Megszületett az első gólunk! Sőt a második is! Első ízben vezettünk bajnokin! S hátrányból tudtunk egyenlíteni!
Röviden ebben a négy pontban foglalhatók össze az október 13-i százhalombattai mérkőzés pozitívumai. Nem indult túl szerencsésen a találkozó, mert a bíró nem érkezett meg. Rövid tanakodás után a két edző arra jutott, hogy Pandur Tamás vállalja a játékvezetői szerepet, míg a vendéglátók szakvezetője a partvonalról igyekszik segíteni a lesek és a bedobások megítélését. Végül is ez a felállás problémamentesen működött, bár Tomi a kispadról nyilván folyamatosabban tudta volna irányítani a srácokat, s egy független bíró valószínűleg szabadrúgást ítélt volna a javunkra néhány necces helyzetben, amelyeknél Tamás - sportszerűségből - inkább tovább engedte a játékot. Mindenesetre a végeredményt a játékvezető hiánya alapvetően nem befolyásolta.
Erős hazai nyomással kezdődött a játék, de védőink, s mindenekelőtt Erik a kapuban, jól állták a sarat. Aztán a 14. percben, a felezővonal magasságában elvégzett bedobás nyomán a kavarodásból sikerült labdát szerezni, majd indítani a középen érkező, s ismét jó formát mutató Bélát, aki tisztára játszotta magát, s a kifutó kapus mellett a hálóba lőtt! Megszereztük hát az oly régóta várt első találatot! (A gólról - amely az erős napsütés miatt sajnos nem kellően látszik, viszont kiválóan hallatszik - Märtzné Pisla Erika felvétele itt.)
A gól érezhetően megfogta az ellenfelet, ám a lélektani előnyt nem tudtuk kihasználni. Néhány perc elteltével a battaik, ahol ismét jó néhány nagytermetű játékos is helyet kapott, egy viszonylag távoli íveléssel próbálkoztak, s bár a kapus még bele tudott érni, a labda a felső lécről a kapuba pattant. A félidő hátra lévő része nagy küzdelmet hozott, Erik több ízben is ziccert hárított.
A második félidőre támadó felfogásban jöttek ki a hazaiak, s hamarosan meg is szerezték a vezetést; jobbszélsőjük lecsapott egy kipattanó labdára, átszlalomozott két védő között, majd okosan elcsavarta a labdát a hosszú sarokra. Ekkor következett a mérkőzés talán leginkább biztató mozzanata: a mieink nem roppantak össze a bekapott góltól, hanem megpróbáltak támadni, s ez eredményre is vezetett. Egy labdakihozatal után, még a mi térfelünk baloldalán, Darabos Balázs letette a labdát Barnabásnak, aki lefordult védőiről, majd remek ütemben passzolt a középkör előtt álló Kevinnek. A csapatkapitány ezúttal nem cipelte a labdát, hanem parádés passzal szöktette a kiugró Bélát, aki ismét lefutotta védőit, majd mintegy tizennyolc méterről nagy erővel kapura bombázott. A szünetben becserélt hórihorgas kapus, nem kis bravúrral, még beleütött a labdába, de a gólt ezúttal nem tudta hárítani. Egyenlítettünk! (Videó második gólunkról itt.)
Az addigi háromnegyed órás küzdelem azonban sokat kivett a játékosainkból, nem tudtak már eléggé koncentrálni. Ráadásul a mezőny egyik legjobbja, Levi - aki térdfájdalmakkal vállalta a játékot - egy felszabadító rúgásnál megsérült, s le kellett cserélni. Mindenesetre a hazaiak két újabb gólt szereztek, sőt egy jogos 11-eshez is jutottak, amelyet csatáruk higgadtan értékesített. Még 5:2-nél is vezettünk azonban támadásokat; egy rendkívül tetszetős akció során például Kevin harcosan labdát szerzett a középpályán, bátran megindult, kitette Barnabásnak, aki a 16-os sarkánál két védőt is átjátszott, majd visszapasszolt középre Kevinnek, aki azonnal kényszerítőben visszatette neki, ám a bal oldalról leadott lövést hárította a kapus. (Haász Gábor videója a jelenetről itt.)
A mérkőzésen pontot tehát nem tudtunk szerezni, de a játék képe alapján - a Törökbálint elleni első félidő mellett - az eddigi legbiztatóbb szereplés volt ez a százhalombattai. Szép volt, srácok!
>>Képriport (36 fotó)
Százhalombatta-SZTK 5:2
Százhalombatta, 2007. október 13.
Kezdőcsapat:
Hoffmann E. (6)
Ladányi B. (6), Bál J. (7), Märtz R. (6), Leidl P. (6)
Bombosz D. (5), Czeglédy L. (6), Zsubori B. (7)
Haász V. (6), Acsai K. (7), Séra B. (8)
Cserék: Darabos B. (6), Szurocky K. (-), Vincze N. (-), Molnár M. (-), Szamocseta B. (-)
Gólszerző: Séra B. (2)
Jók: Séra B., Bál J.
Meccs értékelése:
Megint nem sikerült problémamentesen elkezdeni a mérkőzést, ugyanis a játékvezető elfelejtett eljönni, így nekem kellett levezetni a játékot. De a legfontosabb az, hogy végre megtört a jég és gólokat szereztünk, s emellett több helyzetet is kidolgoztunk. Biztos szorosabb lett volna a vége, ha a két sérült játékosunk végig tudja játszani a mérkőzést, és én is a játékvezetés helyett a srácok irányításával tudok foglalkozni. A pénteki edzésen a játékban, és a szombati bajnokin is rengeteg jó dolgot láttam, ami azt jelenti, hogy egyre jobbak vagyunk.
Pandur Tamás, edző
1 megjegyzés:
Egy vendégkönyvi bejegyzést másolok ide, hátha így nem sikkad el:
"Sok-sok évvel ezelőtt hasonló korosztályban léptem magam is pályára először - az első meccsen 18:0-ra kaptunk ki, ennek ellenére hatalmas lelkesedéssel készültünk a következőre, amikor talán 7:0-ás állásnál megszületett a csapatunk első gólja, úgy örültünk neki, mintha a bajnoki címet jelentette volna; a vége 9:1 lett. És aztán, talán az ötödik-hatodik meccsen kiharcoltunk egy 1:1-es döntetlent, az maga volt a csúcs! Ugyanaz a csapat rá két bajnokságra már a bajnoki címért küzdött, hatalmas csatában lettünk végül másodikok. Ebben a bajnokságban egy kissrácokból álló csapatot 19:0-ra vertünk, ilyen ez, én akkor 5 gólt szereztem, középhátvéd létemre.
Az a csapat már nagyon régóta nem létezik, a pálya helyén lakópark terpeszkedik, a gyárat eltüntették, a területén a gyógyszergyár terjeszkedik tovább (Kőbánya, Magnezit SK). Úgyhogy mindent bele SZTK, hamarosan a bajnoki cím a cél! M."
Megjegyzés küldése