, Tótok András, Martin - Szuroczky Krisztián, Kovács Matyi, Kanalas István, Zsubori Barnabás

Eredményeink
SzTK-Csepel 96FC (4:1)
SzTK-STK Zemplén FS (2:1)
SzTK-St. Valentin (2:3)
SzTK-Csepel Halászi FS (2:2)
SzTK-Csepel97 FC (5:1)
SzTK-Újpesti Haladás (4:0)

Az éremszerző csapatok
1. St. Valentin, Ausztria
2. STK Zempélén Fs
3. SzTK U13
4. Csepel Halászi FS

Házi góllövőlista
Kanalas István (7)
Kovács Matyi (4)
Orosz Bálint (3)
Horváth Ádám (2)
Gubacsi Zoli (1)
Haász Valter (1)
Nagy Bence (1)

2009. június 2., kedd

SztK-Monori SE, 2009.05.30.

Zsubori Ervin tudósítása

Sajnos a bajnokság utolsó meccsére kifulladt az a lendület, amely a Dunaharaszti elleni kiütéses győzelemmel kezdődött, majd a Vác otthonában vesztett állásból megszerzett három ponttal folytatódott. Tudtuk persze, hogy a Monori SE jó kis csapat, de azért bizakodtunk egy kellemes meglepetésben. Nem is indult rosszul a találkozó, Kovács Matyi előtt viszonylag hamar tiszta gólhelyzet adódott, de sajnos a befejezés nem sikerült. Nem úgy az ellenfélnél, így meglehetősen gyorsan kétgólos hátrányba kerültünk. Próbálkoztak persze a srácok, de valahogy semmi nem akart összejönni; a helyzetek kimaradtak, ezúttal Bálint szabadrúgásai is elkerülték a kaput, egy-egy védelmi megingásból pedig rendre gólt kaptunk. Egy idő után már nyilvánvaló volt, hogy ezen a napon nem tudunk kellően felpörögni, így csak a gólarány volt kérdéses; 0:5 lett a vége.
Ezzel maradt a 20 pontunk. Ha nyerünk, megközelíthettük volna az őszi menetelésének köszönhetően még mindig a 8. pozíciót elfoglaló Dunaharasztit, amely Turán is beleszaladt egy 9:3-as vereségbe, de beérni úgy sem tudtuk volna. Így végül a 9. helyet szereztük meg a bajnokságban, azaz egyet javítottunk az őszi részeredményen – igaz, időközben Kőrisfa visszalépett a küzdelmektől. Kétségkívül, ennél egy picit jobb végeredményben reménykedtünk, de azért a nagyarányú győzelmekre, az idegenbeli fordításra, a felső lécről levágódó gólokra, a kapusbravúrokra, a helyenként már igazi csapatjátékra emlékeztető teljesítményekre jó lesz visszaemlékezni. Szép volt srácok, köszönjük!
A folytatás e pillanatban még a jövő ködébe vész.

Edzői értékelés

SzTK-Monori SE 0:5
Szigetszentmiklós, 2009. május 30.

Kezdőcsapat:
Völler (5)
Darabos (5), Szilágyi (4), Gubacsi (4), Nabilek (4)
Nagy (4), Haász (4), Orosz (4), Szuroczky (4)
Kanalas (4), Kovács (4)

Cserék: Herke (5), Ladányi (5), Tótok (6), Dávid (4), Horváth (5), Szamocsta (4), Rácz (-)

Ezen a mérkőzésen semmi nem jött össze a csapatnak. Sokat nem is tettünk érte! Kivétel nélkül mindenki tudása alatt játszott. Ennek csak ez lehetett a vége. Tótok Andrást emelném ki a hozzáállása miatt.

Pandur Tamás, edző

2009. május 26., kedd

Váci Reménység SE-SzTK, 2009.05.24.

Zsubori Ervin tudósítása

Nagyon fontos győzelmet sikerült begyűjtenünk május 24-én Vácott. Nem azért volt fontos, mert ezzel eldőlt volna a bajnokság sorsa, mint a nagycsapatnál (nem dőlt el), vagy feljebb léptünk volna a tabellán elfoglalt 9. helyről (nem léptünk feljebb). Hanem azért, mert egy eredményei alapján jóval erősebb, a bajnokságban a 4. helyen álló, pár hete a Maglódot simán verő, Dunaharaszti fölött pedig 13:1-re győzedelmeskedő csapattal játszottunk, idegenben, ráadásul egyebek mellett Orosz Bálint, Kanalas Isti és Ladányi Bence nélkül. Mindehhez jött még, hogy a jól játszó hazaiak, kiegyenlített mezőnyjáték után, már az első negyedórában megszerezték a vezetést egy szép kontratámadásból.
Ezen a ponton merült fel élesben a kérdés: vajon a múlt heti, Dunaharaszti elleni remek játék, a 13:3-as magabiztos győzelem lelkileg mennyit számít, ad-e tartást a csapatnak. Nos, adott. A bekapott gól egyáltalán nem törte meg a lendületünket, tovább próbálkoztunk a támadásokkal, bátran játszottunk, kezdeményeztünk. Ez nem utolsósorba az ezúttal középhátvédként remeklő Gubacsi Zoli higgadt, olykor kifejezetten elegáns, szép megelőzésekkel és jó ütemű indításokkal jellemezhető játékának volt köszönhető. Az ismét jó formában lévő Haász Valter, összejátszva-kényszerítőzve a középpályásokkal, többször ügyesen meghúzta a jobb szélt; előtte adódott a legnagyobb gólhelyzet is, de végül az a lehetőség kimaradt. A hazaiak is próbálkoztak, s eljutottak gólhelyzetig is, ám csatáruk egy kicsit elkapkodta a befejezést, s a határozottan kifutó Völler Ádám mellett elgurított labdája centiméterekkel elkerülte a kaput.
Érezni lehetett viszont, hogy a leshatáron állandóan kiugrásra kész Kovács Matyit nem fogják tudni végig tartani az időnként kicsit megszeppenten játszó vendéglátók. Amikor másik támadónk, Zsubori Barnabás egyszer a középpályán labdához jutott, egy cselt követően ismét őt próbálta szöktetni. A passz egy kicsit hosszúra sikeredett, ami viszont arra jó volt, hogy túljutott az utolsó védőn is. Szerencsére Matyi nem állt meg, hanem támadta a kifutó kapust, aki pechjére belebombázta a labdát, amelyet ezt követően már nem volt nehéz a hálóba kotorni. Egyenlítettünk, még a félidő lefújása előtt!
A második részben ott folytattuk, ahol abbahagytuk: mindenki lelkesen, időnként hibákkal tarkítva, de ezzel együtt koncentráltan, jó megoldások sorát bemutatva játszott, hajtott: egyetlen percig sem mondtunk le a győzelemről. Aktívabbá váltak persze a hazaiak is, több támadást is szépen végigvittek, de a nagyon bátran és magabiztosan védő Ádámot nem tudták átjátszani. Előtte a védősorban a rengeteget robotoló Horváth Ádám és kiválóan helyezkedő Szilágyi Gabi is remekül teljesített, s fontos mentései, ügyes labdakihozatalai voltak Nabilek Dávidnak is. A legnagyobb lehetőségük akkor adódott a hazaiaknak, amikor csatáruk egyedül vezethette a kapusra a labdát, ám ekkor Ádám, mint egy igazi rutinos hálóőr, kifutott, s a tizenhatos előtt egy méterrel elvetődve, ellentmondást nem tűrően megakasztotta az akciót (a csatárral együtt); a szabadrúgást megúsztuk.
Támadtunk közben mi is; a középpályán Tótok András és Nagy Bence is nagyon aktív volt, mint ahogyan Szuroczky Krisztián is többször megiramodhatott a bal szélen. Már csak néhány perc volt hátra, amikor ismét bebizonyosodott: a fociban nincs elveszett labda. Kovács Matyi egy olyan labdára startolt rá, amely elvileg a kapusé kellett volna, hogy legyen, de így végül mégis odaért, s a cipője hegyével bele tudott szúrni, elgurítva így a kapus mellett. Fordítottunk! Erre eddig egyszer volt példa, éppen Kovács Matyi bemutatkozó mérkőzésén Kőrisfa ellen; ott is két gólt szerzett, de aztán a végén kiengedtünk, s a hazaiaknak sikerült döntetlenre hozni a meccset. Erre a váciak is mindent megpróbáltak, mozgósították a végső erőtartalékokat is, de csapatunk annyira egységesen jól küzdött, hogy sikerült átvészelni az utolsó percek nyomását. Győztünk! Bravó srácok, ez valóban remek munka volt!

Edzői beszámoló

Váci Reménység SE-SzTK 1:2
Vác, 2009. május 24.

Kezdőcsapat:
Völler (8)
Horváth (7), Szilágyi (8), Gubacsi (8), Nabilek (6)
Tótok (7), Haász (7), Nagy (7), Szuroczky (7)
Zsubori (6), Kovács (9)

Cserék: Dávid (7), Rácz (-), Herke (-)
Gólszerző: Kovács (2)

Vesztett meccset nyertünk meg; ilyen nem volt még edzői pályafutásom alatt. Külön öröm számomra, hogy ezt egy jó csapat ellen hajtottuk végre, méghozzá két kulcsjátékos nélkül. Ez egy igazi csapatmunka volt. Gratulálok mindenkinek! Matyit a 2 gólja miatt kell kiemelnem.

Pandur Tamás, edző

2009. május 17., vasárnap

SzTK-Dunaharaszti MTK, 2009. 05. 17.

Zsubori Ervin tudósítása

Álomkezdés után álomjáték és álomeredmény! Röviden ez lehetne az összefoglalója a Dunaharaszti elleni vasárnap délelőtti diadalnak. Az immár a legendás Dina nélkül – és mint utóbb kiderült: egy hatalmas termetű, ám roppant bizonytalan kapussal – felálló DMTK ellen minden idők legjobb első félidei játékát produkáltuk, és a szünetben teljesen megérdemelten vezettünk 10:2-re (!).
Lényegében az első támadásból megszereztük a vezetést: Kanalas István parádés szóló után vette be a kaput. Ennél szebb már csak a következő gól volt (egy darabig): Orosz Bálint szögletből, Détári Lajos klasszisgólját felidézve, érintés nélkül juttatta a hosszú felsőbe a labdát. Innentől a papír és ceruza nélkül felálló tudósítónak nincs könnyű dolga, mert szinte számolatlanul kezdtek potyogni a gólok. De ez még hagyján: maga a játék volt bámulatos. Rendkívül érett passzok, tökéletes ütemű kiugratások, magabiztos megelőző szerelések, bátor elfutások a széleken, higgadt háromszögelések, ziccerig kijátszott szituációk, végigvitt támadások! Túlzás nélkül: ezen a meccsen több jó megoldásunk volt, mint az egész bajnokságban együttvéve (beleértve a Kóka elleni kiütéses győzelmeket is). Ezúttal tényleg nem nagyon lehet senkit kiemelni, mert mint csapat mutattunk csúcsformát (tegyük hozzá azért: egy nem túl ütőképes ellenfél ellen).
Ha megpróbálom felidézni a gólokat, akkor biztosan volt legalább három olyan, amikor Kovács Matyit ugrattuk ki, s ő könnyedén lefutotta és/vagy átjátszotta védőit, s elgurított/ellőtt a kapus mellett (ez akkor eddig 5 gól), s ezen kívül, saját bevallása szerint, még egyszer eredményes volt, de hogy hogyan (mintha Haász Valter visszagurítása találta volna meg), arra nem emlékszem (6). Volt egy olyan is, amikor Szuroczky Krisztián – aki szintén többször meghúzta a szélt, s beadásaira általában érkező is volt – talán egy kipattanót vagy beadást juttatott a hálóba (7). Kanalas Isti, aki szinte megállíthatatlanul lendületesen focizott, többször megforgatta a teljes védelmet; mintha egy újabb gólt is rúgott volna (8), de egyszer biztos, hogy remek fejesgólt ért el (9). Orosz Bálint mindvégig bombaformában játszott, s tanárian osztogatott. Volt egy gólja, amikor megtámadta majd szerelte a labdát kihozó védőt, s higgadtan be is gurított a kapus mellett (10). A mérkőzés legszebb jelenete szintén az ő nevéhez fűződik: 28-30 méterről (!), lendületből leadott, bődületesen nagy lövése a felső kapufáról vágódott elemei erővel a gólvonal mögé (11); ekkora lövést a felnőtt bajnokságban is ritkán látni, de a BL-összefoglalókban is a szépségdíjas találatok között mutathatnák. Mivel a vége 13:3 lett (!), két gólnak még biztosan kellett esnie. Igen, az egyik megvan: Zsubori Barnabás lecsapott egy védőről kipattanó labdára, majd Szurocky Krisztiánnak passzolt, aki ezúttal sem hibázott (12). Ha a hiányzó, 13. gólról hitelt érdemlően kiderül, hogy ki szerezte, majd korrigálom a tudósítást… Szívem szerint talán leginkább Gubacsi Zolinak adnám ezt a találatot, aki ezúttal is rengeteg dolgozott a középpályán, bátran elvállalta a cselt is, ha úgy adódott, s több lövéssel is próbálkozott, de mintha nem jött volna neki össze a gól. Igaz, Haász Valter is megérdemelte volna, hogy felkerüljön a góllövőlistára: nagyon energikusan, hasznosan és ügyesen játszott, jó ütemű beadásai és lövései is voltak. (A videofelvételek elemzése után Szuri apukája hitelt érdemlően kimutatta: a hiányzó találatot Bálint szerezte, aki e szerint szintén 4-szer volt eredményes.)
De talán ezúttal nem is az volt a lényeg, hogy ki tud gól lőni, hanem a felszabadult, magabiztos játék; az élmény, hogy egy meccs ilyen is lehet. Nagyon ideje volt már egy efféle sikernek. Érdekes lenne tudni, hogy ha a bajnokság elején jön össze egy hasonló fölényű győzelem (Kóka mellett), akkor mennyiben lettünk volna képesek jobb teljesítményt, illetve eredményesebb játékot produkálni. Különösen az első félidei produkció volt kimagasló (amit a 10:2 mindennél beszédesebben bizonyít). Persze a második félidőben is egyértelműen mi uraltuk a játékot; az, hogy „csak” három gólt sikerült szerezni, nagyrészt annak volt betudható, hogy a dunaharasztiak edzője, a még katasztrofálisabb vereség elkerülése érdekében, átszervezte a csapatot: hátravonta a nagytermetű, gyors csatárokat védekezni. Emellett kapusposzton is változtatott; a második félidőre beállt apró termetű hálóőr bátor kifutásaival több akciónkat is megakasztotta (Bálint bombáját pedig Edwin Van Der Saar sem védte volna). Bravó srácok! Ez gyönyörű munka volt!

Edzői beszámoló

SzTK-Dunaharaszti MTK 13:3

Szigetszentmiklós, 2009. május 17.

Kezdőcsapat:
Herke (6)
Ladányi (7), Szilágyi (7), Gubacsi (7), Nabilek (7)
Tótok (7), Haász (7), Orosz (10), Szuroczky (8)
Kanalas (9), Kovács (9)

Cserék: Dávid (7), Darabos (7), Horváth (6), Zsubori (6), Rácz (6)
Gólszerzők: Horváth (4); Kanalas (3); Orosz (4); Szuroczky (2)

Ráfért már egy győzelem a srácokra. Minden poszton felülmúltuk az ellenfelet. Végre a helyzetek zömét értékesítettük, meg is lett az eredménye. Volt bombagól, szögletből becsavart gól, fejesgól és kijátszott akció gól. Végre! Remélem egy kis önbizalmat ad a játékosoknak ez a kiváló játék. Elégedett vagyok mindenkivel.

Pandur Tamás, edző

Maglód-Sztk, 2009. 05. 10.

Zsubori Ervin tudósítása

Az elmúlt hetek egyik legjobb formáját mutatta csapatunk a Maglód elleni meccsen. Ez a mondat Haász Gábor tavaly októberi tudósításából való, ahol az itthoni találkozón 0:0-ás döntetlent értünk el. A kezdőmondat az idei május 10-i, idegenbeli mérkőzésre is igaz, jóllehet azon 7:2-re kikaptunk.
Sajnos három szinte teljesen azonos sémára épülő gólt kaptunk gyors egymásutánban: kapuskirúgás, vagy előrevágott labda az ellenfél részéről, amely túljut az utolsó védőnkön, így a gyors csatár egyedül vezetheti a kapusra a labdát, s a végén még is oldja a helyzetet. Ehhez hasonlóból volt még egy negyedik is az első félidőben, előtte azonban Orosz Bálint egy huszonkét méterről leadott, ívelt lövése túljutott a maglódiak hórihorgas kapuvédőjén.
Azt leszámítva, hogy a kiugratások egy részét képtelen voltunk semlegesíteni, kimondottan jól játszott a csapat: remek labdakihozatalok, négy-ötpasszos kombinációk, elfutások, középpályás labdaszerzések jellemezték a játékunkat. Egy szép passzolgatás után Szuroczky Krisztián tanári mozdulattal emelte át a kapust. Ezen felül is több gólhelyzetünk volt; Zsubori Barnabás keresztbe lőtt passzára hajszál híján nem értek csak oda a társak, s Kovács Matyi előtt is több ziccer adódott, de nem tudtunk élni a lehetőségekkel. Közben a hazaiak újabb gólokat szereztek, részben szerencsével, részben szépen kijátszott akciók révén, mindazonáltal a 6:4 reálisabb végeredmény lett volna, s a mezőnyjátékért egyértelműen dicsétet illeti a csapatot.

Edzői beszámoló

Maglód-SzTK 7:2
Maglód, 2009. május 10.

Kezdőcsapat:
Völler (5)
Tótok (5), Szilágyi (5), Gubacsi (5), Nabilek (5)
Nagy (6), Haász (5), Orosz (6)
Szuroczky (6), Kanalas (5), Kovács (5)

Cserék: Herke (5), Zsubori (5)
Gólszerzők: Orosz (1), Szuroczky (1)

Az eredmény nem tükrözi a valóságot. Megint a rengeteg kihagyott helyzet dominált. Mezőnyben mi nyújtottuk a szebb és a jobb focit, de ezt a játékot gólra játsszák. Nagyon álmosan kezdtünk, 15 perc elteltével már 3:0 volt, és innen elég nehezen lehet felállni. Sikerült volna, ha a lehetőségeket kihasználjuk. Szuroczkyt és Nagy Bencét emelném ki.

Pandur Tamás, edző