1. Decathlon Teremtorna, Tököl

Az utolsó tanítási nap helyett egy teremtornán vett részt az U12-es keret 13 játékosa. Sajnos ez a rendezvény is az U13-as korosztálynak szólt, ami meg is látszott a csapatok többségén, meg az általunk elért eredményen is.
Pedig nem is kezdődött rosszul. A 8 csapatosra tervezett kupán, december 20-án, reggel 9 órára 7 együttes jelent meg a tököli sportcsarnokban, s a miénk volt az első összecsapás; mint utóbb kiderült, a majdani ezüstérmes házigazdák, a Tököl első csapata volt az ellenfél. A meccs egyetlen gólját a mezőnyből nem elsősorban termetével (azzal is), sokkal inkább játéktudásával kimagasló, 17-es mezszámmal futballozó - s a végén a torna legjobbjának is megválasztott - Dominik szerezte, egy szélről leadott, félelmetesen eltalált, 15 méteres ballábas bombával. Misi ezt nem védhette, utána viszont bravúrt bravúrra halmozott, mint ahogy a meccs második felében a helyére beálló Dani is remekelt. Egyszer Ricsi mentett egy óriásit, Bence, Peti és különösen Szilárd eredményesen rombolt a védelemben. Levi sok labdát szerzett a középpályán, Kevinnek és Szurinak is voltak szép villanásai, Valter pedig gólhelyzetig verekedte magát az egyik akciónál, de végül a kapus hárított.
Még értékesebbnek tűnt a tisztes 0:1-es végeredmény, amikor a Tököl-1 a Kispest csapatát is hasonló arányban verte. Ez némi esélyt adott nekünk is, amikor utóbbiak ellen léptünk pályára, de sajnos az elején olyan tempót diktáltak, s olyan ügyesen adogattak, hogy hamar reménytelenné vált a helyzetünk. 5:0-ra vezettek már, amikor egy védelmi bizonytalankodás után Levi szerezte meg a labdát a fél pályánál, s okosan kilőtte a hosszú sarkot, mielőtt a kapus visszaért volna. Így 1:5-tel zártuk a második találkozót.
Miután csoportunk negyedik tagja, Dunaharaszti nem jelent meg a tornán, a rendezőség arra jutott, hogy a három itt lévő együttes visszavágót is játsszon egymással. A Tököl-1 ellen az elején jól tartottuk magunkat, de aztán egy balszerencsés hazaadás után megelőzték a kapusunkat, s megszerezték a vezetést. Ez láthatólag megnyugtatta a házigazdákat, s ügyesen összehoztak még két gólt. A vége felé ismét megnyomtuk kicsit; agresszíven letámadtunk a középpályán, s egy labdaszerzés után Kevint sikerült kiugratni. Ő magabiztosan vezette a labdát a kapu felé, ám nem lőtt, hanem parádés mozdulattal elhúzta a kapus mellett a labdát, majd higgadtan a hálóba gurított. A hátralévő percekben Barnabásnak volt még egy nagy helyzete, jobb oldalról okosan a hosszú sarok felé lőtt, de a labda centiméterekkel elkerülte a kaput. Így 1:3 lett a végeredmény, de a mutatott játékban voltak kimondottan biztató momentumok.
Fokozottan elmondható ez a következő, Kispest elleni visszavágóra, amelyet az első találkozó alapján elvben lefutottnak is lehetett volna tekinteni, ám korántsem lett az. Álomkezdést produkált a csapat, kemény védekezés mellett bátran átvettük a játék irányítását, s a második percben Valter vagy 15-17 méterről hatalmas lövést eresztett meg: a kapusnak nem volt esélye, de a kapufa éléről sajnos kifelé pattant a labda. Továbbra is jól játszottunk, sőt egy kezezés-gyanús szituáció után kecsegtető szabadrúgáshoz juthattunk volna, ám az új játékvezető - aki az addig kiválóan bíráskodó társát váltotta - nem fújt, az ebből indított ellenakció végén viszont megadta a kispesti gólt, amely az elvetődő csatár kezét érintve került a kapuba. Ennek ellenére végig nyílt maradt a meccs, még azt követően is, hogy szinte lekopíroztuk a korábbi hazaadási hibát, s így bekaptuk a második gólunkat is.
A csoportkör után az 5. helyért küzdhetett meg a csapat, méghozzá Szigetszentmárton együttesével, amely szintén harmadik lett a maga csoportjában (nálunk ugyebár negyedik helyezett nem volt, amott Tököl második csapata végzett az utolsó helyen, s lett így összesítésben hetedik). Nagyon szerettük volna ezt a győzelmet, igyekezett is mindenki, sőt helyzeteink, létszámfölényes szituációink is adódtak az ellenfél kapuja előtt, de gólt valahogy nem sikerült szerezni. Ebben nagyban közrejátszott az a körülmény, hogy a parkett végig rettenetesen csúszott, valósággal korcsolyáztak rajta néha a játékosok (amin az sem segített, amikor ragasztószalaggal tekerték át a cipők orrát), s úgy tűnik, a többi csapat ehhez a szituációhoz jobban tudott alkalmazkodni. A védelem viszont ezúttal jól teljesített, így 0:0-ás döntetlen volt az állás a 20 perces meccs lefújásakor. A büntetőkhöz sokan jelentkeztek, végül Barnabás, Ricsi és Kevin lett a három kiválasztott. Sajnos előbbi két játékos, bár viszonylag erős lövést eresztett meg, s a kaput is eltalálta, nem helyezte eléggé a büntetőt, így a nagytermetű kapus hárítani tudott. Miután a mártoniak belőtték a heteseiket, a harmadik körre már nem került sor: csapatunk így a 6. helyet szerezte meg a tornán.
A 3. helyért vívott gólzáporos találkozón a Kispest 8:5-re verte a Csepelt, a döntőben pedig - színvonalas és fordulatos összecsapáson - a mezőnyből minden tekintetben kimagasló, s a gólkirályt is adó Budaörs 5:3-ra győzött a Tököl-1 ellen.
A mi srácaink - főleg a kihagyott büntetők után - lógó orral hagyták el a pályát, ám az eredményhirdetésre valamelyest már felengedett a hangulat. Összességében elmondható, hogy bár javarészt idősebbekből álló mezőnyben, de mindenképpen tudása alatt játszott a csapat, ami azonban nem kis részben az irreális körülményeket teremtő, s eleddig sohasem próbált parkettás pályának is betudható. Akárhogy is, ennél az évadnál jövőre csak jobb jöhet, s biztosak vagyunk benne: jön is. Boldog, s a szó szoros értelmében eredményekben gazdag 2008-at kívánunk mindenkinek - csapatnak és szurkolótábornak egyaránt. Hajrá SZTK!
>>Képriport (19 fotó)

1. Decathlon Teremtorna
Tököl, 2007. 12. 21., Tököl

A csapat:

Acsai Mihály; Herke Dániel
Ladányi Bence; Dávid Richárd; Bodnár Szilárd, Leidl Péter
Czeglédy Levente; Acsai Kevin; Szuroczky Krisztián
Haász Valter; Zsubori Barnabás

Rojik Téli Kupa 2007

Csapatunk meghívást kapott a Rojik Téli Kupa 2007 elnevezésű félpályás tornára, amelyen végül is öt együttes vállalta a megmérettetést. Az idei bajnoki szezon lezárultával örömmel tettünk eleget a felkérésnek, hiszen a szülői/szurkolói gárda is kíváncsian várta, hogy saját korosztályukban, s immár a nagypályán edződve, vajon képesek lesznek-e a srácok bizonyítani.
Felhős, borongós időben érkezett meg december 8-án, szombaton reggel a 12 fős keret, s a hasonló létszámú szurkolótábor a pestszentlőrinci Rojik-stadionba. Szerencsére az eső addigra elállt, s az időjárás végig kegyeibe fogadta a csapatokat: hűvös volt ugyan, de a műfüves nagypályát kettéosztó két játéktéren kifogástalan körülmények között folyhattak a 7+1 fős mérkőzések.
A rövid megnyitót követően elkezdődött az első két találkozó; a mieink egyelőre a pálya széléről figyelhették az eseményeket; például a korábbi kéthetenkénti tornákról jól ismert, fehér mezben játszó Rojik csapatát, amint nagy fölénnyel nyeri első meccsét az RSC gárdája ellen. A kétszer 20 perces találkozó második félideje alatt már az intenzív bemelegítésünk is lezajlott, így a csapat kellően felpörögve léphetett pályára, éppen a hazaiak ellen. Talán jobban örültünk volna, ha egy gyengébbnek tűnő csapattal kezdhetünk, de végül is az egyik legutolsó emlékünk kellemes volt a Rojik ellen: a tavalyi szigetszentmiklósi Mikulás-kupán szintén velük kezdtünk, s akkor Barnabás góljával 1:0-ra sikerült meglepnünk őket. És a focitörténelem egy ideig megismételni látszott önmagát! A fiúk gyorsan elkapták a fonalat, s már az első percektől mi diktáltuk a tempót; a védelem remekül zárt, a kapuban Misi - egyetlen vendégként -, amikor kellett, magabiztosan avatkozott közbe, a középpálya pedig sorra indította a támadásokat. Az ellenfelet láthatólag meglepte ez az érett játék, az előző meccsükön látott magabiztosság gyorsan elpárolgott, különösen, amikor Kevin pazar passza után Barnabás került helyzetbe, aki látványos mozdulattal átjátszotta a kapust, majd pillanatnyi tétovázás után (a lelátón fagyoskodók ereiben megfagyott a vér) az üres kapuba gurított! A gól után megnyugodtunk (pályán és lelátón egyaránt), s továbbra is uraltuk a játékot: a védők sem vágták ki, hanem megjátszották a labdákat, a középpályán és a széleken bátran vállalkoztunk cselekre és elfutásokra, s újabb helyzeteket dolgoztunk ki, ám a félidőre maradt az 1:0 ide. A kétperces szünet után a hazaiak megpróbálták összeszedni magukat, néhányszor eljutottak a kapuig, de komoly gólhelyzetük jó ideig nem adódott. Sajnos mi sem tudtuk bepréselni a második találatot (amely nyilvánvalóan eldöntötte volna a mérkőzést), s néhány necces helyzetben a független játékvezetés is elkélt volna, mindenesetre a Rojik próbálkozásai egy idő után sikerre vezettek, így 1:1 lett a végeredmény, ami remek kezdésként értékelhető.
Nem sok idő jutott pihenésre, hiszen következett a sárgászöld-trikós RSC elleni meccs; az ellenfél játékosaiban érezhetően benne volt még az iménti zakó, így meglehetősen bátortalanul kezdtek, mi viszont épp ellenkezőleg, önbizalommal telten futottunk ki a pályára. Levi, elképesztő mezőnymunkával, rengeteg labdát szerzett, Robi és Ricsi a védelem tengelyéből többször is felfutottak segíteni a támadásokat, s Bence és Peti is robotoltak hátul keményen. A karmester szerepét mindazonáltal ismét Kevin vállalta, például a jó formában játszó Valtert, Dinit vagy Szurit indítva, de többször maga is megpróbált betörni a védők mögé. A csatárok sokat mozogtak, s így megjátszhatóak voltak; így adódhatott, hogy a bal oldalon játszó Barnabás a védők mögé kerülve (a szabályok értelmében les nem volt a meccseken) behúzódott középre, amit Kevin észrevett, s ismét remek passzal indította társát, aki ezúttal nem tétovázott, hanem lendületből átvéve a labdát a kifutó kapus mellett kilőtte a bal hosszú sarkot! Fölényünk a második félidőben nyomasztóvá vált, szinte csak az ellenfél térfelén pattogott a labda. Kis szerencsével három-négy gólt is szerezhettünk volna, a győzelem azonban (1:0) így is meglett.
A harmadik mérkőzést a legmeggyőzőbben mozgó, technikailag láthatólag remekül képzett, kék szerelésben játszó RTK csapata ellen vívtuk. Számunkra ismét álomszerűen kezdődött a találkozó: az első percekben magabiztosan adogató kékektől sikerült megszerezni a labdát, amelyre Kevin csapott le, s jobb oldalról, a védők között és a kapus mellett, nagy erővel talált a hálóba! Sajnos az RTK játékosai időben felocsúdtak, s még az első félidőben egyenlítettek. A második játékrészben némiképp elbizonytalanodott a védelmünk; néhány esetben nem sikerült időben tisztázni, vagy épp a felszabadítás középre tartott, az ellenfél csatáraihoz. Az RTK többször is gólhelyzetbe került; néhányszor a kapusnak (a torna során Misi és Dani általában félidőnként váltották egymást; mindketten remek formában védtek) sikerült bravúrral menteni, ám végül két újabb gólt így sem úsztunk meg; 1:3 lett a végeredmény.
Következhetett az utolsó meccs, a kávészínű dresszben felálló BVSC ellen; nem számoltunk utána, de sejtettük, hogy egy jó eredménnyel még felkerülhetünk a dobogóra. A kezdés itt sajnos nem túl jól sikerült; bár némi mezőnyfölényt alakítottunk ki, egy kontrából mi kaptunk gólt. Szerencsére ez nem az a kupa volt, ahol bármilyen fordulatnál összeomlott volna a csapat; a gól után tovább erőltettük a támadásokat, aminek meg is lett az eredménye. A sokat dolgozó Kevin egy már-már vesztettnek látszó szituációban, a szögletzászló közelében, erőszakosan labdát szerzett, s a védőktől szorongatva is középre tudott gurítani. A kapus nem tudott kilépni a labdára, amely a középső védőn is túljutott, így a támadással együtt mozgó, s időközben középre behúzódó Barnabás becsúszva megszerezhette egyenlítő találatunkat, egyúttal harmadik gólját a tornán. A meccs hátralévő részében voltak még meleg pillanatok, de a kapusok kiválóan helytálltak, s egyáltalán, mindenki odatette magát, így a BVSC nem tudott több gólt rúgni: 1:1 lett a végeredmény.
Csapatunk tehát egy győzelemmel, két döntetlennel és egy vereséggel zárta a tornát, ami bronzéremhez volt elég. S ami a legfontosabb: a 160 (!) percnyi játékidő jelentős részében lelkesen, szervezetten, jól focizva értük el ezt az eredményt; ebből kellene minél többet átmenteni a tavaszi idényre. Bravó srácok! Hajrá SZTK!

>>Képriport (46 fotó)

Edzői beszámoló

Rojik Téli Kupa 2007
Pestszentlőrinc, 2007. 12. 8.

A csapat:
Acsai Mihály; Herke Dániel
Ladányi Bence; Märtz Róbert; Dávid Richárd; Leidl Péter
Bombosz Dimosztenisz; Czeglédy Levente; Szuroczky Krisztián
Haász Valter; Acsai Kevin; Zsubori Barnabás

Minden szempontból hasznos volt a hétvégi torna. Egyrészt játszottak egy jót (nem is keveset), másrészt pedig fény derült arra is, hogy mit is tudnak a srácok valójában, amikor hasonló korabeli csapatokkal mérkőznek meg. Úgy gondolom, kihozták magukból a maximumot, és ha hagynak egy kicsit több szünetet a mérkőzések között, szerintem nem lett volna ellenfelünk! A többi edző is csak dicsérte a csapatot. Mindenki játékával elégedett vagyok, azonban Misit a bravúrjaiért, Barnát pedig a három gólja miatt kiemelném.

Pandur Tamás, edző

Örkény, 2007. 12. 1.

Győzelemhez öltözve, forró teáktól és lelkesedéstől fűtötten érkezett meg a szurkolói konvoj szombat délelőtt az örkényi focipályához. Az előrejelzésekkel ellentétben a hó nem szállingózott, s az ellenfél is alig: háromnegyed órával a kezdés előtt még csak kilencen voltak. Később aztán a Nap is kisütött, s a helyi keret is feltöltődött. A havas szélű, de amúgy viszonylag jó állapotú - szokatlanul keskeny, ám annál hosszabb - füves pályán az intenzív bemelegítés és az igazolások ellenőrzése után, verőfényes időben kezdődhetett meg az idei évad utolsó bajnoki találkozója, amely a legelső, ám akkor az ellenfélnél mutatkozó létszámhiány miatt elmaradt meccset hivatott pótolni.
Úgy tűnik, a hiányt azóta sikerült pótolni, sőt: az örkényi csapat egyáltalán nem keltett olyan benyomást, mint amelyik eddig hét tucat gólt szedett össze, s így méltán áll nulla ponttal a tabella végén. Az első percekben mezőfölényben játszottunk, a védelem és a középpálya egyaránt keményen dolgozott, ám a széleken indított támadásainkat a jól megtermett hazai védőknek sikerült hárítaniuk. Ahogyan az már ilyenkor lenni szokott, egy kontrából mi kaptunk gólt: egy jobb oldali beívelés után az ellenfél csatára fejjel vette be a kapunkat.
Szerencsére a csapatot nem törte össze a váratlan és kellemetlen fordulat; ismét mi támadtunk többet, s több ízben szögletig és a tizenhatoson belülre is eljutottunk, de a próbálkozásokat rendre kivágták valahogy a védők. Az egyik ilyen próbálkozás során az egyik hátvéd - kapust idéző mozdulattal - egy pillanatra két kézzel megfogta a kapura tartó lövést; a bíró határozottan mutatott a tizenegyes pontra. A „történelmi” büntetőhöz Kevin állt oda, s jól helyezett, lapos, ám nem túlságosan erős lövést küldött a jobb oldalra. A kapus érezte a sarkot, el is vetődött, de nem ért oda idejében: sikerült egyenlíteni! Ezzel a csapat megszerezte első olyan gólját, amelyet nem vendégjátékosnak köszönhetünk.
A félidő hátralévő részében változatos volt a játék, az örkényi támadóknak néhány esetben sikerült a védőink mögé kerülniük, de Erik ezúttal is remekül együtt élt a játékkal, s határozott kifutásaival sorra tisztázott, illetve egyszer, amikor már rajta is túljutottak, a „meglepődött” csatár az oldalhálóba lőtte a labdát. A második félidőben ugyanez a küzdelmes, fordulatos, s mindkét oldalon meglehetősen sok hibával tarkított játék folytatódott. Az első negyedóra egyértelműen a miénk volt, beszorítottuk az ellenfelet. Elsősorban a jobb oldalon, Kevin és Valter révén, több támadást is vezettünk, de eredménytelenül. A legtöbb veszélyt talán a tizenhatos jobb sarkánál kapott két szabadrúgás jelenthette volna, de a védők mindkétszer tisztáztak, illetve egy kiugratás nyomán Valter egészen a kapuig roboghatott, ám a büntetőterületen belülről leadott, középre tartó lövését a kapus megfogta.
Később a hazaiak is kidolgoztak néhány helyzetet, de gólt nem tudtak szerezni. A mi részünkről volt még négy szituáció, amikor ígéretes kiugratással lódulhattak volna meg a csatáraink - két-két alkalommal Barnabás, illetve Valter elé került a labda, s a védők már jócskán lépéshátrányban voltak -, ám a bíró minden esetben lest ítélt. Ezek közül, amennyire a lelátóról meg lehetett ítélni, egy biztosan nem volt az, s egy másik helyzet is legalább „véleményesnek” volt mondható. De összességében valószínűleg nem ezeken múlt a dolog: átütő akciót, teljesen végigvitt, ziccerig kijátszott támadást sajnos nem nagyon tudtunk vezetni. Így végül is az 1:1-es döntetlen - amellyel mindkét csapat megszerezte első „igazi” pontját (nekünk úgy volt eddig három pontunk, hogy éppen Örkény nem jelent meg az otthoni meccs kiírt időpontjában a pályán) - igazságosnak mondható.
A győzelem persze szebb lett volna, de hát végül is minden pontnak örülni kell. Talán az a legcélszerűbb, ha ezt a túlkoros mezőnyben végigjátszott évadot egyfajta alapozásnak, a nagypályás játékra való éles felkészülési időszaknak tekintjük, bízva abban, hogy tavasszal most már beindulnak a sikerek is. Hajrá srácok, hajrá SZTK!

>>Képriport (34 fotó)

Edzői beszámoló

Örkény-SZTK 1: 1
Örkény, 2007. 12. 1.

Kezdőcsapat:
Hoffmann (7)
Ladányi (6), Märtz (5), Dávid (5), Leidl (6)
Kovács (5), Bombosz (5), Czeglédy (6)
Haász (6), Acsai (7), Zsubori (5)

Cserék: Kőrösi (-), Szamocseta (-)
Gólszerző: Acsai (11-esből)
Jók: Hoffmann, Acsai, Haász

Összességében nem vagyok elégedett a csapattal, még akkor sem, ha megszereztük első „igazi” pontunkat. Kevés volt a futás, és a hozzáállásuk sem volt megfelelő. Ennél sokkal többre képesek, és ha egy „Maglód szintű” játékot produkálunk, akkor több góllal nyerhettünk volna. Nagyon hullámzó volt a teljesítményünk, voltak jobb és rosszabb szakaszaink, amikor eldönthettük volna a mérkőzést, de ugyanígy ki is kaphattunk volna. A látottak alapján elmondható, hogy igazságos eredmény született.

Pandur Tamás, edző

SZTK-pálya, 2007. 11. 18.

Tisztes helytállás: röviden így jellemezhető a vasárnapi, 0:4-es végeredménnyel zárult mérkőzés. Tudtuk, hogy a tabella második helyén álló Monor jó csapat, amely rendkívül szervezetten és tudatosan védekezik, s a támadásszövésben is eredményes, így igazából senkinek nem okozhatott meglepetést, hogy a félidő végén már három góllal vezettek ellenünk. Súlyos védelmi hibák ezúttal nem történtek, de az esős időben, a csúszós talajon nem mindig sikerült időben felszabadítani, no meg a monoriak nagyobbak és gyorsabbak is voltak nálunk.
A második félidőben aztán Erik jó időre lehúzta a rolót: bár nagy nyomás nehezedett a kapunkra, sorra hárította a szélről beível beadásokat; időnként a védők mentettek az utolsó pillanatban, máskor pedig a szerencse állt mellénk. Az elszántságra ezúttal nem lehetett panasz, általában a védelem jól állt a lábán, viszonylag sok labdát is szereztünk a középpályán is, de valódi gólhelyzetet nem sikerült kialakítani. Aztán pár perccel a vége előtt, egy kezezésgyanús szituáció után - amelynek megítélését az is nehezítette, hogy időközben meglehetősen besötétedett - bekaptuk a negyedik gólt. Ezzel együtt, főleg a második félidőben mutatott játék alapján, jócskán voltak reménykeltő momentumok ezen a mérkőzésen.

>>Képriport (9 fotó)

Edzői beszámoló

SZTK-Monor 0:4
Szigetszentmiklós, 2007. 11. 18.

A csütörtöki edzőmérkőzés után tartottam egy kicsit a hétvégétől, de most megmutatták a srácok, hogy tudnak, ha akarnak. A meccs nagy részében az ellenfél irányította a játékot, de nekünk is voltak jobb időszakaink, amikor egy kis szerencsével gólt is rúghattunk volna. A játékban még van mit fejlődni, de most legalább akartak és küzdöttek a fiúk, aminek nagyon örülök. Összességében elégedett vagyok a csapattal.

Kezdőcsapat:
Hoffmann (6)
Ladányi (6), Märtz (6), Darabos (6), Leidl (6)
Dávid (6), Kovács (5), Czeglédy (6)
Haász (6), Acsai (6), Zsubori (5)

Cserék: Bombosz (6), Szamocseta (-), Vincze(-), Szuroczky(-)
Jók: Czeglédy, Leidl, Hoffmann

Pandur Tamás, edző

SZTK-pálya, 2007. 11. 15.

Haász Gábor tudósítása

Nagy várakozás előzte meg november 15-i edzőmérkőzésünket, amelyet a Halászi Focisuli ellen vívtunk. Szerencsére a mostoha időjárási viszonyok nem befolyásolták a pálya állapotát; a kitűnő talajon minden adott volt egy jó mérkőzésre, így a tervezett 5 órai időpontban elkezdődhetett a meccs. A találkozó várakozásainknak megfelelően indult; bár igazi helyzetet nem tudtunk kialakítani, a labdát az ellenfél térfelén tartottuk. Sajnos ez nem tartott sokáig, és szinte az első vendégtámadást követően mi kezdhettünk középről… A bekapott gól után megpróbáltunk támadásokat vezetni, de próbálkozásaink rendre már a középpályán elakadtak. Ezen felbuzdulva a csepeliek egyre több támadást tudtak vezetni, amelyek végén helyzetekig is eljutottak, sőt második góljukat is megszerezték. Talán ez volt az a pillanat, amikor csapatunk mintha hitét vesztette volna, s elképzelés nélkül, kicsit kapkodva, szétszórtan kezdett el játszani. Egyszer-egyszer erőre kaptak a srácok, megpróbáltak támadni, de sajnos kapura lövésre már nem futotta. Ezt kihasználva az ellenfél szép lassan még négyszer betalált; elment a meccs, 0:6 lett a vége.
A bajnokság kezdete óta hozzászoktunk az erősebb ellenfelekhez, de akarásban, harcosságban általában egyenlő partnerek voltunk. Ezen a mérkőzésen talán ez hiányzott a fiúkból ahhoz, hogy egy szorosabb és élvezetesebb mérkőzés után ne lógó orral jöjjenek le a pályáról.
Persze mi tudjuk, hogy fiaink ennél többre képesek, s – talán ebből a vereségből is tanulva – egyre közelebb kerülünk a célhoz: egy összeszokott, jól felépített csapathoz, amely Tomi vezetésével hétről hétre jobb teljesítményre képes. Ebből - bár Monor egyáltalán nem ígérkezik könnyű ellenfélnek - remélhetőleg már a vasárnapi bajnokin is kapunk majd egy kis ízelítőt. Hajrá srácok, hajrá SZTK!

SZTK-pálya, 2007. 11. 10.

A teballára pillantva nem sok jót ígérhetett a szombati itthoni találkozó: 8 forduló után Dunaharaszti pontveszteség nélkül, 31-4-es gólaránnyal vezette a bajnokságot. Annak idején velük vívtuk az első meccsünket, akkor még egyetlen visszajátszó játékos nélkül, s beleszaladtunk egy 7:0-ás vereségbe. Így a reális cél ezúttal a tisztes helytállás lehetet, amely végül, úgy gondolom, meg is valósult.
A feltűnő magassági fölény ezúttal már senkit nem lephetett meg, viszont némi bizakodásra adott okot, hogy immár nálunk is bekerült a kezdőbe három felsőbb korosztályban focizó játékos, meg nyilván az eddigi szereplés valamennyire edzetté is tette a csapatot a nagyobbakkal szembeni küzdelemre. Az első percekben jól tartottuk magunkat, a nagyon gyors gólt ezúttal sikerült elkerülni. Azután egy szögletből a vendégek mégis megszerezték a vezetést, hatalmas termetű védőjük jól kanyarította be a labdát az ötös sarkáig, ahonnan már nem volt nehéz bepasszolni. A kék mezesek tovább támadtak, ám ziccerig nem jutottak el; a nem sokkal később bekapott második gól egy meglehetősen erőtlen, beadásszerű lövésből született, amely sajnos megpattant a vetődő Erik előtt, s a hálóba csorgott.
A csapat szerencsére nem roppant össze, a védelem megpróbált passzokkal tisztázni, s a középpályán is többször sikerült labdát szerezni: a harasztiak fölényben játszottak ugyan, de döntő fölényt nem tudtak kialakítani. Egy jobb oldali szöktetés után Valter húzta meg a szélt, majd visszajátszott Levinek, aki bátran húzott befelé a hórihorgas bekkek között, s csak szabálytalanul tudták szerelni. A jó 18 méterről megítélt szabadrúgást Ádám vállalta, ám nem sikerült betalálnia. Továbbra is jól védekeztünk, az ellenfél legveszélyesebb támadása után pedig Erik hatalmas bravúrral fölétolta az erős lövést.
A második félidő elején sajnos ismét egy elkerülhetőnek látszó góllal növelték előnyüket a vendégek. Egy félpályán túlról indított szöktetés után Erik úgy ítélte meg, hogy megelőzheti a kiugró támadót, s vagy 35 méterre kifutott a kapujából, ám a csatár gyorsabbnak bizonyult, eltolta mellett a labdát, s az érkező védő mellett, jó 25 méterről, higgadtan a bal alsó sarokba gurított. Ennek dacára továbbra is jól játszottunk, s a három gól után bátran kitámadó vendég védők között néhány kontrát is vezettünk, ám valódi lövésre nem futotta. Erre leginkább egy jobb oldali szabálytalanság után kínálkozott lehetőség, de az ívelés elkerülte a kaput. Aztán a harasztiak egyik frissen becserélt játékosa végképp eldöntötte a meccset; ügyesen cselezgetett a bal oldalon, majd a tizenhatos sarkáról a kifutó - szintén pár perce beállt - Dani mellett a hálóba gurított. A csapat a sorozatos cserék után sem adta meg magát, küzdöttek, hajtottak, sőt Ádám – négy-öt védőt is átjátszva - egy harmincméteres szólót is bemutatott, ám lövésre nem maradt elegendő ereje, így a végeredmény már nem változott.
Mindent egybevetve, egy teljesen más meccset láthattunk, mint annak idején Dunaharasztin, s a srácok ezúttal küzdeni akarásból is jól vizsgáztak: a remek formát kifogó, szépen osztogató Kevin vezényletével mindvégig hajtottak, s mindenki megtette a tőle telhetőt. (A küzdelem hőfokát mutatja, hogy a bíró - aki határozottan és jól vezette a találkozót - négy sárga lapot is kiosztott; ebből egyet-egyet Ádám és Robi gyűjtött be, túlságosan keménynek ítélt belépőkért.) Ugyanezzel a teljesítménnyel a mezőny több csapatával szemben is esélyünk lehetett volna egy sokkal szebb eredményre, de a bajnokesélyes ellen így sem kellett szégyenkeznünk.

>>Képriport (26 fotó)

Edzői beszámoló

SZTK-Dunaharaszti 0:4
Szigetszentmiklós, 2007. 11. 10.

Azt kaptuk, amit vártam: egy fizikálisan nagyon erős ellenfelet. Az előző egymás elleni meccshez képest már mi is felnőttünk a feladathoz, és ez nem csak a visszajátszóknak köszönhető. Képességekben az én játékosaim ügyesebbek - amit mondtam nekik a szünetben-, csak most ez még kevés volt. Elégedett vagyok, de még mindig több akarást és keménységet várok a srácoktól - úgy, mint edzésen.

Kezdőcsapat:
Hoffmann E. (5)
Ladányi B. (6), Märtz R. (5), Dávid R. (5), Bál J. (5)
Czeglédy L. (6), Géczy Á. (6), Acsai K. (6)
Haász V. (6), Zsubori B. (5), Gönczi A. (5)

Cserék: Herke D. (-), Szamocseta B (-), Kőrösi M. (-), Szuroczky K. (-), Leidl P. (5), Bombosz D. (5), Darabos B. (5)
Jók: Géczy, Czeglédy

Pandur Tamás, edző

SZTK-pálya, 2007. 11. 03.

15:1 - ez volt az állás a november 3-án 14 órára kiírt SZTK-Örkény találkozó hivatalos kezdési időpontjában a mérkőzés várható végeredményét tudakoló közvélemény-kutatás összesítő táblázatán. A szurkolói blogban leadott 15 szavazat természetesen a hazai győzelmet jövendölte, míg az egyetlen árva tipp a Veszítünk sorban szerénykedett, de valószínűleg azt is csupán a Ne igyunk előre a medve bőrére megfontolás motiválta.
7:1 – ez szerepelt volna a műfüves SZTK-pálya digitális eredményjelző tábláján az aznapi találkozó lefújásakor, ha bekapcsolják a készüléket, s ha én (a szerk.) írom a tudósítást; márpedig én írom, úgyhogy az szerepelt volna.
Az előzetes szurkólói esélylatolgatást nem csupán a szertári optimizmus fűtötte, hiszen - a tabellára pillantva - ettől a mérkőzéstől okkal remélhettük, hogy sikerül végre begyűjtenünk az első 3 pontot, amely azután valóban meg is történt. Örkény - sajnos eleddig hozzánk hasonlóan - pont nélkül állt a táblázaton, méghozzá rendkívül rossz gólaránya miatt az utolsó helyen (4 meccs alatt 45 gólt kaptak, s csak 2-szer sikerült betalálniuk). Annak idején velük kezdtük volna a bajnoki szezont, de akkor még időben jelezték, hogy nem tudják kiállítani a csapatot, s halasztást kértek.
Érthetően nagy volt tehát a készülődés, a fogadkozás a mostani összecsapás előtt, amelyre a megszokottnál is több szurkoló látogatott ki. A srácok még megcsodálhatták Miron találatát Mór ellen az U19-esek 3:0-ra megnyert mérkőzésén, majd az öltözőbe vonultak. Az előző meccs lefújása után Tomi vezényletével intenzív bemelegítés kezdődött, miközben a szurkolók is ráhangolódtak mérkőzésre: kikerült a kerítésre a hímzett SZTK-zászló, s videósunk is elfoglalta pozícióját a pálya szélén. A találkozó fényét emelte, hogy NB I-es játékvezetőt kaptunk, Pandúr Péter személyében, aki engedte a kemény játékot, de végig kézben tartotta a mérkőzést, s korrekten bíráskodott.
A zöld mezben játszó SZTK-sok egy kicsit megilletődötten kezdtek, így az első percekben beszorult a csapat. Nagy nyomás nehezedett Dani kapujára, aminek meg is lett az eredménye: szép összjáték után a kékek jobbszélsője betalált (videó a gólról itt). A jól sikerült felkészülést mutatja, hogy a gól - bár egy időre megzavarta a srácokat - nem küldte padlóra a csapatot. Szép lassan a középpályán is felvették a kesztyűt, s a védők is eredményesen romboltak, mindenesetre az ellenfél nem tudta gyorsan növelnie az előnyét. A tőle megszokott tempóban robotoló Levi szervezőmunkájának köszönhetően a játék fokozatosan áttevődött a kékek térfelére, ahol több helyzetet is sikerült kidolgozni (videó egy szép akcióról itt), ám a kapus rendre hárított. Mígnem egy elfutás után Barnabás - aki ezen a találkozón jobbszélsői feladatot kapott, mert a másik oldalon a ballábas Andris szerepelt a kezdőben - erőteljesen középre passzolt, ahol némi kavarodás után Szuri került helyzetbe, s a hálóba pofozta a labdát (videó a gólról itt).
Az egyenlítés önbizalmat adott a zöldeknek, akik továbbra is jól tartották magukat. Hátul Balázs többször is határozottan szerelt, s pontosan indított, de a többi védő is megtette a magáét, s vagy kijátszva, vagy hazagurítva, vagy előre vágva tisztáztak. A kékek a meddő mezőnyfölényt nem voltak képesek gólra váltani, a helyzetek sorozatban kimaradtak. Egy kontrából azután a zöldek a vezetést is megszerezték: ismét Barnabás lódult meg a jobb szélen, s jól vette észre a középen érkező Andrist, aki a felé lőtt labdára indulva megelőzte védőjét, s elegáns mozdulattal a kapuba perdített (videó a gólról itt). A csapatok mindazonáltal úgy vonultak a szünetre, hogy még semmi sem dőlt el.
A második félidőben létszámhátrányba kerültek a zöldek, amit azonban csak az érzékelhetett, aki megszámolta a focistákat - a játék képén ez egyáltalán nem érződött, sőt a csapat tovább tudta növelni az előnyt: egy formás akció végén a rengeteget dolgozó Levi elé került a labda, aki lövésre szánta el magát, s betalált (videó a gólról itt). A kékeket érthetően felpaprikázta a kétgólos hátrány, s mindent beleadtak. Kiválóan cselező irányítójuk révén felhozták a labdát, s a valamelyest bizonytalanabb bal oldali védelmet átjátszva helyzetbe is kerültek, de csatáruk a döntő pillanatban vagy hibázott, vagy Dani magabiztosan hárított. Még inkább felbillent a pálya, amikor a remek formát mutató Andris második gólját is megszerezte. A kékek minden erejüket a felzárkózásra mozgósították, s teljesen feltolva a védekezésüket immár középen és jobb oldalon is ugyanolyan elánnal támadtak (videó egy szép akcióról itt), ám a befejezésbe rendre hiba csúszott. Ugyanakkor védelmük óhatatlanul kinyílt, így a hátsó labdaszerzések után a zöldek leshatáron helyezkedő szélsői viszonylag könnyen helyzetbe, sőt létszámfölénybe kerülhettek, s - ha jól emlékszem - az egyik ilyen szituáció után Levi 5:1-re módosította az eredményt (videó talán erről a gólról itt).
Ezen a ponton a kékek számára nyilvánvalóan elúszott a meccs, ám a szépítésről nem akartak lemondani. Mindent egy lapra föltéve támadtak, még amúgy kiválóan küzdő, s rengeteg támadást meghiúsító balhátvédjük is felment, mindhiába. A zöldek ebben a helyzetben okosan éltek a kontrák adta lehetőségekkel. A meccs vége felé Andris ki tudja hányadszor ugorhatott ki a bal oldalon, s ezúttal nem a kapuig próbált meg eljutni, hanem keresztbe gurított Barnabásnak, aki egy visszacsellel tisztára játszotta magát, majd ballal a rövid fölsőbe bombázott (videó a gólról itt). Néhány perccel később azután visszaadta a kölcsönt; egy labdaszerzés után a balszélső indult meg a kapu felé, ám a szóló helyett ismét Barnabást választotta, aki megtolta a labdát az alapvonal felé, majd a rövid sarokra helyezkedő kapus előtt önzetlenül középre gurított, ahol az érkező Andris megszerezhette harmadik találatát (videó a gólról itt). Középkezdésre már nem is jutott idő, a játékvezető 7:1-es állásnál lefújta a találkozót.
Örkény ellen sikerült tehát begyűjteni a 3 pontot. Igaz, a hivatalos statisztikákban csak 3:0-ás SZTK-győzelem szerepel majd. Ennek magyarázata meglehetősen prózai: az örkényi csapat érthetetlen okból 14 óra helyett 9-kor jelent meg a szigetszentmiklósi pályán, majd kisvártatva távozott. A szabályok értelmében a meccset így 3:0-s eredménnyel a rendben kiálló hazaiaknak adták. A fenti tudósításban szereplő mérkőzés pedig a kettéosztott SZTK U12-es csapat egymás közti, félpályás rangadója volt, amelyet a zöld mezesek nyertek meg a kék megkülönböztető felsőben játszó csapattársaik - köztük például a végig hajtó Bence és támadásokba is bekapcsolódó Robi, az ezúttal sokat passzoló Kevin, a gólszerző Valti s a keményen küzdő Dini - ellen. Azt, hogy egyesült erővel Örkénynek is sikerült volna-e bevágni egy hetest, immár sohasem fogjuk megtudni. Kár.

>>Képriport (23 fotó)

Pár edzői gondolat a meccsről

Bajnoki mérkőzés hiányában félpályás egymásközti játék volt a szombati program. Véleményem szerint sikerült két hasonló képességű csapatot összeállítanom, ám ez végül nem igazolódott be, mert a végeredmény 7:1 lett a zöldek javára. Az első félidő kimondottan élvezetes, küzdelmes volt. A második játékrészben az emberelőnyben játszó kék csapat teljesen szétesett. Ami számomra érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy - tisztelet a kivételeknek - kedvetlenül és nulla akarással álltak hozzá. Összességében, ha nem is közelített egy bajnokihoz, azt gondolom, hasznos volt ez a meccs, s ebből is tanultunk.

Akinek a játékát kiemelném, az Bence, Andris, Barna, Levi, Balázs és Dani.

Pandur Tamás, edző

Nagykőrös, 2007. 10. 28.

Tíz perc alatt három még gombócból is sok – feltéve persze, hogy nagyok azok a gombócok. A nagykőrösi Kőrisfa ellen mi gólból kaptunk hármat, s még csak azt sem lehet mondani, hogy különösebben nagyok lettek volna. Az első például a saját középkezdésünk után, egy eladott labdából született, s a másik kettő sem sok eséllyel kerülne be a városi tévé esti összefoglalójába. Az ellenfél játékosai már valamivel nagyobbak voltak, mint a góljaik, legalábbis kettő-három közülük biztosan évekkel és vagy fél méterrel verte a mieinket, de ezt tulajdonképpen már megszokhattuk. Attól viszont az utóbbi meccseket látva kezdtünk elszokni, hogy mintegy feltartott kézzel futnak ki a srácok a pályára. Igazából itt sem erről volt szó - s erre nem is lehetett volna ok, hiszen Kőrisfa eddigi két győzelme és egy döntetlenje mellé két vereséget is begyűjtött már -, inkább egyfajta kezdeti bénultságról, amit a villámgyorsan bekapott első gól sikerrel tartósított.
Az okokat keresve megemlíthetnénk, hogy elég nehezen találtuk meg a pályát, ahol ezúttal a bíró is időben előállt, így mindössze néhány perc jutott a bemelegítésre. Nem könnyítette meg a játékosok dolgát a szokatlanul rossz minőségű pálya sem - a finoman szólva is egyenetlen, gödrökkel sűrűn tarkított, a kapuk előtt pedig kifejezetten göröngyös és mély talajon a legváratlanabb módon változtattak irányt az átadások -, s a túlságosan kemény, nehéz labda is ellenünk játszott. Mindazonáltal ezek a kedvezőtlen körülmények (azon túl, hogy többé-kevésbé a hazaiakat is sújtották) aligha szolgálhatnak kielégítő magyarázatul arra, hogy például az egy héttel korábban látott lelkesedést, összpontosítást, küzdeni akarást csak nyomokban lehetett felfedezni ezen a mérkőzésen. A fiúk nem igazán tudtak felpörögni, jó ideig határozatlanul és szellősen védekeztünk, a középpályán sem nagyon tudtuk megtartani a labdát, a hibákat pedig az ellenfél elég nagy arányban kihasználta.
Szóval, ahogy mondani szokás, a gyors három gól megfogta a mieinket, másfelől azonban talán fel is rázta kicsit a borongós őszi álmosságból. A félidő második felében már vezettünk néhány támadást, eljutottunk szögletekig, de a gól nem jött össze: elsősorban a hatalmas termetű irányító révén rendre elnyomták, szerelték, megelőzték a játékosainkat.
Már a második félidőben Bélának volt egy nagy helyzete, ám a csatár centiméterekkel mellé gurított (a helyzetről Märtzné Pisla Erika videója - Haász Gábor szerkesztésében - itt). Azután 4:0-ás állásnál a házigazdák erősen kitámadtak, mintegy elkapta őket a hév, s így egy középpályás labdaszerzés után sikerült ismét megjátszani a középcsatárunkat. Béla menetrendszerűen lefutotta védőit, ám ezúttal nem messziről lőtt, hanem megpróbálta elvinni a kapus mellett a labdát. Eközben a lemaradt védők folyamatosan cibálták, ám a bíró mindaddig továbbengedte a játékot, amíg esély volt a gólszerzésre. Végül győzött a túlerő, ám az addigi szabálytalanságokat a játékvezető jogosan lefújta: tizenegyes. A büntetőhöz a sértett állt oda, s rendkívül magabiztosan, védhetetlenül lőtte ki a jobb felső sarkot. (Videó az akcióról és a gólról itt.)
Ezzel a szépítéssel kínálkozott egy lélektani esély a felzárkózásra, annál is inkább, mert néhány perccel később Béla ismét remek labdát kapott a félpályánál. Ezúttal valóban kiütközött, hogy mennyire gyors, simán lefutotta mindkét védőjét, s így a baloldalról egyedül vezethette a kapusra a labdát. A kitámadó hálóőr mellett a hosszú sarkot vette volna célba, ám a lövés pillanatában - nyilvánvalóan a göröngyös talaj miatt - rosszul pattant a labda, s így sikerült védeni. (Videó az akcióról itt.) Ahogyan lenni szokott, a kimaradt helyzet után mi kaptunk gólt, majd egy látványos bal oldali elfutás után a kőrisfaiak egy éles szögből leadott lövéssel a hatodik találatukat is megszerezték.
Ekkor már tulajdonképpen mindegy volt, Tomi alaposan át is alakította a csapatot, kihasználva valamennyi cserelehetőséget, beleérve a kapust is. A cserék talán valamivel motiváltabban küzdöttek, s bár Dani ismét kapott gól nélkül játszotta le a meccs hátralévő részét, szépítésre már nem nagyon volt esélyünk.
Nagykörös messze van; de ezúttal nem csak ezért volt hosszú a hazafelé út. Volt jobb. De talán lesz is még. Sőt biztosan.

>>Képriport (12 fotó)

Edzői beszámoló

Kőrisfa-SZTK 6:1
Nagykőrös, 2007. október 28.

Kezdőcsapat:
Hoffmann E. (5)
Ladányi B. (6), Märtz R. (5), Molnár L. (6), Leidl P. (5)
Dávid R. (5), Czeglédy L. (6), Acsai K (5)
Haász V. (5), Séra B. (5), Zsubori B. (5)

Cserék: Szuroczky K. (-), Molnár M. (-), Sági Z. (5), Darabos B. (-), Bombosz D. (5), Herke D. (-), Gönci A. (6)
Gólszerző: Séra B.
Jók: Ladányi B., Czeglédy L.

Irreális körülmények fogadtak minket Nagykőrösön, de ez nem mentség a gyenge játékra. A múlt heti mérkőzéshez képest sokkal visszafogottabban futballozott a csapat. Hátul megint „alva” kezdtünk, és elől is csak a második félidőre szedtük össze magunkat. Mindent elárul, hogy a szünetben csak két játékosnak volt koszos a meze. Több akarásra lesz szükségünk a hátralévő meccseken!

Pandur Tamás, edző

SZTK-pálya, 2007. 10. 21.

Kis híján azoknak lett igazuk, akik a heti szavazáskor arra tippeltek: döntetlen lesz a Maglód elleni meccs (a 10 szavazóból 8 erre adta a voksát, míg 2 szurkoló megelőlegezte az első győzelmet a csapatnak). A döntetlen ugyanis abszolút benne volt a játékunkban, sőt még a nyerés sem volt teljesen esélytelen. No de menjünk sorjában.
Ragyogó napsütésben, ugyanakkor a délelőtti csípős hidegben gyülekeztek a játékosok és a szülők a mérkőzésre a miklósi pályán. Mire a srácok kifutottak melegíteni, előkerült a vadonatúj szurkolói zászló is, amely így a majdnem teljes keretről készült csapatképre is rákerülhetett. Majd amikor az ellenfél játékosai is előjöttek az öltözőből, ismét nyugtázhattuk: ezúttal sem magassági fölényünkre kell építenünk a taktikát...
Az első percek ennek megfelelően maglódi fölényt hoztak, beszorultunk a kapunk elé. A borulátóbb szurkolók már-már temetni kezdték ezt a meccset is, amikor egyszer csak azt vettük észre, hogy kezd a csapat magára találni. Előbb csak kijöttünk a szorításból, sikerült megtartanunk a labdát, majd egy-egy bedobás után (amelyet egyébként mindkét együttesből többször is hibásan végeztek el, s ezt a bíró következetesen le is fújta) már feljebb tudtuk tolni a védekezésünket. A kapuban Erik remekül együtt élt a játékkal, ha kellett, messze kifutva hárított, s a kirúgásokkal sem volt ezúttal gond.
A félidő derekára aztán teljesen átalakult a játék képe. Egyebek mellett Levente és Valter harcosságának köszönhetően sok labdát szereztünk a középpályán, hátul a védők - Petike, a sérülésből visszatért Ricsi, Robi, illetve Bence - jól romboltak és indítani is tudtak, a vendégként ismét remeklő, s elképesztően sokat futó Janika pedig hol a védelembe segített be, hol a félpályánál szerelt, hol cselekkel próbált a kapu felé törni. Egyértelműen átvettük az irányítást, s tudatos passzokkal, szép kombinációkkal többször is eljutottunk a kapu közelébe. (Märtzné Pisla Erika videója - Haász Gábor szerkesztésében - egy szép támadásról itt.) A legnagyobb esély talán a kiugratásokban lett volna, amelyekből - elsősorban a szépen osztogató Kevin révén - többel is megpróbálkoztunk, s a labdát általában még sikerült is átvenni, s megindulni vele a kapu felé, ám a hatalmas termetű védők rendre beérték a mieinket. Most látszott csak igazán, hogy mennyire hiányzott a (betegség miatt távol maradó) villámléptű Béla, akinek bízvást lett volna esélye legalább két-három alkalommal eljutni a kapuig.
A támadásaink javarészt a jobb oldalon indultak, az első félidő legnagyobb helyzete mégis egy bal oldali akcióból adódott. Az oldalvonal mentén, körülbelül 20 méterre az alapvonaltól, Barnabás erőszakosan lecsapott a labdára, az ütközésből is ő került ki győztesen (holott védője az ellenfél legmagasabb játékosa és csapatkapitánya volt), majd megtolta befelé, s már a tizenhatoson belülről, több védő között tovább passzolta Lacikának, aki középre gurított, az ott tisztán érkező Valter elé. Jobbszélsőnk át is vette és meg is lőtte a labdát, ám nem sikerült igazán helyeznie, így a kapus háríthatott. (Videó az akcióról itt.)
Közben azért a maglódiak is vezettek akciókat, ők is többször próbálkoztak kiugratással, ám általában sikertelenül. Az egyik ilyen kontrát azonban sikerült gólra váltaniuk: a tizenhatos jobb oldalán csatáruk átvette a labdát, amelyet egy kavarodás után is sikerült megtartania, majd a kifutó kapus mellett a hosszú sarokba gurítani. Dicséretes, hogy a bekapott gól nem szegte kedvét a mieinknek, szögletből, illetve szabadrúgásból még több kisebb lehetőségünk is adódott, ám a kaput nem sikerült bevenni.
A szünetben, a felnőtt csapat bajnoki mérkőzése miatt edzőnknek, Tominak, el kellett mennie, s helyét Gyuri bácsi vette át a kispadon. A második félidő elején azért látszott, hogy a gól megnyugtatta a vendégcsapatot, több támadást is vezettek, s valamelyest ismét beszorultunk. Majd egy szöglettel felérő szabadrúgás után a maglódiak megszerezték második góljukat is. A magasan beívelt labda átszállt a kapus feje fölött, s a védők sem ügyeltek eléggé a hosszú oldalon helyezkedő, amúgy alacsony termetű támadóra, aki tiszta helyzetben a léc alá fejelt. Néhány percig félő volt, hogy a Törökbálint elleni hazai meccs ismétlődik majd meg (amikor jó fél órán át uraltuk a játékot, ám a bekapott két gól után már nem tudtunk koncentrálni), ám ezúttal messze nem ez történt. A védelem továbbra is masszívan állt a lábán, s ez a helyzet akkor sem változott, amikor Eriket Dani váltotta a kapuban. A frissen beállt hálóőr egy magabiztos felszabadító rúgással mutatkozott be, majd alig néhány percnyi játék után százszázalékos ziccert hárított: kiváló ütemben futott ki az egyedül kapura törő csatárra, s megszerezte a labdát. (Videó az akcióról itt.) Ezek a megmozdulások érezhetően megnyugtatták Danit, aki hosszú kirúgásokkal, jó ütemű kifutásokkal vétette észre magát a későbbiekben is, s végül kapott gól nélkül vonulhatott le a pályáról.
Nem így a maglódiak! Csapatunkat ugyanis a két gól sem küldte padlóra, továbbra is vezettünk támadásokat. Először Barnabás játszotta tisztára magát a bal szélen, majd befelé indult, s vagy 20 méterről lövésre vállalkozott, ám nem sikerült elég erőt beleadnia. Egy 17 méterről elvégzett szabadrúgásánál viszont már erőteljes lövéssel ívelte át a sorfalat, ám a kapus jól helyezkedett. (Videó a szabadrúgásról itt.) A csereként beállt Szilárd is több fontos labdát szerzett, Levi a nála csaknem kétszer nagyobb csapatkapitánnyal is ütközött, és sikerült is szerelnie, egyszóval mindenki igyekezett a maximumot nyújtani. S az elszánt küzdőszellemnek meg is lett az eredménye. Kevin, aki továbbra is jól kevergetett a középpályán, egy bal oldali akció során két cselt is bemutatott, majd buktatták. A szögletzászlótól néhány méterre megítélt szabadrúgást a mezőny talán legjobbja, Janika vállalta. Bent nagy volt a helyezkedés, ám végül is játékosunk a hosszú sarkot vette célba, s zseniálisan eltalált lövése érintés nélkül hullott a kapuba! (Videó a gólról itt.)
A meccs két percen belül véget ért, s bár ismét vereséggel hagytuk el a pályát, mégis méltán zúgott a lelátóról a Szép volt, fiúk! (Videó a lefújás utáni pillanatokról itt.) Sportszerű mérkőzésen, egy korrekt ellenféllel szemben, nagyszerűen helytállt a csapat, eddigi legjobb eredményét elérve, s a játékosok valóban büszkén vonulhattak az öltözőbe: mindent megtettek a győzelemért. Szép volt, fiúk!

>>Képriport (28 fotó)

Edzői beszámoló

SZTK-Maglód 1:2
Szigetszentmiklós, 2007. október 21.

Kezdőcsapat:
Hoffmann E. (6)
Ladányi B. (7), Märtz R. (6), Bál J. (7), Leidl P. (6)
Kovács L. (6), Czeglédy L. (7), Dávid R. (6)
Acsai K. (7), Haász V. (6), Zsubori B. (6)

Cserék: Bodnár Sz. (6), Herke D. (6), Bombosz D. (-), Szuroczky K. (-)

Jók: Bál J., Ladányi B., Czeglédy L., Acsai K.

Meccs értékelése:
Elfoglaltságom miatt csak az első félidőn tudtam részt venni, de helyettesítőm, Gyuri bá beszámolóját figyelembe véve elégedett vagyok a csapattal. Végre volt tartásunk, az ellenfél vezetése ellenére sem adtuk fel a küzdelmet, mezőnyben jók voltunk és helyzeteket dolgoztunk ki.

Pandur Tamás, edző

Százhalombatta, 2007. 10. 13.

Megszületett az első gólunk! Sőt a második is! Első ízben vezettünk bajnokin! S hátrányból tudtunk egyenlíteni!
Röviden ebben a négy pontban foglalhatók össze az október 13-i százhalombattai mérkőzés pozitívumai. Nem indult túl szerencsésen a találkozó, mert a bíró nem érkezett meg. Rövid tanakodás után a két edző arra jutott, hogy Pandur Tamás vállalja a játékvezetői szerepet, míg a vendéglátók szakvezetője a partvonalról igyekszik segíteni a lesek és a bedobások megítélését. Végül is ez a felállás problémamentesen működött, bár Tomi a kispadról nyilván folyamatosabban tudta volna irányítani a srácokat, s egy független bíró valószínűleg szabadrúgást ítélt volna a javunkra néhány necces helyzetben, amelyeknél Tamás - sportszerűségből - inkább tovább engedte a játékot. Mindenesetre a végeredményt a játékvezető hiánya alapvetően nem befolyásolta.
Erős hazai nyomással kezdődött a játék, de védőink, s mindenekelőtt Erik a kapuban, jól állták a sarat. Aztán a 14. percben, a felezővonal magasságában elvégzett bedobás nyomán a kavarodásból sikerült labdát szerezni, majd indítani a középen érkező, s ismét jó formát mutató Bélát, aki tisztára játszotta magát, s a kifutó kapus mellett a hálóba lőtt! Megszereztük hát az oly régóta várt első találatot! (A gólról - amely az erős napsütés miatt sajnos nem kellően látszik, viszont kiválóan hallatszik - Märtzné Pisla Erika felvétele itt.)
A gól érezhetően megfogta az ellenfelet, ám a lélektani előnyt nem tudtuk kihasználni. Néhány perc elteltével a battaik, ahol ismét jó néhány nagytermetű játékos is helyet kapott, egy viszonylag távoli íveléssel próbálkoztak, s bár a kapus még bele tudott érni, a labda a felső lécről a kapuba pattant. A félidő hátra lévő része nagy küzdelmet hozott, Erik több ízben is ziccert hárított.
A második félidőre támadó felfogásban jöttek ki a hazaiak, s hamarosan meg is szerezték a vezetést; jobbszélsőjük lecsapott egy kipattanó labdára, átszlalomozott két védő között, majd okosan elcsavarta a labdát a hosszú sarokra. Ekkor következett a mérkőzés talán leginkább biztató mozzanata: a mieink nem roppantak össze a bekapott góltól, hanem megpróbáltak támadni, s ez eredményre is vezetett. Egy labdakihozatal után, még a mi térfelünk baloldalán, Darabos Balázs letette a labdát Barnabásnak, aki lefordult védőiről, majd remek ütemben passzolt a középkör előtt álló Kevinnek. A csapatkapitány ezúttal nem cipelte a labdát, hanem parádés passzal szöktette a kiugró Bélát, aki ismét lefutotta védőit, majd mintegy tizennyolc méterről nagy erővel kapura bombázott. A szünetben becserélt hórihorgas kapus, nem kis bravúrral, még beleütött a labdába, de a gólt ezúttal nem tudta hárítani. Egyenlítettünk! (Videó második gólunkról itt.)
Az addigi háromnegyed órás küzdelem azonban sokat kivett a játékosainkból, nem tudtak már eléggé koncentrálni. Ráadásul a mezőny egyik legjobbja, Levi - aki térdfájdalmakkal vállalta a játékot - egy felszabadító rúgásnál megsérült, s le kellett cserélni. Mindenesetre a hazaiak két újabb gólt szereztek, sőt egy jogos 11-eshez is jutottak, amelyet csatáruk higgadtan értékesített. Még 5:2-nél is vezettünk azonban támadásokat; egy rendkívül tetszetős akció során például Kevin harcosan labdát szerzett a középpályán, bátran megindult, kitette Barnabásnak, aki a 16-os sarkánál két védőt is átjátszott, majd visszapasszolt középre Kevinnek, aki azonnal kényszerítőben visszatette neki, ám a bal oldalról leadott lövést hárította a kapus. (Haász Gábor videója a jelenetről itt.)
A mérkőzésen pontot tehát nem tudtunk szerezni, de a játék képe alapján - a Törökbálint elleni első félidő mellett - az eddigi legbiztatóbb szereplés volt ez a százhalombattai. Szép volt, srácok!

>>Képriport (36 fotó)

Edzői beszámoló

Százhalombatta-SZTK 5:2
Százhalombatta, 2007. október 13.

Kezdőcsapat:

Hoffmann E. (6)
Ladányi B. (6), Bál J. (7), Märtz R. (6), Leidl P. (6)
Bombosz D. (5), Czeglédy L. (6), Zsubori B. (7)
Haász V. (6), Acsai K. (7), Séra B. (8)

Cserék: Darabos B. (6), Szurocky K. (-), Vincze N. (-), Molnár M. (-), Szamocseta B. (-)
Gólszerző: Séra B. (2)
Jók: Séra B., Bál J.

Meccs értékelése:
Megint nem sikerült problémamentesen elkezdeni a mérkőzést, ugyanis a játékvezető elfelejtett eljönni, így nekem kellett levezetni a játékot. De a legfontosabb az, hogy végre megtört a jég és gólokat szereztünk, s emellett több helyzetet is kidolgoztunk. Biztos szorosabb lett volna a vége, ha a két sérült játékosunk végig tudja játszani a mérkőzést, és én is a játékvezetés helyett a srácok irányításával tudok foglalkozni. A pénteki edzésen a játékban, és a szombati bajnokin is rengeteg jó dolgot láttam, ami azt jelenti, hogy egyre jobbak vagyunk.

Pandur Tamás, edző

SZTK-pálya, 2007. 10. 06.

Októberben avattuk tétmeccsen a hazai pályát, Törökbálint ellen. Néhány percig úgy tűnt, nem tudunk kiállni, olyan sok a "túl fiatal" játékosunk, de aztán végül is elkezdődhetett a mérközés - sajnos még mindig Dunaharasztin kiállított irányítónk nélkül. Egy-két embert leszámítva most nem mutatkozott feltűnő magassági fölény az ellenfél javára, no meg a hazai pálya és közönség is fűthette a mieinket, mindenesetre az első percek bizonytalankodása után sikerült felvenni a ritmust. Masszívan védekeztünk, Robi higgadtan és magabiztosan játszott a védelem tengelyében, Levi a szokásos szívósságával hajtott a középpályán, de a többiek is egyre jobban mozogtak. A félidő vége felé már egyértelműen uraltuk a játékot, támadásokat vezettünk, lövésekig jutottunk. Közben azért a törökbálintiak is támadtak, de lövéseik vagy fölé/mellé szálltak, vagy Dani hárított. Néhány perccel a vége előtt egy hatalmas gólhelyzetünk is adódott: gyors és jól cselező vendégjátékosunk, Béla, egy kiugratás után lerázta védőit, ám a kifutó kapus mellett végül centikkel mellé gurított. A kihagyott helyzet persze, ahogy lenni szokott, megbosszulta magát: két perccel a szünet előtt egy balul sikerült kirúgás után gólt kaptunk. Úgy tűnik, az addig remekül küzdő srácokat megfogta a gól, a szünet után újabb bizonytalankodások csúsztak be, az ellenfél pedig egyre inkább felbátorodott. Egy idő után már lényegében mindegy volt, s bár a szépítő találatért végig hajtott a csapat, ám az első bajnoki gólt ezúttal sem sikerült megszerezni. Viszont az az első félideji játék már mindenképpen egy olyan alap lehet, ami tartást adhat a csapatnak. A következő állomás Százhalombatta. Hátha.

>>Képriport (23 fotó)

Edzői beszámoló

SZTK-Törökbálint 0:9
Szigetszentmiklós, 2007. október 6.

Kezdőcsapat:
Herke D. (6)
Ladányi B. (6), Märtz R. (5), Leidl P. (6)
Czeglédy L. (7), Bombosz D. (6), Kovács L. (5), Szurocky K. (5)
Haász V. (6), Séra B. (7), Zsubori B. (5)

Cserék: Vincze N. (5), Körösi M. (-), Molnár M. (-)

Jó: Séra B.

Meccs értékelése:
A nehézkes kezdés (igazolásprobléma) ellenére parádés játékkal rukkolt elő a csapat az első félidőben, ami engem is és sok mindenkit meglepett. Ez megmutatkozott a helyzetekben, amit sajnos nem tudtunk kihasználni, s ez megbosszulta magát. A második félidőben már nem tudtunk koncentrálni, amit az ellenfél könyörtelenül kihasznált. Kiismerték a gyenge pontunkat, a kirúgásokat, ami elég sok problémát okozott. Az osztályzatok inkább az első félidő teljesítményére vonatkoznak.

Pandur Tamás, edző

Monor, 2007. 09. 29.

Második bajnokinkra Monorra utaztunk, ezúttal busszal. Jó hangulatú, lendületes bemelegítés után kezdődött a meccs, ám a magassági - és feltehetőleg életkori - fölény itt is viszonylag hamar kiütközött. Egy rendkívül szervezetten, gyorsan, ugyanakkor sportszerűen és szimpatikusan játszó ellenfelet ismertünk meg. Monor egészen feltolta a védekezését, hosszú keresztpasszokkal, határozott egyéni megoldásokkal - ha úgy látszott célszerűnek, akkor hazaadásokkal és gyors súlypontáthelyezésekkel - éretten, szépen futballoztak; igazából nem sikerült felvenni velük a lépést. Mint utóbb kiderült, eddigi meccseiket rendre igen nagy fölénnyel nyerték. Az, hogy mi "csak" 3 kapott góllal vonultunk le a végén - miközben érdemi gólhelyzetig nem tudtunk eljutni - nagymértékben köszönhető a vendégkapus Eriknek, aki végig nagyon határozottan játszott és több ziccert is védett.

>>Képriport (23 fotó)

Edzői beszámoló

Monor-SZTK 3:0
Monor, 2007. szeptember 29.

Kezdőcsapat:
Hoffmann E. (7)
Bál J. (6), Märtz R. (5), Dávid R. (5), Molnár L. (5)
Ladányi B. (5), Czeglédy L. (6), Leidl P. (5)
Bombosz D. (5), Haász V. (5), Zsubori B. (5)

Cserék: Vincze N. (5), Körösi M. (-), Szamocseta B. (-), Szurocky K. (-), Bodnár Sz. (-)

Jók: Czeglédy L., Hoffmann E.

Meccs értékelése:
Ismét a második félidei teljesítményünket kell kiemelnem, ahol megint jobban játszottunk. Nagy segítségünkre volt a három visszajátszó játékos, közülük is a kapust kell megemlíteni, aki nélkül ismét súlyos vereségbe szaladtunk volna bele. Levi hozzáállása követendő példa mindenki számára.

Pandur Tamás, edző

Dunaharaszti, 2007. 09. 22.

Az első "igazi" nagypályás bajnokit Dunaharasztin játszottuk. Sajnos már a kivonuláskor nyilvánvaló volt, hogy az ellenfél soraiban "nagyságrendekkel" nagyobb játékosok találhatók, s ez aztán a játék képén is megmutatkozott. Valter "történelmi" kezdőrúgását követően azonnal nagy nyomás nehezedett a kapunkra, s alig telt el a 40 perces félidő egynegyede, máris 3:0-ra vezetett az ellenfél. Nem tudtunk kibontakozni, s érdemi támadást vezetni, mert egyszerűen lefutottak minket. A félidő 5:0-ával zárult. A szünetben lecseréltek néhányat az ellenfél legmagasabb játékosai közül; így már láthatólag jobban tartottuk magunkat, s támadásokat is vezettünk, ám gólt nem sikerült szerezni. Ezen az sem változtatott, hogy később az ellenfél irányítóját kiállították. Ráadásul nálunk Kevin is hasonló sorsra jutott (két játéknapos eltiltást kapva). Így végképp eldőlt a meccs, s 7:0-ás zakóval zártuk a találkozót. Lesz jobb.

>>Képriport (23 fotó)

Edzői beszámoló

Dunaharaszti-SZTK 7:0
Dunaharaszti, 2007. szeptember 22.

Kezdőcsapat:
Herke D. (5)
Ladányi B. (6), Märtz R. (5), Dávid R. (5), Bognár Sz. (4)
Bombosz D. (5), Czeglédy L. (6), Leidl P. (5)
Haász V. (5), Acsai K. (5), Zsubori B. (5)

Cserék: Darabos B. (6), Szurocky K. (5)

Jók: Ladányi B., Czeglédi L.

Meccs értékelése:
A felkészülés során edzőmeccseket nem tudtunk játszani, ez meglátszott a mai mérkőzésen. Az ellenfél csapatában három túlkoros is játszott (amit én nagyon elítélek). Ez rányomta bélyegét a meccsre, már az első félidőben hat gólt kaptunk. A második félidőben kiegyenlítettebb volt a meccs, ez köszönhető annak, hogy az idősebb játékosokat lecserélték. A második félidőben nyújtott játékunkra kell alapozni, ebből kell erőt merítenünk.

Pandur Tamás, edző

SZTK-pálya, 2007. 09. 15.

Az U12-es csapatot - amely új edzőt kapott a felnőtt csapat középcsatára, Pandur Tamás személyében - egy területi nagypályás bajnokságba nevezték be a 2007-es idényre. Az első mérkőzésre szeptember 15-én, Örkényben került volna sor, ám a csapat, létszámgondokra hivatkozva, halasztást kért. Miután ez még időben kiderült, ugyanerre az időpontra sikerült egy edzőmeccset szervezni, így a gyerekek bemutatkozhattak az új hazai stadionban. A vegyes összetételű, jobbára egy-két évvel idősebb SZTK-s fiatalokból álló ellenfél viszonylag gyorsan vezetést szerzett, ám hamar tudtunk egyenlíteni, majd helyenként kimondottan látványos játékkal, szemet gyönyörködtető akciókkal, s bravúros gólokkal 7:1-re (!) megfordítani a mérkőzést! Kevin és Barnabás egyaránt 2-2 gólt szerzett, mindketten kirobbanó formában játszottak (a többi gólszerző nevét később pótoljuk), de az egész csapatot csak dícsérni lehet. Szép volt, srácok!

>>Képriport (15 fotó)

Pályaavató, 2007. 09. 09.

Szeptember 9-én felavatták az SZTK vadonatúj műfüves pályáját. A megnyitó ünnepségen az immár U12-es csapat is felvonult. Reméljük, sok szép győzelmet szerzünk még ebben a remek arénában.

>>Képriport (13 fotó)